Ki volt Gerald Durrell, mit érdemes tudni a munkásságáról?

Gerald Durrell neve ma már igazi legendaként él a természetvédelem világában, Nagy-Britannia egyik legismertebb és legkedveltebb írójaként. 

Az általa írt könyvek közkedveltek (pl. Családom és egyéb állatfajták), kortalan művek, a felnőtt és gyermek olvasókat egyaránt képesek elvarázsolni. Gerald Durrell mély szeretettel fordult az állatok felé, különösen azokhoz a fajokhoz, amelyeket a többség hajlamos figyelmen kívül hagyni.

Ki volt Gerald Durrell? 

Képzeld el, hogy belépsz Gerald Durrell dolgozószobájába. Az asztalán jegyzetek sorakoznak, a falakon rajzok és vázlatok lógnak, a helyiség atmoszférája egy egész életnyi természet iránti rajongást tükröz, amelynek célja az élővilág megóvása és megismerése volt.

Durrellt már egészen kicsi korától kezdve körülvette a trópusi tájak gazdag élővilága (Indiában született), a természet iránti rajongása azonban Görögország napsütötte szigetén, Korfun teljesedett ki igazán. 

Ahogy bejárta a világ különböző tájait, Durrell egyre világosabban látta, milyen súlyos veszély fenyegeti a vadon élő fajokat. Új szemléletet hozott létre: úgy gondolta, az állatkertek vezetésével szervezett természetvédelmi munkának kulcsszerepet kell játszania a fajok megmentésében.

Gerald Durrell, az állatvédelem Darwinja

Durrellt jó okkal hasonlíthatjuk Darwinhoz: ő volt az az ember, aki új korszakot nyitott a természetvédelemben és az állatkertek történetében. Durrell több, mint két évtizeddel ezelőtt távozott el közülünk, az öröksége azonban ma is él Jersey szigetén, az általa alapított állatkert falai között. A létesítmény mára a fajmegőrzés egyik központi intézménye, amely követendő példát mutat világszerte.

Ma, amikor az élőhelyek pusztulása, a fajkihalások és a klímaváltozás minden eddiginél komolyabb kihívás elé állítanak minket, Gerald Durrell öröksége aktuálisabb, mint valaha. 

Az a szemlélet, hogy minden élőlényt értékesnek, védelemre méltónak kell látnunk, kulcsfontosságúvá vált. Az igazán hatékony természetvédelem a természeti élet iránt érzett mély tiszteleten alapul – és éppen ez Gerald Durrell egyik legfontosabb üzenete mindannyiunk számára.

Mit érdemes tudni Gerald Durrell életéről?

Gerald Durrell 1925. január 7-én született az akkori Brit Indiában, Dzsamsedpur városában. Ő volt Louisa Florence Dixie és Lawrence Samuel Durrell legfiatalabb gyermeke, akik brit és ír származásúak voltak, és mindketten Indiában látták meg a napvilágot. 

Gerald édesapja elismert brit mérnökként dolgozott, a család így előkelő társadalmi helyzetet élvezett. Egy korai, meghatározó élménye egy indiai állatkertlátogatás volt, amely végérvényesen meggyújtotta benne az állatok iránti szenvedély tüzét.

Édesapja 1928-as halála után Louisa Durrell úgy döntött, hogy családjával Angliába költözik, ahol a London délkeleti részén található Upper Norwood – Crystal Palace körzetben telepedtek le. 

A varázslatos korfui évek

1935-ben Louisa Durrell újabb merész döntést hozott: három legfiatalabb gyermekével – Leslie-vel, Margaret-tel (akit családi körben csak Margónak hívtak) és Geralddal – a Földközi-tenger szívébe, a görög Korfu szigetére költözött, ahol legidősebb fia, Lawrence már megvetette a lábát.

Korfu buja növényzete és gazdag állatvilága maga volt a paradicsom az ifjú természetbúvár számára. Gerald szenvedélyesen gyűjtötte és gondozta a helyi állatokat, amelyek különféle edényekbe, üvegcsékbe, szobákba, sőt esetenként a fürdőkádakba is beköltöztek. Korfui tartózkodásuk miatt Greald oktatása szokatlan formát öltött: a hagyományos iskolai keretek helyett magántanárok, főként Lawrence barátai, irányították tanulmányait.

