Ásott kút vagy fúrt kút: előnyök, hátrányok, környezeti megfontolások

Ásott kút már az őskor óta segít az embereknek tiszta ivóvízhez jutni, míg a fúrt kutak két évszázada. Az ásott kút vagy fúrt kút ugyanazt a célt szolgálják: hogy ott is iható vize legyen az embereknek, ahova csatornával még nem juttatták el az ivóvizet – vagy ahol az ivóvíz ugyan a csapból folyik, de olcsó vízforrás kell az öntözéshez, állatok itatásához.

Magyarországon, ahol az ivóvíz túlnyomó többsége a felszín alóli forrásokból érkezik, az ásott és a fúrt kutak egyaránt rendelkeznek előnyökkel (és persze hátrányokkal) egymáshoz képest, és természetesen az sem mindegy, milyen engedélyekre van szükség a fúrásukhoz, vagy a fenntartásukhoz… a költségekről nem is szólva.

A mostani cikkünket ezért a két kúttípus összehasonlításának szenteltük. A cikkben kitérünk az ásott és a fúrt kutak különbségeire, előnyeire és korlátaira. Részletesen szó esik a jogi keretről, a költségekről, a megtérülésről és a környezeti hatásokról.

Kiemelt helyet kap a felelős karbantartás is, amely hosszú távon biztosítja ásott kút vagy fúrt kút tiszta vízellátását.

Ásott kút vagy fúrt kút: miben különböznek?

A házi kutak két alapvető típusa az ásott kút és a fúrt kút. A különbség a kivitelezés módjában rejlik, amely meghatározza a kút

1. mélységét,
2. kiépítéséhez használandó anyag mennyiségét, jellegét,
3. vízhozamát és
4. a víz minőségét.

Az ásott kút – gyakran gyűrűs vagy sekély kút néven is ismert – hagyományos megoldás. Általában egy méter körüli átmérőjű gödröt készítenek kézi erővel vagy gépi segítséggel.

A gödröt falazattal bélelik, kőből, téglából vagy beton gyűrűkből, hogy megakadályozzák a beomlást. Mélysége általában 5–20 méter között alakul, ritka esetben eléri a 30 métert is. Az ásott kutak a felszín közeli talajvizet érik el, amely az első vízzáró réteg felett helyezkedik el. Régebben vödörrel húzták fel a vizet, ma inkább szivattyúval emelik ki.

Az ásott kutak vízhozama szezonális és gyakran alacsony, aszály idején ki is száradhatnak.

A fúrt kút ezzel szemben szűk, 10–20 cm átmérőjű furat, amelyet speciális gépekkel mélyítenek a földbe. A furatot csővel bélelik, hogy megakadályozzák a beomlást és a szennyeződések bejutását.

A fúrt kutak mélysége 50–100 méter is lehet, sőt akár több száz méterre is elérhetnek, így a mélyebb vízadó rétegekhez férnek hozzá (előre bocsájtjuk, az ilyen létesítése Magyarországon engedélyköteles). A fúrt kutak bőségesebb és állandóbb vízmennyiséget biztosítanak, sokszor 20–60 liter/perc teljesítménnyel.

A legfőbb különbség az, hogy az ásott kút egyszerű és költséghatékony megoldás, amely sokszor korlátozott mennyiségű vizet ad, míg a fúrt kút nagyobb beruházás, amely hosszú távon megbízható, tiszta és bőséges vízellátást nyújt.

Milyen kutak és kútvizek vannak Magyarországon?

A régészeti feltárások világosan bizonyítják, hogy a kutak már a neolit földműves közösségek mindennapjában jelen voltak. Kr. e. 5000 körül, a mai Budapest területén négy, faanyaggal bélelt kutat készítettek. Az egyikben a mai napig fennmaradt a fatörzsből vájt bélés, amelyet a talajvíz konzervált, azaz az őskori emberek tudatosan építettek tartós kutakat a tiszta vízellátás biztosítására.

A 19. század új fejezetet jelentett a technológiai fejlődésben. Terjedni kezdtek az artézi kutak, amelyek mélyfúrással érnek el nyomás alatt álló, vízadó rétegeket (bár az első „artézi” kút fúrására 1126-ban került sor Franciaországban, Artois vidékén – innen a szó eredete). Magyarország gyorsan átvette a módszert.

