42+

…eleinte kicsinyke, de aztán fejével az eget veri,
míg lábával a földön jár.
Homérosz[1]

1. RÉSZ: P

1. Párizs

A fiatal nő egy gyönyörű párizsi bérpalota tetőteraszáról gyönyörködött az Eiffel-toronyban. Mármint abban, ami még látszott belőle. A tengerszint emelkedése nemrég érte el a PreInd+45 métert, így néhány hete életbe lépett a volt francia főváros evakuálása. A drasztikus intézkedést régóta rebesgették, de egy éve – könnyek között – hivatalosan is bejelentette a köztársasági elnök és a szuperpolgármester.

A városból mindenkinek ki kellett jelentkezni és elköltözni az ország belsejébe, de a Montmartre-on lakók látszólag egyáltalán nem zavartatták ettől magukat. Sőt: míg a város nagy részén szinte azonnal lezuhantak az ingatlanárak, Montmartre és Belleville háztulajdonosai egy csapásra gazdag embernek mondhatták magukat. A két városrész ugyanis magasan kilóg az általánosan tetőzési pontnak elfogadott PreInd+101 méterből, s így várható volt, hogy itt hivatalosan is feloldják majd a lakhatási tilalmat. A 2020-as vírusválság óta a franciák kicsit fegyelmezettebbek voltak ugyan, de a forradalmi lelkületük azért nem halt ki teljesen.

A többi városrész ingatlanárai egy szempillantás alatt rogytak a földre, majd gyorsan visszaugrottak, mint az alattomos flargathoni felpattanó. – A fiatal nő itt tartott a gondolatmenetben, amikor határozottan bevillant neki a következő üzenet: – Hé, kis hölgy, csak egy bolygó van, azt kell megmenteni, nincsenek gázmocsarak, meg ilyen flargathoni izé! – Jójó, bocsika, csak az utazás miatt van – gondolta vissza a ’kis hölgy’, s odébb húzódott, egy kémény térerőárnyékába. Ott dohogott magában: – Hogy a Zark törje ki a gondolatszkennereiteket, erre bezzeg van energia!

De térjünk vissza a romkocsmákhoz! – gondolta tovább magában. Egy pusztulásra ítélt városhoz képest meglehetősen szépen stabilizálódtak az ingatlanárak, miután egész Párizs gyakorlatilag romkocsma lett. Kiálló részei kissé vonakodva átadták magukat a katasztrófaturizmusnak. Aztán boldogan megbékéltek a megváltoztathatatlannal, s megpróbálták a jó oldalát nézni: nincs több meszelés, tetőjavítás, okvetetlenkedő rendőrök és házinénik.

Vakta Dent is a Chernobyl Tours hátizsákos turistájaként ücsörgött a bérpalota tetején, gyönyörködve az Eiffel-torony – egyelőre – megmaradt 290 méterében. 35 méter PreInd tengerszint felett, meg 45, jön még 55, akkor látszik majd… – Vakta itt tartott a fejszámolásban, amikor harsány kiáltás zökkentette ki egyszer s mindenkorra ökofilozófusi emelkedettségéből:

Á, Vaktababa! Élvezzük a katasztrófaturizmust? Jó, hogy kicsit feltekertük a fűtést, mi? – kiáltott rá egy valószínűtlenül szőke, öltönyös, mégis teljességgel komolytalan alak.

2. Budapest

Előadóművészet és közgazdaságtan – micsoda párosítás… – Fortyogott Lejla. De nem volt sok ideje morfondírozni, szerepet váltott.Rendben, ez eddig nem is olyan rossz. Majd még visszatérünk ide… – mondta a szimpatikus bizottsági tag – Most fejtse ki a következő tételét, de előtte olvassa fel!

P 20. – mondta Lejla. – „A 20-21. század fordulójának politikai vezetői és a klímaváltozás.” – A bizottság robot tagján alig észrevehető zöld fény pislant, ahogy a húzott tétel számát és címét ellenőrizte.

Parancsoljon, 10 perce van!

Nos… – kezdte Lejla torkában dobogó szívvel, s egyből tudta, hogy nos-sal nem kezdjük egy tétel kifejtését – … elővételezve a végkövetkeztetést, azt mondhatjuk, hogy a világ politikai vezetői nem sokat törődtek a globális problémákkal, így az ún. planetáris felmelegedéssel sem, egészen a pandémiáig.