E korszakának egyik legmeghatározóbb alakja Dr. Theodore Stephanides, görög orvos, költő és természettudós volt, aki mentorként kísérte Geraldot, valamint közös kutatásaikat. 

Stephanides gondolatai és példamutatása mély nyomot hagytak Gerald gondolkodásában. Szintén erőteljes inspirációt jelentett számára Jean Henri Fabre francia természettudós munkássága. Fabre közérthető és élénk stílusban írt természettudományos művei erőteljesen befolyásolták Durrell későbbi írói stílusát.

Durrell a harmincas évek elején töltötte gyermekkorát Korfun. Ez az időszak számos személyes élménnyel és természeti megfigyeléssel gazdagította. Írásaiban gyakran idézi fel a szigeten szerzett tapasztalatait, ahol a mindennapok részét képezték különleges állatok és excentrikus személyiségek. Elbeszéléseiben szerepelnek például házi kedvencek – mint egy gekkó vagy egy sérült galamb –, valamint szokatlan viselkedésű emberek, akiket gyermeki fantáziája sajátos karakterekké formált.

A Durrell család 1939-ig maradt Korfun, majd a második világháború kitörése miatt visszatértek Angliába. A szigeten töltött négy esztendő Gerald számára életre szóló élményeket adott, amelyek később olyan kedvelt művekben keltek életre, mint a Családom és egyéb állatfajták, a Madarak, vadak, rokonok és Az istenek kertje.

Visszatérés Angliába és első lépések az állatok világában

A második világháború kitörésekor Gerald Durrell édesanyjával, testvérével, Leslie-vel, valamint a család görög származású dajkájával, Maria Kondosszal együtt visszatért Angliába. A háborús időszak komoly kihívásokat jelentett számára, különösen azért, mert korábbi tanulmányai nem a hagyományos iskolai keretek között zajlottak. 

Ennek ellenére Durrell leleményessége és elhivatottsága révén több szakmai tapasztalatra is szert tett: dolgozott kisállat-kereskedésben, valamint egy akváriumban is, ahol közvetlenül tanulmányozhatta az állatokat.

1943-ban katonai szolgálatra akarták behívni, azonban egészségi állapota miatt felmentést kapott. A háborús erőfeszítésekhez mezőgazdasági munkával járult hozzá. A háború után jelentős szakmai mérföldkőhöz érkezett: gyakornoki lehetőséget kapott a Whipsnade Állatkertben, amely hosszú távon meghatározta pályafutását. E korszak élményeiről színes képet fest az Életem értelme (korábbi címe: Vadállatok bolondja) című könyve is.

Első expedíciók, avagy az új kalandok

1946 májusában Gerald Durrell elhagyta a Whipsnade Állatkertet annak érdekében, hogy önálló állatgyűjtő expedíciókat szervezzen. Kezdetben, tapasztalat hiányában, nem vették be a nevesebb expedíciós csapatok, azonban 21. születésnapján örökölt 3 000 fontot, amely lehetővé tette számára első saját útjának megszervezését. 1947-ben John Yealland ornitológus kíséretében Kamerunba utazott.

Durrell gyűjtési gyakorlata jelentősen eltért a korszak általános módszereitől. Nem a látványos vagy kereskedelmileg értékes fajokra koncentrált, hanem a fajmegőrzés szempontjait helyezte előtérbe. 

Ügyelt arra, hogy az állatok megfelelő ellátásban részesüljenek, kerülte a túlzott mennyiségű példányok begyűjtését, és különösen azokat a fajokat kereste, amelyek megőrzése természetvédelmi szempontból indokolt volt. Az expedíció során begyűjtött állatok később több jelentős brit állatkert – köztük a londoni, chesteri, paigntoni, bristoli és manchesteri intézmények – gyűjteményébe kerültek.