Magyarországon 1878-ban született meg az első artézi kút

A vízellátás területén a korszak meghatározó alakja Zsigmondy Vilmos bányamérnök volt. Budapesten, a Városligetben 1878-ban fejezte be a világ akkori legmélyebb fúrt kútját, amely 925 méteres mélységből 74 °C-os termálvizet hozott felszínre.

Munkássága új alapot teremtett hazánk legendás termálfürdőinek és gyógyvizeinek felvirágzásához, miközben országszerte egyre több mélyfúrású kút készült, biztosítandó a lakosság, a mezőgazdaság és a fejlődő ipar vízigényét.

Ma is a felszín alatti vizek adják a vízellátásunk túlnyomó részét

Gyakran emlegetik Magyarországot „víznagyhatalomként” a Duna és a Tisza miatt, az ivóvízellátás 95%-át azonban a felszín alatti vízforrások adják.

Ennek egyik része a folyók partja mentén kavicsrétegekben átszűrt víz – Budapest ivóvize például a Duna-parti kutakon keresztül érkezik. A másik részt rétegvizek, porózus kőzetek és karsztforrások táplálják.

Az Alföld alatt hatalmas termálvízkészletek húzódnak, amelyek 30 °C feletti hőmérsékletükkel külön kategóriát képviselnek.

Az évezredek tanulsága egyértelmű: a kút érték.

Helyesen kiválasztva, szabályosan megépítve és gondosan karbantartva évtizedeken át szolgálhatja bármelyik háztartást vagy gazdaságot.

Mindemellett a víz közös kincs, amelyet minden nemzedék csak kölcsönkérhet. Az Alföld sajátos vízháztartása komoly feladatokat állít a szakemberek elé. Az éves csapadék mennyisége átlagosan 500 mm, míg a párolgás 800 mm körüli.

A folyószabályozások és vízelvezető csatornák következtében a belvizek már nem árasztják el a tájat, így a talajvíz pótlása sok térségben elmarad. A 20. század során a mocsarak és ártéri területek nagy része eltűnt, ezért a talajvízszint folyamatosan süllyed.

Különösen érzékeny a Duna–Tisza közi Homokhátság, ahol az aszályos időszakokban a kutak vízszintje egyre mélyebbre húzódik. A gazdák így egyre nehezebben jutnak vízhez. Ugyanakkor a jövőben a kutak a klímaváltozás elleni alkalmazkodás eszközeivé válhatnak, ha környezettudatos és fenntartható szemlélettel hozzuk azokat létre.

A magyarországi kútvíz típusok

Magyarországon összesen hétféle kútvíz típust különböztetünk meg, azok összetétele, mélysége alapján.

1) Talajvízkutak (sekély, gyakran ásott vagy sekély fúrt kutak).

Az első vízzáró réteg felett, néhány–tíz méteres mélységben gyűlő talajvizet fogják meg; erősen évszakfüggő és a felszíni hatások befolyásolják. Az Alföldön sok helyen 1–5 m közötti terep alatti mélységen áll a talajvíz, ami sekély kutakra kedvező, de érzékeny vízminőséget ad.

2) Rétegvízkutak (mélységi porózus rétegvizekre fúrt kutak).

A talajvíz alatt, vízzáró rétegek közé zárt porózus üledékes kőzetekben (homok, kavics) tárolt vizeket tárják fel. Ezek általában védettebbek a felszíni szennyezésekkel szemben, utánpótlódásuk lassabb, a vízminőség stabilabb. A rétegvíz egyik jellegzetes esete az artézi víz, amikor a nyomás miatt a víz a kútban magától a felszín felé emelkedik – ilyen medenceszerkezeti viszonyok jellemzik például az Alföldet.

3) Artézi kutak (nyomás alatti rétegvizek).

Történetileg és ma is elterjedtek a Kárpát-medence medenceterületein; klasszikus példái Budapest környéki és alföldi fúrások. A nyomásviszonyok miatt időszakosan szabad kifolyás is jelentkezhet (pozitív artézia).

4) Karsztvízkutak (repedezett mészkő–dolomit víztartók).

A Dunántúli-középhegységben (Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis) és Északi-középhegységben (Bükk, Aggtelek) gyakoriak. A bányászati vízszintsüllyesztés megszűnése után több térségben tartós vízszint-emelkedést észleltek, egyes kutak pozitívvá váltak (szabad kifolyás). A karsztvíz fontos ivóvízbázis és érzékeny védendő készlet.

