Kutatás igazolja: a meglévő erdők védelme még az erdőirtás akadályozásánál is fontosabb

A klímaváltozás és az erősödő El Niño-jelenség hatására egyre nagyobb figyelem irányul az Amazonas-medence megóvására. Egy nemzetközi kutatócsoport által végzett és a Science folyóiratban megjelent átfogó tanulmány rávilágít egy olyan természetvédelmi prioritásra, amely korábban kevesebb hangsúlyt kapott: a meglévő, még álló erdők védelmére a tűzvészek és a fakitermelés okozta károktól.

Történelmi léptékű felmérés a brazil Amazonasban

A Lancasteri Egyetem tudósai által vezetett vizsgálatban brit, brazil, svéd és ausztrál kutatók vettek részt, lebonyolítva az első ilyen jellegű, szisztematikus összehasonlító elemzést. A szakemberek több mint hárommillió hektárnyi területet vizsgáltak meg a brazil Pará államban található Santarém és Paragominas régiókban, a 2010 és 2020 közötti időszakban.

A kutatás során nagy felbontású műholdfelvételeket kombináltak kiterjedt terepi megfigyelésekkel:

• Területi adatbázis: 381 mintavételi transzszektumot mértek fel 38 vízgyűjtő területen és 499 vidéki birtokon.

• Fajmodellezés: 160 madárfaj és 426 fafaj elterjedési mintázatait térképezték fel.

• Ellenőrző modellek (kontrafaktuális szcenáriók): a földhasználat változásai alapján megbecsülték, mi történt volna a biodiverzitással és a szénkészletekkel a különböző védelmi stratégiák alkalmazása esetén.

• Költséghatékonyság: kiszámították az egyes beavatkozások költségeit, lehetővé téve a ráfordított erőforrások és az elért környezeti haszon összehasonlítását.

A megelőzés nagyobb hasznot hoz, mint az újratelepítés

A kutatás eredményei egyértelműen megmutatták, hogy a meglévő erdők károsodásának megelőzése kiemelkedő jelentőségű. A szelektív fakitermelés és az erdőtüzek elkerülését célzó intézkedések biztosították a legnagyobb előnyt az erdei biológiai sokféleség számára, a szénkészletek megőrzésében pedig majdnem olyan hatékonynak bizonyultak, mint az erdőirtás teljes megakadályozása.

Míg a kiirtott területek erdősítése (helyreállítása) jelentős költségekkel jár és önmagában kevésbé hatékony, az álló erdők degradációjának megakadályozása a leginkább költséghatékony beavatkozási forma. Dr. Leonardo Miranda, a tanulmány vezető szerzője kiemelte: a védelemnek túl kell mutatnia a nyílt erdőirtás elkerülésén, és prioritásként kell kezelnie a még meglévő erdőállományok védelmét.

Az integrált stratégiák szükségessége

A vizsgálat rávilágított arra is, hogy önmagában egyik természetvédelmi módszer sem képes megállítani a biodiverzitás és a széntároló kapacitás csökkenését. Netto növekedést csak a megelőző intézkedések együttes alkalmazásával lehetett elérni, míg a legnagyobb eredményt a három fő stratégia – a teljes erdőirtás megelőzése, az erdőkárosodás elkerülése és az erdősítés – egyidejű kombinálása hozta.

„A helyreállítás elengedhetetlen ott, ahol a fák teljesen eltűntek. Tanulmányunk azonban megmutatja, hogy az új erdőkbe való befektetés kevés értelmet nyer, ha ezzel párhuzamosan nem védjük meg a meglévőket. Ellenkező esetben lyukas vödörbe öntjük a pénzt” – hangsúlyozta Dr. Joice Ferreira, az Embrapa senior kutatója.

Éghajlati kihívások és piaci felelősségvállalás

Jos Barlow professzor rámutatott, hogy az erdőtüzek elleni küzdelem sürgősségét az El Niño-jelenségek és a globális felmelegedés tovább fokozzák, mivel a hosszabb és melegebb száraz évszakok nagymértékben megnövelik a tüzek kiterjedését és súlyosságát az Amazonas mentén.

A kutatók szerint a védelem felelőssége a kormányokon túlmutatva kiterjed a globális piacokra is. A szójával és marhahússal kereskedő vállalatoknak el kell ismerniük szerepüket nemcsak az erdőirtásban, hanem a megmaradt erdők degradációjában is, amely szorosan kapcsolódik a termelési rendszerekhez.

A kutatók megjegyzik, hogy bár a felmérés az Amazonas két specifikus régiójára összpontosított, a levont következtetések más trópusi erdővidékekre és a trópusokon kívüli természetvédelmi politikákra is alkalmazhatók.

(Fotó: Pexels)