A sikeres első expedíciót két újabb követte: egy újabb kameruni út, majd 1949-ben és 1950-ben egy expedíció a mai Guyana területére. Kameruni tartózkodása során megismerkedett Bafut törzsfőnökével, a színes egyéniségű Achirimbi II-vel, akinek személyes támogatása fontos szerepet játszott Durrell későbbi expedícióinak lebonyolításában.

Új kezdetek: házasság, írás és természetvédelem

1951 február 26-án Gerald Durrell élete új, személyes mérföldkövéhez érkezett: feleségül vette Jacqueline Sonia Wolfendent, akit mindenki csak Jacquie-ként ismert. Szerelmük minden társadalmi elvárást felülírt, hiszen a lány apja ellenezte a házasságot, ezért titokban, megszökve kötötték össze életüket. 

A fiatal pár kezdetben szerény körülmények között élt: Gerald nővére, Margaret bournemouth-i panziójában béreltek egy apró lakrészt. Bár az indulás nehézségekkel járt, kettejük együttműködése szilárd alapot teremtett. Jacquie hűséges társa lett a későbbi állatgyűjtő expedíciókon, és oroszlánrészt vállalt a természetvédelmi álmok megvalósításában.

A mindennapok azonban komoly anyagi kihívásokat hoztak. Hogy expedícióikat és természetvédelmi terveiket finanszírozni tudják, Durrell az íráshoz fordult. Bátyja, Lawrence és felesége, Jacquie buzdítására kezdett el humoros és élményszerű beszámolókat írni kalandjairól. 

Első könyve, A túlzsúfolt bárka hatalmas sikert aratott. Bár a brit kiadási jogokért mindössze 50 fontot kapott, az amerikai Viking Press 500 fontot fizetett, ami akkoriban tekintélyes összegnek számított, és elegendő volt egy negyedik dél-amerikai expedíció megszervezésére 1954-ben.

Ez az út azonban kevesebb eredménnyel járt, mivel éppen egy paraguayi katonai puccs idején zajlott, ami számos akadályt gördített Gerald tervei elé. Mindez azonban nem tudta megtörni a természet iránti lelkesedését és a kitartó munkába vetett hitét.

Hogyan lett Gerald Durrell természetbúvár?

1956-ban fordulóponthoz érkezett Gerald élete: megjelent Családom és egyéb állatfajták című könyve. Ez a bájosan humoros, ugyanakkor mély ember- és természetismeretről tanúskodó mű azonnal bestseller lett. A könyv sikere nemcsak hírnevet hozott számára, hanem elegendő anyagi alapot is, hogy elkezdhesse valóra váltani egy újabb álmát: egy állatkert létrehozását a veszélyeztetett fajok megmentésére.

Az 1950-es évek végére Durrell egyre kritikusabban szemlélte a hagyományos állatkertek működését, amelyek főként a látványosságokra helyezték a hangsúlyt. Úgy vélte, az állatkertek elsődleges feladata a veszélyeztetett fajok megmentése és fenntartása kell legyen. 1957-ben, harmadik kameruni útján így már tudatosan olyan állatokat gyűjtött, amelyek jövőbeli saját állatkertje alapját képezhetik.

Ekkor kezdett kísérletezni a természetfilmezéssel is: elkészítette első dokumentumfilmjét, a Bafuti kopókban című alkotást. A BBC számára készített rádiósorozata, a Vadak a vadonban is nagy népszerűségnek örvendett, tovább erősítve közönségének táborát és egyben hatékonyan segítve elő természetvédelmi projektjeinek finanszírozását.

Hazatérése után Gerald és Jacquie átmenetileg ismét Margaret panziójába költöztek, ahol állataikat ideiglenesen a kertben és a garázsban helyezték el. Gerald több helyszínen is próbálkozott állatkert alapításával, többek között Bournemouth-ban és Poole-ban, de javaslatait elutasították. Kudarcai keserédes humorral átszőve váltak az Állatkert a poggyászomban című könyv alapjává.

Végül a szerencse is mellé állt: Gerald rábukkant a 16. századi Les Augres-kúriára Jersey szigetén. 1958-ban bérbe vette az ingatlant, és megkezdte álmai állatkertjének kialakítását, amelyet 1959. március 26-án meg is nyitott a nagyközönség előtt.

