Mi a pikírozás? Mikor és miért érdemes alkalmazni?

A pikírozás a palántanevelés időszakában fontos: március tájékán, amikor már kikeltek a palántáink, és elkezdhetjük szétültetni őket. A tél a kertész számára a tervezés ideje: mit, mikor, hova ültessünk, és mikor fog megérni, és mit ültetünk majd annak a helyére. Olyan ez, mint valami tánc, elkezdi a retek, folytatja a paradicsom, mely nyárra már termést hoz, és befejezi a tök, amely majd az ősszel érik majd meg. Az alábbiakban a pikírozást, vagyis a tűzdelést vesszük szemügyre. A palántáinkat ugyanis olykor kegyetlennek tűnő módon kell elválasztani egymástól – pont azért, hogy mindegyik a megfelelő ütemben tudjon növekedni. 

Mi a pikírozás jelentése? 

A pikírozás tűzdelést jelent: amikor a magokat elültetjük, először pici, hajszálvékony szárú szikleveles növénykék jelennek meg a földben. Ha több magot vetettünk az ültetőgödörbe, akkor egy helyről akár tíz-húsz apró száracska is kisarjadhat. A tűzdeléssel, vagyis a pikírozással elválasztjuk egymástól a növényeket, hogy ne vegyék el egymástól a tápanyagot, hogy ne kelljen versengeniük a fényért – hogy mindannyian megfelelő ütemben tudjanak nőni. 

A pikírozás persze egyrészt reszkírozás is: nem biztos, hogy minden átültetett növény épségben kibírja a költöztetést. A gyökerek nem szeretik a bolygatást, de ilyen egész fiatal korban, amikor a sziklevelek mellett megjelennek a lomblevelek, akkor a palántácskák már megértek az átültetésre. 

Melyek a pikírozás előnyei?

A tűzdelésnek számtalan előnye van, attól eltekintve persze, hogy maga a tevékenység időigényes és kényes. Viszont a legnagyobb hozadéka, ha megcsináljuk újra a földmunkát (amit a palántázásnál már egyszer végigvettünk), hogy a palánták nagy eséllyel túlélik a felnövekvés kínjait. Az apró növények ugyanazon a helyen nem tudnak nőni: versengeni kezdenek a fényért, a tápanyagért, a vízért. De ha még ilyen pici korukban szétültetjük őket, akár csak a rossz nebulókat, akkor lesz egy saját kis helyük, ami csak az övék. Nem kell aggódni értük: ha tudjuk, mely növények bírják jól a pikírozást, és csak azokat ültetjük át nagyobb edénybe, akkor azok hamar regenerálódnak, és növekedésnek indulnak. 

A pikírozásnál tehát cél, hogy több helyük legyen a növényeknek, ezért az ültetőtálcánál nagyobb helyre, minimum egy tejfölöspohárnyi újabb kis cserépbe kell ültetni. 

Mikor érdemes elvégezni a pikírozást?

A tűzdelésre akkor kerüljön sor, amikor a legelső szikleveleken kívül már legalább egy pár lomblevél is előbújt – ekkor már alkalmas a palánta az átültetésre. Ha túl fejlett, az sem ideális, mert akkor már túlságosan egymásba gabalyodnak a gyökerek, és van rá esély, hogy megsérülnek a kihúzás során. Ez az ültetéstől  és az adott növénytől függően februárban vagy márciusban esedékes, 1-4 héttel a vetés után. Csak olyan növényeket pikírozzunk, amelyek gyökere bírja a bolygatást. 

Milyen növényeket lehet pikírozni?

Azok a konyhakerti növények bírják jól a pikírozást, amelyeknek a gyökere ebben a fiatal korban jól bírja az átültetést. A dinnye- és tökfélék viszonylag rosszul bírják, ezért ezeket érdemes eleve külön palántázni, igaz, nem is fér el annyi mag egy cserépben, hiszen nagyobb a magjuk. A paradicsomfélék viszont meglehetősen jól bírják a pikírozást, úgyhogy velük kezdő kertészek is nyugodtan kísérletezhetnek. A magokat februárban vagy márciusban érdemes elvetni, így mire kikerülhetnek a szabad földbe vagy a fóliasátorba, már pont megfelelően érettek lesznek. 

