Tartalom
A szmog eredendően egy nagyvárosi képződmény. A jelenség olyannyira a metropoliszokhoz kötődik, hogy a fogalmat először London levegőjére alkalmazták a 19. században.
A brit főváros már ekkor a világ egyik legfontosabb és talán legnagyobb települése volt. A fellendülő termelés viszont iszonyatos mennyiségű károsanyag-kibocsátással járt, a levegő tele volt korommal, különféle nitrogén-oxidokkal és kén-oxidokkal. Ezt a sűrű, erősen szennyezett és mérgező ködöt akkoriban borsóleves ködnek (pea soup fog) is nevezték, mivel a benne található vegyi anyagok gyakran sárgára vagy zöldre színezték a levegőt, ami ilyenkor gyakorlatilag belélegezhetetlenné vált.
Akkoriban, vagyis az ipari forradalmat követően a szmog alapját képező égéstermékek, a már említett korom és a különféle oxidok a lakossági széntüzelés, az ipari termelés, illetve a belső égésű motorral működő járművek használata nyomán kerültek a levegőbe, ahol a nedvességgel reakcióba lépve jött létre maga a szmog.
A szmog típusai
De nem minden szmog egyforma, működését és létrejöttét tekintve két fajtáját különböztetjük meg: az egyik a redukáló, a másik az oxidáló szmog. Előbbire példa a századelős London, míg az oxidáló szmogot Los Angeleshez szokás kötni, és jóval később, az 1940-es években fedezték fel, amikor egy nap Los Angeles egét egy sárgás színű felhő borította el, ami még a napot is kitakarta. A városlakók soha korábban nem láttak hasonlót, épp ezért pánikba estek, és sokan vegyi támadást sejtettek a jelenség mögött.
Az oxidáló szmog előfeltétele a napfény (erős UV-sugárzás), a közlekedési eszközök által kibocsátott anyagok (szénhidrogének égéstermékei, nitrogén-oxidok) jelenléte a levegőben; kialakulásának kedvez még a szélcsendes idő. Ilyenkor az UV-sugarak fotokémiai reakciót indítanak el, amely során nitrogén-dioxid és ózon keletkezik. Ez a fajta szmog a napsütötte, forgalmas városokban általában a reggeli csúcsidőben jön létre. Hogy közelebbi példát is mondjunk, Los Angeles mellett például Athénra is jellemző.
A redukáló szmog kialakulása miatt – amelyet téli szmognak is neveznek, mivel kizárólag hidegben, -3 és +5 °C között jöhet létre – elsősorban a fosszilis energiahordozók égetése felelős. Ilyenkor korom, szálló por és kén-dioxid kerül a levegőbe, ahol a gyorsan lehűlő levegőből a pára kicsapódik, ennek következtében kénsav, savas eső, illetve köd képződik.
London mellett (ahol 1952-ben egy katasztrofális, öt napig tartó szmog következtében négyezerrel több ember halt meg, mint a korábbi évek azonos időszakában) Magyarország nagyobb városaiban is rendszeresek a szmogriadók. Míg az 1990-es években még inkább csak Budapesten, illetve Miskolcon volt jellemző, manapság már a legtöbb vidéki nagyvárosban és a nagyobb megyeszékhelyeken is rendre előfordul, a magyar lakosság jelentős részét veszélyeztetve.
De mi is az a szmogriadó?
Szmogriadóról akkor beszélhetünk, ha levegő szennyezettsége elér egy bizonyos határértéket. Ezt általában helyi szinten határozzák meg. Budapesten a fővárosi önkormányzat rendelkezik róla, és szmogriadót Budapest mindenkori főpolgármestere rendelhet el.
A hatályos szabályozás szerint akkor beszélhetünk tájékoztatási fokozatról, ha a légszennyezettség-koncentráció meghaladja a küszöbértéket (75 µg/m3), ekkor még csak ajánlásokat tesznek a lakosságnak – lehetőleg mellőzzék a szén- és olajtüzelésű fűtést, inkább tömegközlekedjenek, – míg a riasztási küszöbértéket (100 µg/m3) meghaladó esetekben életbe lép a szmogriadó, ilyenkor a legszennyezőbb járművek használatát megtiltja az önkormányzat.
