Az erdőtüzek szétszaggatják a Föld utolsó sértetlen vadonjait

A Föld még megmaradt, egybefüggő és emberi beavatkozástól érintetlen erdőtájai drámai ütemben zsugorodnak és töredeznek szét. Míg korábban a favágás jelentette a legnagyobb veszélyt ezekre az ökoszisztémákra, a legfrissebb adatok szerint ma már az erdőtüzek okozzák a veszteségek legnagyobb részét, miközben a bányászat, valamint az olaj- és gázkitermelés is felzárkózott az élvonalba. Ez derül ki a World Resources Institute (WRI) új elemzéséből, amelyet a Marylandi Egyetem kutatóival és a Greenpeace-szel együttműködésben készítettek, és amelyről a Mongabay számolt be.

Mi az a sértetlen erdőtáj, és miért kulcsfontosságú?

A környezetvédelmi és ökológiai kutatásokban úgynevezett sértetlen erdőtájakról (intact forest landscapes, IFL) beszélünk. Ezek olyan nagykiterjedésű, folytonos erdőblokkok, amelyekben a műholdas és terepi adatok alapján semmilyen ipari tevékenység – például úthálózat, fakitermelés, bányászat vagy állandó emberi település – jelét nem lehet kimutatni.

Ezek a háborítatlan területek nem egyszerűen „sok fát” jelentenek. Biológiai és klímatudományi szempontból pótolhatatlan szerepet töltenek be:

• Biodiverzitás-menedékek: a nagy testű emlősök és érzékeny fajok jelentős része kizárólag ekkora, zavartalan területeken képes életben maradni.
• Szénraktárak: évszázadok óta halmozzák fel és tárolják biztonságosan a szenet mind a biomasszában, mind a talajban.
• Klímastabilizáció: saját helyi és regionális mikroklimatikus viszonyokat, valamint csapadékciklusokat tartanak fenn.

Míg 2000-ben még jelentős kiterjedésű sértetlen erdővidékek borították a bolygót, kiterjedésük 2000 és 2025 között több mint 15%-kal, mintegy 195 millió hektárral csökkent – ez a terület akkora, mint egész Mexikó területe. A Föld még megmaradt sértetlen erdőségeinek csaknem kétharmada három országban – Kanadában, Oroszországban és Brazíliában – található, és egyben ezek az országok szenvedték el a legnagyobb abszolút veszteségeket is.

A pusztulás új arcai: erdőtüzek az élen

A veszteségek mögötti hajtóerők szerkezete az elmúlt években alapvetően átalakult. Korábban a kereskedelmi célú fakitermelés volt a sértetlen erdőtájak felaprózódásának első számú felelőse. A 2020 és 2025 közötti időszakban azonban a klímaváltozás által fűtött erdőtüzek vették át a vezető helyet: a sértetlen erdőterületek csökkenésének csaknem 40%-áért a tüzek feleltek. Ez drámai emelkedés a 2000–2013 közötti 21%-os arányhoz képest.

A fakitermelés részesedése 2020 óta nagyjából 20%-ra (egyötödre) szorult vissza. Ezzel szorosan egyenrangú tényezővé vált a kitermelőipar: a bányászat, az olaj- és gázfúrások, valamint az ehhez kapcsolódó kutatások közel 19%-kal részesedtek a sértetlen erdők felaprózódásából, ezzel a harmadik legnagyobb okká előlépve.

A töredezettség paradoxona: miért rombol a bányászat és a fúrás?

A kitermelőipar 19%-os részesedése első hallásra meglepő lehet, hiszen míg a mezőgazdaság hatalmas egybefüggő területeket tarol le, a bányák és az olajkutak fizikai alapterülete önmagában viszonylag kicsi. A WRI elemzése azonban nem a puszta faborítás elvesztését, hanem a sértetlenség megszűnését (fragmentációt) méri.

A mechanizmus a következőképpen működik:

1. Infrastrukturális áttörés: egy vadon közepén kiépített egyetlen műút, gázvezeték, szeizmikus mérővonal vagy bányászati folyosó kettévág egy addig egységes erdőtömböt.
2. A sértetlenség elvesztése: bár az utat övező fák döntő többsége látszólag állva marad, az erdőökológiai funkciók sérülnek, így a terület a definíció szerint azonnal elveszíti „sértetlen” státuszát.
3. Láncreakció és indirekt hatások: az infrastruktúra utat nyit a további emberi behatolásnak. A bányászati utak nyomán megjelennek az illegális fakitermelők, az orvvadászok, a földfoglaló gazdák, és drasztikusan megnő az emberi gondatlanságból fakadó erdőtüzek kockázata is.

Példaként Oroszországban az északi tajga boreális erdőségeit a szibériai olaj- és gázvezeték-hálózatok szabdalták fel. Dél-Amerikában pedig a trópusi esőerdők mélyére behatoló aranybányászat hozott létre olyan úthálózatokat és bányásztelepüléseket, amelyek lassan felőrlik a környező ökoszisztémát.

Visszafordíthatatlan folyamatok és a jövő feladatai

Az ökológusok hangsúlyozzák, hogy ha egy hatalmas, egybefüggő erdőtájat utak és ipari létesítmények szelnek át, annak eredeti léptékét, biológiai folytonosságát és mikroklímáját szinte lehetetlen mesterségesen helyreállítani. A sértetlen erdők védelme ezért nem merülhet ki a hagyományos fakitermelési tilalmakban: a kitermelőipari koncessziók kiadását, a bányászati és energetikai infrastruktúra tervezését szigorúbb környezetvédelmi korlátok közé kell szorítani. Az utolsó háborítatlan erdőségek megőrzése a globális klímastabilitás és a földi biodiverzitás fennmaradásának záloga.