Megkapó látvány a ritkán fotózható bükki vadmacska

Az időjárással és természettel kapcsolatos híreket közlő Metfigyelő Facebook-oldala fantasztikus képeket közölt a rejtőzködő életet élő, emiatt ritkán fotózott vadmacskáról. Az egyedet Borsod megyében (mától megyében, nem vármegyében), a Bükk lábánál fotózta Hogya István.

Hazánkban a vadmacska elsősorban a háborítatlan, zavartalan erdőségeket kedveli. A legjelentősebb populációi az Északi- és a Dunántúli-középhegységben (például a Börzsönyben, a Bükkben, a Mátrában és a Pilisben) találhatók, de jelen van a Gödöllői-dombságban, valamint a nagy folyóinkat – a Dunát, a Tiszát és a Drávát – kísérő ártéri erdőkben is.

Szokásai és mozgásterülete

Szigorúan magányos és éjszakai életmódot folytat, a nappalokat sziklaüregekben, faodvakban vagy elhagyott kotorékokban tölti.

• Mozgékonyság: territóriuma jelentős méretű, a hímek otthonterülete elérheti a 10–15 km²-t is, miközben egyetlen éjszaka alatt akár 5–10 kilométert is megtesznek táplálékszerzés vagy járőrözés céljából.

• Területvédelem: Otthonterületét szagnyomokkal és kaparásokkal jelöli ki, a fajtársakkal való találkozást – a párzási időszakot kivéve – kerüli.

Étrendje és szaporodása

Kiváló és rendkívül óvatos vadász.

• Étrend: Fő táplálékát az erdei kisemlősök (pockok, egerek, mezei nyulak) alkotják, de szükség esetén madarakat, hüllőket, kétéltűeket és nagyobb rovarokat is elfog.

• Szaporodás: A párzási időszak (a „zengés”) január és március közé esik. A nőstény mintegy 60–68 napos vemhesség után, tavasz végén 2–5 kölyköt szül egy eldugott faodúban vagy sziklahasadékban. A kölykök 3-4 hónapos korukig szopnak, és őszre válnak önállóvá.

Veszélyeztetettség

A faj legnagyobb fenyegetése a folyamatos élőhely-fragmentáció mellett a hibridizáció: a kóborló házimacskákkal való keveredés veszélyezteti a tiszta vérvonalú vadmacskák fennmaradását. Nemzeti parkjainkban kameracsapdás és genetikai kutatásokkal küzdenek a védettség alatt álló faj megőrzéséért.

(Fotók: MetFigyelő/Facebook/Hogya István)