Kathy Jetn̄il-Kijiner költő, író és klíma-aktivista a Marshall-szigetekről (Aelon̄ Kein Ad) és Aka Niviâna grönlandi (Kalaallit Nunaat) inuk költő, klíma-aktivista és őslakos jogi aktivista 2018-ban készítették az alábbi performansz videót. Mozgókép-versük (mely alább magyarul olvasható) merít a csendes-óceáni szigeteken és az északi sarkkör közelében élő őslakosok legendáiból és felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás által előidézett, égető problémákra.
A performanszot Grönlandon, egy olvadó gleccseren forgatták. Ez a művészi filmecske nemcsak arra hívja fel a figyelmet, hogy a sarki jégtakarók rohamos ütemű olvadása miatt egyre gyorsabban emelkedik a tengerszint, hanem arra is emlékeztet, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva, mi, emberek, akármilyen távol is éljünk egymástól.
A filmes stáb tagjairól:
Dan Lin: Fotográfus, fotóriporter. Fő érdeklődési köre az őslakosok és környezetükkel való kapcsulatuk.
Nick Stone: Szabadúszó, független filmes, dokumentarista.
Rob Lau: Vizuális történetmesélő O’ahu szigetéről, ökológus. Filmjeiben többek között a társadalmi igazságosság és a hawai kultúra témáit dolgozza fel.
Oz Go: Filmes, antropológus. A Narrative Lost alapítója, ami egy napjaink fontos társadalmi kérdéseivel foglalkozó non-profit filmstúdió és összművészeti fórum.
ÉBREDJ
Kathy Jetñil-Kijiner és Aka Niviâna verse
Jég és hó Nővére,
eljövök hozzád
őseim földjéről,
korall szigetekről, elsüllyedt vulkánokról–tengermélyen
nyugvó óriásoktól.
Óceán és homok Nővére,
jó szívvel fogadlak
őseim földjén
–kik életük adták
hogy élhessek
–a túlélők
földjén.
Arról a vidékről
jövök, mit őseim választottak.
Aelon Kein Ad,
Marshall Szigetek,
az ország, ami inkább tenger, mint rög.
Üdvözöl Kalaallit Nunaat,
Grönland,
a legnagyobb sziget a bolygón.
Jég és hó Nővére,
fogadd ajándékul
ezeket a kagylókat
a Bikini atoll és a Runit sziget partjairól.
Óceán és homok Nővére,
hoztam neked köveket
Nuuk partjairól,
a földről, mely otthont ad nekem.
A kagylók mellé egy régi történet is jár:
két nővér az öröklétbe dermedt Ujae szigetén,
egyik bűbáj által vált kővé,
s a másik önként adta létét,
hogy testvére mellett lehessen.
A két nővér azóta
ott dereng a szirteken,
állandó tanulságul.
A kövek mellé én is hozok
egy regét, melyet ősidők óta mesélnek:
Sassuma Arnaa, a tengerek anyja történetét,
ki az óceán mélyén egy barlangban él.
A tenger őrzőjének
története ez.
Szívünkön érzi, ha mohó,
szemünkben látja, mi a tiszteletlenség.
Minden bálna, minden patak,
minden jéghegy
anyja ő.
Ha tiszteletlenül bánunk velük,
orrunkra koppint,
megmutatja mi a tisztelet.
Megérdemeljük az olvadó jeget?
Az éhes jegesmedvét, mi szigeteink járja,
vagy a hatalmas jéghegyeket, melyek dühödten csépelik vizeink?
Ó, őrző, mondd,
megérdemeljük mi ezt,
hogy odavesszen házunk,
életünk?
Szigetről szigetre járva
megoldást keresek.
Szigetről szigetre járva
kérdezem, mi baj.
Nézd a dagályt,
mindegyre érkezik
s mi nem nézünk oda.
Nézd, itt mutatom
a repteret, mi víz alá került,
ledózerolt zátonyok, szétrobbantott homok,
és újabb építési tervek,
kizsarolják a földet
az ódon, felkelő vizektől.
Nekünk nem marad más
mint hogy elképzeljük, kővé dermedünk.
Óceán és homok Nővére,
Látod-e gyöngyöző homlokú gleccsereink
mint sínylődnek a hőség miatt?
Itt várok rád,
őseim földjén,
nehéz szívvel,
szomjazva megoldást
és csak nézem amint
minden változik,
míg a világ némán figyel.
Jég és hó Nővére,
gyászolva jövök hozzád,
halottak tájaink
amik folyvást változni kényszerültek.
Először háborúk söpörtek rajtuk,
majd jött az atom hulladék
amit vizeinkbe
dobtak
és jegeink alá
most meg még ez is.
Óceán és homok Nővére,
fogadd e köveket,
hazám rögeit.
Közös utunkon
ily szilárdsággal
járjunk,
tegyenek minket erősebbé,
mint a gyarmatosító szörnyek,
akik még mindig örömmel
szívják vérünk.
Még mindig ők
azok, kik életről
és halálról
döntenek.
Jég és hó Nővére,
fogadd ezt a kagylót,
a két nővér történetét
mint testamentumot,
nyilatkozatot,
hogy történjen bármi,
mi innen el nem megyünk.
Inkább akkor
kővé dermedünk.
Inkább akkor
örökre ehhez a zátonyhoz
köttetünk.
Mi, ezekről a szigetekről
megoldásokat keresünk.
Ezekről a szigetekről
kérjük
követeljük, hogy a világ szeme végre kinyíljon.
Lásson terepjárókkal, légkondikkal, előre csomagolt életén
és tip-top álmain túl, és azon is,
hogy a holnap sosem jön el,
hogy ez csak egy kellemetlen szófordulat.
Had hozzam el hazám hozzátok.
Nézzük, tud-e lélegezni Miami, New York,
Shanghai, Amszterdam, London,
Rio de Janeiro és Oszaka
a víz alattt.
Azt hiszitek még van pár évtized
mielőtt hazátok elnyeli az áradás?
Nekünk néhány évünk,
néhány hónapunk ha van,
mielőtt újra feláldoztok minket,
mielőtt élőben közvetítitek és nézitek a tv-t és vártok,
lesitek, lélegzünk-e még
és még akkor sem tesztek semmit.
Nővérem,
egy szigetről egy szigetre
hozom neked e köveket,
emlékeztetőül arra,
hogy a mi életünk drágább, mint az ő hatalmuk,
hogy az élet minden formáját
megilleti ugyanaz a tisztelet, amit a pénznek szentelünk,
hogy ezek a tények mindenkit egyformán érintenek.
Senki sem ússza meg.
Mindenkinek el kell döntenie,
hogy
kész-e
az ébredésre.
Fordította: Balogi Virág
Balogi Virág | tanár, műfordító, költő, természetbarát. Írásait, fordításait az Erdőszéli jegyzetek Facebook oldalon követhetik.
Vélemény, hozzászólás?