Úgy tűnik, az orrszarvúak addig pusztulnak, amíg az emberi butaság létezik. Tévhit ugyanis például, hogy az állat tülke gyógyír a merevedési zavarokra. Az állatok túl sokáig nem bírják az orrvadászok kegyetlenségét. Ha teljesen kimúlnak, annak mi emberek is megisszuk a levét. A témában a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjét, Hanga Zoltánt kérdeztük.
Hogyan lehet az orrszarvúakat csoportosítani, milyen alfajai vannak? Ki hol lakik?
Hanga Zoltán: Az élővilág sokféleségét kifejező rendszerezés alapegysége a faj. Az orrszarvúak, más néven rinocéroszok körében – vagyis az orrszarvúak családján belül – öt jelenkori fajt különböztetünk meg:
- szélesszájú orrszarvú (szokták fehér orrszarvúnak is nevezni) – Afrikában;
- keskenyszájú orrszarvú (szokták fekete orrszarvúnak is nevezni) – szintén Afrikában;
- indiai orrszarvú (szokták páncélos orrszarvúnak is nevezni) – Dél-Ázsiában (India, Pakisztán, Nepál, Banglades);
- szumátrai orrszarvú – Szumátra, Borneó, Maláj-félsziget;
- jávai orrszarvú – Jáva.
Ahogy más fajoknál, a legtöbb orrszarvúfaj esetében is megkülönböztetünk fajon belüli csoportokat, úgynevezett alfajokat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha egy faj viszonylag nagy területen elterjedt (vagy legalábbis nagy távolságok vannak az elterjedési területen belül), akkor szinte bizonyos, hogy az egyes területeken kicsit más környezeti viszonyokhoz kell alkalmazkodni. Ez eltérő irányú alkalmazkodást okoz, amelynek az lesz a következménye, hogy a fajon belül meg lehet különböztetni adott elterjedési területtel rendelkező helyi változatokat, ezek lennének az alfajok.
Tényleg kipusztult a fehér rinocérosz?
H. Z.: A szélesszájú (fehér) orrszarvú, mint faj nem pusztult ki. Arról van szó, hogy ennek a fajnak két alfaja ismeretes: a déli szélesszájú orrszarvú, amely Afrika déli részének szavannáin él, és az északi szélesszájú orrszarvú, amely eredetileg Csád, Dél-Szudán, Uganda, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság területén volt őshonos.
A déli alfaj viszonylag jó helyzetben van, az északi helyzete viszont drámai. Az 1970-es években még ötszázra becsülték a vadon élő állomány nagyságát, húsz évvel ezelőtt azonban már csak harminc egyedet tartottak számon. S az orrvadászok még ebből is lőttek ki, úgyhogy tizenöt évvel ezelőtt már csak egy tucatnyi volt belőlük, beleszámítva a vadonban lévő és az állatkerti példányokat is. Az utolsó vadon élő állatokat, amelyek a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Garamba Nemzeti Parkban éltek, 2006 és 2008 között lőtték ki.
Állatkerti körülmények között ekkoriban még élt néhány egyed, közülük négyet 2009-ben egy kenyai vadvédelmi területre költöztettek át, de egyikük idős kora miatt néhány évre rá elpusztult. Közben az állatkertben maradt állatok is lepusztultak idős koruk miatt, így
2015-re végül az egész északi alfajból már csak három Kenyába költöztetett állat, két nőstény, Fatu és Najin, illetve egy hím, Sudan maradt.
2018-ban aztán Sudan is elpusztult, így ma mindösszesen két nőstény állat, a most 30 éves Najin, és a 18 éves Fatu maradt. Azt azért itt aláhúznám, hogy ha nem lennének állatkertek, már most sem lenne északi szélesszájú orrszarvú, hiszen azok a populációk, amelyek mindvégig vadon éltek, több mind egy évtizede végleg eltűntek, a most élő két állat, de Sudan is olyan állatok voltak, akiket állatkertből telepítettek vissza Afrikába.
A Guardian News videóján jól látszik, hogy milyen óriás is Sudán. A több mint 3,5 méter hosszú, 180 centi marmagasságú, három és fél tonnás bika páncélnak beillő bőrével és méteres tülkével olyan, mint egy élő tank. Az orrvadászoktól éjjel-nappal fegyveres őrök védték a rezervátumban.
Sudant próbálták pároztatni nőstényekkel, hogy fennmaradjon az alfaj? Úgy tudom, halála előtt vettek tőle örökítőanyagot. Elképzelhető, hogy a jövőben mesterséges termékenyítésre használják majd?
