Mi a biomimikri? Miért fontos ez a tudományág?

A biomimikri a természet utánzásának művészete a tudomány világában. Sok száz kilométeres sebességgel száguldó, áramvonalas mozdonyok, tépőzár, vadászgép, álcaruha – ez csak pár példa a biomimikrire.

A természet jóformán minden, az emberiséget is érintő problémára talált már valamilyen megoldást, a biomimikri egyik fő feladata pedig megvizsgálni, mi hasznosítható mindebből.

Vizsgáljuk meg hát közelebbről, mi is a biomimikri, hátha kiderül, sokkal inkább jelen van a mindennapjainkban, mint elsőre gondolnánk – és közben ismerjük meg azt a kilenc alapelvet is, ami meghatározza a biomimikri etikus művelését.

Mi az a biomimikri?

A biomimikri a természet legjobb ötleteiből való tanulás és azok utánzásának gyakorlata, amellyel emberi problémákra találunk megoldást. A kifejezés a görög biosz (élet) és mimészisz (utánzás) szavakból ered, szó szerinti jelentése „az élet utánzása”.

A kiinduló elgondolás egészen egyszerű: a Természet (avagy a Teremtő, ha hívő a Kedves Olvasó) csodálatosan elegáns megoldásokat talált ki az állat- és növényvilágot érintő megannyi problémára.

Ha pedig már létezik valamire egy (vagy több) sikeres megoldás az élővilágban, miért ne használhatná fel az emberiség a saját javára? A biomimikri ebből a gondolatból született.

A biomimetikus mérnökök lényegében azt vizsgálják, hogyan alkalmazkodtak az élő szervezetek a kihívásokhoz évmilliárdok alatt, és alkalmazza a már időtállónak bizonyult formákat és folyamatokat az innovációk során.

Ahelyett, hogy elvennénk a természetből vagy kitermelnénk annak javait, a biomimikri a természetet modellként kezeli, azaz tanulmányozza a természet működését, a különféle terveket aszerint ítéli meg, mennyire tükrözik a természet alapelveit, és kutatja mindazt, amit az élővilágtól tanulhatunk.

Az „élővilág terveinek és folyamatainak utánzásával emberi problémák megoldására”

A biomimikri célja tehát olyan technológiák és infrastruktúrák létrehozása, amelyek hatékonyak, fenntarthatók és összhangban állnak a környezettel.

A biomimikri 1997-ben vált széles körben ismertté, amikor Janine M. Benyus biológus megjelentette a Biomimikri: A természet által ihletett innováció című könyvét. A könyv úgy határozta meg a biomimikri területét, mint egy „új tudományág, amely a természet modelljeit tanulmányozza, majd utánozza vagy inspirációt merít ezekből a tervekből és folyamatokból” világunk jobbá tétele érdekében.

Ugyanakkor a biomimikri mögött rejlő alapgondolat ősi, hiszen az emberiség mindig is az élővilághoz fordult inspirációért. A történelem során az anyagoktól és gyógyszerektől kezdve az építészeten át a mérnöki tudományokig a természet zsenialitása mindig is hatott az innovációra.

Mióta alkalmazza az ember a biomimikri tudományát?

Az emberek, akár tudtukon kívül is, a szerszámkészítés kezdete óta gyakorolják a biomimikrit. A koncepció valójában jóval a modern technológia előtt kezdődött, ahogyan egy ókori görög mítosz is példázza.

Daidalosz és Ikarosz legendájában olvashatjuk, hogyan készített egy ügyes feltaláló tollakból és viaszból szárnyakat a madarak mintájára, megkísérelve az emberi repülést.

Bár Ikarosz viaszszárnyai felolvadtak, amikor túl közel repült a naphoz, a történet korai tanúbizonysága annak az ösztönünknek, hogy a természet megoldásait másoljuk.

Évszázadokkal később Leonardo da Vinci megszállottan figyelte a madarakat és a denevéreket, és repülő szerkezeteket vázolt fel a szárnyaik mintájára (bár az ő szerkezetei soha sem szálltak fel sikeresen).

A Wright fivérek végül 1903-ban valósították meg a motoros repülést, részben a galambok figyelése és a madarak aerodinamikájának megértése által inspirálva. A mitológiától a reneszánsz tudományig a természet állandó tanítómestere volt az emberiség fejlődésének.

