Olajszennyezés: Miért jelent nagy veszélyt? Hogyan lehet megelőzni?

Már több mint 10 éve annak, hogy a Mexikói-öbölben robbanás rázta meg Louisiana partjait, amikor 11 ember életét követelve lángokba borult a Deepwater Horizon fúrótorony, és a baleset következtében a tenger mélyén heteken át áramlott nyersolaj és földgáz az öbölbe. Az olajszennyezés mértéke óriási volt, összesen mintegy ötmillió hordó (790 millió liter) olaj került a tengerbe, jelentős része leülepedett a tengerfenéken, és tönkretette az ottani élővilágot. Azóta is ezt a katasztrófát tekintik az Egyesült Államok legnagyobb tengeri olajszennyezésnek.

Ez a szomorú eset jól illusztrálja, milyen beláthatatlan következményekkel járhat az olajszennyezés, és bár az olajkitermelés és -szállítás manapság már jóval biztonságosabb, a mai napig előfordulnak mélytengeri fúrótornyokhoz vagy tankerhajó-balesetekhez köthető olajszivárgások. Ami viszont jó hír, hogy egyre kisebb számban, hisz míg a ’70-es években több mint 24 jelentős szivárgás történt évente (amikor több mint 700 tonna (!) olaj került a vízbe), addig a 2010-es években ez a szám lecsökkent évi 1,7 alkalomra.

De mikor is beszélhetünk olajszennyezésről?

Olajszennyezésnek nevezzük, ha emberi beavatkozás nyomán valamilyen kőolajszármazék kerül a vízbe, és ezáltal a víz élhetetlenné válik az abban természetes módon megtalálható élőlények számára.

Az olaj általában a víz felszínén úszik, és a napfényt elzárva gátolja a vízi élőlények gázcseréjét, de a vízi madarak és emlősök tollazatába, szőrzetébe ragadva az élőlények pusztulását is okozhatja.

Olajszennyezés általában a tengerben vagy az óceánon jelentkezik, elsősorban ha egy tanker, vagyis egy olajszállító hajó megsérül vagy elsüllyed – ilyenkor többezer liter olaj is a tengerbe kerülhet – de egy-egy olajfúrótoronynál bekövetkező baleset is ökológiai katasztrófához vezethet. A folyami szennyezés sem ritka sajnos, erről lehetett hallani év elején, amikor egy 30 km hosszú olajfolt úszott a Duna bécsi szakaszán.

Melyek az olajszennyezés élettani hatásai?

A felszínen úszó olaj akadályozza a vizek oxigénforgalmát, az élőlények légzését és a fotoszintézist is lehetetlenné teszi. Az élőlények kopoltyújára, bőrére, tollára rakódva fulladást és bőrbetegségeket okozhat, a tengerbe kerülő üledékszemcsékhez tapadva pedig lesüllyedhet a tengerfenékre, ahol a helyi élővilágot teszi tönkre hasonló módokon.

Az olaj különféle toxinokat, mérgező vegyi anyagokat tartalmaz, melyek szívbetegségeket, fejlődési rendellenességeket, immunbetegségeket okozhatnak és akár halálhoz is vezethetnek.

Legutóbb Mauritiuson történt jelentős olajkatasztrófa, ahol egy megfeneklett tankerhajóból mintegy 4000 tonna olaj ömlött az óceánba. A baleset nyomán a főként halászatból és turizmusból élő afrikai nemzetnek ökológia katasztrófával kellett szembenéznie: amellett, hogy a szigetország partvidéket a kiömlő olaj beszennyezte, több tucat delfin pusztulását is eredményezte.

Az olajszennyezés felszámolása

Egy olajszennyezés esetén a szennyezőanyag eltakarítása hosszadalmas és nehézkes folyamat, amit számos tényező befolyásol, a szivárgás jellegétől kezdve a víz hőmérsékletén át, egészen az érintett strandokig és partszakaszokig. Emellett a fizikai tisztítás nagyon drága is (bár egyes kísérletek a fusobacteria fajokkal egészen ígéretes eredményeket mutatnak a jövőbeni tisztítás módját illetően, mivel képesek lebontani a vízfelszíni olajfoltokat).

A jelenleg rendelkezésre álló módszerek között említhető a biológiai helyreállítás, amikor mikroorganizmusok, biológiai ágensek segítségével távolítják el az olajat.

Kevésbé szofisztikált (és csak átmeneti) megoldás az úgynevezett oil boomok vagyis olajgátak alkalmazása, amelyek tulajdonképpen a víz színén lebegő hálók, olyan területhatároló elemek, amelyek képesek kordában tartani az olajat, így megállítani annak terjedését. 

Szintén a tisztítást szolgálhatja egy úgynevezett olajfölöző berendezés (oil skimmer), amely a felszíni olajréteget képes eltávolítani. Ezeknek az eszközöknek számos különböző fajtája van, ilyen gépeket vetettek be többek között az 1989-es Exxon Valdez olajszivárgás kezelésére is.