H. Z.: Sudan még állatkerti állatként az 1980-as években sikeresen párzott egy Nasima nevű nősténnyel, akitől két utódja is született, illetve lett volna egy harmadik borja is, de az sajnos koraszülés miatt elpusztult.
A Kenyába való költöztetés után viszont a két megmaradt nősténnyel való pároztatása eleve nem kecsegtetett túl sok reménnyel. Egyrészt Sudan kora miatt (1973-ban született), másrészt azért, a két nőstény közül Najin történetesen a lánya, Fatu pedig a lányunokája Sudannak. Állatok esetében persze ez önmagában még nem lenne kizáró ok, de genetikailag semmiképp sem mondható szerencsésnek, tenyésztési szempontból tehát ennek létjogosultsága inkább csak olyan alapon lehet, hogy ha nincs más lehetőség, jobb híján ezt kell megpróbálni. A dolgot azonban végül nem koronázta siker.
Mivel a két nősténytől vettek le petesejtet, Sudantól, illetve négy másik hímtől pedig korábban levettek hímivarsejteket is, amelyeket fagyasztva tárolnak. Elvileg lehetséges a nőstények mesterséges termékenyítése a korábban levett hímivarsejtekkel, illetve szóba jöhet az is, hogy a petesejteket laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik a hímivarsejtekkel, majd az embriót egy déli szélesszájú orrszarvú nősténybe ültetik be. De ez azért bonyolultabb, és nem segít az sem, hogy az ivarsejtek olyan állatoktól származnak, akik jobbára közeli rokonságban állnak egymással.
„Fel lehet támasztani” egy már kihalt fajt/alfajt?
H. Z.: Általában abban kellene gondolkodnunk, hogy ha egy állatfaj (vagy akár alfaj) egyszer kipusztul, akkor az már nem nagyon támasztható fel, vagy ha lehet is olyasmit elérni, amire rá lehet fogni a feltámasztást, az sem az igazi. Persze le lehet venni ivarsejteket, laboratóriumban el lehet jutni a megtermékenyítésig és az embrióképződésig is, de utána nagy kérdés, hogy ki fogja az embriót/magzatot kihordani. Ha esetleg van a szóban forgó kihalt fajnak közeli rokona, vagy a kihalt alfaj mellett másik alfaj is van az adott fajon belül, ilyen nőstényekbe elvileg beültethető az embrió, de ha nincs közeli rokon, ez a lehetőség sem áll fenn.
Szóval az biztos nem jó irány, ha azt gondoljuk, hogy ha kipusztul egy faj, akkor majd laboratóriumi úton feltámasztjuk, hanem inkább arra kellene odafigyelni, hogy ne jussanak el a kipusztulásig. Az olyan eljárásoknak, mint a mesterséges termékenyítés, más néven inszeminálás, vagy a mesterséges megtermékenyítés, más néven in vitro fertilizáció (lényegében ez a lombikbébi), más jelentősége van.
Amíg még létezik a faj/alfaj, megnövelheti a szaporaságot, illetve lehetővé teheti, hogy olyan egyedeknek szülessenek közös utódaik, akik földrajzilag messze vannak egymástól (nem kell utaztatni egy több tonnás állatot, elég csak az ivarsejteket, persze a hűtést biztosító eszközzel együtt).
Miért volt nagy dolog a kis orrszarvú születése az állatkertben?
H. Z.: A Fővárosi Állat- és Növénykertben már több mint száz éve foglalkozunk orrszarvúakkal. A korai időkben azonban mindig csak egy-egy állatunk volt, így a szaporításukra eleve nem volt mód. Az 1980-as években nyílt csak lehetőség arra, hogy párban tartsunk orrszarvúakat, éspedig két (déli) szélesszájú orrszarvút. Easy Boy és Lulu ugyan eltérő származásúak voltak (előbbi egy angliai állatkertből jött, utóbbi Dél-Afrikából), de mivel nagyon fiatalon kerültek össze, ezért testvérnek tekintették egymást, és így természetes úton nem lehetett utódjuk.
A mesterséges termékenyítés segítségével viszont ezt meg lehetett oldani, így 2007-ben megszülethetett az első orrszarvúnk. Aztán 2008-ban a második is, ott viszont az apuka nem Easy Boy volt, hanem egy angliai hímtől korábban levett, fagyasztva tartósított ivarsejtekkel történt Lulu termékenyítése.