Formális tudományágként a biomimikri (más néven biomimetika vagy bionika) a 20. század közepén öltött testet. 1957-ben Otto Schmitt amerikai biofizikus alkotta meg a „biomimetika” kifejezést a tintahalak idegi jelzéseit utánzó kutatásai során.

Körülbelül ugyanebben az időben Jack Steele mérnök vezette be a „bionika” fogalmát, amelyet olyan rendszerek tervezéseként határozott meg, amelyek a természet funkcióit másolják.

Az új terminológia ellenére a gyakorlat ugyanaz maradt: tanulni az élet terveiből

A 20. század végére a természet által ihletett innováció iránti érdeklődés a környezettudatossággal párhuzamosan megnőtt. Benyus munkássága az 1990-es években népszerűsítette a biomimikrit mint mozgalmat, hangsúlyozva, hogy 3,8 milliárd év evolúció után a természet már sok olyan problémát megoldott, amellyel mi küszködünk – az energiahatékonyságtól az öngyógyító anyagokig.

Röviden, az emberiség mindig is alkalmazta a biomimikri valamilyen formáját, de ma már tudatos, interdiszciplináris tudományágként bontakozik ki, amely a biológiát és etológiát ötvözi a mérnöki tudományokkal, a dizájnnal és a fenntarthatósággal.

Ha belegondolunk, minden földi élőlény egyfajta élő könyvtár. A biomimikri valójában ennek a könyvtárnak az olvasása. Ahelyett, hogy a nulláról kezdenénk, fellapozzuk a „túlélés” fejezetét, amit maga az Élet írt. A legnagyobb feltaláló tehát a természet maga!

Mik az előnyei a biomikrinek? Miért fontos, hogy tanuljunk a természettől?

Miért forduljunk a természethez tervezési ötletekért? Az egyszerű válasz az, hogy a természet már elvégezte helyettünk a kőkemény, gyakran szó szerint halálosan veszélyes kutatás-fejlesztési munkát.

Az élőlények évmilliárdok óta fejlődnek és tökéletesítik magukat, gyakran közel optimális megoldásokat fejlesztve ki a földi túlélés fizikai kihívásaira (leszámítva talán a koalát meg a pandát, amik estében már az csoda, hogy egyáltalán képesek túlélni egy átlagos keddet a vadonban – ez persze csak vicc).

A megoldásokból tanulva technológiáinkat hatékonyabbá tehetjük. Számos emberi találmány esetlenségével vagy szennyező hatásával szemben a természetes formák elegánsan optimalizáltak – évezredek próbálkozásai és tévedései után rendkívül hatékonyak lettek.

A biomimikri egyik fő előnye a fenntarthatóság

Miközben környezeti válságokkal nézünk szembe, a természet mintákat kínál arra, hogyan lehet kevesebből többet elérni. Például minden zöld levél egy miniatűr naperőmű, amely tiszta kémiai folyamatokkal alakítja át a napfényt energiává.

A növények mesterei a hatékony, megújuló energiatermelésnek a fotoszintézis révén, ami arra ösztönzi a kutatókat, hogy „mesterséges leveleket” fejlesszenek a napenergia alapú üzemanyag-termeléshez.

A természet megoldásai általában minimalizálják a hulladékot és a toxicitást: a pókok szupererős selymet készítenek környezeti hőmérsékleten és vízben, míg a mi szintetikus szálaink előállítása gyakran magas hőt és durva vegyszereket igényel. Az élővilág kémiáját utánozva biológiailag lebomló és életbarát anyagokat hozhatunk létre.

A biomimikri rendszerszemléletű megközelítésre is ösztönöz

Az állatok, növények és mikrobák bonyolult ökoszisztémákban működnek, ahol minden újrahasznosul és egyensúlyban van. A zárt körfolyamatok utánzása segíthet nekünk hulladékmentes termelési folyamatokat tervezni (ahogy egy erdőben sincs szemétlerakó – az egyik faj hulladéka a másik erőforrása).

Lényegében a természetből való tanulás olyan technológiákhoz vezethet, amelyek „energiát szürcsölnek, ahelyett hogy nyelnék”, csökkentik az anyagpazarlást, és összhangban működnek a környezettel.

