Világfájdalom és környezettudatosság elválaszthatatlan?
Mottó:
– Mester, az igazság tanítómestere akarok lenni!
– Kész vagy arra, hogy éhezz, hogy ne vegyenek rólad tudomást, hogy koplalj 45 éves korodig?
– Természetesen. De mondd meg, mi lesz, miután betöltöttem a 45. évemet?
– Akkorra felnősz odáig, hogy megszokod!
Anthony de Mello
Környezet- és egészségtudatos embernek lenni manapság nem könnyű. Különösen, ha optimista akar maradni az ember az emberiség jövőjét illetően.
Ehhez a szűk ösvényhez próbálunk meg némi segítséget adni. A témák a teljesen gyakorlatiastól a filozófiaiig terjednek. És ki fog derülni az is, mi a helyzet a világfájdalommal.
Nem lehet ugyanis zöldnek lenni sem csak apró trükkökkel, sem a nagy eszmén felvilágosulva – de tétlenül sem. Hiába viszed az elemedet a gyűjtőbe, ha közben hagyod, hogy leaszfaltozzák melletted az erdőt, valami homályos fejlődésmítosz miatt.
De hiába van meg a te alternatív ökomítoszod is – mondjuk Daniel Quinn Izmealjéből vagy Ernest Callenbach Ökotópiájából, ha repülővel jársz (jártál) Londonba dolgozni. Ám itt nem az egyéni cselekvés és kontempláció hiábavalóságáról szeretnék keseregni, pont ellenkezőleg!
Szelektáld a hulladékot, próbálj fellépni hatékonyan a nagy környezetpusztító struktúrák és mítoszok (pl. túlhangsúlyozott gazdasági növekedés, kóros higiénia, a luxus és divat legtöbb szélsőséges megnyilvánulása stb) ellen!
Olvasgass csak Meadows-t (ha szeretsz megijedni), Jared Diamondot (ha érdekel a történelmi háttér), Paul Hawkent (ha a globális és kidolgozott, egy kis techno-optimizmussal fűszerezett megoldásokért lelkesedsz), mindenekelőtt Mathis Wackernagelt! De persze szépirodalmat is. A művészet sokszor jobban átadja az üzenet lényegét, mint a tudomány.
Környezettudatos nem lehetsz csak racionálisan, de érzelmileg azonosulni sem elég. Egyszóval bonyolult dolog.
De ha belekezdesz, végső soron elkerülöd az összeesküvés elméleteket, a világvége várást, úgy érzed, egy kicsit te is teszel az emberiség legnagyobb fenyegetésének elkerüléséért!
Boldogabb leszel. De azért készülj fel: egy kis világfájdalom marad benned.
A címről címszavakban
A cím ún. parafrázis. 1774-ben jelent meg Az ifjú Werther szenevedései c. levélregény. Egy csapásra bestsellerré vált, s híressé tette 25 éves szerzőjét, Johann Wolfgang Goethét. A tárgyát el nem érő plátói szerelem és a romantikus poézis robbanékony elegy: öngyilkosságba torkollik.
Pontosan kétszáz évvel később egy amerikai pszichológus Werther-effektusnak keresztelte el a média hatására elkövetett, utánzáson alapuló öngyilkosságot. 1935-ben állítólag hasonló hatása volt Jávor László és Seress Dezső Szomorú vasárnap c. dalának (amit persze a korabeli média erősen eltúlzott).
Én még nem hallottam arról, hogy valaki a bolygó és az emberiség közelgő öko-végzete miatt vetett volna véget életének,
pedig az impulzív daloknak, filmeknek, tudósoknak, jelentéseknek, sőt öko-világvégét jósló „tudományos” filmcsatornáknak igazán nem vagyunk híján.
Ám ha kissé tágabban értelmezzük az emberellenességet, már nem ilyen megnyugtató a helyzet. Sokan nem vállalnak gyereket „egy ilyen világban”, a már említett Meadows házaspár környezettudatosságában az önsterilizálás mellett döntött. Engem is felelősségre vont már – amúgy tisztelt – környezeti aktivista barátom. Szerinte képmutatás, ha az ember zöldnek tartja magát, sőt ebből él, miközben gyereke van, ráadásul több. (De a túlnépesedés mítoszról majd máskor ejtünk szót.)
