Költöző madarak kislexikonja

Melyek a Magyarországon élő költöző madarak? Miért éppen ezek a fajok költöznek telente? Hol fészkelnek, míg nálunk vendégeskednek és hogyan tájékozódnak a hosszú út során? Hol érdemes megfigyelni és mi alapján azonosíthatjuk be őket? Többek között ezekre a kérdésekre kerestünk és gyűjtöttünk válaszokat.

Magyarország flórája és faunája igen gazdag, az itt élő állat- és növényvilág igen nagy része pedig védett is. Mi a helyzet azonban azokkal, akik nem állandó résztvevői a magyarországi élővilágnak, csupán átmeneti lakói? A költöző madarak csupán néhány hónapon át élvezik országunk adottságait, ha pedig eljön az idő, kedvezőbb helyekre vándorolnak. Kik is ők valójában, és mi mindent érdemes róluk tudni?

Milyen költöző madarak vannak Magyarországon?

Magyarországon rengeteg olyan madárfaj él, amely csupán bizonyos – számára megfelelő feltételeket biztosító – időszakban tartózkodik itthoni élőhelyén. Magyarország költöző madarainak listája igen hosszú. A gólyákat és a fecskéket mindenki ismeri – ebben a cikkben ezért igyekszünk most a kevésbé ismerteket bemutatni.

Sárga billegető

Kisebb csoportokban él és költözik, a telet általában Észak-Afrikában tölti, de Észak-Amerika egyes részeit is kedveli.

Hazánkban kerüli az egybefüggő erdőket és hegyekkel tarkított vidékeket, sokkal inkább kedveli a nyílt, vizes vagy mocsaras területeket. Gyakran láthatjuk szántókon is, illetve marhacsordák közelében, ugyanis főként legyekkel és szúnyogokkal táplálkozik, melyeket a marhák előzékenyen felzavarnak számára. A tojó előszeretettel épít fészket a sás vagy bozót mélyére, egy számára impozáns talajmélyedésbe, ahol évente 1, maximum 2 alkalommal, egyedül költi ki 5-6 tojását. Fészke főként fűszálakból, tollakból és egyéb állati szőrökből épül, a hím pedig a kotlás ideje alatt énekelve őrzi azt, illetve eteti párját, később pedig fiókáiról is ugyanúgy gondoskodik, ahogyan a tojó.

Mezei poszáta

Hazánkban áprilistól szeptemberig él, a hűvösebb hónapokban azonban szívesebben fészkel Ázsiában és Északnyugat-Afrikában. A zárt erdők helyett ő is inkább a dombokat és a sík vidékeket kedveli, ezeken is a cserjeszint az otthona.
Alacsonyan elhelyezkedő fészkükbe 4-6 tojást rak a tojó, melyet a hímmel közösen költenek ki és a fiókákat is közösen nevelik fel.

Mezei pacsirta

Más nevén szántóka, országunk egyik legkedveltebb énekesmadara. Gyönyörű hangja könnyen felismerhető, és szinte egész évben hallható. A mezei pacsirta bár költöző madár, nem telel messze (Dél-Európában), így viszonylag kevés időt tölt országunktól távol.
A nyílt mezőket, szántókat kedveli, és többnyire talajszinten is mozog. Nagy területű szántóföldeken gyakori látvány a pacsirták kergetőzése, melyet sokszor dallamos ének is kísér – ez az ő nászrepülésük. Nyáron rovarokkal és lárváikkal, illetve sáskákkal és hernyókkal táplálkozik, azonban, ha itt marad télire, kénytelen beérni különböző magvakkal.

Haris

2016-ban Az év madara lett, igazi ritkaságnak számít. Sajnálatos módon állománya olyannyira csökkent, hogy országunkban védett fajként tartják számon. Leginkább a Bodrogközben, az Ipoly, a Bódva valamint a Hernád völgyében él, előszeretettel fészkel még a Bereg-Szatmári-síkságon és a Cserehátban, kisebb számban pedig az Őrségben is előfordul.
Április vége-május elején tér vissza hazánkba, az éjszakai órákban a legaktívabb, jellegzetes, reszelős hangjáról könnyedén felismerhető.