Az előnyök ökológiaiak, gazdaságiak és funkcionálisak is lehetnek. A biomimetikus innovációk gyakran felülmúlják a hagyományos terveket: könnyebbek, erősebbek, csendesebbek vagy tartósabbak lehetnek, mert a természet által finomított mély alapelvekre támaszkodnak.

Ahogy egy újságíró fogalmazott, a biomimikri még az üzleti életben is előnyt jelent, mert a természet megoldásai valóban újszerű, versenyképes innovációkat ösztönözhetnek.

Röviden, a biomimikri utat kínál az emberi kihívások elegáns megoldásához – olyan tervekkel, amelyek nagy teljesítményűek és egyben eleve fenntarthatók.

Milyen találmányokat ihlettett ez a tudomány?

A biomimikri több egy divatos elméletnél, elvégre már számos olyan találmányt és áttörést ihletett, amellyel a mindennapi életben vagy a legmodernebb technológiákban találkozunk. Következzen most néhány figyelemre méltó példa az élővilág által inspirált újításokra.

1. Tépőzár – a bojtorján kampója

A biomimikri egyik klasszikus példája a tépőzár, amelyet a svájci mérnök, Georges de Mestral talált fel az 1940-es években. Miután kutyájával sétált az Alpokban, elgondolkodott, hogyan tapadnak a bojtorján termései olyan makacsul a kutya szőrébe. Mikroszkóp alatt felfedezte, hogy a bojtorján felszínét apró kampók borítják, amelyek beleakadnak a szőrszálak hurkaiba. Mestral a kampós-hurkos mechanizmust egy textília rögzítőben utánozta.

Évekig tartó kísérletezésbe telt olyan anyagokkal, mint a nejlon, de végül megalkotta a modern tépőzárat, amelynek egyik oldala apró kampókból, a másik pedig apró hurkokból áll.

2. Szupervonat és jégmadár, avagy a sebesség találkozása a csenddel

Az 1990-es években Japán Sinkanszen szupervonatai egy problémával szembesültek: amikor a nagy sebességű (akár 320 km/h-val haladó) mozdonyok kiértek az alagutakból, fülsiketítő „alagútdurrogtató” lökéshullámokat keltettek.

Eiji Nakatsu mérnök, aki egyben madármegfigyelő is volt, észrevette, hogy a jégmadarak hogyan buknak a vízbe anélkül, hogy fröccsenne. A jégmadár hosszú, áramvonalas csőre simán vált a levegő és a víz közege között.

Ebből ihletet merítve a vonat orrának formáját a jégmadár csőrének mintájára tervezték át. Az eredmény drámai volt – a módosított Sinkanszen megszüntette a mennydörgő robajt, és csökkentette a légellenállást és az energiafelhasználást, lehetővé téve, hogy a vonatok 10%-kal gyorsabban közlekedjenek 15%-kal kevesebb áram felhasználásával.

3. Zöld épületek hűtése – a termeszvárak segítségével

Az afrikai termeszek tornyosuló agyagvárakat építenek, amelyek belseje még a tűző nap alatt is hűvös marad. A váraknak egy okos, természetes szellőzőrendszere van, amely keringeti a levegőt és szabályozza a hőmérsékletet a benne élő termeszkolónia számára.

Építészek kölcsönözték az ötletet a zimbabwei Harare-ban található Eastgate Centre tervezéséhez, egy irodakomplexumhoz, amely a termeszvárak szellőzését utánozza a passzív hűtés érdekében. Az 1996-ban megnyitott épület szellőzőnyílások, kémények és gondosan megválasztott anyagok hálózatát használja a kellemes hőmérséklet fenntartásához hagyományos légkondicionálás nélkül.

Lenyűgöző módon az Eastgate csupán egy hasonló méretű, hagyományos HVAC-rendszerrel hűtött épület energiájának körülbelül 10%-át használja fel. A termeszek építészetét utánozva az épület jelentős kezdeti költséget takarított meg (nincs légkondicionáló berendezés), és továbbra is nap mint nap energiát takarít meg.

4. Gekkó ihlette ragasztók

A gekkók a gravitációt meghazudtoló könnyedséggel szaladgálnak a falakon és a mennyezeten, köszönhetően a talppárnáikon található több millió mikroszkopikus szőrnek. A szőrök a van der Waals-erőket (molekuláris vonzerőket) használják ki a felületekhez való tapadáshoz, ragacsos maradványok nélkül.