5) Parti szűrésű (bank-filtered) kutak nagy folyók mentén.

Átmenetet képeznek a felszíni és felszín alatti vizek között: a Duna vagy Tisza vize a parti kavics-homok rétegeken át beszivárog, természetes szűrés után érkezik a kútba.

Budapest ivóvizének döntő hányadát parti szűrésű kutak adják; a Fővárosi Vízművek kb. 760 kútja Szentendrei- és Csepeli-sziget térségében üzemel. A Duna vizének úthossza a kutakig tipikusan 2–7 hét, árhullám idején viszont ez napokra rövidül.

6) Termálvízkutak (≥ 30 °C-os vizek a hazai definíció szerint).

Magyarország kiemelkedő geotermikus adottságokkal bír; a 30 °C-nál melegebb termálvizek az ország területének >70 %-án elérhetők, balneológiai, távfűtési és mezőgazdasági hasznosítással.

7) Ásvány- és gyógyvízkutak (jogilag elismert kategóriák).

Az ásványvíz/gyógyvíz megnevezés használatát kormányrendelet (509/2023. (XI. 20.) Korm. rendelet a természetes gyógytényezőkről) rögzíti; elismerés feltétele a víznyerőhely eredetének és minőségének megfelelése a mellékletekben szabott követelményeknek.

Ásott kút, fúrt kút: melyiknek mik az előnyei, hátrányai? Mikor melyik típust érdemes választani?

Most, hogy áttekintettük a kutak történetét és a különféle kútvíz típusokat, jogosan merül fel a kérdés: melyik megoldás a célszerűbb egy adott helyzetben?

Az ásott és a fúrt kutak egyaránt más-más előnyt biztosítanak, ezért mielőtt valaki ásót és betonkeverőt ragadna, érdemes végiggondolni az igényeket, na meg az anyagi lehetőségeket is.

Ásott (sekély) kút – előnyök

Az ásott kút akkor jó választás, ha a talajvíz közel fekszik a felszínhez. Kis költséggel és helyi szakember segítségével elkészíthető, sokszor gépek nélkül is. Nagy átmérője miatt víztárolóként működik, így lassú vízutánpótlás mellett is használható.

Kerti öntözéshez vagy állatok itatásához különösen alkalmas. Karbantartása egyszerű, a falak tisztítása és a kút fertőtlenítése saját kézzel is elvégezhető.

Ásott (sekély) kút – hátrányok

A víz mennyisége erősen korlátozott, a minősége pedig ingadozó. Az ásott kutak vízhozama évszakokhoz kötődik, száraz időszakban akár a kiszáradás is előfordulhat. A víz gyakran tartalmaz emberi egészségre káros baktériumokat, nitrátokat vagy növényvédőszer-maradványokat, így ivásra ritkán alkalmas. Az ásás nagyobb mélységben veszélyes, ezért általában 20 méternél mélyebb ásott kutat ritkán építenek.

Fúrt (mély) kút – előnyök

A fúrt kút legfőbb erénye a stabil és bőséges vízellátás. A mélyebb rétegvizek folyamatos hozamot biztosítanak még aszályos időszakban is. A víz minősége rendszerint jobb, sokszor ivóvíznek is megfelel. Élettartama hosszú, jól kialakítva évtizedekig szolgál.

Szakszerű kivitelezés esetén a szerkezet védelmet ad a felszíni szennyeződésekkel szemben. Egy fúrt kút elegendő lehet egy családi ház vízellátására vagy akár egy kisebb gazdaság öntözésére is.

Fúrt (mély) kút – hátrányok

A legnagyobb kihívás a költség és az engedélyezési folyamat. A fúrás gépeket és szakértelmet kíván, ezért (jóval) magasabb kiadással jár. A mély rétegek vizében is előfordulhat magas vastartalom, mangán vagy keménység, amely szűrőt igényel. A szivattyú és az elektromos berendezések rendszeres karbantartása szintén elengedhetetlen.

Mikor érdemes ásott vagy fúrt kutat választani?

Ha a talajvíz közvetlenül a felszín alatt található, és a cél csak kerti öntözés, az ásott kút ideális. Amikor azonban egész éves, állandó vízellátásra van szükség iváshoz, főzéshez vagy nagyobb öntözéshez, a fúrt kút bizonyul a jobb választásnak.

