Mikroműanyag-szűrő házilag: mik a lehetőségek?

A mikroműanyag-szűrő talán szokatlan dolognak tűnik, de egyike lehet azoknak az apró lépéseknek amelyekkel minimális erőfeszítéssel sokat tehetünk magunkért és másokért, akikkel egy bolygón élünk. A mikroműanyagok ugyanis az elmúlt száz évben fokozatosan terítettek be minket, és ez pont egy olyan jelenség, amelyben az egyéni felelősségünk tettekben is megnyilatkozhat. Szóval, hogyan készíthetünk a saját háztartásunkban mikroműanyag-szűrőt viszonylag egyszerűen. Ezt is megmutatjuk a cikkben. 

Mi az a mikroműanyag? 

Mikroműanyagoknak nevezzük azokat az egészen apró, 5 mm-nél kisebb műanyadarabkákat, amelyek körülvesznek bennünket: a levegőben, az ivóvízben, az ételünkben. Ezek lehetnek golyók, szálak, esetleg töredezett, szabálytalan darabkák. A mikroműanyagok általában valami nagyobb műanyag tárgyról szakadnak le a használat során, vagy az időjárásnak való kitettség miatt. De van olyan, hogy egy termékbe, tipikusan mondjuk az arcradírokba, szándékosan tesznek apró műanyag gyöngyöket. 

Hogyan jön létre a mikroműanyag? Mi a különbség az elsődleges és a másodlagos mikroműanyag között?

A mikroműanyagok kétféleképpen keletkeznek. Az elsődleges mikroműanyagok azok, amelyeket eleve annak készítenek. Leginkább a kozmetikai termékekre jellemző, hogy beletesznek mikroméretű, milliméternyi nagyságú gyöngyöket: arcradírokban, fogkrémekben találhatóak meg. A vásárlói tudatosság növekedésével talán egyre kevésbé van igény ezekre, de azért még megtalálhatóak az üzletek polcain. A gond velük ugyanaz, mint a többi mikroműanyaggal: a vízben végzik. 

A másodlagos mikroműanyagok egy elsődlegesen másra használt, valamilyen műanyag tartalmú vagy abból álló tárgyról leszakadó tárgyakat jelent. A nejlonzacskók, amelyek a nap UV-hatása, a használat során történő kopás, esetleg a hideg miatt széttöredeznek, vagy egyszerűen megöregednek. 

Honnan keletkeznek még a mikroműanyagok?

Mikroműanyagok kerülnek a levegőbe a kocsikról is: az autóabroncsok, az értelemszerű használat során kopnak, így kerül az utakra, és végső soron a levegőbe a tüdőnkbe ez a típusú másodlagos mikroműanyag. 

Mind az elsődleges, mind a másodlagos mikroműanyagok aztán bekerülnek a csatornahálózatba, és az óceánban kötnek ki. Bár a szemétszigetekben található műanyagok elaprózódása is vezethet mikroműanyagok óceánba kerüléséhez, mégsem ez a legnagyobb gond (van vele más gond). A műanyag szennyeződések közel egyharmada mikroműanyag, azonban a legtöbb mikroműanyag nem a játszótéri játékokból és a zöldséges zacskókból fakad – bár az sem elhanyagolható forrás. 

A Greenpeace kutatásai szerint  világ összes mikroműanyagának ijesztően nagy részét, 30-35%-át a műszálas ruhákról mosás közben leszakadó mikroszálak adják. A műszálas ruhák megváltoztatták a divatot, az öltözködési szokásainkat és a háztartásunkban fellelhető ruhák mennyiségét. A fast fashion ellen ha nem védekezünk tudatosan, elképesztő mennyiségű és silány minőségű ruhák árasztanak el, csak győzzünk vele mit kezdeni. Ez azonban, ha nem is törpül el a fullasztóan sok ruházat problémája mellett, felveti azt is, hogy ami bekerül hozzánk, már egyetlen mosással is mennyi mikroműanyagot küld a csatornába, és végső soron az óceánba. 

Hol, miben található mikroműanyag? 

Mikroműanyag gyakorlatilag mindenütt megtalálható. Először csak másodlagos mikrodarabkákként a szennyvízben, a folyókban, az óceánban. Onnan a rákokba, kagylókba, kiemelten veszélyeztetett élőlényekbe, de gyakorlatilag minden lénybe, aki a vízben él: a tápláléklánc aljáról eljut a csúcsig, vagyis a mi tányérunkra. A mikroműanyag az ételeinkben, az ivóvízben, és a vérünkben is megtalálható. Mi több, tanulmányok kimutatták, hogy a placentában és az anyatejben is előfordulhat mikroműanyag. Több százezres, ha nem milliós nagyságrendről beszélhetünk napi szinten kibocsátott mikroműanyagok kapcsán, amelyek bennünk, körülöttünk és a bolygónk körül találhatók. 

Amikor műanyagról beszélünk, mondjuk, a ruhák kapcsán, elsősorban poliészterre gondolunk, vagy a kevert szálas anyagokra, de az akril is rendkívül sok mikrodarabkát bocsát ki magából, nemcsak a mosás, de a használat során. Sokan kötnek, horgolnak akrilfonalból, ami teljes mértékben vegyi úton előállított anyag, és nemcsak a mosása, a viselése, de a vele való foglalatosság (kézimunka) is kibocsáthat mikroműanyag-darabkákat. 