Személyes kihívások és új társ

A szakmai sikerek mellett Gerald személyes élete azonban komoly megpróbáltatásokon ment keresztül. Az állandó munkateher, az ezzel járó stressz és az ennek nyomán kialakuló alkoholfüggőség komoly feszültségeket szült házasságában, eredményeképp végül 1979-ben Jacquie-val elváltak útjaik.

Azonban 1977-ben, még egy, a Duke Egyetemen tartott előadása során találkozott Lee McGeorge-dzsal, aki állati kommunikációt tanult. A köztük kialakuló kapcsolat hamar szerelemmé mélyült, és nem sokkal válása felbontása után, 1979-ben összeházasodtak. 

Lee nemcsak támogató felesége, hanem társszerzője is lett Durrellnek: együtt írták például Az amatőr természetbúvár című művet, valamint Gerald halála után Lee folytatta az immár közös természetvédelmi küldetésüket a Trust tiszteletbeli igazgatójaként.

Az örökség kiteljesedése – természetvédelmi áttörések az 1980-as években

Az 1980-as évek Gerald Durrell számára nem csupán a bővülés, hanem az igazi globális természetvédelmi munka kibontakozásának évtizede lett. Fáradhatatlan újítóként 1978-ban Jersey szigetén létrehozta a Természetvédelmi Képzési Központot, amelyet szeretettel „mini-egyetemként” emlegetett. 

Ez az intézmény az évek során több mint ezer diákot – biológusokat, állatorvosokat, természetvédőket és állatkerti szakembereket – képzett ki, akik a világ 104 országából azért érkeztek a központba, hogy megtanulják, hogyan lehet a különböző fajokat eredményesen megmenteni a kihalás széléről.

Durrell világosan látta, hogy az állatkertek hagyományos szerepét újra kell értelmezni. 1982-ben közreműködött a Természetvédelmi Világszövetség Fogságban Szaporítási Szakértői Csoportjának megalapításában, amely azóta is a természetvédelem egyik kulcsszereplője. Gerald alapelvei szerint az állatkerteknek nem szórakoztató látványosságként, hanem élő génbankként kell működniük, ahol az így megmentett fajoknak esélyük nyílik a túlélésre.

1985-ben újabb jelentős mérföldkő következett: Durrell megalapította a Wildlife Preservation Trust Canada szervezetet, amely ma is működik, Wildlife Preservation Canada néven. Ezzel új távlatok nyíltak meg a kanadai és nemzetközi fajmegőrzés előtt.

Az 1980-as évek végére Gerald számos országos és nemzetközi kampányt indított. 1991-ben útnak indult a „Saving Animals from Extinction” kampány, amely akkor vált igazán égetővé, amikor Nagy-Britanniában több jelentős állatkert, köztük a neves londoni állatkertet is a bezárás veszélye fenyegette.

Új együttműködések, avagy Belize és Madagaszkár meghódítása

1989-ben Gerald Durrell – olyan ismert személyiségekkel közösen, mint David Attenborough és David Gower krikettjátékos – megalapította a World Land Trustot (akkori nevén World Wide Land Conservation Trustot). Első közös projektjük keretében pedig megvásároltak több belizei esőerdő-területet, ezzel példát mutatva arra az egész világ számára, hogyan lehet igazán hatékonyan védeni a föld legsérülékenyebb ökoszisztémáit.

Durrell baráti kapcsolatot alakított ki Charles Rycroft mecénással is, aki nagylelkű adományaival támogatta a Trustot Jersey-ben, valamint különböző természetvédelmi projektek megvalósulását segítette elő Afrikában, Madagaszkáron és más térségekben.

1990-ben Gerald a világ egyik legkülönlegesebb biológiai kincsesbányája, Madagaszkár felé fordította figyelmét. Egy nagyszabású természetvédelmi program keretében az olyan endemikus fajok, mint például az éjszakai életmódot folytató Aye-Aye megmentésére fókuszált. A helyi közösségek bevonásával dolgozó, de kettős – helyszíni és állatkerti – megközelítés rendkívül sikeresnek bizonyult.

