Az örökzöld karácsonyfakérdés: műfenyőt vagy élőt?

Az ünnepek közeledtével évről évre előkerül egy fontos kérdés a karácsonyfát illetően, vajon milyet válasszunk? Élő fát vagy műfenyőt? Ha élőt választunk, akkor gyökereset vagy vágottat? Ha vágottat, akkor melyik fajtát? A válasz általában attól függ, hogy kit kérdezünk meg erről a kardinális kérdésről: egy kereskedőt, a termelőt vagy a környezetvédőt. Szerintem nem olyan bonyolult a kérdés, a szeretet ünnepén válasszunk olyan fát, ami boldoggá tesz. Amit szívesen díszítünk, amit szívesen körbeülünk. Ám, ha a tudatosság, a fenntarthatóság vagy a kiültetés is fontos szempont, akkor legyünk tisztában néhány dologgal!

 

Kezdjük a műfenyővel, mert létjogosultsága ugyanúgy van, mint az élő fenyőnek. Ismerjük a mondást: Ízlések és pofonok. Bevallom, korábban nagyon műfenyő-ellenes voltam, mert mint természetvédő, nem tudtam elképzelni, hogy egy karácsonyfának ne legyen természetes illata és tapintása. Sőt, a „mű tárgy” még szelektív hulladéknak sem alkalmas a fém és a műanyag részek szétválaszthatatlansága miatt. Aztán egy olvasói levél és a klímaválság évei megenyhítettek. Egy hölgy hosszasan írt nekem arról, hogy ők már lassan tíz éve használják a szülőktől örökölt műfenyőt, és nagyon szeretik. Nem csak azért, mert nem kell minden évben újat vásárolni, a hidegben hazacipelni, és pár hét múlva kidobni az utcasarokra, hanem elsősorban a kedves emlékek miatt. Addig szeretnék használni, amíg csak szét nem esik. S itt van a lényeg: ha műfenyőt választunk, akkor (is) a minőséget keressük, és több éves használatra tervezzünk. Így lesz a vásárlás tudatos, hosszútávú befektetés.

A műfenyő-pártiak gyakran arra hivatkoznak, hogy nem szeretnék, ha tovább gyérítenék az erdőket. Számukra van egy nagyon jó hír: a piacokon árult fenyők soha az életben nem láttak erdőt, semmi közük hozzá. Ugyanúgy kertészetekben nevelik őket, mint a gyümölcsfákat. Ugyanúgy mesterséges ültetvények, mint például egy alföldi akácos. Nem kell őket sajnálni, hisz a többi termesztett növényt sem sajnáljuk felhasználás előtt. Üzleti céllal, eladásra nevelték őket, akár a paprikát, banánt vagy a narancsot.

A Magyarországon termesztett fenyők egyébként is arasznyi, általában 2-4 éves előnevelt csemeteként érkeznek Nyugat-Európából, főként holland és dán kertészetekből. Arrafelé csapadékosabb a klíma, és a nagyüzemi hagyományokkal rendelkező árudák bőven ellátják alapanyaggal a mi termesztőinket. A kamionokban érkezőket aztán kiültetik itthon a saját telepeiken, majd tovább nevelik a kis fákat 5-10-15 évig. Ezek a fenyőfák már nemesítettek, általában a nordmann vagy a jegenyefenyő fajtáit árulják „karácsonyfaként”.

Az a lucfenyő, melynek pusztán az illata is ünnepi hangulatot árasztott, és az ezredfordulóig uralta a fapiacot, már nem növekszik kielégítően a Kárpát-medencében. Lucosaink kiszáradtak, lebetegedtek és a fenyőszú áldozatai lettek. A globális felmelegedés és a csontszáraz nyarak arra késztették a fatermesztőket, hogy ültetvényeiket olyan fenyőkre cseréljék le, melyek jobban bírják a luc számára kedvezőtlen körülményeket. Viszont a nyugatabbról érkező fenyőfajták sem igénytelenek.  Ahhoz, hogy szép formájú, egészséges állományt neveljen a termelő, ahhoz hosszú évekig trágyázni és gondozni kell az ültetvényt. Többek között ezért is ennyire drága a fenyő. A fa korát viszonylag pontosan megsaccolhatjuk, ha megszámoljuk a törzsön az ágörveket. Ahány ágörv, körülbelül annyi éves a fenyő.

