Az eddigi kertépítésünk fenntarthatlanná vált: „beléptünk a Xeriscaping korszakába”

A magyarországi nyarak egyre szélsőségesebb hőséghullámai és a megszaporodó vízkorlátozások teljesen új kihívások elé állítják a kerttulajdonosokat. Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében hívta fel a figyelmet arra, hogy a korábban megszokott növényhasználat és kertépítési szokások mára végérvényesen fenntarthatatlanná váltak.

Miért buknak el a megszokott kedvencek?

A klímaváltozás hatásai miatt a tradicionális, sokat öntözött kertek fenntarthatatlanok. Ahogy a szakember megfogalmazza:

„A thuja, hamisciprus, japánjuhar, lucfenyő és nyírfa, valamint a legnagyobb vízpazarló »angolpázsit« korszak vége. Ha eddig nem is, az idei nyáron rengeteg kerttulajdonosnak nyílt fel a szeme, hogy a kertje a vízkorlátozások korában tovább már nem fenntartható.”

Sokan próbálnak mediterrán növényekkel – például olajfával, leanderrel vagy narancsfával – kísérletezni, esetleg műfűvel helyettesíteni a kiszáradt pázsitot. Bardóczi szerint azonban ez súlyos tévút, hiszen a Kárpát-medence időjárása nem a megszokott mediterrán éghajlatot követi, hanem a szélsőségek felé tolódik el. Nálunk az extrém sivatagi szárazság, a hirtelen lezúduló felhőszakadások, a 40 fokos hőség és a mínusz 15 fokos télies fagyok egyaránt jelen vannak.

Xeriscaping: a szárazságtűrő kertépítés korszaka

A főtájépítész hangsúlyozza, hogy a megoldást a klímaadaptív szemlélet jelenti:

„Beléptünk a Xeriscaping (a szárazságtűrő kertépítés) korszakába és nem lenne jó a las vegasi desert landscaping (sivatagi tájépítészet) korába jutni.”

A sikeres átálláshoz azonban elengedhetetlen a szakértelem. Mivel minden kert komplex egység – eltérő fekvéssel, talajjal és mikroklímával –, a nagyobb átalakításokat érdemes a Magyar Építész Kamara névjegyzékében szereplő táj- és kertépítész tervezőkre, a kivitelezést pedig a Magyar Kertépítők Országos Szövetségének tagjaira bízni a „sarlatánok” helyett.

Gyakorlati tanácsok a fenntartható kertért

Azoknak, akik fokozatosan cserélnék le elpusztult vagy legyengült növényeiket, Bardóczi Sándor a következő alapelveket javasolja:

• Tudatos növényválasztás: kerülni kell a szépnek tűnő, de invazív fajokat (például a császárfát, akácot, téli bambuszokat vagy az ezüstfát), amelyek veszélyeztetik a hazai ökoszisztémát. Ehelyett az őshonos és a nem invazív, biztonságos idegenhonos fajokat érdemes előnyben részesíteni.
• Ültetési időpont áthelyeződése: a tavaszi aszályok miatt az ültetés fő időszaka egyre inkább az őszre tolódik át, kihasználva a csapadékosabb, fagymentes időszakokat.
• Mérlegelés gyermekes családoknál: a szárazságtűrő növények között akadnak szúrós vagy mérgező fajok is, amelyeket kisgyermekek mellett körültekintően kell megválasztani.
• Víztakarékos technológiák: a klímaálló kert elengedhetetlen része az esővízgyűjtés, a hajnali csepegtető öntözés, a talaj takarása mulccsal, valamint a helyi komposztálás.

A megfelelő alapozás még a legszárazságtűrőbb növényeknél is elengedhetetlen, hiszen a beültetés utáni első években minden növény igényel öntözést a gyökeresedéshez.

Bardóczi Sándor gondolatai rávilágítanak a jövő kerti filozófiájára, amely a vízzel való ésszerű gazdálkodásra és a talajélet megóvására épül:

„Kincsünk a víz, légkondink a kert, vízraktárunk az élő talaj.”

A tájépítész posztja végén összesítette a klímaálló, szárazságtűrő top-100-as növények listáját kategóriák szerint.

Fotó: Pexels