A mérnökök a gekkók lábából merítettek ihletet olyan száraz ragasztók kifejlesztéséhez, amelyeket ismételten fel lehet ragasztani és le lehet húzni, hasonlóan a tépőzárakhoz, csak sokkal erősebb tapadást biztosítva.

Egyetemi kutatócsoportok (például az MIT-n) még robotmászókat is építettek szintetikus, gekkószerű párnákkal.

5. Lótusz-effektus, az öntisztuló felületek támogatására

A lótusz növényt részben azért tisztelik, mert levelei mindig makulátlanul tiszták maradnak, még sáros tavakban is. Mikroszkóp alatt a lótuszlevél apró dudorokkal van borítva, amelyeket viaszos anyag von be; a vízcseppek legurulnak, és közben felszedik a szennyeződéseket.

A lótusz-effektust lemásolták öntisztuló festékek, üvegek és textíliák létrehozásához, amelyek taszítják a vizet és a szennyeződéseket. Például néhány modern épületbevonat utánozza a lótuszlevél nanoszerkezetét, így minden esőzés természetes módon tisztítja a homlokzatot.

6. Korallok ihlette szénmegkötő beton

A Stanford Egyetemmel is kapcsolatban álló Blue Planet Systems kutatói olyan betonalternatívát fejlesztettek ki, amely a korallok kalciumban gazdag vázképzését utánozza.

A kifejlesztett mesterséges anyag a gyártás során alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást eredményez, és a használata közben is képes CO₂ megkötésére, így a beton szén-dioxid szempontból kedvező mérlegű építőanyaggá válhat.

7. Sáskarák ihlette ütésálló kompozitok

A sáskarák ütése elképesztő erejű a kitinpáncél összetett, réteges szerkezetének köszönhetően, amely egyszerre könnyű és rendkívül erős.

A Cambridge Egyetem és a Kaliforniai Egyetem Riverside kutatói ezt a szerkezetet ültetik át új, nagy teljesítményű kompozit anyagokba, amelyek alkalmasak például repülőgépipari alkatrészekhez, védőfelszerelésekhez és szélkerék lapátokhoz. Az eredmény nagyobb szilárdság, kisebb tömeg és környezetbarátabb gyártás.

8. Groasis Waterboxx – „vízakkumulátor” fák számára

A magok természetes csírázási stratégiái, a lótuszlevél víztaszító felszíne és a madárürülék szigetelő tulajdonsága. A Groasis Waterboxx egy úttörő ültetőeszköz, amely segíti a fák gyökeresedését száraz, aszályos területeken.

A kialakítása utánozza a természet vízgyűjtő és szigetelő mechanizmusait: a lótuszlevélhez hasonlóan szuperhidrofób fedél a kondenzvizet és az esővizet egy tárolóba vezeti, a szigetelő ház pedig védi a palántát, miközben naponta körülbelül 50 ml vizet adagol. Így a gyökérzet még szélsőséges szárazságban is képes megerősödni.

A felsorolt nyolc példa csak a kezdetet jelentik – a biomimetikus találmányok listája folyamatosan bővül: a pillangószárnyak új kijelzőtechnológiát inspirálnak (utánozva, ahogy a mikroszkopikus pikkelyek élénk színeket hoznak létre), a bálnák uszonyai pedig javítják a szélturbina-lapátokat (a púpos bálnák uszonyain lévő dudorok növelik az aerodinamikai hatékonyságot).

Mi a biomimikri kilenc alapelve?

A biomimikri központi eleme a természet termékeinek másolása, és a természet alapelveinek megértése is – azoké a mély mintázatoké és szabályoké, amelyek alapján az élet fennmarad és virágzik.

A biomimikri úttörői olyan alapvető gondolatokat fogalmaztak meg, amelyeket gyakran „az élet alapelveinek” avagy a biomimikri kilenc alapelvének neveznek.