Az intézmény jelképévé választott dodó – Mauritius kihalt röpképtelen madara – erőteljesen szimbolizálta Gerald meggyőződését: ha egy faj eltűnik, azt többé semmilyen emberi alkotás nem pótolhatja. A gyermekek számára létrehozott Dodo Club szintén ezt az örök tanítást közvetítette a jövő nemzedékei felé.

Életének utolsó évei: küzdelem az egészséggel és az örökség megőrzése

A természetközeli életmód és az expedíciók fizikai terhei az évtizedek során megtették hatásukat, Gerald egészsége romlani kezdett. Az 1980-as években súlyos ízületi problémák kínozták és alkoholhoz köthető májbetegség kezdett kialakulni nála. 

Az 1990-es madagaszkári útját követően az állapota gyorsan romlott, mígnem 1994. március 28-án májátültetést hajtottak végre rajta a londoni King’s College Kórházban. Sajnos azonban a műtétet követő szövődmények miatt Gerald Durrell 1995. január 30-án, nem sokkal 70. születésnapja után elhunyt a Jersey Általános Kórházban.

Hamvait a Jersey Állatkert földjében helyezték örök nyugalomra, sírkövén William Beebe szavai emlékeztetnek a természet törékeny csodáira: „amikor egy faj végleg kihal, új ég és új föld kell szülessen, hogy valami hasonló újra létrejöhessen”.

Halála után a londoni Természettudományi Múzeumban rendezett emlékünnepségen tisztelegtek előtte olyan barátok és hírességek, mint David Attenborough és Anna brit hercegnő.

Miért fontos Gerald Durrell életműve?

Gerald Durrell öröksége új alapokra helyezte az állatkertek szerepéről és céljáról szóló globális gondolkodást. Úgy vélte, hogy az állatkertek elsődleges feladata a veszélyeztetett fajok szaporítása és megőrzése, míg a közönség szórakoztatása ezzel szemben csak másodlagos szerepet tölthet be.

Elvei szerint az állatok kifutóit elsősorban azok kényelmét és természetes igényeiket, társas viszonyaikat figyelembe véve kell kialakítani. Az élőhelyek méretét pedig mindig az adott faj természetes területi igényeinek megfelelően kell meghatározni, a táplálékot és a társakat pedig az állatok természetes preferenciáihoz kell igazítani.

A Küldetés kibővítése, a Trust megszületése

Ahogy a Jersey Állatkert növekedett, Gerald felismerte, hogy felvállalt küldetése túlmutat az állatok helyi megőrzésén, ezért 1963-ban megalapította a Jersey Wildlife Preservation Trustot (ma Durrell Wildlife Conservation Trust), amelynek célja nemcsak az állatkert fenntartása, hanem a világ különböző pontjain zajló természetvédelmi programok támogatása is lett.

1971-ben a Trust Amerikában is létrehozott egy csoportot, a Wildlife Preservation Trust Internationalt, lehetővé téve ezáltal a nemzetközi együttműködést és a még szélesebb körű védelmet. Ugyanebben az évben a Trust megvásárolta a Les Augres-kúriát, végleges otthont biztosítva Gerald álmainak.

Durrell munkájának hatása egyre csak nőtt: 1972-ben kezdeményezésére megrendezték az első Világkonferenciát a fogságban való szaporításról, Jersey szigetén, amely ma is az egyik legrangosabb természetvédelmi szakmai találkozó. Még ugyanebben az évben Anna brit királyi hercegnő is a Trust patrónusa lett, aminek köszönhetően az alapítvány széleskörű sajtófigyelmet kapott és jelentős adományokkal gazdagodott.

Az 1970-es években a patronálóknak hála, Jersey Wildlife Preservation Trust az egyik vezető intézménnyé válhatott a fogságban történő fajmegőrzés területén. Gerald Mauritiuson is kiemelkedő munkát végzett, ahol helyi madarak és hüllők tenyésztési programjait, valamint a Round Island ökológiai helyreállítását irányította. Ennek a tevékenységnek eredményeként alakult meg 1984-ben a Mauritiusi Vadvédelmi Alapítvány.