Miért úgynevezett? – kérdezte a kötekedő bizottsági tag.

Pontosítok: helyesebb addicionális globális klímaváltozásról beszélni, hiszen egyfelől a Föld éghajlata sosem volt állandó – gondoljunk csak a jégkorszakokra, – így az ún. antropogén faktor kismértékű, mégis döntő változást eredményezett. 2000 körül Kb. 2-3%-ot tett hozzá az emberi tevékenység az üvegházhatású gázokhoz, főleg a szén-dioxid kibocsátással. Másfelől nem egyöntetű felmelegedésről beszélhetünk, hanem tendenciaszerűről, egyes területeken egyenesen lehűlés következett be. Viszont mindenütt vészes mértékben szaporodtak a szélsőséges időjárási jelenségek. Erről szeretném bemutatni az első, előkészített diasorozatomat.

45 másodperc csend következett, míg a bizottság tagjai elé vetülő hologram-képernyőkön lefutott az 5 ábra. A tagok tüzetesebben vagy unottan végignézték, majd egymás után a fantomkép közepébe böktek, mire az diszkréten eloszlott. A kötekedő tag egyelőre letorkolva visszasüppedt bőrfoteljébe, a szimpatikus viszont megengedett magának a jelölt előtt egy rövid „Bravó!”-t. Most a kimért, leginkább professzornak kinéző tag kérdezett:

Tudna mondani néhány megállapodást ill. fontosabb környezetvédelmi kongresszust?

Rio, Kyoto, Johannesburg, Párizs, Vuhan. Mondjam az évszámokat?

Nem, nem szükséges. Inkább a lényeget kérnénk, fogy az idő.

A nagyhatalmak, pl. a FÁK és az USA folyton lebegtették álláspontjukat, a Párizsi Egyezményt például az amerikaiak először aláírták, majd kiléptek belőle. Volt egy nagy ideológiai vita Észak és Dél, avagy a fejlettek és a „fejlődők” között: az állítólagos túlnépesedés vagy a túlfogyasztás miatt pusztul-e el az ökoszisztéma? Van-e erkölcsi joguk a gazdag országoknak megvonni az erőforrásokat a szegényektől? Egy szinten van-e a kevésbé szerencsés országok polgárainak élethez való joga a történelmileg ügyesebbek pazarló fogyasztáshoz való jogával? Sajnos a piacgazdaság nem adott választ ezekre a kérdésekre, az ENSZ gyenge volt, a nemzetközi önkéntes megállapodások mögött pedig nem állt szankció.

Lejla nagyon belejött, lassan minden bizottsági tag a hatása alá került. Még a robot is mintha kissé előrébb dőlt volna. Ám a kekec tag felszisszent az „állítólagos túlnépesedés” kifejezésnél, támadásba lendült:

Tudna neveket és konkrétumokat mondani?

Hát igen, ott volt például az Egyesült Államok majdnem elnöknek választott alelnöke, Alfred „Al” Gore, s egy későbbi elnöke, Donald Trump…

3. Párizs

Vaktának a három tizedmásodperc alatt a következő válaszlehetőségek futottak át az agyán: De hát ki maga, honnan tudja a nevemet? illetve Az InterScantől vannak? Én tulajdonképpen … Majd megtalálta a helyes választ:

Zaphod Beeblebrox??? De hát teljesen úgy nézel ki, mint az az izé a múlt századból!

Trumpyra gondolsz, Vaktababa? Igen, végignéztem az összes elődöm búráját, s mondhatom, csapnivalók voltak. De ez a Donnie, ez tökös fickó lehetett. Ahogy a vogonok mondanák, volt benne krúmpszt. Úgyhogy amikor fejet kellett cserélnem, nem volt kérdés.

