Tartalom
Nagyon sokat halljuk és olvassuk, mégis keveset tudunk róla tényszerűen. Holott a globális felmelegedés fogalmának és folyamatának megértése nélkül aligha láthatjuk át, pontosan mi és miért történik a Föld éghajlatával.
A globális felmelegedés fogalma
A globális felmelegedés fogalma a nemrég elhunyt Wallace Smith Broecker nevéhez fűződik. Az amerikai geofizikus egy 1975-ös tanulmányában használta először a kifejezést, előrejelezve, hogy a szén-dioxid koncentrációjának növekedése a légkörben világszerte felmelegedéshez fog vezetni.
A felmelegedés a legsúlyosabb globális környezeti problémák közé tartozik.
A fogalom maga a Föld globális átlaghőmérsékletének hosszú távú és tartós emelkedését jelöli. A globális felmelegedés mögött – az uralkodó tudományos konszenzus szerint – elsősorban az emberi tevékenység következményei állnak.
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) adatai szerint 1906 és 2005 között a Föld átlaghőmérséklete (a felszíntől két méter magasban, árnyékban megfigyelve) 0,74 Celsius-fokot melegedett. A 2006 és 2015 között mért globális átlaghőmérséklet már 0,87 °C-kal haladta meg az 1850-1900 közötti értékeket. A globális átlaghőmérséklet jelenleg évtizedenként 0,1–0,3 Celsius-fokkal nő.
Fontos tudni, hogy Magyarországot az átlagosnál jobban érinti a felmelegedés. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) tanulmánya szerint az országos átlaghőmérséklet 1,15 Celsius-fokot emelkedett 1901 óta.
A globális felmelegedés eddig legsúlyosabb mértékben az Északi-sarkvidéket sújtotta, itt az átlagosnál kétszer-háromszor nagyobb hőmérséklet emelkedést figyeltek meg.
Az IPCC 2007-es jelentése (AR4) szerint a globális átlaghőmérséklet 1,1-6,4 °C-kal fog nőni a 20. század végi értékekhez képest a 21. század végéig. A 2014-es jelentésükben (AR5) 2,5-7,8 Celsius-fokos emelkedést valószínűsítenek az ipari forradalom előtti értékekhez képest, amennyiben az emberiség nem tesz semmi lényegeset a folyamat ellen.
A már említett OMSZ jelentés szerint Magyarországon az 1971 és 2000 között mért adatokhoz képest 3-4 Celsius-fokos átlaghőmérséklet emelkedés is elképzelhető 2100-ig.
Globális felmelegedés és a klímaváltozás közötti különbség
Nagyon sokszor tévesen tesznek egyenlőségjelet a klímaváltozás (magyarosabban éghajlatváltozás) és a globális felmelegedés fogalma közé. Holott a két jelenség összekapcsolódik, de nem fedi teljes mértékben egymást.
A globális felmelegedés a klímaváltozás egyik – bár talán legfontosabb – részfolyamata.
A klímaváltozás ma ismert részfolyamatai közé tartozik még többek között az időjárási szélsőségek egyre gyakoribbá válása, az óceánok elsavasodása és a tengerszint emelkedése. Mindezek többnyire a globális átlaghőmérséklet emelkedésének következményei, de közben vissza is hatnak a globális felmelegedésre, tovább erősítve a folyamatot.
A klímaváltozás és a globális felmelegedés tehát két különböző fogalom, ugyanakkor a kiváltó okuk ugyanaz: az üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid koncentrációjának növekedése a légkörben.
Van-e globális felmelegedés egyáltalán?
Ma már biztosan állítható, hogy a globális felmelegedés létezik. A jelenség valódiságát irdatlan mennyiségű, egymástól függetlenül mért tudományos adat támasztja alá.
A Föld átlagos hőmérséklete bizonyíthatóan közel 1 Celsius-fokot nőtt a 19. század vége óta. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) adatai szerint pedig a rendszeres meteorológiai mérések 19. század közepi megjelenése óta a valaha mért 20 megforróbb évből 18 az utóbbi két évtizedben volt.