Az állatkertek reformja

A Jersey Állatkert – amely kizárólag veszélyeztetett fajok tenyésztésére szakosodott – úttörővé vált a természetvédelem világában. Az itt létrehozott Nemzetközi Képzési Központ és a fogságban való szaporítást támogató világkonferencia elindítása mind-mind Gerald látomásának szerves részei voltak.

Munkásságát eleinte ugyan heves bírálatok is érték – különösen George Cansdale, a Londoni Állatkert befolyásos igazgatója részéről –, ám idővel Durrell sikerei minden kétséget elsöpörtek. Szeretetteljes, de ugyanakkor tudományos alapokra épített megközelítése bizonyította a világ számára, hogy a természetvédelem és az emberi együttérzés igenis járhat kéz a kézben.

Ma minden sikeres fajmentő program, minden képzett természetvédő, minden újraélesztett populáció az ő örökségének gyümölcse. Gerald Durrell ekképp örökké él azok szívében, akik hisznek abban, hogy a természet csodáit megőrizni nemcsak feladat, hanem szent kötelesség.

Milyen könyvek, filmek kapcsolódnak Gerald Durrellhez?

Gerald Durrell életműve, amely egyaránt felöleli a fikciós és ismeretterjesztő irodalmat, a humor és a könnyed elbeszélés jellegzetes ötvözetét mutatja. Könyveiben következetesen fonódik össze az önirónia és a környezetében élő emberek játékos kifigurázása. 

Irodalmi munkássága közül a legismertebb a Családom és egyéb állatfajták (1956), amely élénk, szeretetteljes képet fest a görögországi Korfu szigetén eltöltött, bájosan szokatlan gyermekkoráról. 

Ez a félig önéletrajzi mű később népszerű televíziós sorozat alapjául is szolgált, amely humorosan, mégis szeretettel ábrázolja az egész Durrell családot, különös figyelemmel Gerald idősebb bátyjára, Lawrence Durrellre, aki később világhírű íróvá vált. Bár Gerald gyakran tréfálkozott „Larry bátyán”, kettejük között szoros és mély barátság állt fenn egész életük során.

Ahogyan egyszer kifejtette, megkülönböztetve magát bátyjától: „A finom különbség kettőnk között az, hogy ő szereti az írást, én pedig nem. Számomra az csak egy eszköz, hogy pénzt szerezzek az állatokkal végzett munkámhoz, semmi több.” E nyílt vallomása mögött praktikus nézőpont rejlik.

Gerald Durrell gyakran hangsúlyozta, hogy számára az írás kevéssé volt szenvedély, sokkal inkább eszköznek látta. Egyértelműen kijelentette, hogy a természet- és állatvédelem ügyének előmozdítása érdekében írt, nem pedig az írás öröméért. 

Mégis, meglepően sokoldalú és termékeny írónak bizonyult, olyannyira, hogy írásai az több nagy területet is felölelnek:

Önéletrajzi művek

Durrell publikációinak nagy része ebbe a kategóriába tartozik, a természet és az állatvilág iránti mély szeretetet tükrözve. A száraz humor, az élénk és tömör leírások, valamint az emberek és állatok viselkedése közötti tréfás párhuzamok adják írásainak jellegzetes ízét. A Korfu-trilógia – Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok és Az istenek kertje – különösen népszerű olvasmány a természet iránt érdeklődők körében.

Novellák

Gyűjteményeiben, például A piknik és egyéb kalamajkák című kötetben, Durrell egy játékos, olykor sötét tónusú stílussal kísérletezik, amely Roald Dahl műveit idézi. A „Michelin embere” című novella vidám, enyhén groteszk hangulatot áraszt, míg „A bejárat” című elbeszélésében Durrell a gótikus horror műfajában bizonyítja tehetségét. A Férjhez adjuk a mamát című kötet szintén számos szellemes rövid történetet tartalmaz.

Felnőtteknek szóló regények

Durrell két felnőtteknek szóló regényt írt. A Rokonom, Rosy egy örökölt elefánt kalandos történetét meséli el, amelyet Durrell saját bevallása szerint valós események ihlettek. A Hahagáj című mű egy környezetvédelmi allegóriát bont ki, amely párhuzamot von a mauritiusi dodo kihalásával.