Még többen, megszámlálhatatlanul vannak, akik ugyan nem lépnek a tettek mezejére, de azért úgy általában elítélik és megvetik az emberiséget. Ennek igazságalapja ugyan van (mint ahogy az ellenkezőjének is),
mégsem éri meg ilyen teóriában hinni. Ugyanis pont ellentétes hatást ér el a szándékolttal: tettrekészség helyett passzivitást, szelídség helyett fortyogást és gyűlölködést, boldogság helyett apátiát.
Aki ilyen gyümölcsöket szeretne teremni, merüljön el nyugodtan az emberiségellenes mémek, filmek és elméletek mocsarában; belehalni azért nem fog. „Kiváló” darab például Kingsman: A titkos szolgálat c. film. (2014). Az internetes milliárdos és filantróp Richmond Valentine az emberiség érdekében pusztítaná el az emberiség nagy részét, hiszen túl sokan vagyunk; kevesebb ember (főleg a szépek és gazdagok) = több bolygó. A – megnézésére azért nem feltétlenül érdemes – film alapmotívuma lassan közhely.
Természetesen a koronavírussal kapcsolatban is megjelentek az összeesküvés elméletek: a vuhani titkos laboratóriumból valaki(k) szándékosan szabadították volna el a vírust. Ez a boszorkánykeresés nem újdonság, de hogy a boszorkányok lennének a jók, az már merőben posztmodern gondolat.
Ha túlnépesedés és szennyezés szavak hiányoznának egy világvége (vagy annak elkerüléséről szóló) mozi bevezető szlogenjei közül, az kb. olyan lenne, mint ha piros kis szívecske nélkül szerveznénk Valentin-napot. Hollywoodnak újra sikerült a lehetetlen: filantrópia = emberiség kiirtása.
De kissé elkanyarodtunk a címtől.
A biomókus a bionómiára (mint fenntartható és emberi közgazdasági elméletre) utal viccesen.
Röviden egészség, környezet és jövőtudatos embert jelöl, aki azért nem teljesen veszi magát teljesen komolyan. Hiszen nem atlasz ő, hogy egyedül elhordozhatná egy bolygó terhét… Aki zöld és egészségtudatos, de hiányzik neki az önirónia, nézze meg a Vegán Wok-ot!
Világfájdalom
Ez tehát adott. Ám a biomókus – mint jeleztük – pozitív és tettre kész lény, nem dől be Valentine-nek, NatGeo-nak, sőt még a világvége pontos időpontját kiszámoló tudósoknak sem. James Bondnak is ritkán tartja magát, inkább Frodó-módra teszi a dolgát. Mint mondtuk, ez megelégedéssel tölti el. Mi lehet mégis az ő világfájdalma?
Kezdjük talán az ellendrukkereken. Évente közel az emberiség létszámával azonos a légiutasok száma, 2040-re el is hagyja azt. (Ez persze csak a folyamatban igencsak érdekelt szervezet 2019. decemberi becslése, amit a vírus erősen felülírt. Ezért ne jósoljunk trendekből, ahogy Hetesi Zsolt barátom mondta: ha tegnapelőtt 1, tegnap 2, ma 4 süteményt ettem, akkor holnap nem 8-at, holnapután pedig 16-ot fogok fogyasztani, hanem jó esetben kisebb gyomorrontást kapok.)
De hiába röpköd milliárdnyi ember többnyire feleslegesen – s mint a Covid bebizonyította, eléggé mellőzhetően – a világban, a kritikusok csak Al Gore-nak és Greta Thunbergnek tesznek emiatt szemrehányást. (Ráadásul utóbbi még igyekszik is kerülni a belsőégésű motorokat.) Igaz, hogy ők azok a ritka kivételek, akik – ha a megbotránkozást leszámítjuk – nyugodtan ülhetnének repülőre annyit, amennyit akarnak, mert az általuk személyesen elvitt üzenet messze több pozitív környezeti hatást kelt hallgatóikban, mint a rájuk jutó CO2 kibocsátás. Ne keressünk a kákán is csomót!
