Mit tehetünk a méhek pusztulása ellen?

Megállíthatatlannak tűnik a méhek pusztulása: nemcsak a mézet adó házi méhek, de a vadon élő fajok is veszélyben vannak. A tendencia fenyegetést jelent az emberiség egészére is, az Európai Parlament például akcióterv elfogadását sürgeti a beporzók védelme érdekében. Mi magunk is tehetünk, és tegyünk is a méhekért.

Miért fontosak a méhek?

Több mint 20 000 méhfaj él a világon: egyes fajok 50-60 ezres kolóniákban, mások egyedül portyázva. Többségük veszélyben van: lassan, de biztosan a kihalás szélére kerültek. Pedig méhek nélkül az élet jelenlegei formájában – nem utolsó sorban épp az ember számára – elképzelhetetlen.

A méhek 50 millió éve élnek a Földön, nagyjából változatlan formában. Ők felelősek a növények 63 százalékának, mintegy 250 000 növényfajnak a beporzásáért. Márpedig ha a növények kétharmada a méhek pusztulásával maga is eltűnik, akkor elpusztulnak a velük táplálkozó rovarok, madarak, majd ezek ragadozói – ez a változás természetesen az egész ökoszisztémára is súlyosan kihat majd.

De a méhek a fő beporzói az általunk fogyasztott legtöbb gyümölcsnek, a zöldségek, a takarmánynövények jelentős részének is: számítások szerint a terményeink harmada szaporodásképtelenné válna a méhek nélkül.

Milyen egy méh élete?

A háziméhek életéről viszonylag sokat tudunk, a középiskolában is tanítják a kaptár szerkezetét, a méhek hierarchiáját. A családban az egyetlen termékeny nőstény, a méhanya („királynő”) 5 évig él, tojásokat rakva biztosítja a megfelelő számú egyedet, továbbá irányítja a kaptárbeliek viselkedését.
A hímeknek („herék”) nincs más dolguk, mint a méhanya megtermékenyítése. Egy szezont élnek túl, ősszel a nem termékeny nőstények („dolgozók”) kiűzik őket a fészekből.

Egy családban a nőstények száma általában 50-70 000 körül mozog. Ők csinálnak mindent: rendben tartják a kaptárt, gondozzák a petéket, élelmet gyűjtenek, megvédik a fészket. A nyári időszakban pár hétig élnek, télen pár hónapig.

A beporzást nagyobb részt viszont nem a háziméhek, hanem a magányos méhek végzik.  

Ezek a fajok hímekből és nőstényekből állnak, nem építenek fészket, és jellemzően csak néhány hétig élnek. Ez idő alatt párosodnak, és ivadékbölcsőt készítenek a következő generációnak. A bölcsőket nektárral és pollennel töltik meg, arra rakják a petéket. A kikelő lárvák a következő tavaszig növekednek a felhalmozott élelmen, majd kezdődik elölről a ciklus.

És miközben ezek a rovarok intenzíven gyűjtik az élelmet, virágok százait-ezreit porozzák be. Mivel itt nincsenek dolgozók, akik az élelmet gyűjtik, az élelemhiány és a mezőgazdaságban használt vegyszerek közvetlenül a fajfenntartó királynőkre és királyokra hat: ha csak egy egyed elpusztul, jövőre tízzel kevesebben lesznek, ha tíz, akkor már százzal, és így tovább: exponenciálisan nő a veszteség.

De mi okozza a méhek pusztulását?

Közel másfél évtizede jelentenek tömeges elhullásokat a világ minden tájáról. Először az Egyesült Államokban lettek figyelmesek a méhek pusztulására, aztán Németországban, Franciaországban, majd Európa többi részén is, és végül az egész világon. Az egyik legkárosabb, ugyanakkor legnépszerűbb növényvédelmi hatóanyag szerepe egyértelmű, de úgy tűnik, leginkább három fő ok együttes hatására vezethető vissza a tömeges pusztulás.