A szervezetek és ökoszisztémák működéséből leszűrt alapelvek iránymutatásként szolgálnak az élővilággal összhangban történő tervezéshez:

1. A természet napenergiával működik, az élet elsődlegesen a napfényre támaszkodik energiaforrásként. Az ökoszisztémák hatékonyan fogják be a napenergiát (fotoszintézissel), a fosszilis tüzelőanyagok helyett.
2. A természet csak a szükséges energiát használja fel, a természetben felesleges pazarlás ismeretlen fogalom. Az élőlények éppen annyi energiát vesznek fel és használnak fel, amennyi szükségleteik kielégítéséhez kell, minden folyamatot optimalizálva.
3. A természet a formát a funkcióhoz igazítja. Egy fa széles levelei maximalizálják a napfény befogását, egy madár szárnyának pedig ideális görbülete van a repüléshez. A biomimikriben a forma és a funkció kéz a kézben jár – egy termék vagy szerkezet alakjának közvetlenül a célját kell szolgálnia (mint a jégmadár alakú vonat orra, amely csökkenti a légellenállást).
4. A természet mindent újrahasznosít, az élővilágban a hulladék ismeretlen. Az elhalt anyag táplálékká vagy anyaggá válik más szervezetek számára egy nagy körforgásban.
5. A természet jutalmazza az együttműködést, és bár a verseny létezik, a természet gyakrabban virágzik az együttműködés és a szimbiózis révén – a beporzóktól és a virágoktól a korallzátonyokig.
6. A természet a sokféleségre épít. A különféle fajokkal rendelkező ökoszisztémák jobban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz. A tervezésben a sokféleség beépítése – ötletek, funkciók vagy alkatrészek terén – növelheti az ellenálló képességet és az alkalmazkodóképességet.
7. A természet helyi szakértelmet követel meg, mert az élet eredendően helyi. Az élőlények alkalmazkodnak a helyi környezetükhöz, és a lehető legjobban kihasználják a regionális erőforrásokat és körülményeket.
8. A természet az egyensúlyra törekszik, a homeosztázis és az egyensúly határozza meg az egészséges ökoszisztémákat. A ragadozó és a zsákmány populációi például egyensúlyban tartják egymást. A terveknek kiegyensúlyozott megoldásokra kell törekedniük – kielégítve az emberi igényeket, miközben megőrzik a környezet egészségét, és elkerülik azokat a szélsőséges ingadozásokat, amelyek destabilizálhatnának egy rendszert.
9. A természet a korlátok erejét aknázza ki. Semmi sem nőhet örökké; az élőlények a Föld véges határain belül élnek. Ahelyett, hogy a korlátokat negatívumként tekintenénk, a biomimikri tervezési elemként kezeli őket.

Meglátásunk szerint a korlátok ereje az egyik leginkább elgondolkodtató alapelv. A modern gondolkodás a korlátokat gyakran leküzdendő akadályként kezeli. A természet viszont megmutatja, hogy a korlátok valójában a kreativitás és a leleményesség szülőanyjai.

Egy szűkös környezetben élő növény zseniális megoldásokat fejleszt ki a túlélésre. Talán a mi fenntarthatósági korlátaink is hasonlóan zseniális újításokra sarkallnak majd minket.

A kilenc alapelv etikai és gyakorlati iránytűként szolgál a biomimikri számára. Arra ösztönzik a tervezőket és mérnököket, hogy a természet formáinak másolásán túl a természet működési irányelveit is elsajátítsák.

A jövő tervezése során az alapelvek szem előtt tartása segít biztosítani, hogy olyan módon alkossunk, amely „az életnek kedvező feltételeket teremt”, az élettel összhangban.

Van-e jövője a biomimikrinek?

Feltétlenül – a biomimikrit egyre inkább a technológia és a fenntarthatóság jövőjének létfontosságú megközelítéseként tekintik. Globálisan a biomimikri iránti érdeklődés az elmúlt két évtizedben az egekbe szökött.

Ma már dedikált kutatóközpontok, vállalatok és egyetemi programok fókuszálnak a bio-inspirált innovációra. A Biomimicry Institute (amelynek társalapítója Janine Benyus) és az olyan platformok, mint az AskNature, hatalmas adatbázisokat biztosítanak a természetes stratégiákról a feltalálók számára.

Világszerte tervezői versenyek és startup-gyorsítók finanszíroznak biomimetikus ötleteket, a sivatagi bogarakat utánzó vízgyűjtő eszközöktől a kagylók által ihletett orvosi ragasztókig.

