Milyen káros hatásokkal vannak az invazív fajok környezetükre?

A világ növény- és állatvilága évmilliók alatt fejlődött ki. A populációkat óceánok, hegyláncok, tengerek és folyók választották el egymástól, így számtalan biodiverzitás alakulhatott ki. A 20-21. században ismertük fel, hogy Földünk biodiverzitását az élőhelyek módszeres pusztítása és feldarabolása mellett az invazív vagy inváziós fajok térnyerése fenyegeti a leginkább. Ebben a cikkben a legismertebb invazív növényeket szedtük össze Magyarországon és Európában.

Mit jelent az, hogy invazív faj?

Az inváziós vagy invazív növényfajokat gyakran nevezik özönnövényeknek is. A biológiai invázió azt jelenti, hogy egy nem őshonos faj tagjai tudatos emberi közreműködés nélkül is hatékonyan tudnak terjeszkedni egy számukra új területen, miközben kiszoríthatják az őshonos fajokat. Bár az egyes állatfajok és növényfajok inváziója egymással szoros kapcsolatban állhat, ebben a cikkben most elsősorban a növények invazív működésével foglalkozunk.

Őshonos fajnak azokat a fajokat nevezzük, amelyek az ember közreműködése nélkül is előfordulnának az adott területen. Az invazív faj megjelenésében viszont valamilyen módon szerepe van az embernek: betelepítheti tudatosan, véletlenül behurcolhatja egy rakománnyal, vagy egyéb tevékenység következtében kiváló élőhelyet biztosíthat egy új fajnak.

A jövevényfajokat adventív fajnak is szokták nevezni, vagy kultúrszökevényeknek. Ezzel arra utalnak, hogy a faj egyes példányai a betelepítés után az embertől függetlenedve vadon is képesek megtelepedni az új környezetben. De nem minden jövevénynövény, vagy adventív faj lesz invazív!

Az inváziónak több szakasza, állomása van. Első lépésként a növény spontán megtelepedéséről beszélünk. Ilyenkor a behurcolt növény populációja az embertől függetlenül, vadon kezd szaporodni. Ők az alkalmi idegen fajok. Ebből a szakaszból nem képes minden növény a következő szakaszba, vagyis a tartós megtelepedés állapotába lépni.

Azt a növényfajt, amelyik képes tartósan megvetni gyökerét az új területen, meghonosodott fajnak nevezzük. A legsikeresebb fajok pedig eljutnak az invázió utolsó szakaszába, vagyis terjedési területüket folyamatosan, gyorsan növelik. Ezeket a növényeket hívjuk inváziós, invazív növényeknek vagy özönnövényeknek. És ez utóbbi kategóriába tartoznak azok a fajok is, amelyek már minden számukra alkalmas szegletet elfoglaltak korábban (ilyen például Magyarországon a betyárkóró).

Az invázió egy természetes folyamat, aminek a globális érvényesüléséhez jelentősen hozzájárult az ember. Az utóbbi évtizedekben az élőhelyek átalakítása, a megizmosodó globális kereskedelem, a kontinenseken átívelő tömegturizmus és a szándékos betelepítések számtalan új lehetőséget biztosítottak az élőlények számára. Miközben az ember leigázta, elözönlötte a világot, felszámolt jó néhány természetes határt, barriert további élőlények számára.

Mi az oka a növények új helyre telepítésének?

A legtöbb esetben mezőgazdasági, botanikai vagy esztétikai szempontok vezérlik az embert, amikor egy növényt megpróbál új területre telepíteni. A haszonnövények tudatos vagy öntudatlan terjesztése nagyjából egyidős a mezőgazdaság térnyerésével, vagyis több ezer éve zajlik. Ennek a folyamatnak adott új, kontinenseken átívelő dimenziókat a hajózás technológiájának elképesztő fejlődése a 15-16. században, és az ezt követő kolonizációs, gyarmati időszak (ha tetszik, az ember mint invazív faj új szintre lépett).

A felfedezők, gyarmatosítók hajóin a hódítók, kincsvadászok, telepesek és térítők mellett kíváncsi kutatók is nekivágtak az új területeknek, ma úgy hívnánk őket: biológusok, zoológusok, botanikusok és mezőgazdaságban érdekelt szakemberek. Az ismeretszerzés mellett begyűjtötték az addig ismeretlen állatok, növények példányait. Az Újvilág fajgazdagsága új távlatokat nyitott, alapvetően változtatta meg az állatokról, növényekről való tudásunkat. (Erről bővebben lásd Urs Bitterli: „Vadak és civilizáltak” Gondolat, Budapest, 1982)

Egyes növények világkörüli turnéja megállíthatatlan volt. A kukorica vagy a paprika Közép-Amerikából hódította meg Európát (hozzánk minden bizonnyal török közvetítéssel került a híres magyar paprika). A banán például Dél-Kelet Ázsiából került Latin-Amerikába, hogy a 20. század közepére eluralja a globális gyümölcspiacot.