Az első ok a virágzó növények hiánya. A nagyüzemi mezőgazdálkodás térhódítása előtt rengeteg vadvirággal borított mező volt világszerte, ám a népességrobbanás nyomán felfutó agártermelés egyre jobban visszaszorította ezeket a természetes méhlegelőket.
A hatalmas területeken monokultúrás termesztést folytató gazdaságok két szempontból jelentenek súlyos csapást a méhekre:
egyrészt kiszorítják a helyi, nagy pollentartalmú növényeket, amelyek évszázadok óta táplálják a méheket.
Másrészt, mivel csak egyféle növénnyel vetik be a területet – gyakran több ezer hektárt-, itt csak az elvetett növény egy-két hetes virágzása idején találnak táplálékot a méhek. A virágzási periódus előtt és után így kénytelenek akár több tíz kilométert is repülni, hogy táplálékhoz jussanak.

Másodszor bizonyos növényvédőszerek használata okolható a méhek pusztulásáért – ez szintén a nagyüzemi mezőgazdaság velejárója.

Amerikai kutatók megvizsgáltak egy ottani méhkolóniát, és azt találták, hogy egyetlen adag nektárban, amit egy méh bevisz a kaptárba, hatféle növényvédő szer maradványa található. Ezek között volt olyan rovarirtó is, ami nagyobb mennyiségben megöli a rovarokat, de kisebb mennyiségben is bódultságot okoz, így megakadályozza, hogy a méh visszataláljon a kaptárba.

Harmadszor pedig korábban kevéssé elterjedt betegségek és paraziták nehezítik a méhek életét. A kolóniákban élő méhek ugyan a propolisz segítségével képesek legyőzni a kaptárban elszaporodó baktériumokat, és a beteg egyedet kiűzik a fészekből, hogy a kór ne terjedjen tovább. De ha a táplálékhiány miatt csökken a kaptárakban a propolisz mennyisége, akkor az általános egészségük is romlásnak indul: egyre több beteg egyed lesz, így megfertőződhet az egész fészek.

Hogy mi fog történni a Földdel?

Méhek nélkül a tápláléklánc alján elhelyezkedő növények jelentős része is eltűnik a Földről, így az egész ökoszisztéma felborul, tömeges kihaláshoz, az emberiséget illetően pedig éhínséghez vezet.
De nemcsak a táplálékunk fog megfogyatkozni, hanem egyes gyógyászati alapanyagok is, de kevesebb lesz például a növényi rostokból készült textíliákból, mint a pamut és a len, és így tovább – a méhek pusztulása nyomán keletkező veszteséglista beláthatatlanul hosszú.

Ahogy az sem biztos, hogy a technikai civilizáció, amiben most élünk, képes túlélni egy ekkora krízist – ugyanakkor az több mint valószínű, hogy a homo sapienstől megszabadult bolygó ökoszisztémája viszonylag gyorsan képes lenne regenerálódni, feltehetőleg még a méhfajok többségének is lenne helye egy megváltozott környezetben.

Hogyan tudunk segíteni a méheknek?

Az első és legfontosabb dolog, hogy ültessünk virágot mindenhová. A kertünkbe, az erkélyünkre, az ablakunkba, közterületekre, ahová csak tudunk, ültessünk! Írjunk petíciót, ha kell, a településünk vezetőinek, hogy a parlagon heverő területek virágba borulhassanak. Ezzel nagyon sokat tehetünk a méhek pusztulása ellen.

Csodás útmutatóval segíti a méhlegelő-projektünket az Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának online is elérhető kiadványa, a Beporzók a kertünkben.

A virágültetés talán sekély segítségnek tűnik, de az éhes és/vagy kifáradt méhek számára a túlélést jelentheti egy ilyen méhlegelő. A legtöbb segítséget a méhbarát virágok nyújtják.
Tavasszal a mézvirág vagy illatos ternye, a búzavirág, a cickafark, a mécsvirág; nyáron a nyári orgona, a bugatölcsér, a levendula vagy a borsmenta; nyár végén, ősszel pedig a méhbalzsam, a kúpvirág és az őszi rózsa nyújthat táplálékot az arra járó méhféléknek.

