Méh fajták a városban: így ismerjük fel, így vigyázzunk rájuk

A méh fajták nem korlátozódnak a házi méhre (apis mellifera), bár kétségkívül ő az egyik leghasznosabb méhfajta, hiszen amellett, hogy beporozza a virágokat és a növényeket, mézet készít, amelyet az ember – kellő tisztelettel – felhasznál  a maga javára. Azonban valamennyi méh fajtára, sőt, más rovarfajokra is szükségünk van, hogy a biodiverzitás megmaradjon a földön. Amennyiben a kertben találkozunk egy csíkos, szárnyas rovarral, nem baj, ha meg tudjuk állapítani, mennyire érdemes félni tőle (semennyire), darázsról vagy méhről van-e szó, illetve fontos, hogy tudjuk támogatni: méhlegelőnek elültetett vadvirágokkal, rovarhotellel, itatóval. A méhekre szükségünk van, nekünk jobban őrájuk, mint nekik mireánk. 

Milyen méh fajták léteznek Magyarországon? 

Világszerte nagyjából 25-30000 méhfajta él, ebből Európában hozzávetőlegesen 2100, Magyarországon pedig kb. 650. Közülük egy a házi méh, amely mézelő méh, s a legismertebb méh (és igen, ő van az egyik legnagyobb veszélyben, többek között a növényvédő szerek miatt). Rajta kívül is rengeteg fajta méh van, amelyek mind beporzók, ezek azonban nem kasban, kaptárban és közösségben élnek, hanem többnyire magányosan. Őnekik van nagy szükségük a méhecske- vagy rovarhotelre, hogy a városban is megtalálják a maguk élőhelyét, fialóhelyét. Városon kívül általában korhadó fákba vájnak üreget, találnak rést, esetleg a föld vagy egy szikla repedésében találnak maguknak élőhelyet.  

Milyen méh fajtákkal találkozhatunk a városban, hogyan tudjuk egymástól megkülönböztetni? 

A méhek meglepően sokfélék lehetnek. Közös bennük a virágbeporzó és nektárgyűjtő tevékenység, de a lakóhelyük közt, és a külsejükben is már szemmel látható különbségek vannak. A házi méh kolóniákat alkot, a többi méhfajta ellenben magányosan, üregekbe petézik – például rovarhotelbe. A vadméhek között vannak, akik inkább kora nyáron, mások nyár derekán vagy inkább az ősz elején, késő nyáron aktívak – ez fajonként változik. A hímek és a nőstények élettartama változik, a nőstények 5-11 hétig élnek, szemben a hímek 3-7 hetével. A legtöbb méh saját maga gondoskodik az utódairól, de vannak parazita fajok is, mint a kakukkméh, aki más méhekkel nevelteti fel a lárváit. A kakukkméhet fekete-fehér csíkozásáról ismerjük fel, de mivel ő is beporzó, a kertünknek a kakukkméhek is igen hasznosak.

Ha vigyázni szeretnénk rájuk, ültessünk sok virágot méhlegelőnek, építsünk rovarhotelt, és ismerjük meg az egyes fajtákat. Ne féljünk tőlük: alapvetően nem bántanak.

Házi méh

A házi méh az egyik legismertebb és leghasznosabb méh fajta. Beporzó hatása elengedhetetlen az élethez a földön. Ezen kívül mézet, propoliszt, méhpempőt és méhviaszt is termelnek, melyet az ember – méltányos betakarítással – felhasználhat. A házi méhek kolóniákban élnek, ma már nagyrészt háziasítva, kaptárakban, de ahol vadon élnek, ott többnyire faodút vagy üreget keresnek maguknak. 

Szabóméh

A szabóméhek magányosan élő vadméhek, rágóikkal a levelekből kerek darabokat szabnak ki, majd abból készítenek lárvabölcsőt, amelyben kikelhetnek a lárvák, amelyeket nektárból és virágporból készült golyó köré tesz. Fontos beporzórovar, májustól októberig találkozhatunk vele. 

Poszméh

A poszméhet olykor hívják “repülő pandának” is, mert kicsit emlékeztet egy szőrös, mini repülő foltos macira. A legbékésebb méhfajta, szürke-sárga elmosódott csíkozása, testes alkata könnyen felismerhetővé teszi. A poszméh közösségben él, de csupán egy évig – a tél kezdetén elpusztulnak, és a kolóniát a megtermékenyített anyák viszik tovább, akik tavasszal új fészket építenek, és abba petéznek.