A folyamat ráadásul bizonyosan nem fog megállni ezen a ponton.
A klímaszkeptikusok ezért legtöbbször nem is a globális felmelegedés tényét szokták megkérdőjelezni, sokkal inkább azt, hogy a folyamat valóban az emberi tevékenység következménye lenne. Mások az ember okozta globális felmelegedést is elfogadják, de vitatják, hogy a hatásai összességében negatívak lennének az emberi civilizációra nézve. Például azzal érvelnek, hogy nem baj, ha elolvad az Arktiszt borító jégtakaró, mert ezzel újabb ásványkincsekhez jut hozzá az emberiség.
A globális felmelegedés okai
A globális felmelegedés (és a klímaváltozás) okai között három nagy csoportot lehet megkülönböztetni.
- Az első az éghajlati rendszer belső ingadozásai. A földi klíma egy megszámlálhatatlanul sok tényező által befolyásolt, elképesztően bonyolult rendszer, amelyen belül a legapróbb kilengések is nagyobb régiókat befolyásoló változásokat hozhatnak.
- A második csoportot a természetes külső tényezők alkotják. Ilyen például a nap sugárzásának időbeli ingadozása, a napállandó fluktuációja, valamint a vulkánkitörések is.
- A harmadik csoportba az úgy nevezett antropogén hatások, vagyis az emberi tevékenység következményei tartoznak. Ide tartozik az üvegházhatás erősödése, a földi növényzet szerkezetének megváltozása (például az erdőirtás és állattenyésztés területigénye miatt), és az emberi hőtermelés olyan helyi következményei, mint a városi hősziget-hatás.
Hogy megértsük, a tudósok miért az emberi tevékenységet teszik meg a globális felmelegedés fő okozójának, először azt kell tisztázni, mi kell az éghajlati rendszer stabilitásához.
A legfontosabb szabály, hogy a Föld és fő energia forrása, a Nap közötti „energia mérlegnek” egyensúlyban kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az éghajlati rendszernek ugyanannyi energiát kell kibocsátania, mint amennyit kívülről, a Naptól, valamint kisebb részben a Föld saját belső hőjéből kap.
Mivel az egyensúlynak minden körülmények között fenn kell állnia, ha a fenti tényezők és hatások változást indítanak be az éghajlati rendszeren belül, akkor növekszik a sugárzási kényszer. A rendszerbe kívülről érkező, vagy a rendszeren belül termelődő többletenergia ugyanis hősugárzás formájában hagyja el a Földet.
Az IPCC klímamodelleken alapuló összegző jelentései szerint az iparosodás kezdete óta eltelt 250 évben az emberi tevékenység következményei összességében + 1,6 Wm-2 sugárzási kényszert okoztak. Összehasonlításképpen: a naptevékenység becsült természetes ingadozása tizenháromszor kevesebb, mindössze + 0,12 Wm-2 sugárzási kényszerrel járt.
A globális felmelegedés okai között az emberi hatások a legmeghatározóbbak. Ezek közül is toronymagasan kiemelkedik az üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedése a légkörben.
Az üvegházhatású gázok szerepe a globális felmelegedésben
A Föld légkörében természetes módon is megtalálható üvegházgázok hasonló funkciót töltenek be, mint a melegházak üvegburája. Beengedik a Nap fényét, de kifelé viszont elállják az útját. A legfontosabb üvegházgázok a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O) és a halogénezett szénhidrogének.
A szén-dioxid üvegházhatása kevésbé erős, mint például a metánné, mégis egymaga 63 százalékban felelős a globális felmelegedésért. Egyszerűen azért, mert irtózatos mennyiségben bocsátja ki az emberiség a fosszilis energiahordozók elégetésével.