Az egész azért volt nagy dolog, mert először is sikerült megoldani azt a problémát, hogy Lulunak utódja szülessen, aztán azért is, mert ez a két kis orrszarvú volt az első és a második budapesti, sőt magyarországi orrszarvú bébi, és azért is, mert az egész világon is ez volt az első és a második alkalom, hogy mesterséges termékenyítésből utód született, illetve a második bébi volt az első, akinél előzőleg fagyasztva tárolt hímivarsejteket használtak a termékenyítéshez.
A dolog persze nem annyira az elsőség, meg a rekordvadászat szintjén érdekes, hanem azért, mert a mesterséges termékenyítésben részt vevő német, osztrák és magyar szakemberek munkája nyomán sikerült kidolgozni az orrszarvúak mesterséges termékenyítésének eljárást, amely fontos eszköz a természetvédelem, az orrszarvúak védelme terén, nemcsak az állatkerti, hanem a vadon élő állományok esetében is.
Szeretném külön is kiemelni főállatorvosunkat, dr. Sós Endrét, aki Állatkertünk részéről az orrszarvús műveletek legfőbb gazdája, az ő és csapata munkája nemcsak a mi állatkertünk szempontjából jelentős, hanem az egész program szempontjából is (a terepen, Afrikában is dolgozott azon, hogy vadon élő orrszarvúaktól altatásban ivarsejteket lehessen nyerni mesterséges termékenyítési programokhoz.
Mi történik, amikor egy faj kihal? Milyen hatása van a biodiverzitásra?
H. Z.: A biodiverzitás az élővilág sokfélesége. Minden egyes faj eltűnésével csökken ez a sokféleség, tehát általánosságban az a válasz, hogy a fajok kihalása csökkenti a biodiverzitást. Nem véletlenül van annyi faj, amennyi, mindnek megvan a szerepe a természet háztartásában. A bioszféra működését egy hatalmas hálóként képzelhetjük el, amelyből minden egyes faj kihalásával újabb és újabb hálószemek, csomók tűnnek el. Így a bioszféra már nem működik olyan jól, s ennek előbb-utóbb más fajok, így mi emberek is megisszuk a levét.
Valóban az emberi „butaság” számlájára írható, hogy rohamosan csökkent az orrszarvúak száma? Gondolok itt arra, hogy a tülkeik miatt vadásszák őket, hogy például vágyfokozóként felhasználják a porrá zúzott tülköt.
H. Z.: Az orrszarvúak megritkulása több okra vezethető vissza. Ezek egy része közvetett ok, elsősorban a természetes élőhelyek feldarabolódása, zsugorodása tartozik ide. Ez mindenütt probléma, a világ minden táján, és szinte minden fenyegetett faj esetében vannak ilyen okok is. Az orrszarvúaknál viszont nagyon erőteljesek a közvetlen okok is, az orrszarvúakra irányuló vadászat, illetve ma már inkább orvvadászat. Ennek pedig legfőbb hatóereje az orrszarv iránti kereslet.
Egyrészt azért, mert a hagyományos távol-keleti orvoslásban kitüntetett szerepe van, nemcsak afrodiziákumként, általános csodaszerként tekintenek rá, de például használati tárgyakat is készítenek belőle. Például a dzsambija nevű tőrt, amely Jemenben a férfiasság szimbóluma. Ami az orrszarv „csodatévő” mivoltát illeti, ezt a modern orvostudomány nem igazolta, annál is inkább, mivel az orrszarv anyaga kémiailag lényegében azonos az emberi haj és köröm anyagával.
Hogyan lehet őket megvédeni?
H. Z.: A vadon élő orrszarvúak jelentős részének védelméről már ma is így gondoskodnak: szinte folyamatosan fegyveres vadőrök vigyáznak rájuk. Sajnos az orrvadászok a szervezett bűnözés más területeihez hasonlóan itt is nagyon veszélyesek és szervezettek, nem könnyű az ellenük való fellépés.
Persze sok minden más is kell. A dolog általában a joggal kezdődik, olyan szabályok kellenek, amelyek védik az orrszarvúakat és az élőhelyüket is. Ezután jön az, hogy érvényt kell szerezni a szabályoknak, itt jön a vadőrök feladata. Aztán a nemzetközi kereskedelem szabályozása, az orrszarvú termékek kereskedelmének korlátozása is ide tartozik, de az is, hogy felvilágosító kampányokkal a keresletet is megpróbálják csökkenteni.
Mi tehetünk valamit az orrszarvúak védelméért? Ha igen, mit?
