A különleges sarlósfecske: mit érdemes tudni róla?

A sarlósfecske azon különleges madár, amely élete nagy részét a levegőben tölti. Bár mi emberként el sem tudjuk ezt képzelni, az ő anatómiája tökéletesen megfelel a repülő életmódnak. Nem csak maradrászoknak, de mindannyiunknak érdekes lehet: ha egy kicsit jobban megismerjük a környezetünket, akkor már nem csupán madár és növény lesz az, amit látunk, hanem lebomlik fajokra, sőt, akár egyedekre is. Az alábbiakban összeszedtünk minden érdekességet, amit a sarlósfecskéről tudni érdemes.

 Milyen állat a sarlósfecske?

A sarlósfecske nevével ellentétben nem rokona a fecskének, füstifecskének. Sarlós nevét a szárnya alakjáról kapta, mert amikor kitárja, egy sarlóra emlékeztet az íve. Legközelebbi rokona érdekes módon az újvilági kolibri. Latin neve (apus apus) annyit jelent: lábatlan. Mert ugyan van lába, amellyel remekül tud kapaszkodni, a földre szinte sohasem ereszkedik, életének ténylegesen nagy részét a levegőben tölti, így valóban illik rá a lábatlan név. 

Hol fordul elő?

Mivel 12 hónapból 10-et a levegőben tölt, a maradék kettőben sem ereszkedik egy toronyház magasságánál alább. Költőhelyei eredetileg magas partfalak, sziklarepedések, löszfalak és odvas fák, később, a városok megjelenésével egyre gyakrabban költözik magas házakba, panelházak réseibe, tetők alá. Ma már nagyrészt kisebb városok környékén találjuk meg őket, ezért nevezzük kultúrakövető fajnak. 

Hol telel a sarlósfecske?

A sarlósfecske a télre elköltözik, tehát költöző madár, és mivel gond nélkül alszik is a levegőben, nem okoz neki különösebb problémát Dél-Afrikáig repülnie. A sarlósfecskecsapat – hiszen többnyire csapatban mozognak ősszel felkerekedik a megerősödött fiókákkal együtt, és meg sem állnak a melegebb éghajlatig. 

Milyen a sarlósfecske életmódja?

Ha egyetlen szóval kellene az életmódját jellemezni, az ez lenne: röptében. A sarlósfecske repülve eszik (repülő rovarokat), repülve alszik, röptében párosodik. Élete nagy részét a levegőben tölti, ez alól egyetlen kivétel a fészkelés, amikor mindkét madár költi a fiókákat: amíg az egyik élelemért jár, a másik madár a tojásokon ülve költ. Svéd kutatók adatrögzítő készülékkel szereltek fel néhány sarlósfecskét (olyat, amely nem zavarta őket az életmódjukban), és azt az eredményt kapták, hogy egy évben 10 hónapot töltenek folyamatosan a levegőben. Előfordul persze olyan is, hogy egy-egy éjszakára leszállnak, de általában még telelés közben sem kerülnek a földre, a levegőben pihennek, alszanak, emésztenek, és a fészekhez való alapanyagot is repülés közben gyűjtik össze: tollpihéket, szöszöket. 

Április-májusban raknak fészket, a fiókák pedig (amelyek túlélik az első időszakot) néhány hónap alatt elérik azt a kort, hogy ősszel telelésre indulhatnak a szüleikkel Afrikába.  

A sarlósfecske mindezek mellett rendkívül hűséges típus, úgy a párjához, mint a fészkelőhelyéhez. Megfigyeltek olyan madárpárt is, akinek, mikor megszűnt a szokásos fészkelőhelye, onnantól kezdve nem költött, de olyat is, amelyik pár több mint húsz éven át ugyanazon a helyen költött.

Népi neve közül az egyik az esőfecske, mert a hideg idő elől csapatosan odébb vonulnak (alacsonyan szállnak a fecskék, ugye). Hívják még vijjogó fecskének a hangja miatt, esetleg toronyi fecskének, hiszen minél magasabban van a fészkelőhelye, annál nagyobb biztonságban vannak a fiókák a ragadozóktól. 

Milyen különleges viselkedési formái vannak a sarlósfecskének?