Paradicsom pikírozása

A paradicsom a kezdő kertészek egyik aduásza; viszonylag könnyű termeszteni, és a bolti változatoknál sokkal finomabb termést hoz. Ültessünk néhány magot a cserépbe, majd amikor kicsíráznak, és a sziklevelek mellett megjelennek az első lomblevelek, a megadott módon pikírozzuk őket. Kedvelik a tápanyagdús, trágyás, nedves talajt, ezért érdemes odafigyelni a földre mind a palánták, mind a tűzdelés után. A paradicsom fagyos növény, ezért fagyosszentek után, vagyis május közepén a fagyon elmúltával lehet csak kiültetni szabadföldbe. Egy sikeresen pikírozott palánta innentől kezdve jól veszi az akadályokat. Minden átültetésnél ültessük mélyre, és a végső kiültetésnél a hónaljhajtásokat távolítsuk majd el a növekedés során.

Paprika pikírozása

A paprika, a paradicsomhoz hasonlóan, nagy víz- és tápanyagigényű, de jól pikírozható, kis szerencsével és nagy eséllyel a legtöbb palánta magához tér a tűzdelés után. Ugyanazokra a dolgokra kell figyelni, mint a paradicsomnál. Később nem igényel hónaljhajtás-eltávolítást. 

Bársonyvirág

A bársonyvirág, vagy más néven büdöske az egyik leghasznosabb konyhakerti virág, ideális növénytársításokhoz. Paradicsom, paprika mellé megfelelő mennyiségben ültetve távol tartja a kártevőket, ezáltal természetes védelmet nyújt a zöldségeinknek. Igénytelen, nagy tűrőképességű növény. Pikírozása során, különösen, ha későn vetettük, akár egyenesen a szabad földbe is lehet ültetni, ha már elérték az 5-10 cm magasságot. Mint minden tűzdelésnél, itt is locsoljuk be előre és az átültetés után is a növényt. 

Padlizsán

A padlizsán a paradicsom rokona, hasonló tápanyagigénnyel. Nagyon vízigényes, ezért figyeljünk oda, hogy alaposan locsoljuk meg a pikírozás előtt és utána is. Csalánlével (vagyis a csalánt vízben áztatva, majd felhígítva) tápanyagot is juttatunk a palántának. Jól bírja az átültetést, de mivel érzékeny a hidegre, ezt is május második felében érdemes majd tovább ültetni a szabad földbe. 

Mire kell figyelni a pikírozás során?

A pikírozás előkészítése

A pikírozás előtt locsoljuk be alaposan a növényeket: így könnyen, a gyökerek elszakadása nélkül ki tudjuk majd húzni az apró palántákat. Ne a szárat fogjuk, és ne a leveleket, hanem amikor már kellően átnedvesedett a talaj, a levelek tövét fogjuk meg, és lassú mozdulattal húzzuk ki a palántát a többi közül. 

Az új ültetőközeg

Az új helyet a belocsolás után már előkészítettük. Tápanyagban gazdag palántaföldre van szükség, lehetőség szerint érett, gyommentes komposzttal dúsítva. Ezt lehetséges házilag is elkészíteni, csak rostáljuk át az érett komposztot, tegyünk hozzá virágföldet, palántaföldet, tőzeget, és locsoljuk be vízzel vagy csalánlével. 

Az új, földdel teli, belocsolt ültetőedény lehet akár tejfölös- vagy joghurtos doboz, tejes doboz is, a lényeg, hogy az alját lyukasszuk ki, azért, hogy ne pangjon benne a víz. Egy tálcára rakjuk, és olyan helyet keressünk neki, ami lehetőség szerint egyenletes fényt ad számukra. Ha csak az egyik irányból kapnak majd fényt, hajlamosak lesznek megnyúlni, és eldőlnek – ilyenkor lehet, hogy már nem is tudnak talpra állni. Ha nincs mód egyenletes fényt adni a palántáknak és a pikírozott növényeknek, akkor forgassuk a palántázótálcát naponta, hogy megelőzzük a megnyúlást. 

A tűzdelés folyamata

Amikor óvatosan kihúztuk a megcsippentett palántát, tegyük át az új helyre, melyet előzőleg egy hegyes ültetőbottal vagy akár egy közönséges grafitceruzával kifúrtunk. Ebbe a lyukba tegyük a palántát, olyan mélyre, mint addig volt. Paradicsompalánta esetén még mélyebbre is mehet a növény. Ezután locsoljuk be, és rakjuk hűvös, de ne hideg helyre. 

Nagyon figyeljünk rá, hogy közvetlenül a pikírozás után ne tegyük ki a palántákat közvetlen napfénynek! Ezért alkalmasabb a délután, mint a délelőtt ehhez a tevékenységhez, de semmiképpen se érje napsugár a palántákat, ez ugyanis tönkretenné a frissen átültetett növényeket. A pikírozás után egy-két napba telik, mire magukhoz térnek a növények, és felismerik, hogy van lehetőségük növekedni. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.