Vörös vércse

Igazán alkalmazkodó, feltűnő kismadár, Magyarország egyik legismertebb ragadozó madara. Ha van rá lehetősége, magasabb fákra épített fészket foglal el, ezek hiányában azonban (többek között Budapest belvárosában is) előszeretettel költ tornyokra és egyéb magas épületekre kihelyezett költőládákban, hiszen nem fél az emberektől.
A hazai állomány nagy része tőlünk délre telel, az állomány idősebb példányai azonban az országban vészelik át a telet.

Kék vércse

Magyarország pusztáinak egyik legféltettebb kincse, országunkban védett madárfaj. Kistestű, különlegesen szép színű és -formájú sólyomféle, amely nem épít fészket, helyette a varjúfélék fészkeit foglalja el. Ezek hiányában egy-egy megfelelő helyen lévő odú adhat helyet fiókái felneveléséhez.
Főként mezei pocokkal és barna ásóbékával, illetve rovarokkal táplálkozik, amikor pedig nálunk hűvösebbre fordul az idő, Délnyugat-Afrikába, vagy a Dél-Afrikai Köztársaság északi részére költözik.

Magyarországon átmenetileg fészkelő, költöző madárfaj többek között még a fecske, a fülemüle, a gólya, a daru, a sárgarigó, a szajkó, a dolmányos varjú, a széncinege és a kék cinege, a csóka, a mezei veréb, az őszapó, valamint a vörösbegy és a nagy fakopáncs is.

Érdemes böngészni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület interaktív madáratlaszát.

Miért költöznek a madarak? Miért csak a madarak egy része költöző?

A költöző madarak vándorlására az egyik legkézenfekvőbb ok az időjárási viszonyok megváltozása. Ahogyan az évszakok változnak, és hűvösebbre fordul az idő, azok a madarak, amelyek nem képesek melegen tartani testüket a nagy hidegben, vagy olyan helyen fészkelnek, amit könnyedén elmoshat az eső vagy a hó, értelemszerűen új otthont keresnek maguknak.

Azt, hogy ez az új otthon miért éppen egy déli földrész és nem egy magasabb fészek vagy melegebb odú, madártani kutatók boncolgatták. Megfigyeléseik és kutatásaik alapján a különböző madárfajok mérlegelnek: számba veszik, mennyi energiájukba kerülne északon maradni télire, vállalva, hogy csökken az élelemszerzés lehetősége és óvniuk kell valahogyan a testhőjüket is, illetve melléállítják, mennyi energiába telne olyan helyre költözni, ahol aztán folytathatják kényelmes életüket egy táplálékban gazdag, meleg helyen, ahol jóval kevesebb a vetélytárs is. Emiatt a mérlegelés miatt van az, hogy egyes madárfajoknak megéri országunkban átvészelni a telet, míg más fajok jobban járnak, ha utaznak egy kicsit, azután pedig ott folytatják életüket, ahol abbahagyták. Ez a döntés végül szokássá válik, tanulás és rutin útján minden újabb nemzedék elsajátítja, majd tovább adja az újabb generációnak.

Hova költöznek a madarak?

Magyarországról a leggyakrabban Afrikába, annak is inkább a déli részére vándorolnak a költöző madarak, azonban akadnak olyan fajok, amelyek nem vállalnak ekkora utat – a kontinensen maradnak, éppen csak egy kicsivel melegebb részre, vagy Ázsiába vándorolnak át. Ők az utolsók közt vannak, akik elindulnak, és az elsők, akik hazatérnek.

Mikor indulnak a költöző madarak, miért éppen ekkor?