Egy friss piaci elemzés még azt is sugallja, hogy a biomimikri iparág (amely kiterjed az anyagokra, építészetre, mérnöki tudományokra stb.) jelentős növekedés előtt áll a következő években, amelyet a fenntartható megoldások iránti sürgető kereslet hajt számos ágazatban.

Egy olyan korban, ahol az éghajlatváltozás és az erőforrás-korlátok sürgető kérdések, a biomimikri egy reményteli utat kínál – az innovációt a természettel összhangban.

A szakpolitikai és vállalati szinten a biomimikri szintén egyre nagyobb teret nyer

Globális vállalatok biológusokat alkalmaztak tervezési tanácsadóként, és olyan kifejezések, mint a „természetalapú megoldások”, megjelennek a kormányzati napirendeken.

Például a várostervezők ökoszisztéma-ihlette megközelítéseket használnak (mint a vizes élőhelyeket utánzó parkok az árvízvédelemhez), hogy a városi infrastruktúrát ellenállóbbá tegyék. A jövőben a biomimikri valószínűleg a perifériáról a tervezési gondolkodás fősodrába kerül.

Fókuszban Európa és Magyarország

A biomimikri jövője Európában is kecsegtető – beleértve Magyarországot is. Az Európai Unió egyre nagyobb érdeklődést mutat a bio-inspirált innováció iránt fenntarthatósági és kutatási programjai részeként.

Számos európai ország hozott létre biomimikri hálózatokat és központokat. Például Franciaország elindította a CEEBIOS központot (Európai Biomimikri Kiválósági Központ) a kutatás és az ipari együttműködés ösztönzésére. Európa-szerte az egyetemek és a dizájniskolák beépítik a biomimikrit a tanterveikbe, és a tervezők egy új generációját képzik a természet szerinti gondolkodásra.

Magyarország, bár kisebb ország, az oktatáson és a tervezési innováción keresztül kapcsolódik a biomimikrihez. Figyelemre méltó példa a BioLearn projekt, egy EU által finanszírozott partnerség, amely magyar szervezeteket is magában foglal.

A BioLearn a biomimikrit hozza be a középiskolai tantermekbe Magyarországon és más EU-s országokban, tanítva a diákokat, hogy inspirációt merítsenek a természetből az emberi kihívások kezelésekor.

Magyar kutatók és építészek is kutatják a biomimetikus ötleteket

Budapesten a Fővárosi Állatkert tervezett Biodómján dolgozó építészek beépítették a biomimikri alapelveit annak tervezésébe. A Biodóm – lényegében egy nagy, beltéri ökoszisztéma-kiállítás – a természetes élőhelyek és energiaáramlások utánzására törekszik, igazodva a globális zöld építészeti trendekhez.

Magyar újítók a természetben keresnek megoldásokat a helyi problémákra is, legyen szó környezetbarát építőanyagokról vagy a regionális éghajlathoz igazított hatékony vízgazdálkodásról.

Európa együttműködő környezete felerősíti ezeket az erőfeszítéseket. Konferenciák és műhelytalálkozók (mint a 2018-ban Budapesten megrendezett „Biomimikri és Kapcsolódás” esemény) hozzák össze a nemzetközi szakértőket, biztosítva, hogy Magyarország profitáljon a terület szélesebb körű fejlődéséből.

Az EU fenntarthatóságra helyezett hangsúlya támogató szakpolitikai hátteret biztosít a biomimikri kezdeményezéseknek, a várostervezéstől a terméktervezésig. Ahogy az EU polgárai egyre környezettudatosabbá válnak, a „természet által ihletett” termékek barátságos piacra találhatnak. Arra számíthatunk, hogy több európai startup jelenik meg biomimetikus innovációkkal – talán egy új, biológiai folyamatokat utánzó orvosi eszközzel vagy egy csontszerűen tervezett (könnyű, mégis erős) bútordarabbal.

A biomimikri jövője, egy szóban kifejezve: természetes. A biomimikri virágozni fog, ahogy egy olyan társadalom felépítésére törekszünk, amely egy egészséges ökoszisztémához hasonlóan tartja fent magát, egyensúlyban a minket tápláló Földdel.

Gyakran Ismétlődő Kérdések – GYIK

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, tartalom specialista. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.