A Duna–Tisza közi Homokhátságon, ahol a talajvíz mélyre húzódik, kizárólag a fúrás ad megoldást.

Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a talaj szerkezete minden, kútfúrással/ásással kapcsolatos döntést befolyásol: a homok, a kavics és az agyag teljesen más vízmegtartó képességgel bír, ezért kulcsszerepet játszik a kút kiépítése során.

Milyen engedélyek kellenek az egyes kúttípusok kialakításához?

A kútépítés egyrészt műszaki feladat, másrészt jogszabályok határozzák meg, ki, hol, milyen kutat építhet. Magyarországon az utóbbi években többször módosult a szabályozás, 2023-2024-ben pedig olyan könnyítések léptek életbe, amelyek sok háztartás és kistermelő számára nagy jelentőséggel bírnak.

Korábban minden kút engedélyhez kötődött, függetlenül a mélységtől vagy a felhasználás céljától (bár egy-egy jogszabálymódosításnál jellemzően mindig legálisnak fogadták el az engedély nélküli kutakat).

Az eljárás összetettsége és persze költsége sok embert visszatartott, ennek következményeként nagyszámú bejelentetlen kút épült a kilencvenes évek utolsó nagy jogszabály módosítása óta. A döntéshozók felismerték, hogy a kisebb, háztartási célokat szolgáló kutakhoz egyszerűbb szabályozásra van szükség.

2023. december 31-ig élt az úgynevezett kútamnesztia (azaz a létesített engedély nélküli, 50 méternél nem mélyebb kutakat jogerősnek vették), 2024. január 1-től pedig bizonyos feltételek teljesülése esetén engedély-, vagy bejelentés nélkül is építhető kút, feltéve ha:

• a mélység legfeljebb 50 méter, és a fúrás nem hatol át vízzáró rétegen,
• a kút háztartási felhasználást szolgál, például kertöntözést vagy házi célú vízellátást, valamint kisebb mezőgazdasági igényeket legfeljebb évi 500 m³ vízkivétellel,
• a kút nem stratégiai ivóvízbázis-területen fekszik.

Amennyiben mindhárom feltétel teljesül, a kút szabadon létesíthető, engedélyezés nélkül. Ez hatalmas könnyítés volt a vidéki háztartások és kistermelők számára.

Kivételek és speciális szabályok

A vízbázis-védelmi térképen piros jelöléssel ábrázolt területeken továbbra is szigorú előírások érvényesek. Ezek többnyire stratégiai ivóvízbázisok, karsztvidékek vagy más érzékeny területek. Ilyen helyeken a sekély kutak is bejelentéskötelesek, míg a mezőgazdasági öntözőkutak vízjogi engedélyt igényelnek.

Ha a kút mélyebb az 50 méteres határnál, vagy a felhasználás nagyobb vízkivételre irányul, a hagyományos engedélyezési eljárás marad érvényben, ami többek között tervdokumentációt, hidrogeológus szakvéleményét és a vízügyi hatóság jóváhagyását tartalmazza.

Az engedély nélküli kutak bírsághoz vezethetnek, amely több százezer forintos összeget is elérhet. Érdemes tehát minden esetben előzetesen ellenőrizni a helyi szabályokat, és szakember segítségét kérni az ügyintézéshez. A legtöbb magyar kútépítő vállalkozás ma már vállalja a papírmunkát is, így a tulajdonos tehermentesül a bonyodalmak alól.

Milyen környezeti hatásai vannak egy ásott vagy egy fúrt kútnak?

Egyetlen házi kút általában kis terhet ró a környezetre, ám tízezrek együtt már jelentős változásokat idézhetnek elő – Magyarországon pedig sok százezer ásott és fúrt kút létezik. A hatások három fő területen jelentkeznek:

1. a természetes talajvízszint alakulásában,
2. az ökoszisztéma egyensúlyában és
3. a szennyezés kockázataiban.

A talajvízszint csökkenése

Egy-egy kistérségben minden ásott és fúrt kút lényegében ugyanabból a vízadó rétegből vonja el a vizet. A matek egyszerű: ha a kivétel gyorsabb, mint a természetes utánpótlás, a talajvízszint süllyed.

Hazánkban pedig sok térségben megfigyelhető a talajvíz folyamatos apadása az elmúlt évtizedekben. A Homokhátság különösen érintett, ott a kutak egyre mélyebbre szorulnak, és sok sekély vízforrás kiapadt.