A szén-dioxid légköri koncentrációja az ipari forradalom előtti 280 ppm (részecske per millió) értékről 2005-re földi átlagban 379 ppm-re nőtt. 2018-ban egy hawaii obszervatórium 410 ppm-es átlagos értéket mért. Ezek az értékek messze magasabbak, mint az elmúlt 650 ezer évből ismert bármely adat. (Hogy milyen lehetett a földi légkör összetétele több százezer évvel ezelőtt, különböző geológiai mintákból lehet tudni.)
A becslések szerint a globális felmelegedés 19 százalékáért felelős metán légköri koncentrációja szintén nagyot nőtt, ugyanakkor a növekedési üteme – ellentétben a szén-dioxidéval – csökkent 1990 óta.
A metán már 8-12 év után lebomlik, azonban a szén-dioxid molekulák akár 200 évet is a légkörben maradnak, mielőtt az óceán vagy a bioszféra képes lenne elnyelni őket. Ennek két súlyos következménye is van. Az első az, hogy ha most azonnal beszüntetné az emberiség a szén-dioxid kibocsátását, a légkörben eddig felhalmozódott mennyiség még akkor is sokáig felmelegedést okozna. A második, hogy nem kell növekednie a jelenlegi szén-dioxid kibocsátásnak ahhoz, hogy tovább emelkedjen a CO2 koncentráció a légkörben.
Összefoglalva az eddigieket: a tudósok által alkalmazott klímamodellek szerint nem lehet semmilyen természetes belső vagy külső tényezővel magyarázni a Föld átlagos hőmérsékletének drámaian gyors ütemű emelkedését, csak az ember által kibocsátott üvegházhatású gázokkal.
A tudomány mai álláspontja ezért teljesen egyértelmű: a globális felmelegedésért jórészt az ember, pontosabban az emberi tevékenység hatására a légkörbe kerülő hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz, ezek között is elsősorban a szén-dioxid a felelős.
A globális felmelegedés várható következményei és veszélyei a Földön
A globális felmelegedés a Föld minden térségét érinti, bár a hatásai régiónként eltérő erősségűek lehetnek. Az előrejelzések szerint számos formában mutatkoznak majd meg a folyamat következményei, ezek közül többet – például a nyári hőhullámok egyre hevesebbé és hosszabbá válását, a száraz időszakok elhúzódását – már most is tapasztalhatunk, itt Magyarországon is. Más várható következményekkel – köztük a lakhatatlanná váló területekről érkező klímamenekültek tömegeivel – csak a jövőben fogunk szembesülni.
Az IPCC 2018-as különjelentése szerint az 1,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés a jelenlegi kibocsátással számolva már 2040-re bekövetkezik. A párizsi klímaegyezményben is mint kívánatos felső határként emlegetett 1,5 °C azért fontos érték, mert a fél fokkal magasabb 2 °C a klímakutatók szerint már olyan pont („visszafordíthatatlansági küszöb”), ahonnan nemigen lenne visszaút.
Három tényt érdemes ezzel kapcsolatban leszögezni. Az egyik, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatos kockázatok a 2 °C-os emelkedéshez képest lényegesen alacsonyabbak 1,5 °C esetében. A második pedig az, hogy sajnos már a 1,5 Celsius-fokos emelkedés sem biztonságos a Föld összes lakója számára. Sőt, sok száz millió ember lakóhelye, megélhetése és egészsége kerülhet közvetlen veszélybe már 1,5 Celsius-fokos emelkedés esetén is. Ráadásul fontos látni azt is, hogy
az 1,5-2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet növekedés egyes régiókban sokkal magasabb, akár 10 °C-os átlaghőmérséklet emelkedést is jelenthet.
Olvadó sarkvidék és emelkedő tengerszintek
A globális felmelegedés hatására a sarkvidékeket borító jégtakarók és a gleccserek olvadásnak indulnak, megemelve ezzel a világ óceánjainak és tengereinek vízszintjét. A vízszint emelkedéséhez hozzájárul az is, hogy a melegedő víz térfogata nő.