Jöjjön a Vágottat vagy gyökereset? -kérdés. Gyökeres fát az vesz, aki az ünnepek után ki szeretné ültetni a szabadba. Viszont csak az vegyen ilyet, aki nem fűtött helyiségben tartja hetekig, hanem világos, fűtetlen szobában, verandán vagy erkélyen, s földjét nedvesen tudja tartani. A fenyő nem szobanövény, és nem is érzi jól magát ott.  Egy meleg szobában ugyanis azt érzékeli, hogy megfordult vele a világ rendje: hirtelen kitavaszodott vagy nyár lett, ezért törzsében megindítja a tápanyagforgalmat. Újabb hatalmas élettani sokk éri, amikor kiültetik a hideg, fagyos (és száraz) földbe, s egyáltalán nem biztos, hogy túléli.

Még ennél is nagyobb gond az szokott lenni, hogy a gyökeres fenyőket maroknyi gyökérzettel árulják. Egy természetes (ideális) környezetben felnőtt lombos fának legalább akkora a gyökérzete, mint maga a lombkoronája! A fenyők ugyan nem növesztenek akkora gyökérzetet, mint lomblevelű társaik, de azért azt ne higgye senki, hogy a nyúlfarknyi gyökérzet egy kis vödörben, vagy műanyag cserépben elegendő lesz a megfakadáshoz. A gyökeresként eladott, majd kiültetett fenyők megfakadási aránya meglehetősen alacsony. A kereskedők nem arra törekszenek az esetek többségében, hogy megeredjen a gyökeres fenyő, hanem arra, hogy minél kisebb földlabdával, kényelmesen lehessen szállítani.

Az eleve konténerben nevelt fenyők (azaz nem vágott és nem karácsony előtt kiásott, mint például a cukorsüvegfenyő) eredési százaléka jónak mondható, de ezek a növények sem szeretik a fűtött szobát télen. Sőt, a legtöbb fenyőfaj a mi aszályos éghajlatunkat sem kedveli, emiatt gyakran atkásodnak, vagy nem fejlődnek kielégítően. Viszonylag jól tűri a szárazságot az erdei fenyő vagy a törpefenyő, ám ezek hosszútűs fenyők (5-8 cm), nincs klasszikus kúpos alakjuk, és végképp nem valók szobába. Az előbbi kiszélesedő és ritkás ágrendszerű, az utóbbi inkább terülő fenyőfaj.

Karácsony táján gyakran láttam már az üzletben kifordulni a cserépből a nagy kertészeti árudák „gyökeres” fenyőit: a felszín alatt elvágott fatörzsek gyökerek nélkül imbolyogtak földbe dugva. Ilyen szakszerűtlen csonkításnál annyi a meggyökeresedés esélye, mint a lottóötösnek. Ha tehát ragaszkodunk a kiültetéshez, akkor próbáljunk meggyőződni arról, hogy minél dúsabb és nagyobb legyen a gyökérzet, erre jó bizonyíték, ha a gyökerek kikandikálnak alul a konténerből. Majd a kiültetés utáni első évben ne hagyjuk teljesen kiszáradni a talaját. De ha a tűlevelek sárgulva lehullanak tavasszal, ne bosszankodjunk, nem éri meg. Mai világunk a kereskedők kezében van, s gyökeres fenyőre sohasem adnak garanciát.

Ha jobban megismernéd az őshonos fafajainkat és a hazai erdőhelyzetet, akkor olvasd el Az elveszett erdő és Ha az erdő beszélni tudna című könyveket, melyeknek teljes nyereségét a hazai természetvédelem számára ajánlotta fel a szerző.

Ha pedig segítenél megvédeni erdeinket, akkor csatlakozz ahhoz a közel 12.000 emberhez, akik már aláírták az erdővédelmi kampányunkat!

 Zelei Anna | agrármérnök, kertészmérnök, lelkes természetvédő. Támogatója ill. önkéntese a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, a WWF Magyarországnak, a Greenpeace Magyarországnak és az xForest.hu-nak. A Norvég utakon, Az elveszett erdő, Ha az ERDŐ beszélni tudna című könyvek szerzője. Instagram: @anna_zelei