Az ország területéről évente körülbelül 7 milliárd köbméter vízzel több távozik, mint amennyi természetes úton visszatöltődik. Ez a mennyiség három és fél Balaton vízkészletének felel meg.

Ökoszisztémára gyakorolt hatás

A süllyedő talajvízszint az emberi igények mellett a természetet is komoly próbatétel elé állítja. Mocsarak, lápok, források és erdők is kiszáradnak, ha a gyökerek már nem érnek el a vízhez.

Az Alföld bizonyos területein fák pusztultak el, mivel a vízszint túlságosan mélyre került. Az intenzív vízkivétel a patakok és tavak utánpótlását is csökkenti, veszélyeztetve halak és más élőlények élőhelyét.

Szennyezés kockázata

A kutak kapuknak is tekinthetők a mélyebb rétegekhez. Ha hibásan készülnek, a felszíni szennyeződések gyorsan lejutnak a vízadó rétegekbe (hiszen máskülönben a szennyező anyagnak öt-tíz vagy akár negyven méternyi talajon kellene átszivárognia).

Az ásott kutak különösen gyenge láncszemek: a trágyalé, növényvédőszer vagy akár udvari olaj könnyen bekerülhet a vízbe. Az elhagyott, betömetlen kutak szintén súlyos veszélyforrások, hiszen akadálytalanul vezetik le a szennyeződéseket.

A felelősen használt házi kút azonban sokszor kisebb környezeti lábnyommal jár, mint a vezetékes víz. A helyben kitermelt vízhez nincs szükség vegyszeres tisztításra és hosszú szállításra. A fenntartható használat kulcsa, hogy pontosan annyi vizet vegyünk ki, amennyire valóban szükség van, és óvjuk a környezetet a kút környékén.

Alapvető jó gyakorlat, hogy a kút körüli öt méteres körzetet mindig érdemes tisztán és vegyszermentesen tartani. Egyetlen permetezés vagy kifolyt olaj sok évre befolyásolhatja a víz minőségét.

Mennyibe kerül ezeknek a kialakítása?

A kútépítés költségei több tényezőtől függenek, leggyakrabban a kivitelezés módjától, a mélységtől, a talaj szerkezetétől és a szükséges kiegészítő berendezésektől. Hazánkban persze akad más árbefolyásoló tényező – az egyes régiók vagy akár vármegyék között is jelentős eltérés mutatkozik munkadíjak között.

A következőkben a 2025-ben átlagosan tekinthető kútfúrási árakat mutatjuk be. Mint látni lehet, a kút létesítés helyétől függően akár három-négyszeres árkülönbség is lehet ugyanazon típus és ásott/fúrt mélység esetén.

Ásott kutak

A kézi vagy gépi ásás díja átlagosan 20–25 ezer forint méterenként. Ehhez társul a bélelés ára, amely betongyűrű, kútgyűrű vagy falazat formájában további 25–60 ezer forint méterenként.

Egy 10 méteres ásott kút így nagyjából 500 ezer forintba kerül, ami körülbelül 1300 eurónak felel meg a cikk írásának idején. Egy sekély, 5 méteres kút 200–300 ezer forintos költséggel készülhet, míg egy mélyebb, 20–25 méteres ásott kút ára elérheti az 1 millió forintot.

Fúrt kutak

A fúrás díja jellemzően 15–40 ezer forint méterenként, a talajviszonyoktól függően. Egy 30 méteres fúrt kút ára nagyjából 750 ezer forint, a szivattyúval és kiépítéssel együtt 1–1,3 millió forintra tehető.

Egy 15 méteres kút olcsóbb, míg egy 50 méteres kút költsége meghaladhatja az 1,5 millió forintot is.

Szivattyú és kiegészítők

A szivattyú ára 50 ezer forinttól több százezerig terjedhet. Egy megbízható, háztartási célokra alkalmas szivattyú legalább 150 ezer forint. A költségeket növeli a csövezés, az elektromos bekötés és egy esetleges nyomáskiegyenlítő tartály.

Egyéb kiadások

Számolni kell engedélyezési díjjal, szakértői tervdíjjal, vízminőség-vizsgálattal, valamint a vízszűrők (például vastalanító berendezés) árával.

Összességében egy kisebb, háztartási ásott kút 300 ezer és 1 millió forint közé esik, míg egy fúrt kút szivattyúval 1–1,5 millió forint közötti befektetést igényel.

