Nagymarosi fairtás avagy sivatagi folyó legyen-e a Duna?

Bőgött a láncfűrész, az éppen kizöldült óriásfák hatalmas robajjal zuhantak a partra. Egy méteres kockás sikló rémülten keresett menedéket a törött ágak tömege alatt. Hirtelen azt hittük, másik földrészre kerültünk; mintha az Amazonas pusztuló őserdejében jártunk volna. Pedig a helyszín hazai táj volt: a Szentendrei-szigettel szemben lévő nagymarosi Duna-part, a Duna és ártere megnevezésű, kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület része.

Ötven méterrel odébb markoló halmozta kupacba a fatörzseket. A 12-es út és a vasút felől a megmaradt egyetlen fasor jótékonyan takarja a folyót, ám a partról a látvány leverő. A Dunamenti széles ligeterdőből alig maradt valami. A munkások elmondása szerint a fairtást a vízügy rendelte meg, a meder felé dőlő fákat kellett kivágniuk, a vízmű védőterület egészén, kerítéstől-kerítésig. Ehhez képest dőltek az egyenes fák is, egyenesen a partra.

 Az április végi nagyszabású fairtás tekintélyes felháborodást váltott ki a dunakanyari lakosság körében, amire a Dunamenti Regionális Vízmű Zrt (DMRV) április 25-én kiadott egy rövid sajtóközleményt. A Telex ezzel kapcsolatos kérdéseire adott hosszabb válaszukat a Telex május 1. cikke kommentár nélkül lehozta.

E kétségtelenül ügyesen összeállított PR-írásból a szakszerűség üzenete csendül ki, valamint az, hogy az emberek vizét meg kell védeni. Ezzel valamennyien egyetértünk, csupán az a kár, hogy a DMRV védekezése nem ápol szoros kapcsolatot a fránya, hétköznapi valósággal. Érdemes megvizsgálni néhányat a tényeket kreatívan értelmező állításokból. Kiemelések tőlem:

„A most folyó mederkarbantartási munkálatok – azaz a mederben lévő fák kivágása”

Egy idős, egészséges, védett, őshonos fák borította, természetközeli állapotban lévő erdőt „medernek” értelmezni meglehetősen sajátos dolog. A folyók állandóan változtatják a medrüket, a Duna hajdanán a Tisza helyén folyt. Ez is a Duna medre lenne a vízművek szerint? Amint dr. Kriska György (ELTE) írja Facebook-bejegyzésében: „A mederben nem álltak fák, ezért ilyet nem tudtak kivágni, ellenben kiirtották a vízpartot szegélyező több évtizedes fákat, amik soha sem okoztak semmilyen feliszapolódást. Ezzel szemben igazi kincsestárai voltak a biológiai sokféleségnek a kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési területen.”

„majd ezt követően a medermélyítés nélküli kotrás – a Vízügyi Igazgatóság engedélyével, a szükséges szakhatósági hozzájárulásokkal, a legnagyobb körültekintéssel történik, melyek a madárvédelmi szempontokat is figyelembe veszik.

 Miképpen lehetséges „a legnagyobb körültekintéssel”, „a madárvédelmi szempontok” figyelembevételével tarrá vágni egy galériaerdőt fészkelési időben?

 „Célunk a Duna-meder ökológiai állapotának visszaállítása a nagymarosi vízbázis megmentése érdekében, garantálva ezzel Nagymaros lakosságának biztonságos ivóvízellátását.”

 Dr. Kriska: „Ökológiai állapotot nem kell visszaállítani, mert az van, volt és lesz. Ha a jó ökológiai állapotra gondoltak, akkor azt meg nem lehet erdőirtással és medermélyítés nélküli kotrással megvalósítani. Persze meg lehet próbálni leigázni a természetet és a kialakult vízáramlási viszonyokkal szembemenve ellenállni a természetes feltöltődési folyamatoknak, de a végeredmény valószínűleg ugyanaz lesz, mint az újpesti Palotai-szigeten.”

 „a gyérítéssel érintett szakasz a Nagymaros Vízbázis 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. számú termelőkutak előtti szakasz mederben lévő térrészét érinti, mely területen a Duna Ipoly Nemzeti Park által kijelölt, elkorhadt, megdőlt fűzfákat távolították el.”