Jelenleg a téli időszak során egyre gyakoribbak a szmogriadók Budapesten, ami eléggé nyugtalanító tendencia, de ezzel még mindig messze vagyunk az olyan világvárosoktól, mint Delhi vagy Peking. A vonatkozó rangsor szerint 2019-ben Bangladesben és Pakisztánban volt a legrosszabb a helyzet, de ha településekre szűrünk, kiderül, hogy a tavalyi év adatai alapján a Delhivel szomszédos Gáziabád a világ legszennyezettebb levegőjű városa, őt a kínai Hotan, két pakisztáni város, illetve Delhi követi a sorban.
De ez csak egyik olvasata az adatoknak. Egy másik, sokkal nyugtalanítóbb felfogás szerint hazánkban hasonlóan rossz a helyzet, mint Kínában, mivel az OECD felmérése alapján nálunk ezer lakosra éppen annyi halálos áldozat jut, mint Kínában.
A vonatkozó becslés szerint Magyarországon közel 8 ezren halnak meg évente a levegő miatt, minden 16. ember halálában játszik közre a légszennyezettség.
Ha európai viszonylatban nézzük, a városok között Budapest nincs a legszűkebb élmezőnyben. A szomorú listán főleg bosnyák, szerb, lengyel és olasz települések sorakoznak (Szkopje például a 6., Szófia a 18. helyen áll). Ez a sorrendiség is mutatja, hogy nem mindig a legnagyobb városok levegője a leginkább szennyezett, a jelenség gyakran az ipari termeléssel, a helyben működő erőművekkel is összefügg. Hazánkban például Miskolcon, Szolnokon és Szegeden a legrosszabb a levegő, Budapest „csak” a hatodik helyre került a vonatkozó listán, amelyre még olyan kistelepülés is felkerült, mint Szentgotthárd (7. hely).
Mit lehet tenni a szmog ellen?
A szmog kialakulása ellen legtöbbet nemzetstratégiai és önkormányzati szinten lehet tenni, ez jelenti a leghatékonyabb fellépést, és ilyenkor lehetséges átfogó intézkedéscsomagokban gondolkodni.
Első körben a közlekedési kibocsátást lenne a legegyszerűbb csökkenteni, ezzel a forgalmas nagyvárosok levegőjét lehetne tisztábbá varázsolni. Jó példa ebből a szempontból Párizs, Athén vagy Madrid, ahol 2025-ig kitiltják a leginkább szennyező járműveket a városközpontból, ehhez képest Dél-Koreában az ingyenes tömegközlekedés a cél, hogy ezáltal vonzó alternatívát nyújthassanak az autósoknak, de Japánban például brutális adókkal próbálják elejét venni a mértéktelen autóhasználatnak.
Budapesten a tavalyi önkormányzati választás idején került elő ismét a dugódíj ötlete, amelynek lényege, hogy az olyan útszakaszokra, ahol jellemző a torlódás, extra útdíjat vetnek ki. Ennek terve legutóbb 2016-ban merült fel a városvezetés részéről, de akkor a kormány elutasította a javaslatot.
Most viszont a Budapest zöldítését zászlajára tűző Karácsony Gergely főpolgármester újra felkapta a témát, sőt a választási programjába is beemelte azt, a bevezetését viszont feltételekhez kötötte. Ilyen feltétel volt, hogy a belvároson kívül épüljenek P+R parkolók és fejlesszék a kötött pályás közlekedést. Erről is kérdeztük őt egy korábbi interjúnkban.