Vakta Dentnek egy pillanatra idegcunami futott végig az összes szinopszisán deréktól felfelé, majd az agya megvonta a vállát, s duzzogva feldolgozta a hallottakat. A fő pontot egyelőre karanténba rakta. Az első, amit észlelt és elfogadott, hogy Zaphod nyugodtan használhat olyan kifejezéseket, amik Földön kívüli életre, a Galaxis extraterresztriális részeire utalnak. Az InterScan vagy nem figyeli, vagy hiába üzenget neki; Beeblebroxot ez annyira zavarja, mint egy háromnapos dingóvese a Traal bolygón. Vakta ezen még nem lepődött meg, ismerte a volt elnök rendíthetetlen egóját. Továbblépett a 2. problémára:

Donald Trump? Aki utoljára vette észre a vírust? De hát ő volt a főkolompos a klímakatasztrófa kirobbanásában! Nem találtál valami jobbarcú példaképet?

Tudod, rájöttem: annyira jóképű vagyok, ami már nyomasztja a népeket. Egyszerűen nem hiszik el, hogy lehet ilyen, ráadásul szuperintelligenciával párosulva. Nem iszunk valamit?

Az nem lenne rossz, talán egy… – de Beeblebrox már töltött magának egy pohár kiütősört, Vaktáról teljesen megfeledkezve, hátradőlt a valószínűtlenül tájba nem illeszkedő lebegő matracán, s folytatta.

Ezt a klímaizét meg nem egészen értem, fázol vagy meleged van?

Nézz már körül, szerinted ezeket a házakat direkt építették a víz alá?

Igen, ezen már tényleg majdnem elgondolkoztam egyszer, de aztán pont behívtak egy nagggyon vad partira. Ezen a bolygón sosem lehetett Ó-Janx-Szeszt kapni, de ott volt valami egészen hasonló… Meg hát, végül is te akarsz időkutató lenni vagy mi, nem én. Ja tényleg, kérsz egy sört? Ha tényleg meleged van, ez a legjobb!

Vakta ezúttal nem dőlt be, s jól is tette. Zaphod újratöltött magának, de Vakta még mindig nem tudta száz százalékos biztonsággal megállapítani, őt szándékosan, vagy csak tökéletes ön­szerelmében nem vette észre.

Nem nekem van melegem, hanem a bolygónak! Elolvadt az északi sark, a déli már csak télen fagy meg, 45 métert nőtt a tengerszint az iparosodás korának kezdete óta!!! Az emberiség fele tengerparton élt, de ma már víz alatt van New York, Havanna, Odessza. Először Kiribati, majd egész Hollandia és Dánia eltűnt. Az idétlen példaképed és a többi politikus, meg vállalatvezér csak a saját hasznát és hatalmát hajszolta. Az emberiség fele kihalt, Zaphod!

Köszi a földrajzleckét, Vaki, a Betelgeuse B-n mi nem magoltuk be minden incifinci bolygócska összes kerületét. De amúgy jó, nem, Vaktabébi? Nem kell annyit ruhára költeni, kivillannak a vállak és combok, nincs zsákbamacska!

Miért, te jártál iskolába? – Vakta most igazán döbbenetet mutatott, de Zaphod önelégültség-páncélján nem lehetett rést ütni ilyen kiskaliberű lövedékkel. Folytatta:

Próbáld a pozitív oldalát nézni: elvégre jobb, mint egy intergalaktikus sztráda útjába esni, nem? Amúgy tanultam ám tejút-topográfiát, csak pont ötös alát kaptam. Ezek gromek helyek voltak?

Gromek… Fogalmam sincs, nem éltem, amikor eltűntek, Anglia nagy részével együtt. De hát nem is ez a lényeg…

Látod, bébi, nem kell úgy mellre szívni a dolgot. A delfineknek például sokkal több helye van. Szerintem határozottan jobban szeretik a melegvizet!

A delfinek már régen elmentek, nem olvastad? Megérezték, hogy ha leáll a Golf-áramlat, már semmi sem akadályozza meg a katasztrófát. – A delfinek nem ugrottak ki, vagy nem is voltak! de legalábbis nem köszönték meg a halakat… – Villant át Vakta agyán az Ök-O-kontroll üzenete. Agyában bólogatott egyet, miközben visszaállt a kémény térerőárnyékába.

Nem a delfinek a lényeg, hanem a hozzád hasonló politikusok nyeglesége!!!

Vakta szinopszisainak végre sikerült visszatérniük a normális üzemmódba, s az elterelő problémák megoldása után feltenni az Igazi Kérdést:

Azt mondtad, elődeid?