Miért veszélyes a mikroműanyag?

Már pusztán a felsorolás is ijesztő lehet, hogy nemcsak a szőnyeg rojtjaiban, de a sejtjeink közvetlen szomszédságában is megtalálhatók olyan anyagok, amelyeknek soha nem kellene odakerülniük. A mikroműanyagok a testben nagyon sokféle módon okozhatnak egészségügyi károsodást. Például lokálisan gyulladást okozhatnak a testben. Vagy befolyásolják a DNS-t. Magukhoz vonzzák a mérgező anyagokat (gondoljunk el egy magzatot tápláló méhlepényt…). A mikroműanyagok problémájáról itt láthatunk egy kisvideót, amely plasztikusan elmagyarázza, hogy mi a gond a műszálas ruhákkal. És persze minden a műanyag palackokkal kezdődik. 

Milyen módszerrel lehet a mikroműanyagot szűrni? 

A legjobb szűrő, ha be se engedjük a háztartásba: próbáljuk meg redukálni az egyszer használatos műanyagokat (például italos flakonokat, amelyekkel egyébként is macera van a jelenlegi kötelező visszaváltás miatt). Ne ringassuk illúziókba magunkat, az ásványvizek is tartalmazhatnak mikroműanyagokat! Ne válasszunk műszálas anyagú ruházatot a boltban. 

Ettől függetlenül nyilván a lehetetlennel határos a törekvés, hogy teljesen megszabaduljunk a műanyagoktól. A saját háztartásunkban leginkább a mosás és a vízszűrés az, ahol meg lehet fogni a mikroműanyagokat, hogy a ruhákból ne mosódjon bele a csatornába, illetve a csapból ne kerüljön a poharunkba, tányérunkba. A vízszűrő berendezés is kiszűr rengeteg káros dolgot, fajtájától függően, de mindenképpen érdemes használni, különösen, ha nem karsztvizet, hanem vezetékes vizet használunk. 

A mikroműanyag szűrésére léteznek bolti termékek: például mosózsák, amely egy hatalmas műanyag zsák, melybe rakhatjuk a mosnivalót, és egyben rakjuk a mosógépbe, majd a megmaradt mikroműanyagokat kiszedhetjük belőle. Hasonlóan létezik szilikonlabda is e célra. Mivel a műanyag vonzza a műanyagot, ezért a mikroszálacskák odatapadnak. Nincs is baj velük, hacsak az nem, hogy maguk is műanyagból vannak. 

Milyen házilagos módszerek vannak a mikroműanyag szűrésére? 

Mikroműanyag-szűrőt házilag is lehet készíteni, némi elszánás és minimális előkészület, illetve utómunka van vele. Kicsit olyan, ami ha beépül a rutinba, észre sem vesszük, hogy ott van – épp csak eggyel több dolog, amiben tudatosak vagyunk. A legegyszerűbb technika, hogy a mosógép kifolyójához, mielőtt még a csatornába menne, odateszünk egy szűrőt.

Az egyik legegyszerűbb módja a mikroműanyagok házi módszerrel történő kiszűrésére az, ha a mosógép kifolyójához teszünk egy szűrőzsákot, és ideiglenesen hozzárögzítjük. Házi körülmények között ez lehet egy régi zokni vagy egy papírfilter is, amihez hozzáférünk. Ez a vizet továbbengedi, de a mikroműanyagokat nem. Mivel a legtöbb mosógép kifolyója a szennyvízhálózatra van rákötve, ezért előfordulhat, hogy egy kicsit trükközni kell, mint ahogy ez a belga fiatalember, Simon Desneck csinálja a Fiylter nevű találmányával. Ha a kádba megy a mosógépből a víz, könnyebb dolgunk van, de minden esetben megoldható a filter felapplikálása.

Minimális macera van ezzel, hiszen minden alkalommal le kell szedni a szűrőt, kitisztítani és újra applikálni, vagy kidobni, ha egyszer használatos filterről van szó, de természetesen akkor is meg kell tisztítani a szűrőt, ha tartósabb megoldást találunk. 

Mit tehetünk még a mikroműanyagok visszaszorításáért?

Amit tehetünk még mindezek mellett, hogy minél kevesebb mikroműanyag legyen a környezetünkben: az őszi és tavaszi selejtezéskor szabaduljunk meg a műszálas ruháktól, és amikor ruhát veszünk, válasszunk természetes alapanyagból készült holmikat. A mosás legyen alacsony hőfokon, rövid programon, alacsony fordulatszámon, és tegyük tele a mosógépet, hogy minél kevesebbet súrlódjanak a ruhák. Sőt: mossunk kevesebbet! A természetes alapanyagú ruhák jobban szellőznek, és nem igényelnek annyi mosást. Ilyen például a 100% gyapjúból készült holmik, vagy akár a farmer is: időnkénti szellőztetéssel egy-két mosást megspórolhatunk. 

Mindez nem öncélú igénytelenség: a pénztárcánkkal és a szokásainkkal szavazunk. Többek között azért, hogy az unokáink milyen környezetet kapnak örökül tőlünk. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.