A dugódíjnak számos előnye lenne, a környezetterhelés mellett a forgalom is csökkenne, így élhetőbb és biztonságosabb lenne az egész belváros, illetve bevételt jelentene az alulfinanszírozott közösségi közlekedés számára. Közben viszont (legalábbis látszólag) sértené az autósok érdekeit és növelné a városvezetéssel szembeni ellenérzéséket, ezért a bevezetése a mindenkori hatalom számára igen kényes kérdés.
A problémához hozzátartozik, hogy a belvárosban még mindig sorra épülnek a mélygarázsok, amik a belső kerületek fogalmát jelentősén megdobják, és a több parkoló miatt több autó összpontosul a város belső utcáin, főbb csomópontjain is, sőt, a fővárosban minden új építésű iroda és lakás mellé kötelező parkolóhelyet építenie a fejlesztőnek.
A dugódíj jelenleg nem igazán van napirenden, a legtöbb környezetvédelmi kérdést ugyanis átírta, illetve inkább szabályosan letarolta a koronavírus, ami a városok közlekedési rendjét is átalakította: a forgalom a legtöbb helyen lecsökkent, az utakról eltűntek az autók, a tömegközlekedési eszközökön pedig jelentősen megcsappant az utasszám – ehhez képest a biciklis közlekedés virágzik.
A mostani vírushelyzet és a vele járó korlátozások látványosan rámutatnak a közlekedés a légszennyezettség közötti összefüggésre. Budapesten, miután az autók egy jelentős része eltűnt az utakról, a légszennyezettség mértéke a harmadára csökkent.
Jó, jó, de mit tehetek ÉN?
De talán még fontosabb, hogy civilként, a várost használó polgárként is sokat tehetünk a szmog ellen – például azzal, hogy környezetbarát közlekedési módot választunk, ha tehetjük, biciklivel vagy épp tömegközlekedéssel utazunk. Az otthoni fűtési rendszer korszerűsítésével is sok tehetünk azért, hogy a városi légszennyezés mérséklődjön. Fontos, hogy az avart és egyéb kerti hulladékokat ne égessük el, hanem komposztáljuk. Ültessünk fákat!
Ha pedig a szmogriadó már adott, akkor hasznos az alábbi ajánlásokat betartani: ilyenkor lehetőleg ne tartózkodjunk hosszú ideig a szabadban, legfeljebb annyit, amennyit mindenképpen szükséges, és ilyenkor is inkább válasszuk a tömegközlekedést. Különösen vigyázzanak magukra és kerüljék a szabadban tartózkodást az idősek, illetve a különböző légzőszervi vagy keringési betegségekben szenvedők.
Gyakran Ismételt Kérdések
A kifejezés szóösszevonás révén, az angol smoke (füst) és fog (köd) szavakból jött létre. Magyarosabb szinonimája, a füstköd gyakorlatilag az eredeti, angolszász kifejezés tükörfordítása.
A Los Angelesi-típusú szmog irritálja a nyálkahártyát, a nyomában keletkező ózon pedig károsan hat az emberi szervezetre (nem csoda, hogy első alkalommal a lakosok vegyi támadásnak hitték). Ehhez hasonlóan a londoni vagy téli szmog tüdőbetegségeket és egyéb szív-érrendszeri megbetegedéseket okozhat.
A századelőn a szmog okozta légszennyezés és fényhiány olyan további szövődményekhez vezetett, mint például az angolkór, amely az ipar forradalom idején főleg brit iparvárosokban fordult elő, a nevét is innen kapta.
Pontos adatok nincsenek, de különösen ázsiai nagyvárosokról készült előtte-utána képek magukért beszélnek. Indiában például sok helyütt hosszú idő után először váltak ismét láthatóvá a városokat övező hegységek, így például a Himalája csúcsai.
Szerényi Tamás | Szövegíró, újságíró. 10 éve ír cikkeket és készít interjúkat főleg reklám és kommunikáció témában, de néha ír gasztronómiáról, turizmusról vagy épp a környezetvédelemről. Igyekszik felelősen fogyasztani, elkötelezett a klíma védelme és a Föld jövője iránt.
Vélemény, hozzászólás?