Zöld csoda: hogyan háromszorozta meg erdőállományát Costa Rica négy évtized alatt?

Az 1980-as évek közepén Közép-Amerika apró állama, Costa Rica a teljes ökológiai összeomlás szélén táncolt. A globális marhahúsfogyasztás és az ehhez kapcsolódó intenzív fakitermelés hatására az országot borító trópusi esőerdők területe drámai mértékben lecsökkent. Ami azonban az ezt követő négy évtizedben történt, arra a modern környezetvédelem történetében alig akad példa: Costa Rica lett az első trópusi nemzet a Földön, amelynek sikerült nemcsak megállítania, hanem teljes mértékben megfordítania az erdőirtási folyamatokat.

A mélypont: a 21 százalékos dráma

Míg 1940-ben Costa Rica területének még mintegy 75%-át borította sűrű erdőség, az 1970-es és 1980-as évekre az erdei ökoszisztémák szisztematikus pusztítása felgyorsult. A földművelés és a kiterjedt legelőgazdálkodás miatt a fakitermelés mértéke a világon az egyik legmagasabb volt.

A tudományos mérések szerint az erdőborítottság a mélypontját 1987 körül érte el: ekkor az ország területének alig 21-25%-án maradt meg az eredeti növényzet. A talajerózió, a vízgyűjtő területek leromlása és a biodiverzitás súlyos csökkenése miatt a kutatók azzal számoltak, hogy az ezredfordulóra az ország erdőállománya szinte teljesen megsemmisül.

A fordulat kulcsa: jog, adóreform és a PSA-rendszer

A katasztrófa elkerülése érdekében a Costa Rica-i kormány az 1990-es évek közepén radikális, nemzetközileg is egyedülálló szakpolitikai és jogi reformcsomagba kezdett. A modell három pillérre épült:

1. Alkotmányos védelem és jogi tilalom: 1994-ben az alkotmányba foglalták az egészséges és ökológiailag kiegyensúlyozott környezethez való jogot (50. cikk). Ezt követte az 1996-os Erdőtörvény (Ley Forestal No. 7575), amely szigorúan betiltotta az erdővel borított földterületek más művelési ágba (például mezőgazdaságba) való átminősítését.
2. Környezeti Szolgáltatásokért Járó Fizetés (PSA): a Nemzeti Erdőfinanszírozási Alap (FONAFIFO) által kezelt úttörő program (Pago por Servicios Ambientales) anyagi ösztönzőt teremtett a magánföldtulajdonosok számára. Ahelyett, hogy a fákat kivágták volna, a gazdák rendszeres pénzügyi támogatást kaptak a meglévő erdők védelméért, a leromlott területek újrafásításáért és a természetes regeneráció biztosításáért.
3. Innovatív finanszírozás: a PSA-programot nagyrészt nem külső segélyekből, hanem a fosszilis üzemanyagokra kivetett 3,5%-os célirányos adóból, a vízhasználati díjakból, valamint szén-dioxid-kibocsátási jóváírásokból finanszírozták.

Mekkora terület lett újra erdős?

Costa Rica teljes szárazföldi területe mintegy 51 100 négyzetkilométer (5,11 millió hektár).

A számok nyelvén a regeneráció léptéke lenyűgöző:

• 1987-ben (a mélyponton): az erdőborítottság mintegy 21%-os volt, ami körülbelül 1,07 millió hektár erdőt jelentett.
• A 2020-as évek közepére (OECD és Világbank adatok): Az erdőborítottság eléri a 59-60%-ot, ami mintegy 3,06 millió hektárnyi erdőterületnek felel meg.

Ez azt jelenti, hogy az elmúlt nagyjából 40 év során több mint 1,9-2,0 millió hektárnyi terület kapta vissza az erdő jellegét (ez közel 20 000 km², ami csaknem két teljes magyar megyényi vagy a teljes Dunántúl felét megközelítő területnek felel meg).

Ennek a növekménynek a döntő része úgynevezett másodlagos erdőkből (secondary forest) és természetes úton regenerálódott területekből áll, amelyeket a korábbi szarvasmarha-legelőkből hódított vissza a természet. Emellett az ország területének több mint 26%-a állami védett területekbe és nemzeti parkokba tartozik.

Az erdőtelepítés gazdasági és ökológiai hozadékai

Costa Rica esete lebontotta azt a klasszikus tévhitet, miszerint a gazdasági növekedés és a természetvédelem kizárják egymást. Míg a faállomány megháromszorozódott, az egy főre jutó GDP és az életszínvonal jelentősen emelkedett az országban.

A talaj és a vízgyűjtők rehabilitációja mellett az álló erdők közvetlen gazdasági hajtóerővé váltak: az ökoturizmus a latin-amerikai állam egyik legfontosabb devizabevételi forrásává lépett elő. A turisták millióit vonzó vadvilág és nemzeti parkok ma nagyságrendekkel több fenntartható jövedelmet termelnek az országnak, mint amennyit a korábbi faanyag-kitermelés vagy az alacsony hatékonyságú marhatenyésztés biztosítani tudott.

Costa Rica példája tudományosan igazolja, hogy megfelelő jogi keretekkel, hosszú távú szakpolitikai elkötelezettséggel és a helyi közösségeket anyagilag is érdekelté tévő ösztönzőkkel a trópusi erdőirtás folyamata nemcsak megállítható, de évtizedes léptékben vissza is fordítható. A zöld modell sikerét jelzi, hogy a jaguárok, a bőgőmajmok és a ritka madárfajok ma már olyan biológiai folyosókon térnek vissza, ahol negyven évvel ezelőtt még száraz marhalegelők húzódtak.

Fotó: Pexels