Bányászméh

A bányászméhek rendelkeznek a pollengyűjtéshez egy kis kosárkával, azonban a házi méhekkel ellentétben magányosan élnek. Olykor még sötétedés után is látjuk őket – ezzel szinte egyedül vannak a méhek között. A bányászméh arról kapta a nevét, hogy üreget ás a földbe a petéinek. Érdemes tehát a kertünkben bolygatás nélküli földdarabokat, egy pici vadont hagyni – hátha beköltözik a bányászméh.

Faliméh

Tavaly az év beporzója volt a gatyás méh, ez a magányos beporzófajta. A gatyás méh pollenkosár híján a hasán lévő szőrökön szállítja a virágport. Bármilyen csöves jellegű üregbe tud az ivadékainak bölcsőt készíteni – így a kertben elhelyezett rovarhotelben is, de nádtetőben, sőt, locsolócsőben és kulcslyukban is akár. 

Kék fadongó

A kék fadongó más néven ácsméh, nagy termetű, fekete méh, kék szárnyakkal. Európában és Ázsiában is őshonos méh fajta, nem agresszív, kissé ijesztő külseje ellenére sem. Előszeretettel használja a korhadó fák üregeit, illetve bármilyen fába képes lyukat fúrni, hogy az ivadékainak bölcsőt készítsen (innen a neve). Csak a nőstény tud csípni, de az is csak akkor, ha fenyegetve érzi magát. Kiváló beporzórovar, bár mivel a fába váj lyukat, sokan nem szeretik a ház körül. 

Miért fontosak a méhek a kert és a természet életében? 

Elmondhatatlanul hosszan lehetne arról beszélni, hogy miért fontosak a méhek a kertben és a természetben. Ők azok, akik mozgékonyságuk révén hidat képeznek a növények és az állatok, emberek között: hiszen az ő beporzásuk híján nem ehetnénk zöldségeket, sőt, az állataink sem jutnának ennivalóhoz. Nem túlzás, hogy méhek nélkül kihalnánk. De ezek kívül is: növelik a biodiverzitást, növelik a kommunikációt, táplálékul szolgálnak és táplálnak, hétköznapi tevékenységükkel pedig gyarapítják az életet, amerre csak járnak. És mellesleg mi lenne velünk a méz édessége nélkül? 

Hogyan tudjuk megkülönböztetni a méheket a darazsaktól? 

A méheknek sokkal jobb hírük van, mint a darazsaknak, de valójában a darazsak is csak önvédelemből szúrnak, ha megbolygatják őket. A méhekkel ritkán találkozunk a saját ételünk környékén, darazsakkal viszont annál inkább. Ha a teraszon a reggelizőasztalnál megjelenik egy sárga-fekete rovar, nagy valószínűséggel a darázsról van szó. Külsőleg, bár hasonlítanak, markáns különbségek figyelhetők meg rajtuk. Darazsak közül leggyakrabban a kecskedarázzsal vagy a déli papírdarázzsal találkozunk a méhek közül pedig a házi méh az egyik leggyakoribb fajta. A méhek nem olyan élesen sárga-fekete színűek, mint a darazsak, sokkal lágyabb a csíkok közti átmenet, és több szőr borítja őket. 

Méh fajták: mit tegyünk méhcsípés esetén? 

A méh és a darázs csípése, bár mind a kettő fájdalmas, de más kémiai hatású méreggel dolgozik. A darázs csípése lúgos kémhatású, így savas dolgokkal lehet enyhíteni a csípés okozta fájdalmat: ilyen az ecet, a hagyma, a szódabikarbónapép és akár a túró is. A méhek csípése ellenben lúgos hatású, így például enyhíti a fájdalmat, ha szódabikarbónát vízzel pépesítve teszünk a csípésre, és hagyjuk rászáradni. A növények közül a széleslevelű útifű a leghatásosabb a különféle csípések enyhítésére, a levelet összetörve (sőt, akár megrágva) kell a csípésre tenni. 

Van, akinél a méh vagy a darázs csípése allergiás, pontosabban anafilaxiás reakciót okozhat, ami görcsöt, ájulást, nyelési zavart okozhat. Ilyenkor azonnal mentőt kell hívni, hogy adrenalininjekcióval csökkentsék a tüneteket és elhárítsák a veszélyt. A legtöbb ember számára azonban a méhcsípés nem veszélyes, sőt, van, ahol a méhmérget terápiás módon használják az apiterápián belül.

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.