Nemrég egy felhívást tettem közzé az Instagramon, azzal a céllal, hogy megszólítsam az embereket: mondják el gondolataikat, véleményüket vagy bármit ami eszükbe jut az erdőkkel kapcsolatban. Lelkes természetvédőként minden lehetőséget szeretnék megragadni, ami ennek a folyamatnak a fontosságát szolgálja. Talán egyszer majd főállásban is foglalkozhatom a témával, de addig is szívügyem a Természet, az erdők védelme, helyzete.
Ugyanis a természetet senki nem fogja megvédeni. Miért? Mert nincs gazdája. A természet mindenkié, és ami mindenkié, azért senki sem szeret felelősséget vállalni. Nincsenek illúzióim, nem vagyok naiv, nagy sikerekre nem számítok, de sok kicsire igen, és pont erre játszom, hogy sok kicsi sokra megy. Aki érdemi, kézzelfogható sikereket érhet el, az az, akinek hatalma van és anyagi érdeke fűződik hozzá.
Nem tartozom ahhoz a korosztályhoz aki nem tudja elképzelni az életét a közösségi média nélkül, de erre mozdul a világ, muszáj lépést tartanom, és introvertált személyként, 40+-osként belevágtam a virtuális közösségekben rejlő energiák feltérképezésébe.
Az Instagramot választottam, mert legalább lesz helye a hosszú évek alatt felhalmozott több ezer fotómnak, és így (talán) néhány másodperc erejéig legalább „feltartom” az állandó időhiánnyal küszködő, főleg képekben gondolkodó felhasználókat. Szociológiai kutatások szerint a mai fiatalok nem szánnak 7 másodpercnél több időt egy-egy posztra, a legfrissebb adatok szerint az időintervallum folyamatosan csökken…
Nekiálltam tanulmányozni a felhasználók képfolyamait, lehámozni róluk az egót, és ha alatta találtam értékes mondanivalót, azokat elraktároztam. Nem csak kimondottan a környezet- és természetvédelmi vonalat kerestem, inkább a természethez való kapcsokat. Amit találtam a szelfiken kívül, az három téma köré csoportosult:
- a szeretet témaköre: gyerek-kutya-macska
- a szükségletek: életmód-kaja-munka-ruházat
- a szórakozás ill. a kikapcsolódás: utazás, természet.
Nincs új a Nap alatt, hiszen virtuális naplójában mindenki arról posztol, ami foglalkoztatja. Nekem a harmadik csoport lett a célcsoportom, őket követtem be.
És itt jött az igazi feladat, ha nekik a ennyire fontos az utazás, a túrázás, a kirándulás, a fű-fa-virág, hegyek-völgyek, erdő-mező, hogy minden posztjuk erről szól, akkor vajon van-e gondolat a kattintáson és az elkészült fotón túl is, azaz, hajlandóak lennének-e tenni is valamit ezekért a hétköznapi csodákért. Ezt a kérdést persze nem tehetem fel nekik direktben – ki vagyok én, és mi közöm hozzá? – gondolhatnák teljesen jogosan.
Jöjjenek a konklúziók.
– Ha a tartalmaid őszinték, és értéket hordoznak, azt a közösség is azonnal megérzi. Álmomban sem gondoltam, hogy ennyien fogják elmondani a véleményüket. Nagy megtiszteltetés volt, hogy sokan megírták gyerekkori érzelmeiket, kaptam verseket, haikut és sok-sok hozzászólást.
Ahogy mondani szoktam, hatalmas köszönet érte a Természet nevében is! Óriási potenciál rejtőzik a természetbarátokban, megannyian felajánlották segítségüket, elpanaszolták elkeseredésüket a jelenlegi természetvédelmi helyzetről.
-Attól, hogy a tartalmaidat fontosnak tartják, még nem biztos, hogy cselekedni is fognak, jó ha motiválod őket az Instagram szokásos eszközeivel. Hiába tetszenek a fotóid, a lényegi mondanivaló nem mindenkit érdekel. A felhasználók száma napról napra növekszik, több száz millióan vannak, a figyelem nagyon megoszlik. A többség szórakozásra használja a felületet, hisz elsősorban képmegosztóként indult 10 évvel ezelőtt.
A verseny óriási. Nem szabad fennakadni a követők számán, nem mindig releváns. A magyarországi Greenpeace-nek, a WWF-nek vagy noÁr mozgalmának követőszáma nagyságrendekkel elmarad egy mihaszna celebétől, de mindig könnyebb volt lenni, mint tenni.
– Szakmaiság kell, de csak mértékkel! Például orbitális állami természetkárosítás esetén sincs értelme a 177 oldalas Erdőtörvényből idéznem, mert senkit nem érdekel. A szöveg lehetőleg legyen tömör és figyelemfelhívó. Vajmi keveset tehetünk az ellen, ha tízezrek kíváncsiak arra, hogy XY nevű celeb mit fog holnap felvenni és csak pár százan arra, hogy mikor fogják végre rendesen megbüntetni az illegális favágókat vagy szemétlerakókat.
– Ne politizálj ha nem muszáj. Ahogyan az élet többi területére, ide is jut jócskán a propagandából. Többször megkaptam, hogy soha ennyit kormány még nem tett a természetvédelemért, mint az utóbbi években: parkok, erdei utak, lombkoronasétányok, turistaházak és egyéb létesítmények épültek az ország egész területén.
No de álljunk meg itt egy ásónyomásnyira. Ez valóban a természetet szolgálja? Nem inkább az embert? A természetnek egyáltalán nincs szüksége ezekre az építményekre. Annál inkább szükség lenne egy Környezetvédelmi Minisztériumra, szakoktatásra és a nemzeti parkok támogatására.
Olyat sem mondhatok, hogy a magyarországi erdők csúcsragadozója nem a hiúz, hanem az ember. Ezeket a dolgokat úgy kell elmagyarázni, hogy senkinek ne sértsem az érdekeit, azaz edukálj, de okosan és szépen.
Amit sokszor megkérdeznek tőlem, az az, hogy miért nem írom le angolul is a posztjaimat, hiszen akkor sokkal több emberhez eljutna a mondandóm, ezrekkel több követőm lenne. A válaszom profán: A Kárpát-medencéhez tartozom, itt nőttem fel, itt érzem legnagyobb hiányát az erdőnek, itthon mintha gyerekcipőben járna ennek fontossága, és akik tehetnek hazánk természetvédelméért azok is itt élnek, bár tudom, a környezetvédelemben nincsenek országhatárok, és a globális megmozdulások hozzák a legjobb eredményeket. Imádom Erdélyt, keresztbe-kasul bebarangoltam a norvég erdőket, szeretem az Alpok országait is, mert ott legalább még vannak érintetlen erdők és úgy veszem észre, hogy külföldön kissé komolyabban veszik ezt a hihetetlenül fontos folyamatot.
Viszont a fotóim többsége sajnos „külföldi”. Ezek használatával csak azt szeretném kommunikálni, hogy nálunk is lehetnének hasonló csodák egy kicsit több odafigyeléssel, és kevesebb nyerészkedéssel.
#nemreklám
#azönkéntességmenő
#szeresdazerdőt
#together4forests
#mutasspéldát
Zelei Anna | agrármérnök, kertészmérnök, lelkes természetvédő. Támogatója ill. önkéntese a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, a NoÁr-mozgalomnak, a WWF Magyarországnak, a Greenpeace Magyarországnak és az xForest.hu-nak. A Norvég utakon c. könyv szerzője. Instagram: @anna.silvanus
Vélemény, hozzászólás?