Vagy ott van a cukornád, ami több ezer éve indult el Melanéziából, hogy arab közvetítéssel Európán keresztül meghódítsa a Karib-térséget. Az invazív fajok európai berobbanása azonban nem a felfedezések aranykorára, hanem a 19. század közepére tehető. A fásszárú invazív fajok egy része jellemzően ebben az időszakban került Magyarországra.

Milyen hatásuk van az invazív fajoknak egy adott ökoszisztémára?

Egy-egy adventív faj áttelepítése során a faj eredeti ökoszisztémájában megtalálható természetes ellenségei nem feltétlenül telepednek át, és a faj az új környezetben gond nélkül lenyomhatja a hazai ökológiai viszonyokhoz szokott versenytársakat. Persze nagyon sok összetevő kell ahhoz, hogy áttelepített fajból végül invazív faj legyen.

A kutatások szerint 1000 behurcolt növényből mindössze egy faj lesz özönnövény. Elenyészőnek tűnik ez az arány, de ha azt nézzük, hogy ez az ezerből egy faj teljes ökoszisztémákat tehet tönkre, fontos tisztában lennünk azzal, milyen károkat okozhatnak ezek a hódítók.

A következő veszélyek leselkednek az ökoszisztémára egy-egy invazív faj megjelenésével:

• az őshonos fajoknak versenyre kell kelnie az új faj tagjaival a táplálékért és az élőhelyért;
• a hatékonyabban terjedő fásszárúak telepítésével, majd elvadulásával átalakul az erdő szerkezete;
• az ökoszisztéma szerkezete gyökeresen megváltozhat az új faj megjelenésével: például a Caulerpa taxifolia alga a Földközi-tenger partvidékének kiterjedt részeit Caulerpa- monokultúrává változtatta;
• közvetlen mérgező, allergiát okozó hatás;
• a beporzási tevékenység megzavarása a helyi méhfajokkal való versengés következtében;
• kereszteződés a honos fajokkal: a kereszteződés és a hibridek megjelenése miatt helyi szinten kihalással fenyegetheti a honos fajokat;
• az adventív növényekkel együtt további élősködők és kórokozók is érkezhetnek az új területre;
• további jelentős gazdasági (mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, vadgazdálkodási) és egészségügyi károkat tudnak okozni ezek a fajok.

Az invazív fajok további nem őshonos fajokat is magukkal hoznak?

A felfedezések idejére jellemző volt, hogy az adventív fajok csoportos hajóúton vettek részt. Vagyis egy terménnyel megrakott hajóval együtt további állatok, növények érkeztek a kikötőbe. És ez ma sincs másként, egy-egy idegen faj egyedeinek társaságában szemfüles potyautasok is jöhetnek. A levelekre, szárra tapadva, a földben, csomagolóanyaggal együtt gyakran megérkezik néhány olyan kórokozó, amelyikkel meggyűlhet a baja az őshonos élővilágnak: pl. vírusok, baktériumok, rovarok, csigák, kagylók stb. Hogy a frissen érkezett idegen fajokból melyik lesz invazív, azt nem lehet előre tudni.

Milyen káros invazív fajok vannak Magyarországon?

Azokat a növényeket, amelyek az Amerika felfedezését megelőző időszakban kerültek Magyarországra ójövevénynövényeknek (archefitonoknak) nevezzük, a felfedezések után érkezőket pedig újjövevénynövényeknek (neofitonoknak ). Ha megnézzük a legelterjedtebb fásszárú invazív növények magyarországi karrierjét, láthatjuk, hogy jellemzően a 18-19. században érkeztek hazánkba, tehát ők egytől egyik újjövevénynövények.

Fehér akác (Robinia pseudoacacia)

A fehér akác Észak-Amerikában és Mexikóban őshonos, 1710-ben érkezett Magyarországra, de csak 1750-re tehető az első nagyobb telepítés. Futóhomokra, szikesekre ültették, kopár dombok fásítására használták. Mára az ország legnagyobb területét borító fafaja lett, kiemelkedő a gazdasági, erdészeti jelentősége. Faipari alapanyag, kiváló a fűtőértéke, valamint a magyar méztermelés fele ennek a jól mézelő fafajnak köszönhető.