Mennyi idő alatt térül meg egy kút?

A költségek után joggal merül fel a kérdés: mennyi idő alatt hozza vissza az árát egy kút?

A vezetékes víz díja településenként eltér, átlagosan 600–800 forint köbméterenként, szennyvízdíjjal együtt. Öntözésre különösen költséges: egy órányi locsolás 2–3 köbméter vizet jelent, ami nagyjából 2000 forint költséget okoz.

Egy kútból ugyanez az öntözés mindössze néhány tíz forintnyi áramfogyasztást igényel, hiszen egy 0,75 kW teljesítményű szivattyú óránként körülbelül 40 forintnyi villamos energiát használ.

Óriási tehát a különbség, hiszen a kútból származó víz öntözésre akár ötvenszer olcsóbb lehet a vezetékes víznél.

Egy átlagos családi ház esetében a kút 5–15 év alatt térül meg. Nagy vízigényű háztartás vagy kistermelő esetében a megtérülés akár 1–2 évre rövidülhet. Gyümölcsös vagy fóliaház öntözése szinte lehetetlen vezetékes vízzel, ezért ott a kút nélkülözhetetlen.

A megtérülést pénzben is lehet számolni, de az érték ennél tágabb. Saját kúttal a háztartás függetlenebbé válik: öntözés akkor is biztosítható, ha vízkorlátozás van, és vízellátás akkor is rendelkezésre áll, ha a hálózatban kiesés történik.

Milyen időközönként és hogyan kell karbantartani a kutakat?

Egy kút hosszú távú működése csak rendszeres gondozással biztosítható. Az ásott és a fúrt kutak eltérő karbantartást igényelnek, mégis mindkettőnél a tisztaság és a szakszerű ellenőrzés jelenti a garanciát a megbízható vízellátásra.

Ásott kutak

A sekély és nagy átmérőjű kutak fokozottan ki vannak téve a felszíni hatásoknak. Célszerű 2–3 évente tisztítást végezni. A folyamat során eltávolítják az alján összegyűlt iszapot, algát és szerves anyagokat, majd a falakat is kezelik. Ezt követi a fertőtlenítés, amelyhez általában klóros oldatot használnak. Az oldatot átpumpálják a vízrendszeren, majd alaposan kieresztik.

A biztonság érdekében fontos a kút megfelelő lezárása és fedése, így állatok, rovarok és esővíz nem juthatnak be. Bár bizonyos munkák a tulajdonos által is elvégezhetők, a kútba való leereszkedés életveszélyes, ezért a teljes tisztítást gyakran érdemes szakemberre bízni.

Fúrt kutak

A mélyfúrt kutak zártabbak, ezért ritkábban igényelnek tisztítást. Egy jól kialakított fúrt kút akár 10–25 évig is problémamentesen működik. Idővel azonban a szűrő körül vasbaktérium, ásványi lerakódás vagy finom homok gyűlhet össze, amely csökkenti a vízhozamot. Ilyenkor speciális módszerekkel újítják fel: kompresszoros átmosással, vízsugaras tisztítással vagy vegyszeres kezeléssel. Ezeket csak szakember végezheti.

A mindennapi gondozás inkább a szivattyúra és az elektromos rendszerre vonatkozik. A szivattyú 8–15 évente cserére szorulhat, míg a nyomástartály gumimembránja 5–10 év alatt használódik el. Érdemes időnként ellenőrizni a működést, és akkor is pár percig járatni a szivattyút, ha a kút hosszabb ideig nincs használatban.

Vízminőség-vizsgálat

Ha a kút vize ivásra is szolgál, célszerű évente laboratóriumi vizsgálatot kérni. A vizsgálat feltárja a baktériumok, nitrátok és egyéb szennyezők jelenlétét. Magyarországon a népegészségügyi központok és vízművek laborjai kínálnak ilyen szolgáltatást. Ha a víz íze vagy szaga változik, azonnali mintavétel ajánlott.

Összességében az ásott kutakat gyakrabban kell tisztítani, míg a fúrt kutak hosszabb időre stabil működést biztosítanak. Mindkét típusnál alapvető a felszíni szennyezések elleni védelem és a vízminőség rendszeres ellenőrzése.

Gyakran Ismétlődő Kérdések az ásott és a fúrt kutakról

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, tartalom specialista. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.