 Ha egy széles sávban minden fát kivágunk, az hogy lesz „gyérítés”? Az elpusztított, egészséges, nagyobb részt egyenesen növő fűzfákon semmiféle kijelölés nem volt.

 „A DMRV ZRt. elkötelezett a környezet, a természet értékeinek megőrzésében. Éppen ezért évek óta a Duna Ipoly Nemzeti Park és a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság munkatársainak együttműködésével történik a Duna-meder kotrása is, annak érdekében, hogy az ivóvízszolgáltatás biztosítása szempontjából elkerülhetetlen munkálatok a vízbázis ökológiai rendszerébe való lehető legkisebb beavatkozással járjanak.”

 A DMRV korábban már a verőcei vízgyűjtőjén is tarvágást végzett, amit elég nehéz „lehető legkisebb beavatkozásnak” nevezni. A kérdéses terület azóta is kopár, főleg zöld juhar (Acer negundo) magoncok nőnek rajta. Az invaziosfajok.hu szerint „A zöld juhar átalakító inváziós faj, ami természetvédelmi szempontból a legkedvezőtlenebb besorolást jelenti. A természetvédelmi kezelők véleménye alapján hazánkban a 7. legveszélyesebb özönnövény a védett és Natura 2000 területeken.”

 

A felzúdulásra a nagymarosi polgármester facebook-bejegyzésében elküldte a fakivágási engedélyt, melyből látszik, hogy 2024. novemberében adták ki. Ha a DMRV elkötelezett lett volna „a környezet, a természet értékeinek megőrzésében”, akkor a téli hónapok alatt végezte volna az irtást. És az előbbiek csupán az ügy természetkárosítást érintő részére vonatkoznak. Ha lehet, még ennél is fontosabb kérdés, hogy a fapusztítás és mederkotrás valóban több vagy jobb minőségű vizet fog-e eredményezni, netán hosszabb távon csak ront a helyzeten. A DMRV a fakivágás szükségszerűségét egyfajta megkérdőjelezhetetlen tényként tálalja:

„az ivóvízszolgáltatás biztosítása szempontjából elkerülhetetlen munkálatok”, „a nagymarosi vízbázis megmentése érdekében, garantálva ezzel Nagymaros lakosságának biztonságos ivóvízellátását” (kiemelések tőlem).

 Lehetséges, hogy a DMRV szakszerűen járt el. Amiként az is, hogy a vízhozam biztosítására létezik jobb, kevésbé felforgató módszer is. „A kotrás a szűrőréteg vékonyításával csökkenti a parti szűrésű ivóvízkutak hatékonyságát” írja Szávoszt-Vass Dániel dunakutató, a dunaiszigetek.blogspot.com szerzője. A Dunából a múlt században, főleg a magát szocializmusnak nevező rendszerben hatalmas mennyiségű kavicsot termeltek ki, csak Nagymaros és Budapest között 22 millió köbmétert. „Ha valaki esetleg nem értené, miért van ilyen állapotban a Duna-meder ezen a szakaszon; csak annyit lehet mondani: ezért” – így Szávoszt-Vass. Vajon az élő rendszerbe való durva beavatkozás miatt fellépő problémára a megfelelő válasz a további durva beavatkozás?

Noha a nagymarosi gátat társadalmi összefogással sikerült megakadályozni, a dunacsúnyi duzzasztó megépült, és az osztrák vízlépcsőrendszerrel együtt kifogja a hegyekből érkező, vízszűrő kavicshordalékot. A Duna átalakult, amint a természetes rendszerekről alkotott tudásunk is. Vajon a XXI. században „a vas és acél országának” korából származó, mechanikus hozzáállás a korszerű? Ráadásul egy ilyen léptékű, a Duna-partot évtizedekre (lehet, hogy örökre) megváltoztató hadműveletről a lakosságnak nem akkor kellene értesülést szereznie, amikor már szól a láncfűrész, mint ahogyan most történt.