Említhetőek még a különféle szorbensek, felitató anyagok, amelyek képesek megkötni az olajat, így jóval egyszerűbbé teszik a szennyezőanyag eltávolítását. A felitatóanyag az abszorpció során jóval nehezebbé válhat (az eredeti tömege akár 15-szörösére is nőhet!), ilyenkor figyelni kell arra, hogy a víz alá süllyedve károsíthatja a tengeri élővilágot és az eltávolítása is nehezebbé válhat.

Égetéstől az öntisztulásig

A helyszíni égetés is elterjedt módszer, de nagyon rizikós, ugyanis ebben az esetben az oxidáció során mérgező gázok keletkezhetnek, illetve ezt a módszert csak viszonylag friss olajfoltok esetében lehet alkalmazni.

A különféle diszperziós anyagok képesek szétoszlatni az összefüggő olajfoltokat. Ezek olyan kémiai agyagok, melyeket repülőgépekről és hajókról permeteznek az olajfoltra és az olaj komponenseinek természetes lebomlását segítik elő.

Tengerpart és szárazföld közelében hétköznapibb opció lehet a manuális eltávolítás, ilyenkor kézi szerszámokkal, vödrökkel és más tárolóedényekkel lehet kimerni az olajat az érintett partszakasz vizének felszínéről, majd különleges konténerekben elszállítani a partról.

A természetes öntisztulás a legegyszerűbb módszer mind közül. Ilyenkor az olaj egyszerűen elpárolog vagy lebomlik alkotóelemeire, ám erre egy nagyobb olajszennyezés, egy tankerhajó vagy egy olajkút katasztrófája esetén nincs lehetőség. A tengeri élővilág normál működése ilyenkor külső beavatkozás nélkül nehezen vagy egyáltalán nem tud helyreállni.

De mit tehetünk ellene mi magunk?

Egyéni szinten a felelős cselekvés és környezettudatos viselkedés mellett maradnak a petíciók, a tiltakozások és a környezetvédelmet, a vizek élővilágának megőrzését szem előtt tartó ügyek és képviselők támogatása, felelős közhivatalnokok megválasztása majd számonkérése.

A zöldenergia észszerű mértékű növelése az energiamixben elemi érdeke lenne minden országnak. Ehhez kapcsolódhat a karbonadó vagy karbonosztalék, mely a foszilis üzemanyagokat külön adóval sújtaná, ezzel is ösztönözve az alternatív energia előállítását. Ezeket az ügyeket a megfelelő energiapolitikát képviselő civil szervezetek, pártok és választott tisztségviselők támogatásával lehet előmozdítani.

Ugyanakkor már az olyan döntéseinkkel is a szénhidrogének felhasználásának mérséklését – és így közvetve az olajszennyezés csökkenését – támogatjuk, mint a kerékpárral való közlekedés, az elektromos autó használata, vagy akinek van ilyesmire lehetősége, annál napelemek, napkollektorok telepítése vagy akár otthonának passzív házzá alakítása.

Vállalati károkozók

Visszatérve a bevezetőben említett Deepwater Horizon katasztrófára, abban az ügyben végül az olajkutat üzemeltető British Petrol (BP) 11 vádpontban ismerte el bűnösségét, három tisztségviselője ellen 23 pontban emeltek vádat, többek között gondatlanságból elkövetett emberölésért. A BP végül 4,5 milliárd dollár kártérítésben állapodott meg a minisztériummal – ez messze a legnagyobb büntetés, amit az amerikai igazságszolgáltatás történetében vállalatra kiróttak.

Álszent szennyezők

Az olajszennyezések zöméért felelős nagyvállalatok olykor egészen cinikus és álszent módon reagálnak a környezetszennyezésre – leginkább azzal, hogy igyekeznek elkenni saját felelősségüket. Ezt a folyamatot írja le a greenwashing fogalma, amelynek lényege, hogy a nagyvállalatok reklám- és marketingkampányaik révén a környezettudatosság szószólóiként zöldnek hazudják magukat, miközben a valóságban tovább szennyezik a környezetet.

Tulajdonképpen a fosszilis energiafogyasztást kifejező szénlábnyom (carbon footprint) fogalmát maguk az olajipari vállalatok teremtették meg.

A koncepció még a 90-es években jelent meg, amikor először felmerült az igény, hogy kiszámolják az emberiség ökológiai lábnyomát, erre épített marketingkampányt később a BP olajcég, amelyben már az egyének szintjére vetítve – és ezáltal saját maguktól a felelősséget eltolva – personal carbon footprintről beszéltek. Mára az ökológiai lábnyom kifejezés a közbeszéd része lett, és a nagyvállalatok környezetkárosító tevékenysége helyett több szó esik az egyéni felelősségről.

Gyakran Ismételt Kérdések

Szerényi Tamás | Szövegíró, újságíró. 10 éve ír cikkeket és készít interjúkat főleg reklám és kommunikáció témában, de néha ír gasztronómiáról, turizmusról vagy épp a környezetvédelemről. Igyekszik felelősen fogyasztani, elkötelezett a klíma védelme és a Föld jövője iránt.