Ha tehát biomókusságra adjuk fejünket, s erről kicsit is elhíresülünk, akár csak barátaink vagy családunk körében, vigyázzunk! Százszorta árgusabb szemek kezdik el figyelni valós cselekedeteinket bolygóvédelmi szempontból, mint ha csakúgy éldegélnénk hagyományos (nem nat)úrhatnám polgárként.
A biomókus ugyan belülről irányított, de mivel fokozottan figyeli magát, ez némi csalódást okoz neki.
A környezettudatosság ugyanis nem matekpélda, aminek van egy egyértelmű és világosan jó megoldása, valamint számtalan rossz.
Inkább olyan, mint jó szülőnek vagy házastársnak lenni: törekedhetünk ugyan rá és haladhatunk feléje, ám Akhilleusz teknőseként mindig előttünk jár, nem elérhető! (Még egyszer: ezzel a futásra buzdítom, s nem attól eltanácsolom az olvasót, mint ahogy a legvitézebb és leggyorsabb lábú görög hős is természetesen utoléri a lomha állatot, ha nem filozofáljuk túl a problémát.)
Ez az ún. kognitív disszonancia, ami a magabiztos biomókus homlokára is borút varázsol: sosem tehetem elég jól a dolgom saját ideáim szerint. Ráadásul igen ritkát lehetek teljesen bizonyos benne, hogy mi a legzöldebb megoldás. Elektromos autó? Teljes életciklus! Üvegvisszaváltás? Nagyobb súly, szállítási teher! PET palack és aludoboz visszavitel? Na ne, hiszen kocsival tesszük!!! (Persze tegyük mindezt, csak ne külön utakon, hanem mondjuk bevásárlás közben. De mi van, ha kisebb adagokban kellene gyalog vagy kerékpárral bevásárolni?)
A biomókus élete tehát folyamatos dilemmázás: biorépát vegyen vagy magyart, nagy kiszerelést vagy saját márkát, ehet-e banánt, esetleg csak télen, hol verik át az 599-es országkóddal, összeesküvés-elmélet hívőknek: a szelektív szemetet csak összeöntik, ugye???
Világfájdalom? Csak lazán!
Míg a bevezetőben az érzelmi azonosulás szükségére hívtuk fel a figyelmet, most a túlzott érzelmi azonosulás elkerülésével zárnánk. Ahogy kedvenc kémünk és főnökének (M) jelmondata hangzik: don’t get emotionally involved (kb. ne keveredj bele érzelmileg!). Jól tudja ezt minden kezdő orvos és ápoló: ha túlzottan beleélem magam a beteg szenvedésébe, esetleg őt sem merem fájdalmat okozva gyógyítani, magam sem bírom el hivatásom súlyát. A gyóntatópapok is mesélhetnének erről.
Persze a ló másik oldala is sikamlós, ki kívánkozik egy kaján atya gyóntatófülkéjébe, vagy egy nemtörődöm, cinikus sebész kése alá? A bizonytalan biomókus vezérelve talán ez a mondás lehet: a jóra való törekvés legnagyobb ellensége a tökéletesre való törekvés, röviden a jó legnagyobb ellensége a tökéletes!
A bionómusság tehát boldogít, szellemileg életünk végéig mozgásban tart, bizonyosan használ a bolygónak, s talán kapunk érte pár plusz pontot a Mennyország kapujában is, ha megakadnánk a beléptető rendszernél. De azért ne tegyük abszolút, vallásos hitté! Jobb a kis öniróniával és cselekvésünk korlátosságának tudatával fűszerezett környezet- és egészségtudatos életmód, azaz a biomókusság!
Tóth Gergely | alternatív közgazdászként határozza meg magát. A KÖVET Egyesület egyik alapítója és főtitkára, a MATE Kaposvári Kampuszának főállású professzora, tanszékvezető. Öt gyermek édesapja, szeret(ne) sítúrázni, korábban triatlonozott. Olvasás-függő, grafomán. Fő írásműve a Gazdasággép, melyet itt mutat be 8 percben.
Vélemény, hozzászólás?