Az akácosokban a gyökerek gümőiben élő baktériumok közreműködésével feldúsul a talaj nitrogéntartalma, átalakul a gyepszint fajkészlete, gyomok, nitrofil növényfajok törnek elő. Ahol az akác egyszer megtelepszik, onnan nagyon nehéz eltávolítani. Magjai több évtizedig csírázóképesek maradnak, kiváló a tő- és gyökérsarjképző képessége.

Az akácot úgy lehet sikeresen visszaszorítani, ha a különböző kezelési módszereket kombinálják: a sarjak mechanikus eltávolítása, a sarjazást követő legeltetés, gyűrűzés, vegyszeres kezelés, mesterséges árnyalás biztosítása.

Amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica vagy Fraxinus americana)

Ahogy a nevéből is sejthetjük, Észak-Amerikából származik, Magyarországra az 1900-as évek elején telepítették először, elsősorban azzal a céllal, hogy a puhafás ligeterdőket (fűzfa, nyárfa) keményfás állományokká alakítsák. A későbbi tapasztalatok alapján kiderült, hogy faanyaga a magyar vagy a magas kőrisénél értéktelenebb, kevésbé keresett.

Különösen a Tisza, a Körösök és a Rába mentén, ártereken terjeszkedett el, gyorsabb növekedésével kiszorítja a honos kőriseket, a lombhullás után fán maradt terméseket messzire szállítják az őszi, téli szelek.

Visszaszorítása hosszú időt igényel és főleg mechanikai úton történik. Az amerikai kőrist a nevelővágások során kiveszik, a termős egyedeket kiirtják, véghasználat után sarjait leverik, felújítást nem végeznek vele.

Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)

Eredetileg Északkelet-, Közép-Kínából és Koreából származik. Magyarországra az 1840-es években telepítették. Faipari és méztermelési szempontból is hasznosnak gondolták, bár a faipari tapasztalatok nem minden esetben igazolták az előzetes reményeket.

A bálványfát a hazánkban előforduló legveszélyesebb özönfajok egyikeként tartják számon. Ma már szinte az ország minden területén előfordul, jelentős ökológiai és gazdasági károkat okozva. A bomló avarjából származó vegyületeknek és többletnitrogénnek köszönhetően nem csak benépesíti, de jelentősen át is alakítja az élőhelyeket. A fafaj terjedése fenyegeti a Szársomlyó ritka növényfajainak élőhelyét, a tornai vértő (Onosma tornense) Tornanádaska melletti állományának lelőhelyét és a tihanyi levendulást. Kiirtásának leghatékonyabb módja a vegyszeres kezelés.

Cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa)

Az 1900-as évek elején került Magyarországra Észak-Amerikából. Elsősorban talajvédelmi céllal ültették folyómenti területekre. Ártéren, hullámtéren nehezen visszaszorítható gyomnövény, gyorsan burjánzik, kiszorítja a hazai cserjéket, fákat és károkat okoz a mezőgazdaságban. Árnyékoló hatása és nitrogénkötő gyökérzete miatt átalakítja a gyepszintet, elszaporodnak a nitrogénkedvelő gyomok. Rendszeres legeltetéssel, kaszálással akadályozni lehet a terjedését, irtani nagyon nehéz.

Kései meggy (Prunus serotina)

Dísznövényként érkezett Észak-Amerikából, Magyarországon először 1897-ben telepítették. Később erdőgazdálkodási céllal ültették, de hamar kimutatta a foga fehérjét, vélt gazdasági előnyeihez képest súlyos természetvédelmi problémákat okozott. Hatékony gyomnövény, ha valahol elterjed, a gyepszinten, cserjeszinten és lombkoronaszinten is kihat a biodiverzitás csökkenésére.

Zöld juhar (Acer negundo)

A zöld juhar észak-amerikai eredetű, 1872-ben érkezett Magyarországra, de tömeges telepítését csak az 1960-as években kezdték meg. Faanyagának ipari felhasználása korlátozott, ládákat készítenek belőle. Főként az ártéri ligetekben, kaszálóréteken okoz gondot. Mivel rövid az élettartama, elég lehet a termős példányok kivágásával védekezni ellene.

A nem fásszárú növények közül a legkomolyabb veszélyt az alábbi növények jelentik: magas és kanadai aranyvessző (Solidago gigantea, S. canadensis), közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca), a japánkeserűfű-fajok (Fallopia cf. japonica), ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum).

Milyen káros hatásokkal bíró invazív fajok vannak Európában?