A sarlósfecske kifejezetten nem szereti a hideget. Ezért költözik el télre, de ráadásul még a nyári hidegfrontokat sem bírja. Ilyenkor a fiókákat a gondviselésre bízva akár több száz kilométerre is odébb megy, jobb időt keresve. A fiókák rendkívül jól bírják az éhezést, akár két hetet is kibírnak, ilyenkor egyfajta hibernációba, éhségalvásba kerül a szervezetük, kevesebb energiát használva fel, mint egyébként. A fiókákat amúgy is ritkán etetik, de akkor nagyobb adagokat kapnak. Érdekes, hogy a fiókák nem csipognak, hanem az anyjuk-apjuk torkán lévő tollazatot csipkedik, ennivalót kérve. 

Milyen a hangja a sarlósfecskének?

A sarlósfecskének sivító, vijjogó hangja van, kicsit olyan, mintha azt mondaná: szííír, elképesztően magasan. Itt lehet meghallgatni, ezek után már nagy valószínűséggel fel tudja ismerni bármi a sarlósfecskét a hangja alapján. Nyári estéken, alkonyat táján, különösen folyópartokon, vízpartokon, amikor megélénkülnek a szúnyogok és az egyéb rovarok, gyakran hallani, ahogy csoportosan vadásznak a településeken, és csivitelnek-vijjognak kórusban. 

Mit tegyünk, ha sarlósfecske fiókát találunk?

Attól függ, hol találjuk a fiókát, milyen életkorban és milyen állapotban van. Nem feltétlenül szükséges rögtön madármentőnek lenni, bár előfordulhat, hogy szükség van erre. Ha a fészekben (amire igen kevés esélyünk van, lévén nagyon magasan a fészek), akkor leginkább hagyjuk békén, még ha mozdulatlannak is tűnik, előfordulhat, hogy a szülei távolléte és a hideg miatt enyhén hibernálja magát. Ekkor semmi dolgunk nincs. 

Ha kiesett a fészekből, és nincs közvetlen veszélyben, akkor tesszük vele a legjobbat, ha egy bozót tövébe rakjuk. Minden fészekaljban 2-3, ritkább esetben 4 fióka van. Nem ritka, hogy egy ragadozó az ügyetlen szárnypróbálgatót elkapja, vagy véletlenül kiesik a fészekből. Emberként sokszor nem nagyon tudunk mit tenni. A Magyar Madártani Egyesület (MME) oldalán van egy infografika, amely iránymutatást ad, mit tegyünk (vagy ne tegyünk) ilyen esetekben. 

Kell-e a sarlósfecskét etetni?

A sarlósfecske az életét a levegőben tölti, és a repülő bogarakat, pókokat találja meg táplálékul. Ha csak teljesen steril levegőjű helyen nem élünk, nem kell etetni a sarlósfecskéket, hiszen télre elköltöznek, valamint minden olyan helyről is, ahol nem talál elég táplálékot. Mivel azonban az ember közelében él, a városok magas házainak réseiben talál magának fészkelőhelyet, általában rovarokat is talál magának, különösen vízpartokon, a parkokban, erdőszéleken. 

Védett állat a sarlósfecske? 

Igen, Magyarországon a sarlósfecske minden alfaja védett státuszban van, egy példány eszmei értéke jelenleg 25.000 forint. Ugyan nem veszélyeztetett, de ne is várjuk meg, amíg azzá válik. 

Mit tehetünk a védelméért?

Hétköznapi emberként, akik az idejük nagy részét a földön töltik, nyilván nem botlunk bele minden reggel egy-egy sarlósfecskébe, akiknek otthona az ég. Mégis előfordulhat, hogy kirándulás vagy akár csak egy városi séta során sarlósfecske fészkébe botlunk, ha nem is szó szerint. Bármilyen madárfészket találunk, legokosabb, ha nem nyúlunk hozzá. Ha hideg időben alvó sarlósfecske-fiókákra lelünk, legjobban tesszük, ha ott hagyjuk őket, hiszen a szüleik visszajönnek majd és gondoskodnak róluk. Ez alól a ma már nem is igen előforduló hónapokon át tartó fagyos idő lehet kivétel, ha ilyenkor találunk a fagyhalál szélén lévő madarakat, hívjuk a Magyar Madártani Egyesület munkatársait. 

A legfontosabb pedig az örök érvényű mondás: ne árts! Ismerd meg, tiszteld, hagyd békén. Jobb hely lenne a világ, ha ezeket minden élőlényre alkalmaznánk, akivel vagy amivel találkozunk. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.