Persze, Vaktababa, nem nézel híreket? Múlt héten választottak meg az újonnan alakult Amerikai Egyesült Királyság elnökének. Köszi, nem kell gratulálni, tulajdonképpen számítottam rá. A pályázati kiírásban bent volt, hogy állandó jelenlétet kérnek a volt USÁ-ban és a Brit szigeteken is. Ez eléggé leszűkítette a jelöltek körét… Össze is olvasztottam mindjárt a kettőt, így sokkal többet tudok ezzel a szuper verdával furikázni.

Dehát te nem a Galaxis elnöke vagy? – Nincs Galaxis, illetve nem laknak benne a Földön kívül, ergo nincs elnöke, különben is úgy mondják pontosan: A Birodalmi Kormány Elnöke! Upsz… –

Vaktának most nem kellett kéményárnyékba állnia, a Ök-O-kontroll hirtelen automatikusan lekapcsolta magát, míg kivizsgálták az elszólás felelősét. Egy darabig nem fog kellemetlenkedni – gondolta Vakta kaján kárörömmel – Amúgy nagyon silány masina, made in Szíriusz Kibernetikai Társaság. – várt egy kicsit, s tényleg: az SzKT-t nem szkennelték le, vagy említésére nem reagált az Ök-O-kontroll.

Zaphodnak, mióta az UKA elnöke lett, határozottan rosszul állt a valószínűtlenül selymesen lobogó szőke haj. Olyannyira, hogy mindkét cserélhető fejébe beültette. Zaphod egója ugyanis töretlenül fordítva korrelált a mások róla alkotott véleményével. A korábbi Nagy Britannia zsugorodó népe például állandóan tüntetett, hogy Bal Agy vezesse őket, ne Zaphod a maga kétes értékű test-teljességében. Közben az amerikaiak azért lobbiztak, hogy tiszta intelligencia helyett a levitézlett-arcfelvarratott testi Beeblebrox üljön a Fehér Házban. Az új elnök hallatlan megelégedéssel konstatálta népei kivételesen egy irányba mutató akaratát, s azzal pont ellenkezőleg döntött: Bal Agyat küldte Denverbe, míg maga az elsüllyedt Londonból Ben Nevisbe helyezett – s persze néhány szuperluxus VIP bárral kiegészített – parlamentben szeretett időzni.

Zaphod sokat sejtetően mosolygott.

Kicsi lány, nem tudod, hogy a Galaxisban csak a Földön van élet? Volt az a szerepjátékunk, ahol tényleg azt a klafa Aranyszív űrhajót vezettem, s valami nagykutyának kellett lennem hozzá. Hát, nem gondoltam, hogy ennyire be voltál szívva… De maradjunk a földön! Nem jössz kicsit hajókázni?

Az épület teraszának szintje alól kecses légpárnás hajó emelkedett fel, amely nagyon emlékeztette Vaktát valamire. Pedig a Földön még sosem láthatott hasonló jószágot, ráadásul a motoros járművek csak kivételes helyzetben voltak használhatóak a fosszilis készletek közel ötven évvel azelőtti kifogyása óta. Dehát a Földön mindig voltak egyenlőbbek…

4. Budapest

Támassza alá primer és szekunder számításokkal a P18. tételt! – Mondta a robot.

„P18: Végzetes globális problémák, tudományos és közvélekedés szerinti rangsoruk.” – olvasta Lejla. A robot zölden pislantva leokézta.

Megnyugodott. Ezt a tételt végre jól tudta.

Több jelentés is készült a globális problémák civilizációnkat veszélyeztető kockázatairól, ezek közül kiemelkedik a Római Klub 1972-es jelentése, valamint Rockström és szerzőtársai 2009-es, 2015-ös, majd 2022-es cikkei.

Az utóbbit fejtse ki, megvalósulásának függvényében! – mondta a robot. A tempó láthatólag gyorsult, de Lejla elemében volt:

A cikk első változata a klímaváltozást a harmadik legsúlyosabb problémának sorolta be, a Stetten által jegyzett 2015-ös verzió csak a 4. helyre tette. A bolygó határai szempontjából sokkal visszafordíthatatlanabbnak látszott a foszfor- és nitrogén-ciklus teljes felborulása…

Mi volt ennek elsődleges oka?