Kertészeti áruházakban kaphatunk kifejezetten a méhek számára optimalizált, az egész vegetációs időszakban virágot adó magkeveréket – még pont időben vagyunk, hogy a magokat elültetve legyen őszig virágzó méhlegelőnk.
Ha a lakott területek elegendő táplálékot nyújtanak, akár még a túlélést is jelenthetik a nagyüzemi mezőgazdasági területekről, az „agrársivatagok”-ról kiszoruló beporzóknak.

Ha még többet akarunk tenni a méhek pusztulása ellen, készítsünk méhecskehotelt, amely biztosítja a magányos méhfajoknak a biztonságos szaporodást. Nincs másra szükségünk, mint egy 10-20 cm átmérőjű farönkre, amibe 8-10 mm-es fúrószárakkal lyukakat fúrunk, vagy egy nádszövetdarabra, amelynek üregeit kissé kitágítjuk.
A méhecskehotelt elfüggeszthetjük a virágágyasba, de akár az ablakpárkányra is tehetjük.

Márciustól nyár elejéig számíthatunk vendégekre, magányos méhekre, dongókra, darazsakra, akik lárváikat ezekbe a lyukakba falazzák majd be. Rendkívül békés fajokról lévén szó, nem kell tartanunk a csípésektől.

Közvetett, de fontos segítséget nyújthatunk a méheknek azzal, ha vásárlásunkkal a helyi öko-gazdaságokat támogatjuk, és az importáru helyett helyben termesztett szezonális zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztunk.

A természetes gazdaságok nem használnak a méhekre ártalmas vegyszereket, és az általuk termesztett növények élelmet adhatnak nekik.

Ugyanígy segítséget jelent, ha helyi, lehetőleg ökogazdálkodásból származó mézet veszünk, amely nem csak minőségében jobb, mint a tömegtermelésű mézek, de a kis méhészetek általában a méheket is jobban megbecsülik. Keresd a közeledben található csomagolásmentes boltok kínálatában is a mézet.

Nyáron pedig ne feledkezzünk meg róla, hogy a méhek is szomjasabbak, így, ha földön pihenő rovart látunk, adhatunk neki egy kis (cukros) vizet, hogy folytathassa útját. (Csak a mennyiségre vigyázzunk, mert nem jó úszók.)

Érdekességek

• Festooning – a méhek néha egészen meglepő dolgokat produkálnak. A festooning például az a cselekvés, amikor a méhek láncot alkotnak, a lábukat összeérintve. Jellemzően új kaptár építésekor látható ez a jelenség, ám a tudósok még nem derítették ki, hogy mire szolgál.
• Páratlan szemek – ki gondolná, hogy nem csak a viselkedésük, de a felépítésük is egyedi? A méheknek öt szemük van, amelyekkel érzékelik a színeket, a mozdulatokat és a fényt. Két nagy szemük van egy-egy oldalon, és három kicsi a fejük tetején. Ám itt még nincs vége a különlegességüknek, a két nagy szemből apró szőrszálak nőnek, amelyekkel érzékelik a szélirányt, segít nekik meglovagolni a kedvező széláramlatot.
• Méz – a mézelő méhek fél kiló mézhez 2 millió virágból gyűjtenek nektárt, egy méh élete során átlagosan fél evőkanál mézet készít. Ez a finom ragacsos massza eredendően a téli élelmüket jelenti.
• Alternatív beporzás – mivel a méhek sok helyen pusztulnak, és már nem porozzák be a terményeket, a gazdák kénytelenek kézzel elvégezni a beporzást: kis kefékkel, ecsetekkel egyenként megbirizgálják a bibéket, hogy megtermékenyítsék a növényeket.

Mézes Dorottya | Főállású anya és egyetemista, kutatási területe az alkímia szimbolizmusa a középkorban. A környezetvédelem fontos helyet foglal el családja életében.