Újabb csúcsot dönthet Európában a szélenergia: szárnyal az új kapacitások kiépítése

A megújuló energiaforrásokra való átállás látványos lendületet vett Európában a 2026-os év első felében. A szélturbina-flotta rekordméretű bővülése egyszerre növeli a kontinens energiabiztonságát és gazdasági versenyképességét, ám a tartós növekedés biztosításához a döntéshozóknak mielőbb orvosolniuk kell a bürokratikus és hálózati szűk keresztmetszeteket.

Szélenergia: történelmi léptékű bővülés és csökkentő fosszilis függőség

Az idei esztendő első hat hónapjában 8,8 gigawattnyi új szélerőmű-kapacitást helyeztek üzembe Európa-szerte, ami csaknem egyharmados növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Ez a villamosenergia-mennyiség megközelítőleg hétmillió európai háztartás ellátására elegendő, miközben évente mintegy 25 cseppfolyósítottföldgáz-szállító (LNG) hajó szállítmányának megfelelő fosszilis tüzelőanyagot vált ki, olvasható a windeurope.org cikkében.

A magyar kapacitásbővítési tervekről itt írtunk.

A nyári hónapok intenzív kivitelezési munkáinak köszönhetően az év végére az új telepítések mértéke elérheti a 24 gigawattot. A szakiparági várakozások szerint ez egy olyan növekedési szakasz kezdete, amelynek célja, hogy a 2030-as évekre a rendszeres éves bővülés meghaladja a 30 gigawattot. Nemzetközi szinten Németország járt az élen 3,4 gigawattos teljesítménnyel, de Dániában, Lengyelországban, Portugáliában és Franciaországban is számottevő volt a gyarapodás, sőt a háborús körülmények ellenére Ukrajnában is több mint 400 megawattnyi új kapacitás létesült.

A fejlesztések hátterében hatalmas tőkeáramlás áll: az év első felében 9 milliárd eurónyi beruházás valósult meg a jövőbeli szélfarmok előkészítésére. Ezzel párhuzamosan a nemzeti kormányok több mint 17 gigawattnyi kapacitást ítéltek meg az aukciókon, az év második felében pedig további 26 gigawatt kiírása várható, ami példátlan volumen az európai energiatörténetben. Az előrejelzések alapján a kontinens teljes beépített szélenergia-kapacitása 2030-ra elérheti a 436 gigawattot, amelyből az Európai Unióra eső 342 gigawatt a közösség áramigényének 27 százalékát fogja fedezni.

Szűk keresztmetszetek: az engedélyezési eljárások egyenetlenségei

A kedvező mutatók ellenére komoly rendszerszintű akadályok nehezítik a folyamatos haladást, amelyek közül az adminisztratív engedélyeztetés a legégetőbb gond. Németország példája jól mutatja a közösségi szabályozás hatékony átültetésének eredményeit, hiszen az ország egymaga több mint 9 gigawattnyi új szárazföldi kapacitást engedélyezett az első félévben.

Ugyanakkor Németország jelenleg kivételnek számít. A legfontosabb piacokon – mint Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban és Írországban – az engedélyezési volumene szembetűnően visszaesett. Tinne Van der Straeten, a WindEurope ügyvezetője figyelmeztetett: a rekordév jó hírei mögött nem szabad szem elől téveszteni, hogy a lendület megtörhet, ha a nemzeti kormányok nem hoznak gyors és határozott döntéseket az engedélyezés, a hálózatfejlesztés és a villamosítás terén.

Öt stratégiai döntés a fenntartható lendületért

Ahhoz, hogy az energetikai függetlenség és a klímavédelmi célok megvalósulhassanak, a szakemberek szerint öt kulcsfontosságú intézkedésre van szükség az uniós és a nemzeti döntéshozók részéről:

Egységes és gyors engedélyezés: az uniós szabályzatok végleges elfogadása és gyakorlati alkalmazása szükséges ahhoz, hogy a minőségi projektek a bürokratikus papírmunka helyett mihamarabb csatlakozhassanak a hálózathoz.
Hálózatfejlesztési csomag és átviteli kapacitások: szükséges a hálózati beruházások felszabadítása, a csatlakozási sorban állások felszámolása, valamint egy magas fokúan villamosított, nettó zéró kibocsátású energetikai struktúra megtervezése.
Ipari villamosítás támogatása: az kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS) származó bevételeket az Innovációs Alapon és az Ipari Dekarbonizációs Bankon keresztül közvetlenül az ipar áramalapú átállására kell fordítani.
Kötelező 2040-es célkitűzések: egy jogilag kötelező erejű, 2040-re vonatkozó megújulóenergia-cél kijelölése elengedhetetlen ahhoz, hogy a kormányok és az ellátási láncok hosszú távon tervezhessenek.
Kiszámítható aukciós modellek: a kísérletezések leállítása és a kétoldalú tőkeátcsoportosítási szerződések (Kétoldalú Differenciaszerződések) alkalmazása jelentheti a legjobb megoldást, mivel a tőkeköltségek csökkentésével nagyléptékű beruházásokat tesznek lehetővé.