A két jelenség együttes hatására számos part menti és alacsonyan fekvő terület és település kerülhet víz alá a jövőben. Már a 20. század folyamán 15 centiméterrel növekedett a tengerek vízszintje, de a tudósok szerint, ha nem sikerül elkerülni a 2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet emelkedést az ipari forradalom előtti értékekhez képest, akkor ennél sokkal rosszabb jöhet: a 21. század végéig akár 110 centiméteres tengerszint emelkedés sem elképzelhetetlen. A veszélybe került területeken világszerte 280 millió embernek kellene elhagynia az otthonát.
A megemelkedő vízszint teljesen elönthet egy sor óceániai szigetet, köztük például Kiribati teljes területét. De itt, Európában is rengeteg gondot okozhat a jelenség. Gondoljunk például az egyre gyakrabban víz alá kerülő Velencére, vagy az Északi-tenger emelkedése miatt különösen veszélyeztetett Hollandiára és Kelet-Angliára. Súlyos következményekre lehet számítani az Indiai-óceán partvidékén, az Egyesült Államok és Latin-Amerika több partszakaszán is.
Világszerte egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok
A globális felmelegedés hatására egyre kiszámíthatatlanabbá válhat az időjárás. Az előrejelzések alapján gyakoribbak lesznek az olyan szélsőséges időjárási jelenségek, mint a heves esőzések és áradások, aszályok, hőhullámok és a szárazság okozta erdőtüzek 1,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet emelkedéssel számolva az emberiség 14 százaléka – jelenlegi népességgel számolva mintegy 1 milliárd ember – lesz ötévente legalább egyszer extrém hőségnek kitéve.
Milyen időjárási következményei lesznek a globális felmelegedésnek Európában? Közép- és Dél-Európában – Magyarországon is – csökken a csapadék mennyisége, gyakrabban kell majd hőhullámokkal és aszályos időszakokkal szembe nézni, a Mediterrán térségben tovább nő a szárazság, míg Észak-Európában a klímamodellek szerint jelentősen nőni fog a csapadék mennyisége, rendszeressé válhatnak a téli árvizek is.
Azonban a fejlettebb régiókhoz képest még kiszolgáltatottabb helyzetben van sok fejlődő ország, ahol az emberek megélhetése még ma is nagy mértékben függ az időjárástól és természeti környezettől.
Társadalmi és gazdasági következmények
A globális felmelegedés által okozott szélsőséges időjárás, árvizek és extrém hőhullámok gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatásai előre szinte felmérhetetlenek. Az biztosnak látszik, hogy tetemes károkra lehet számítani az időjárásnak jobban kitett gazdasági ágazatokban, mint amilyen a mezőgazdaság, az energiaszektor, a turizmus és az erdőgazdálkodás.
Mindeközben a világnak meg kell barátkoznia a klímaváltozás által kikényszerített tömeges menekülthullámokkal is. A Világbank 2018-as jelentése szerint a globális felmelegedés hatására Afrika szubszaharai régiója, Latin-Amerika és Dél-Ázsia bizonyos részei 2050-re teljesen lakatlanná válhatnak. Mindez több mint 140 millió klímamenekülttel járhat.
Állat- és növényfajokra gyakorolt hatások
A globális felmelegedés annyira gyors folyamat, hogy rengeteg állat- és növényfaj nem tud időben alkalmazkodni a változó életkörülményekhez. 1,5 Celsius-fokos emelkedéssel számolva a becslések szerint a gerincesek 4, a növények 8, és a rovarok 6 százaléka veszti el természetes élőhelyének legalább felét. A tengeri halállomány 1,5 millió tonnával csökkenhet. 2 °C-os globális átlaghőmérséklet emelkedés esetén kétszer-háromszor súlyosabb becsléseket hoznak a tudósok, akár a ma ismert fajok 30 százalékának kihalását is előrevetítve.
