Rövid felkészítő a beporzók és a rovarok védelmében a Méhek Világnapja alkalmából. A méhek világnapja (május 20.) remek alkalom arra, hogy a beporzók és a rovarok tarthatatlan helyzetére mutassunk rá, s cselekvésre hívjunk mindenkit.
Meglepően sokat tehetünk mindannyian közösségként és egyénként is. Például ezért is írtuk ki a „Méhbarát kertek” pályázatunkat a Méhészet szakfolyóirattal, az xForesttel és a DRÓTtal közösen, és ezért írtam a Magyar Írószövetség portáljára a legutóbbi „kerti levelemben” a méhekről és a mézről egy tárcát. Utóbbi írásomat olvasta Békés Zoltán, az xForest főszerkesztője, jó barátom, s kért meg, hogy egy rövid írásban úgyis, mint gyakorló méhész, foglaljam össze, hogy állunk most, 2022-ben a méhek és a beporzók védelmével.
Röviden: jól. Bővebben: nem jól. Jól mert tudjuk, hogy baj van és beszélünk róla. Nem jól, mert még mindig nem teszünk eleget.
Most ajánlani fogok két fontosabb szerzőt és egy kimutatást, de nem kell megijedni. Ha valakit a rovarok igazán érdekelnek – és magyarnak született – akkor érdemes a kiváló Móczár László könyveivel és írásaival megismerkednie elsőként. Nekem felismerés értékű volt a ‘Rovarok közelről’ vagy a ‘Rovarbölcsők’ című könyve, amelyek irodalmi értékkel bíró természettudományos könyvek, s ezeket egyébként gyerekekkel is lehet együtt olvasni esténként, nagyszerűen felkészítenek arra, hogy az ember szenvedélyesen, de tudományos igényességgel meg tudja figyelni a maga körülölti csodálatos élővilágot.
Megjegyzem, hogy a kiváló professzor századik születésnapján is beszélt. Azért kezdem vele, mert ha legalább kissé elsajátítjuk Móczár szemléletét, s a rovaroktól nem pánikolva menekülünk, és nem kétségbeesetten akarjuk őket kiirtani, hanem megpróbáljuk megérteni, hogy milyen fontos szerepük van az ökoszisztémában, akkor egészen másképpen fogjuk őket és a velük való viszonyunkat látni.
A másik szerző, akit mostanában fedeztem fel magamnak, és lenyűgözőnek találom humorát és szenvedélyét, egy kiváló kortárs angol tudós: Dave Goulson. Goulson elég sokat és jó könyveket ír arról, hogy jelenleg mi a helyzet a rovarokkal, és miért is végzetes ránk nézve egy elnémult, zümmögés mentes világ. Előadását itt tudjátok megnézni.
Ha részletesebben érdekel, hogy mi a helyzet a beporzókkal Európában, adatokkal alátámasztatva, akkor az Eurostat magyarra is lefordított összegző tanulmányát innen tudjátok letölteni.
A rovarok számának drasztikus csökkenése, számos rovarfaj kihalása ránk nézve végzetes, mert szerepük az ökoszisztémában megkerülhetetlen és elvégezhetetlen, például beporzó tevékenységük miatt. Ha nincs beporzás, nincs termés. Ha nincs termés, nem lesz mit enni. Éppen ezért mindent meg kell tennünk a beporzók védelmében. A Magyar Természetvédők Szövetsége ezért is írt levelet a mezőgazdaságban használt vegyszerek kapcsán az uniós és hazai döntéshozóknak, amit itt olvashattok.
Röviden összefoglalva: a méheket – a beporzókat és a rovarokat is – leginkább úgy támogathatjuk, hogy ha egészen egyszerűen normálisak vagyunk, méhlegelőket ültetünk, akár csak egy balkonládába is, méhbarát kerteket teremtünk, nem permetezünk rovargyilkos vegyszereket, különösen virágzó növényekre nem, nem betonozunk mindent le, és újragondoljuk a mezőgazdaságunkat. Mindenki tehet a méhekért egy kicsit, mindenkinek a felelőssége, hogy a beporzók és a rovarok ne tűnjenek el. A tied is és az enyém is.
Weiner Sennyey Tibor | költő, író, méhész
Vélemény, hozzászólás?