Könnyen elképzelhető, hogy a DMRV a korábbi, helytelen beavatkozás következményeként kialakult állapot rabja. Emellett bizonyára rengeteg a dolguk, sok a kényszer, túlburjánzik a bürokrácia és egyebek, értjük, mi is Kelet-Európában élünk. Talán javíthat a helyzeten, ha a tisztelt hivatal a Dunára büszke őslakosokra, a természet miatt idetelepült beköltözőkre és nyaralókra nem lerázandó nyűgként, hanem érintett félként, sőt, erőforrásként tekint.

A párbeszéd boldog reményében az Erdőszeretet Szövetség több más szervezettel karöltve levelet küldött a DMRV-nek. „Tisztelettel kérjük, hogy a térség jövője iránt elkötelezett közösség számára hiteles, részletes és nyilvánosan hozzáférhető tájékoztatást biztosítsanak minden olyan tevékenységről, beavatkozásról és vízminőségi változásról, amely a kutak, a vízbázis, valamint az árterület állapotát érinti” szól a levél, igen részletesen kitérve a kért adatokra és a kívánt együttműködésre.

 Az országszerte elharapódzó, brutális fairtás mögött mindezek mellett persze rejtőzhet egy szakmainak feltüntetett, ám merőben másfajta ok is. Nem zárhatjuk ki, hogy élelmes honfiak kevésbé a haza megmentése, mint a saját zsebük megtöltése érdekében végeznek fáradhatatlan munkát erdeinkben. A társadalomnak bele kell látnia abba, hogy mely cégek érintettek a favágásban, a mederkotrásban, a kitermelt faanyag felhasználásában, ennek a pontos anyagi részleteivel együtt.

A minap a szavazógépen átment salátatörvény még az eddigieknél is tovább gyengítette az erdők jogi helyzetét Magyarországon, ami ellen például e petíció aláírásával lehet tiltakozni. Ehhez a kedves Olvasónak a kényelmes székéből sem kell felkelnie. Ha már belejött, itt az erdőpusztítás elleni petíció is – és persze csatlakozhat az Erdőszeretet-szövetség munkájához is. Minél több levelet küldünk ilyen ügyekben a DMRV-nek meg a helyi polgármesteri hivataloknak, jelen esetben a nagymarosinak, annál kevésbé lesznek biztosak abban, hogy a fanyűvés az üdvözítő megoldás.

 

 A Dunát emellett azzal is védhetjük, hogy milyen döntéseket hozunk az életünkben. Ha motorcsónak helyett evezünk, ha az aljnövényzetet legyúró, talajtömörítő kocsi helyett biciklivel közelítjük meg a partot, nem csak a folyó lesz egészségesebb, de mi magunk is. Sőt, apró, mindennapi cselekedetekkel a természet immunrendszerének is a részévé válhatunk.

 Egyiptomban a sivatag helyenként már eléri a Nílust. A legnagyobb magyar folyó mentét jobbára még övezi erdő, de a Duna-kanyar mindkét oldalán rengeteg fát vágtak ki az elmúlt egy-két évtizedben. Egyre több az ittlakó, a nyaraló, a vízig leautózó dzsipes, növekszik a természet terhelése. Egyre nagyobb a hőség, egyre rapszodikusabban változik a vízmennyiség. A halak ívóhelyei megfogyatkoztak, nádas már csak mutatóban található. A levegőt, vizet tisztító, port fogó, partot védő, hőmérsékletet enyhítő, állatoknak élőhelyet adó fákra, a Dunamenti galériaerdőre nagyobb szükségünk van, mint valaha.

Az ártéri erdő véd meg minket attól, hogy a folyó csatornává  váljon. A Dunamenti fák nem egy bürokratikus szervezet, hanem valamennyiünk tulajdonai, kincsei, méghozzá nem kinyűve, hanem a helyükön, a folyóparton állva. Jachtkikötőt, luxuskempinget, műanyagpoharas bódékat tervezők fenik a fogukat a partra, ahol a fák nőnek, és ők nem tudják megvédeni magukat. Választhatunk, hogy halott, sivatagos kanálist, vagy újjászülető, élő folyót akarunk. Ha az utóbbit, itt az idő kiállni zöld testvéreink mellett.

 Murányi Péter | Erdőszeretet Szövetség