Általában szeptember vége-október elején indulnak útnak költöző madaraink a melegebb éghajlatok felé, azonban az elnyúló indián nyár ezt némiképp módosíthatja egyes fajoknál. Amikor a madaraink elindulnak tőlünk, még javában tart a jó idő, hiszen a kemény hidegek, erős szelek és nagy zivatarok előtt szeretnének célba érni. Hosszú és fárasztó utat tesznek meg, nincs szükségük további nehezítő tényezőkre.

Ugyanez igaz a visszatérésükre is: március vége-április eleje az az időszak, amikor már viszonylag tartós a napsütéses, jó idő, megszűnnek a hajnali fagyok és a napközbeni mínuszok. A legtöbb költöző madár ilyenkor tér vissza hazánkba.

Mi alapján tájékozódnak a költöző madarak?

A költöző madarak évente kétszer igen hosszú utat tesznek meg, tájékozódásuk pedig igen különleges módokon zajlik. Madártávlatból mindent másképp szemlélnek, így más tájékozódási pontokat is kell figyelembe venniük, mint amiket mi, emberek szoktunk. A madarak számára meghatározó tájékozódási pontok a jellegzetes hegyvonulatok, tavak, folyók, illetve az állandó széljárások.

A költözést minden madárfaj saját, kisebb-nagyobb csoportjába verődve viszi véghez. Vannak fajok, amelyek a hosszú út alatt jellegzetes alakzatot vesznek fel, míg mások látszólag kaotikus tömegben repülnek délnek.

A csoportosulásnak igen logikus oka van: az energiatakarékosság és a védelem. A nagyobb tömeg nagyobb fokú védelmet is jelent a rájuk veszélyes ragadozókkal szemben, illetve a természet erői is másként hatnak egy homogén tömegre, vagy speciális alakzatra, mint egyetlen, könnyű testű kismadárra. A költöző madarak a vonulás során egyfajta energiatakarékos módba kapcsolnak: képesek csökkenteni nem csak a testhőjüket, de az anyagcseréjüket is, így elkerülik a fel- és leszállások felesleges gyakoriságát, és nagyobb utat képesek egyhuzamban megtenni egy felszállás után.

Hogyan zajlik a madarak megfigyelése? Mit jelent a gyűrűzés?

1899-ben egy dán tanár, Hans Ch. C. Mortensen 165 seregély lábára erősített sorszámozott cinkgyűrűket, mielőtt útjukra engedte volna őket. A következő évben, amikor a seregélyek visszatértek Dániába, Mortensen azonosítani tudta az általa elengedett egyedeket. Ez a kísérlete adott alapot a mai madártani megfigyelések egyik alapkövének: a gyűrűzésnek. Hazánkban először Schenk Jakab, ornitológus tett javaslatot a madarak gyűrűzésére 1908-ban Mortensen példája alapján.

A modern gyűrűk persze már jóval több adatot tartalmaznak egy egyszerű sorszámnál: a madár lábára erősített gyűrűn a felirat az ország, a sorszám pedig az adott madár egyedi azonosító kódja. Ezen adatok segítségével az ornitológusok megfigyelhetik a költöző madarak vonulási útvonalát, kedvelt pihenő- és táplálkozóhelyeiket, megtudhatják, hol telelnek szívesen, illetve számon tarthatják az aktuális populációt és statisztikákat készíthetnek a változásaival kapcsolatban. Ezekben a kutatásokban sok helyen már nem csak a gyűrűk, de különböző kamerák is segítségükre vannak.

Ahogyan a természet folyamatosan változik, a költöző madarak fajainak listája, azoknak vonulási szokásai is változhatnak a különböző környezeti tényezők változásának hatására. Éppen ezért olyan szövevényes és érdekes az ornitológusok munkája. A Magyarországon élő madárfajok listája az általunk felsoroltnál sokkalta hosszabb, ahogyan költöző madárfajaink is többen vannak a fent említetteknél – mi csupán néhány különlegesebb példányt mutattunk be bővebben.

Gyakran Ismételt Kérdések

Fotók: Wikipédia

Nagy Tímea – birge – | A kis- és középvállalkozások marketing szövegírója, lelkes környezetvédő, igazi természetrajongó. „A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.”