Rekordmértékű határátlépést mutatnak a Föld életfenntartó rendszerei

A Föld létfontosságú életfenntartó rendszereire nehezedő nyomás minden eddiginél gyorsabb ütemben növekszik. A tudósok határozott figyelmeztetést adtak ki: a kilenc meghatározott bolygóhatár közül az a hét, amelyet az emberiség korábban már túllépett, most a valaha mért legrosszabb, legkritikusabb állapotba került. Az emberi tevékenység okozta terhelés következtében a természetes védelmi mechanizmusok szétesőben vannak, miközben a döntéshozók számára rendelkezésre álló hibahatár drasztikusan lecsökkent.

A Potsdami Klímahatás-kutató Intézet (PIK) gondozásában, több mint 60 nemzetközi elismertségű kutató közreműködésével megjelent legújabb Planetary Health Check jelentés baljós képet fest a bolygó jelenlegi állapotáról, írja az Euronews magyar kiadása. A kiadvány egy olyan rendkívüli 12 hónapos időszakot zár le, amelyet világszerte rekordmagas óceáni hőmérséklet, pusztító erdőtüzek, példátlan áradások és extrém hőhullámok kísértek.

Kilencből hét határt már áttörtünk

A 2023-ban elindított Planetary Boundaries Science keretrendszer célja, hogy pótolja a Föld komplex életfenntartó rendszereivel kapcsolatos tudáshiányokat. A koncepció kilenc olyan kritikus küszöbértéket jelöl meg, amelyeken belül maradva szavatolható az emberiség biztonsága és a természet ellenállóképessége.

A friss elemzés szerint azonban a kilencből hét területen már túlléptük a biztonságos működési tartományt:

• Éghajlatváltozás: a globális hőmérséklet és az időjárási mintázatok tartós eltolódása.

• A bioszféra integritása: az élő rendszerek általános egészségi állapotának és ellenállóképességének hanyatlása.

• Szárazföldi rendszerek átalakulása: a természetes élőhelyek mezőgazdasági és ipari célú túlzott átalakítása.

• Édesvízrendszerek változása: a globális vízkészletek minőségi és mennyiségi romlása.

• Biogeokémiai ciklusok módosulása: a nitrogén- és foszforforgalom mesterséges felborítása.

• Új entitások megjelenése: mesterséges vegyi anyagok és mikroműanyagok felhalmozódása a környezetben.

• Óceánok elsavasodása: a tengeri ökoszisztémákat fenyegető kémiai átalakulás, amely legutóbb lépte át a kritikus szintet, miután a tengerek felszíni pH-értéke 0,1 egységgel csökkent (ez 30–40 százalékos savasodásnak felel meg az ipari forradalom kezdete óta).

Jelenleg mindössze két olyan terület van, amely még a biztonságos határokon belül mozog: a sztratoszferikus ózonréteg állapota és a légköri aeroszolterhelés. Bár ezek az elmúlt évtizedben javulást mutattak, a kutatók kiemelik, hogy a globális átlagok elfedhetnek súlyos, regionális légszennyezési gócpontokat.

Elveszőben a természetes védőpajzs

A Föld természetes szénnyelői – mint az erdők, az óceánok és a lápok – elengedhetetlenek a globális felmelegedés megfékezéséhez és a nettó zéró kibocsátási célok eléréséhez. A növényzet és a talaj eddig sikeresen elnyelte az emberi CO₂-kibocsátás jelentős részét. Az éghajlatváltozás által felerősített szélsőséges időjárási események azonban súlyosan roncsolják ezeket a rendszereket. Bizonyos régiókban a folyamat már átfordult: az ökoszisztémák a szén elnyelése helyett már több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint amennyit megkötnek.

„A diagnózis egyértelmű” – hangsúlyozza Boris Sakschewski, a PIK tudósa és a jelentés vezető szerzője. „Minden bolygóhatár esetében, amely már a biztonságos működési tartományon kívül esik, tovább nő a nyomás. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb a kockázata a nagyléptékű, tartós és potenciálisan visszafordíthatatlan változásoknak, miközben egyre szűkül a hibahatárunk ezeknek a problémáknak a kezelésében.” A szakember arra is figyelmeztet, hogy a bolygó elveszítheti természetes pufferkapacitását, mivel hajlamosak vagyunk túlbecsülni a szárazföldi ökoszisztémák teherbíró képességét.

Van kiút: az önfenntartó helyreállítás

A lesújtó adatok ellenére a kutatók nyomatékosítják: megvan a szükséges tudás és technológia a folyamatok megfordításához. A The Earthshot Prize és az Exeteri Egyetem közös kutatása 51 olyan megoldást azonosított, amelyek képesek úgynevezett „pozitív fordulópontokat” elindítani.

A megoldások öt fő stratégiai terület köré csoportosulnak: a tiszta energiára való gyors átállás a fosszilis tüzelőanyagok elhagyásával, a szilárd tüzelőanyagok kivezetése a háztartási főzésből, az óceánok szigorúbb védelme, valamint az erdőirtások azonnali megfékezése.

Ahhoz, hogy még időben megfordítsuk az ökoszisztémáinkban okozott károkat, pozitív fordulópontokat kell felszabadítanunk, amelyeknél a haladás önmagát erősíti, a költségek a méretgazdaságossággal csökkennek, és a helyreállítás önfenntartó folyamattá válik

– magyarázza Tim Lenton professzor, az Exeteri Egyetem tanszékvezetője.

A cselekvés sürgősségét Johan Rockström, a PIK igazgatója és a jelentés társszerzője fogalmazza meg a legélesebben: „Nem engedhetjük meg magunknak az idő luxusát, de megvan a tudásunk, a kapacitásunk és a megoldásaink ahhoz, hogy irányt váltsunk. Létfontosságú, hogy felgyorsítsuk a cselekvést, és minden bolygóhatár esetében visszatérjünk a biztonságos működési tartományba, ha meg akarjuk védeni az emberi életeket és megélhetést.”

(Fotó: Pexels)