Szakmai esszék

A lehorgonyzott bárka című gyűjteményében Durrell a modern állatkerti gondozás és a természetvédelem kérdéseivel foglalkozik, tudományos igényességgel, mégis közérthető módon.

Természetbúvár-útmutatók

Az amatőr természetbúvár című kézikönyv (Lee Durrellel közösen írták) négy évtizede számít nélkülözhetetlen alapműnek a természet iránt érdeklődő kezdők számára, akik saját környezetük élővilágát kívánják felfedezni.

Gyermekregények

A Szamártolvajok című történet egy görög szigeten játszódik, míg A beszélő csomag című művében mitológiai lényekkel teli varázslatos világ tárul az olvasók elé.

Természettudományi könyvek gyermekeknek

Az új Noé Durrell expedícióin szerzett élményeit dolgozza fel, kifejezetten fiatal olvasók számára, a természet megismertetését és megszerettetését célozva.

Mesék kisebb gyermekeknek

Művei, például a Keeper, a Toby, a teknős, Léghajóval a világ körül és a Léghajóval a dinoszauruszok földjén élénk illusztrációkkal és magával ragadó történetekkel hoznak közelebb egzotikus állatokat a gyerekekhez.

Lapozók és képeskönyvek kisgyermekeknek

A legszebb kutyatörténetek című sorozat a legkisebbek számára íródott, míg az Állatkert-sziget az első Jersey-i állatkerti lakókról mesél, színes, gyermeki világba ágyazva.

Gerald Durrell televíziós munkássága szintén jelentős szerepet játszott a természetvédelem népszerűsítésében és az állatvilág iránti érdeklődés felkeltésében.

The Stationary Ark (1975)

Magyar cím: Az álló bárka
IMDb: https://www.imdb.com/title/tt8347110/ 

Ez a 13 részes dokumentumfilm-sorozat Gerald Durrell vezetésével készült, és a Jersey Állatkertben végzett természetvédelmi munkát mutatja be. A sorozat betekintést nyújt a veszélyeztetett fajok megőrzésének kihívásaiba és a fogságban történő tenyésztés módszereibe.​

Ark on the Move (1982)

Magyar cím: –
IMDb: https://www.imdb.com/title/tt8348156/ 

A The Stationary Ark folytatásaként a 13 részes sorozat Gerald Durrell madagaszkári és mauritiusi expedícióit követi nyomon. A műsor a Jersey Wildlife Preservation Trust nemzetközi természetvédelmi tevékenységét és a terepi munka kihívásait mutatja be.​ 

Catch Me a Colobus (1968)

Magyar cím: –
IMDb: https://www.imdb.com/title/tt1736074/ 

Ez a BBC gyermekeknek szóló sorozata Gerald Durrell Sierra Leone-i expedícióját dokumentálja, amelynek célja kolobusz majmok befogása volt a Jersey Állatkert számára. A műsor bemutatja az expedíció kihívásait és a természetvédelmi munka fontosságát.​

Animal Magic (1962–1983)

Magyar cím: –
IMDb: https://www.imdb.com/title/tt0201375/ 

Ez a BBC gyermekműsora állatokkal kapcsolatos oktató és szórakoztató tartalmakat kínált. Gerald Durrell több epizódban is közreműködött, megosztva tapasztalatait és történeteit az állatvilágról.

Ha pedig valakit maga a Durrell család érdekel, és hogy milyen volt az életük Korfun, egy új, pár részes sorozatot ajánlunk, amit igazán érdemes megnézni: The Durrells (2016–2019) (Magyar cím: A Durrell család). 

A négy évados brit sorozat Gerald Durrell Korfu-trilógiáján alapul, és a Durrell család 1930-as években Korfun töltött éveit mutatja be, és a történet középpontjában Louisa Durrell áll, aki négy gyermekét egyedül neveli, miután férje meghal, és anyagi nehézségeik miatt Korfu szigetére költöznek.

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, tartalom specialista. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.