A nagyüzemi mezőgazdaság, illetve annak felelőtlen műtrágyázási stílusa.

Folytassa!

A másik irreverzibilis és végzetes folyamat a biodiverzitás eltűnése volt. Naponta 40-140 faj halt ki, főleg rovarok, de olyan, korábban élt állatok is, mint az oroszlán vagy az elefánt. A kihalás kb. 1000-szer gyorsabb volt, mint az új fajok keletkezése. A földi élet történetében öt nagy kihalási hullámot ismertünk, az eggyel korábbi a dinoszauruszoké volt. De a múlt századi mindegyiknél gyorsabb és nagyobb arányokat öltött. Ekkor ugrottak át a koronavírushoz hasonló paraziták az emberre. Végül eljutottunk a mai törékeny rendszerhez, ahol csak néhány tízezer vadon élő faj van, s az embert 90%-ban hét növény monokultúrája, valamint a mesterséges hús tartja fent. Az állati étrend megszűnt.

De hát ez jó, nem? – kérdezett közbe a szimpatikus bizottsági tag. – És a közvélemény?

Sokáig nem vett tudomást a problémákról. Meadowst és társait zöld őrülteknek tartották. Később az ökopártok egyes országokban bejutottak a parlamentbe, de sehol sem kormányra. A Stern-jelentés volt az első, amit komolyan vettek. Eszerint ugyanis a klímakrízis elkerülése több hasznot hoz, mint a semmittevés. Ám beindult egy ellenreakció is: a média – talán csak szenzáció-hajhászásból – elkezdte megkérdőjelezni a tudósok figyelmeztetéseit.

Igen, ez lesz a következő tétele: Összeesküvés-elméletek. Most folytassa a P18-at! – a robot figyelt, s kíméletlenül elfogulatlan volt. De hát ezért rakták be a bizottságba.

Elnézést. A már idézett Al Gore, aki munkásságáért megkapta az akkori idők legnagyobb elismerésének számító béke Nobel-díjat, Kellemetlen igazság könyvében egy érdekes statisztikát idéz. Közel ezer lektorált tudományos cikkből egy sem kételkedett, hogy van klímaváltozás, s az ember hozzájárulása jelentős. A napi sajtóban hasonló nagyságrendű újságcikkeknek több, mint fele azt állította, hogy a tudósok vitatkoznak.

Eddig rendben van – mondta a kétkedő bizottsági tag. Mondja tovább!

Később az emberek elhitték a klímaproblémát, de átestek a ló túlsó oldalára: menthetetlennek gondolták a helyzetet. Az éghajlatváltozásnál is súlyosabb gondokról szinte semmit sem tudtak. Pedig ezek erősítették egymás hatását, s néhány bajt még nem is tudtak kiszámolni. A 2022-es Stetten cikk megdöbbentő eredményt hozott. Ott, hol korábban még csak „új jelenségek”-et emlegettek: az anyagkörforgásban végzetes elcsúszás állt be. Elfogytak a ritka földfémek, mindent elborítottak a mikroműanyagok. Ezeket ráadásul naiv jószándékkal juttatták a talajba, édesvizekbe, világtengerekbe. Az volt a bökkenő, hogy az ún. lebomló műanyagok csak apró részecskékké darabolódtak, ám molekulaláncaik nem estek szét. Bejutottak a táplálékláncba, előidézve a növényzet elerőtlenedését. Erre figyelmeztetett elsőként a 2022-es Stetten cikk. A világtengerekben 2050-re több szemét volt, mint élőlény. Végül jött, amit a szerzők „ismeretlen jelenségek”-nek neveztek.

Vonja le a konklúziót!

A helyzet a múlt század közepére menthetetlennek látszott…

5. Denver, Colorado

A lenyugvó nap fényében csillogó ezüstszínű deltahajó észbontóan gyönyörű volt, amint leereszkedett a felhőkarcoló tetejére. Vakta Dentnek ezt minden bosszúsága ellenére el kellett ismernie. A Capitolium kupolája tekintélyt parancsolóan magasodott a hósapkás csúcsokkal a háttérben. Az amerikaiakra jellemző módon az épület eredeti méreteit másfélszeresére növelték az áthelyezéskor. De a csúcs mégis csak a Red Rock és mögötte a Mount Morrison volt. Ez a Paramount Pictures tudott valamit – gondolta Vakta.