Eltűnő korallzátonyok
Amennyiben nem csökken drasztikusan a jelenlegi szén-dioxid kibocsátás mértéke, egy emberöltőn belül, már 2040-re teljesen elpusztulhatnak a korallzátonyok. A korallzátonyok egyébként már most nagyon kényes helyzetben vannak: egy tavalyi tanulmány szerint 2015 és 2018 között az Ausztrália partjainál fekvő Nagy-Korallzátony mintegy harmada „főtt meg” a szokatlanul magas hőmérsékletű tengervízben.
Tény alapú blogok és források a témában
Angol nyelvtudással rendelkezőknek a legbiztosabb forrás a globális felmelegedés és klímaváltozás témájában az IPCC weboldala, ahonnan a testület minden eddigi jelentése letölthető. Rengeteg tényalapú információ található az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA klímaváltozással kapcsolatos honlapján, ahol külön blog is üzemel, sok-sok fogyasztható stílusban megírt cikkel.
Magyar nyelven nagyon sok mindent lehet tanulni az OMSZ honlapjáról. Jó minőségű anyagokat szállít rendszeresen a globális felmelegedés témaköréből a Qubit portál. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) is rendszeresen tesz közzé saját weboldalán közérthetően fogalmazott írásokat a klímaváltozásról. Ugyancsak nagyon sok hír jelenik meg a globális felmelegedéssel kapcsolatban a National Geographic magyar oldalán. Igényes cikkeket lehet olvasni a régebben Holnapelőtt, ma Másfél fok címen futó, szakértők által írt blogon is.
Gyakran Ismételt Kérdések
A fogalom maga a Föld globális átlaghőmérsékletének hosszú távú és tartós emelkedését jelöli. A globális felmelegedés mögött – az uralkodó tudományos konszenzus szerint – elsősorban az emberi tevékenység következményei állnak.
1. az éghajlati rendszer belső ingadozásai
2. természetes külső tényezők, például a nap sugárzásának időbeli ingadozása, a napállandó fluktuációja, valamint a vulkánkitörések is.
3. az emberi tevékenység: az üvegházhatás erősödése, a földi növényzet szerkezetének megváltozása és az emberi hőtermelés olyan helyi következményei, mint a városi hősziget-hatás.
A globális felmelegedés a klímaváltozás egyik – bár talán legfontosabb – részfolyamata.
Véleményem szerint, a jelenlegi „modern” piacgazdaság profiton, illetve GDP-n alapuló környezetében nincs is jó megoldás. A jelenlegi rendszer, egy probléma megoldó rendszer, mely a problémák gyártásában érdekelt, hiszen annak megoldása egy újabb problémával oldható meg. Igaz az nem jó a környezetnek és az embernek sem, de növeli a GDP. Ma Európában 17 szer gyorsabban pusztul a termőtalaj, mint megújulni képes, de ez nincs másképp a bolygó más területén sem. Energia felhasználásunk is bőven túl van a megújulni képességen. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásunk egyik legfontosabb kulcskérdése a vizek folyóvizein, csapadék vizeink megfogása, megfelelő tárolása. Addig azonban, míg sok-sok milliárdnyi forintér lekísérjük, gátak közé szorítva a drága édes vizet, addig vajmi kevés esélyünk van az alkalmazkodáshoz. Gyakorlatilag a homokhátság már félsivataggá van nyilvánítva a nemzetközi szervezetek által is. Magam részéről folyóink rehabilitációjában látom a megoldást, amennyiben ez záros határidőn belül nem történik meg akkor a Dunától keletre lévő területeink nagyon gyorsan az ember számára élhetetlen kategóriába fognak tartozni, illetve mesterségesen, óriási energia felhasználás ráfordításával lehet majd csak fenntartani. Kissé élcelődve zárnám soraim, mert ebben az a jó, hogy a GDP növelni fogja, a rossz hírem, hogy nem lesz jó a környezetnek és az embernek sem.
Kedves Zoltán!
Mi is tervezünk egy cikket a vízgazdálkodásról, Magyarország elsivatagosodásról, amennyiben nem lesz változás.