Kritikus válaszúthoz érkezett a hazai erdőgazdálkodás és természetvédelem: az őshonos, védett és Natura 2000-es területekre érvényes fakitermelési tilalom határideje lejártához közeledik. Mivel az őszi időszakban a kormányzat a szociális tűzifakeret megduplázását vállalta a rászorulók számára, érdemi intézkedések híján hamarosan ismét elindulhatnak a fakitermelő gépek a legérzékenyebb ökoszisztémákban is. A civil szféra és a szakmai műhelyek azonnali, egyértelmű jogi garanciákat és rendszerszintű finanszírozási reformot szorgalmaznak, írja a wwf.hu.
Fakitermelés: miniszteri ígéretek és a feltárt aggályok
A nyár elején életbe lépett ideiglenes rendelet megtiltotta a drasztikus jellegű beavatkozásokat – különösen a tarvágásokat és a végvágásokat – az őshonos növényzetű, védettséget élvező területeken. A szabályozás kivezetésével párhuzamosan ugyanakkor felmerül a lakossági igények kielégítésének kötelezettsége is. Gajdos László, az élő környezetért felelős tárcavezető közösségi bejegyzésében arról biztosította a közvéleményt, hogy az állami erdészetek összesített kitermelési volumene nem haladja meg a korábbi évek szintjét. A miniszter kijelentette, hogy a kiemelt természeti értékkel bíró, idős erdeinket továbbra is megkímélik, és nem adnak ki engedélyt újabb kiterjedt vágásterületek nyitására.
A WWF Magyarország szakértői szerint ugyanakkor a rendeleti vagy jogi garanciák hiánya miatt nem világos, miért létezik egyáltalán jogi lehetőség a favágásra a védett övezetekben. A szervezet mellett a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont is publikálta állásfoglalását, szorgalmazva a természetvédelmi szempontok kötelező érvényesítését.
A részleges beavatkozások rejtett pusztítása
A természetvédők hangsúlyozzák, hogy nem kizárólag a teljes fakészlet eltávolítása okoz helyrehozhatatlan károkat az erdei életközösségekben. Dr. Gálhidy László, a WWF erdőprogramjának vezetője rámutatott: még a szelektív jellegű, úgynevezett bontó- vagy szálalóvágások is megbontják a zárt lombkorona által biztosított mikroklímát, rombolják az aljnövényzetet és sérülékennyé teszik a talajt a klímaváltozás hatásaival szemben.
A szakember kiemelte, hogy a nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek elsődleges feladata a háborítatlan, összefüggő erdőtömbök megőrzése lenne. A beavatkozások engedélyezése olyan, mintha egy védett műemléki városrészben bontanánk le régi épületeket az építőanyaguk értékesítése céljából.
Cselekvési terv és hosszú távú megoldási javaslatok
A felvázolt problémák kezelésére és a bizalom helyreállítására a WWF Magyarország az alábbi lépéseket tartja szükségesnek:
-
Elegendő a nem védett területek használata: a rászorulóknak szánt, legfeljebb 300 ezer köbméterre becsült szociális tűzifa maradéktalanul kitermelhető a nem védett kultúrerdei állományokból és faültetvényekből.
-
Kötelező érvényű minisztériumi utasítás: a nemzetipark-igazgatóságokkal egyeztetett, pontosan megfogalmazott miniszteri döntéssel kell garantálni a védett és Natura 2000-es területek, valamint a szentélyerdők teljes sértetlenségét.
-
Új finanszírozási struktúra: meg kell szüntetni azt a kényszert, hogy a természetvédelmi kezelésért felelős intézményeknek a kitermelt faanyag értékesítéséből kelljen fenntartaniuk a működésüket.
-
A teljes kitermelési volumen csökkentése: országos szinten kell mérsékelni a fakitermelést, világos erdőtervekkel, ütemezett átállással és átlátható kommunikációval megszüntetve az ágazati konfliktusokat.
(Fotó: Pexels)
Hasonló bejegyzések:
Szép szavak a semmiről – mi a baj az aktuális nemzeti klímastratégiával, de leginkább az erdőkre vonatkozó megállapításaival?
Kisebb lakótér – nagyobb mozgástér?
Moduláris atomreaktorok: valóban az SMR-ek jelentik az energiatermelés jövőjét?
Tündérkertek: mit kell tudni a mozgalomról?
Az erdővédelmi petíció 12.000+ aláírónál, de hogyan tovább?
Fentről miért nem látják a fától az erdőt?
Mi a natúrpark? Hol van ilyen Magyarországon?
Ökoturizmus/zöldturizmus: fogalom, lehetőségek
Vélemény, hozzászólás?