Az elsüllyedt Washington DC-ben csak holografikus felvételen sétált egyszer, de kevés volt az ideje, éppen hogy végigrohanta a fő nevezetességeket. A Smithonian Múzeumba még egyszer be akart menni, bár a gyűjteményeket szinte teljesen áthelyezték az új fővárosba, a Sziklás-hegységbe. Vakta mindezek alapján azt gondolta, az új főváros nem csak árvízvédelmi szempontból volt jó választás. Elmélkedéséből látens kétfejű útitársa zökkentette ki:

Arthur papa hogy van, Vaki? – kérdezte Beeblebrox.

Szendvicset készít a McVeganban. Állítólag élvezi.

S anyád? Még mindig nem adta fel a celeb-karriert? Hogy emberek milyen magamutogatóak tudnak lenni…

Már régóta nem láttam. Utoljára 16 éves koromban bízott rá másfél-két hétre egy elég depressziós robotra, de aztán betöltöttem a 18-at… Elmentem, nem hagytam meg a címemet. Trillian állítólag Galaxis Guide News-nak tudósít, de ilyen meg állítólag nem létezik. – Vakta tudta értékelni, hogy az új világban még megvoltak a demokrácia kiüresedett kellékei: nem figyelték Ök-O-kontrollal. Zaphod felszínes érdeklődése újra megnyilvánult:

Hát igen, az ócska Útikalauz helyett végre elkezdett valami izgalmassal foglalkozni a kiadó. Persze nem is csoda, miután majdnem csődbe mentek Ford számlái miatt…

Nekem azért jobban tetszett az eredeti Kalauz, az még csak informált, s viccesen csinálta. De az a madár! Utálom, ha a gépek okosabbnak hiszik magukat az embernél. A 2. kiadás már nem kommentálta, hanem csinálta a valóságot! – Zaphod folytatta monológját:

Hát igen, a Guide News fantasztikus sportközvetítéseket hoz össze. A múltkor, amikor a páncélördög csapat játszott a poloskapattintóval a Puskás Stadionban, hát az nagyon gromek volt!

Zaphod, a földönkívüli életet betiltották, még nem hallottad?

6. Budapest

„P666: Összeesküvés elméletek.”

Az összeesküvés elméletek régóta töretlen népszerűségnek örvendenek a világon. Ha idézhetek egy múlt századi klasszikus sci-fi regényből: népszerűbbek a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből könyvnél, sőt talán még a nevezett Galaxis Útikalauznál is. Már persze ha léteznének – tette hozzá Lejla. Most biztosan érezte, hogy túllőtt a célon, még inkább, mint a bevezető nos-sal. A robot lámpácskái rosszalló szürkeséggel pislogtak, a többi bizottsági tag még hüledezett. Lejla gyorsan elterelte a szót:

Sokak szerint máig sem szállt a Holdra az ember, a 22. század leghírhedtebb kontinentális édesvíz-tolvaja, Hai Chin még mindig él, Bruce Lee viszont kitervelt gyilkosság áldozata lett. Egyesek biztosan tudni vélik a világvége időpontját.

Térjen a tárgyra! – mondta lassan és tagoltan a kekec tag.

Elnézést! A 21. század elejének népszerű vélekedése szerint az emberiség kollektíven sem lehet annyira ostoba, hogy saját magát kipusztítsa. Emögött kell lenni valami gonosz szándéknak, hatalmi és profitérdeknek, történelmi és világméretű összeesküvésnek.

Miért volt oly népszerű ez az elmélet? S csak tanulatlan emberek körében?

Nem, sajnos még a tudománnyal foglalkozók körül is sokan hittek ilyenekben. Ha egyetlen okot kellene kiemelnem, azt mondanám, hogy a ’Keresd a bűnöst!’ játék frappáns megoldást ad rendkívül komplex problémákra, melyeket egyébként igen fáradtságos és bizonytalan, nemhogy megoldani, de megérteni is.