Az európai invazív növényfajok jelentős része kertekből „szökött meg”, vagyis dísznövényként érkezett, majd elvadult. A DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventories for Europe) folyamatosan frissített, térképes adatbázisa több mint 11000 Európán kívüli fajt tart számon. Nézzük meg, melyek a legmasszívabb özönnövények kontinensünkön!

Bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera)

Közép-Ázsiából, a Nyugat-Himálaja csapadékos területeiről származik, de mára szinte egész Európában elterjedt. Magyarul gyakran emlegetik nenyúljhozzámként is, mert az érintésre hevesen reagál, és messzire lövi szét fekete magjait. A növény képes teljesen megváltoztatni egy folyópart megjelenését, különösen virágzáskor.

Süntök (Echinocystis lobata)

Valószínűleg gyapotszállítmányokkal érkezett Európába, a 19. század végén, az Osztrák-Magyar Monarchia területéről indult kontinentális hódító útjára. A terjeszkedésében közrejátszott, hogy gyakran dísznövényként vitték egyik országból a másikba. Kapaszkodó növény, ahol megtelepszik, ott átalakítja a növényzet struktúráját, beárnyékolja a természetes növénytakarót. Mivel rátelepszik a többi, honos növényre, vegyszeres irtása szinte lehetetlen.

Japán rózsa (Rosa rugosa)

Kelet-Ázsiából származik, Európába a 19. században érkezett, elsősorban part menti élőhelyeken bukkan fel, miután betör egy területre, gyakorlatilag monokultúrát alakít ki, és ezáltal jelentősen lecsökkenti az őshonos fajok számát. A növény által megszállt területek az emberek számára sokszor áthatolhatatlanok a bozót miatt.

Ezüstös pampafű (Cortaderia selloana)

Rendkívül gyorsan terjed, ahogy megjelenik, szinte azonnal kiszorítja adott területről az őshonos fajokat. Virágai nyáron allergiát válthatnak ki az embereknél, és nagy tömegei növelhetik a tűzveszélyt.

Fügekaktusz

Amerika trópusi területeiről származik, a mediterrán erdősségekben, de már a Pilisben is megtalálható! Adaptív faj, könnyen elvadulhat, nagyon nehéz eltávolítani.

Mit lehet tenni a káros hatások ellen?

A szakemberek határokon átívelő, komplex megoldásokat keresnek az invazív fajok visszaszorítása érdekében. A megelőzés, irtás, elszigetelés hármas elve alapján hozták meg az uniós szabályokat. Vagyis:

1. meg kell akadályozni az invazív növények betelepítését, betelepülését
2. ha mégis ott a növény, ki kell irtani (mechanikus vagy vegyi úton)
3. ha nem lehet kiirtani, el kell szigetelni, hogy ne terjedjen tovább.

Az 1143/2014/EU rendelet célja az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének, behurcolásának és terjedésének megelőzése, a már kialakult helyzet kezelése. Az ALARM az inváziós folyamatokat igyekszik megfigyelni, feltérképezi a betelepülő fajok útvonalait, vizsgálja az invázió és a biodiverzitást fenyegető egyéb veszélyek összefüggéseit.

A magyar szabályozások hatékonyságával kapcsolatban megoszlanak a szakmai vélemények. Pedig a tudatos és komplex szabályozás elengedhetetlennek tűnik: a 2016-os adatok szerint Magyarország a növényi inváziók által leginkább érintett közép‐európai ország.

És mit tehetnék én az invazív fajok ellen?

Ismerd meg!

Az átlagember számára nehezen lehet megkülönböztetni a honos növényt az invazívtól. Egy bálványfában is épp úgy lehet gyönyörködni, mint egy tölgyben. A magyarországi invazív növények teljes listájáért és a részletes tudnivalókért érdemes elolvasni a Csiszár Ágnes által szerkesztett kiváló szakkönyvet, az Inváziós növények Magyarországon című kiadványt.

Légy aktív!

Kövesd az idegenhonos inváziós fajok tudásbázisát, hogy minél hatékonyabb módszerekkel vedd fel a harcot a kertedben, környezetedben található invazív növényekkel!

Ültess tudatosan!

A legtöbb invazív növény díszkertekből, üvegházakból vadult ki. Járj utána, kérdezz rá szakembernél, hogy milyen növényt ültess!

Támogass faültető mozgalmakat!

Ha nincs kerted, de szíveden viseled a honos növénypopuláció sorsát, támogass faültetéssel foglalkozó mozgalmakat!

Gyakran Ismételt Kérdések

Borbáth Péter | Író, túravezető – mesét, kritikát, reklámszövegeket ír, túravezetőként Latin-Amerikát, Madeirát és az Azori-szigeteket járja.