H. Z.: Például azt, hogy nem vásárolunk semmit, ami orrszarvból készült. Magyarországon persze ez nem is volt szokás, szóval itt az eddig kialakult szokásainkon nemigen kell változtatni. Viszont segíthetjük, támogathatjuk az állatkertek munkáját, akár azzal is, hogy gyakran látogatjuk ezeket az intézményeket. Ugyanis azok az eredmények, amelyek az állatkerti orrszarvúakkal kapcsolatban születnek, születtek, akár a mesterséges termékenyítés eljárásának kidolgozásáról beszélünk, akár az egymástól leszigetelt, kis létszámú populációk menedzseléséről, mind nagyon hasznosak a vadonban folyó természetvédelmi programok szempontjából is.
Vannak-e adatok az orrszarvúak számáról? Mennyien vannak? Az orrvadászaton kívül van-e más tényező, ami csökkentette az egyedszámot?
H. Z.: Szélesszájú orrszarvúból kb. 18 ezer egyed van, ebből persze csak két állat képviseli az északi alfajt, az összes többi déli szélesszájú. Itt az egyedszám a védelmi intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt években kissé még növekedett is.
Keskenyszájú (fekete) orrszarvúból nagyjából 5 és fél ezer egyed él.
Az indiai orrszarvúk egyedszáma úgy 3 és fél ezer.
Szumátraiból kevesebb, mint 80 példány él (a faj Malajzia területén élt állományának utolsó egyede épp 2019-ben pusztult el).
A legkevesebb jávai orrszarvúból van, 72 állatról tudunk a faj utolsó megmaradt élőhelyén, Nyugat-Jáván, egy védett félszigeten.
Hogyan függ össze a klímavédelem és az orrszarvúak védelme?
H. Z.: A természetvédelem és a környezetvédelem, ezen belül a klímavédelem olyan területek, ahol minden mindennel összefügg (ez általában jellemző a természetre). Az éghajlat változása a ritkuló orrszarvúak életlehetőségeit tovább csökkenti, ráadásul van egy olyan tényező is, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai éppen azokban az országokban lesznek a legsúlyosabb hatással az emberekre is, ahol az orrszarvúak élnek. Ez pedig együtt járhat olyan társadalmi, gazdasági folyamatokkal, amelyek megnehezítik az orrszarvúak védelméről való szervezett helyi gondoskodást (vagyis, hogy érvényt szerezzenek a védelemnek), illetve többeket terelhetnek az orvvadászat, mint jövedelemszerzési lehetőség felé.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben jelenleg három (déli) szélesszájú orrszarvút láthat a közönség, Lulut (a két kicsi anyját), Laylát, aki az első budapesti orrszarvú bébi volt, de azóta már megnőtt, és Zafrielt, aki egy merőben más vérvonalat képviselő, az egyik izraeli állatkertből érkezett hím állat. A múltban foglalkoztak keskenyszájú, sőt egyszer régen szumátrai orrszarvúval is, a jövőben, néhány éven belül pedig várhatóan indiai orrszarvúkat is láthat majd náluk a közönség.
Szeptember 22-én, a rinocéroszok világnapján egyébként világszerte szerveznek programokat, hogy az orrszarvúak egy kicsit nagyobb figyelmet kapjanak.
Szerk. kiegészítés:
A szövegben nem a sokak által használt mesterséges megtermékenyítés, hanem a mesterséges termékenyítés kifejezést használtuk. Ez nem véletlen, a kettő ugyanis nem ugyanaz. A mesterséges termékenyítés, vagy más néven inszeminálás lényege, hogy a hím állatoktól kinyert ivarsejteket vagy azon frissiben, vagy esetleg tárolás (fagyasztva) után juttatják be a nőstény testébe, amelyek aztán ott, tehát természetes helyen találkoznak a petesejttel, és termékenyítik meg azt.
Ezzel szemben a mesterséges megtermékenyítés (vagy in vitro fertilizáció) azt jelenti, hogy az ivarsejtek találkozása az anyai testen kívül, laboratóriumi körülmények között (üvegben – ezt jelenti az in vitro) történik, és a már megtermékenyített, osztódásnak indult petesejtet, zigótát, ültetik vissza az anyába, vagy esetleg egy másik nőstény állatba. Mármost az állatokkal kapcsolatban legtöbbször mesterséges termékenyítésről, inszeminálásról van szó, ezt csinálják a lovaknál, marháknál, juhoknál, sertéseknél, pulykáknál, és ez történt a budapesti állatkert orrszarvúiknál is.
Balogh Krisztina | Szabadúszó publicista, ex híradós riporter, főállású pincér. Az Országodba befogadtál című interjúkötet társszerzője. A 2014-es Komáromy Gábor újságíró ösztöndíj győztese. Fő érdeklődési témái a romaintegráció és a környezetvédelem.
Vélemény, hozzászólás?