És Ön szerint ki áll mindezek mögött? – kérdezte mosolyogva a szimpatikus tag.

Természetesen az Európai ÖkoUnió Fenntarthatósági Biztosa, akinek Chin, Soros és Kim Dzsong Un csak korai ügynökei voltak, s aki végső soron felelős miden bajért, beleértve bolygónk elpusztítását is: Prof. Ford Prefect![2] – mondta nevetve Lejla. – a bizottsági tagok felderültek, még a robotlámpák is mintha barátságosan kacsintottak volna. Lejla érezte, hogy nyert ügye van, de még nem dőlhet hátra. Az ökodiktatúra atyja, Prefect professzor nyilván egyöntetű népszerűtlenségnek örvendett a bizottság tagjai között. De persze nem mutathatták ki:

Több komolyságot, ha kérhetném! – szólt a robot.

Bocsánat! A világ elpusztítására vonatkozó összeesküvés elméletek nyilvánvalóan hamisnak bizonyultak, hiszen a világ még áll, s a fenntartható fejlődés lassan, de biztosan kibontakozott a 2050-re datált Fordulat Évétől. – A bizottság elégedetten dőlt hátra. Lejla átvette az irányítást: – Ha megengedik, áttérnék az O→R tételekre…

7. Dubai

Uncsi ez a Denver, hisz’ nem látni a tenger. Hoppá, versben beszélek? Észrevetted már milyen hipergromek fickó vagyok, Vaktabébi? – Zaphod teljesen saját hatása alá került: – Szóval itt arra büszkék a népek, hogy egy mérföld magasan vannak. Csak annyi a bibi, hogy még mindig van a környéken egy csomó hegy, s nem lehet nyugodtan száguldozni. Vaki, nem megyünk át egy kicsit dubajozni?

Beeblebrox nem várta meg a kétfős demokrácia döntését, állított valamit a műszerfalon, s a hajó pár perc múlva a Dzsumeira Pálma közepén landolt. Vaktának kezdett gyanús lenni a dolog:

Te, Zaphod! Hogyan értünk ide ilyen gyorsan? Mintha hiperűrugrást csináltunk volna a Földön. Egyáltalán, mivel megy ez a hajó?

Ám az elnök csöppet sem zavartatta magát:

Régebben jobban szerettem Amerikát, egész jó koktélokat kevernek arra. Főleg Las Vegas, na, az egy krúmszos hely volt! De mióta zacskós vizet kell inni, szívesebben időzök errefelé. Ezek az arab fickók aztán tudják, hogy kell élni! Mondjuk 50 méterrel meg kellett magasítani ezeket a fránya szigeteket, nem volt annyi eszük, hogy lebegősre csinálják. Viszont most frankó hiperfejest lehet ugrani a tengerbe – bár nemsokára megint feszített víztükrű lesz.

És a magasház?

Azt szépen körülgátalták üvegből az arab pajtik, most tök jól lehet látni a tengeri élővilágot alulról. Mármint a mesterséges lényeket. De a legszuperebb a fedett sípálya, most már háromszintes. Imádok ott síboxolni! Hiába, itt van lóvé…

De hát hogyan, mikor elfogyott az olaj?

Azért még valamicske lehet, nem gondolod, Vaktácska? – Zaphod most már tűrhetetlenül idegesítő volt. – Mióta az emírek leálltak azokkal a buta sivatagfásítási projektekkel, meg a repülj keveset – egyél növényt szlogenekkel, egész jó lett megint az élet. Síbox, lebegő szigetek, egykilométeres ház. Gromek!

2. RÉSZ: O→R

„Az élet nem csak abból áll, hogy növeljük sebességét.”
Mahatma Gandhi

8. Budapest

„O1: A fenntarthatatlanság gyökérokai és valódi megoldási lehetőségei.”

A válság okairól számtalan kósza képzet élt az emberek fejében, amiket eleinte a tudomány sem rakott rendbe. Sokan a túlnépesedést hibáztatták, a legjelentősebb itt a Population Bomb mű, illetve a szerző Holdrennel közös ún. IPAT egyenlete. Az egyenlet matematikailag ugyan helyes, de alapvetően rossz ideológiát sugall: technológiai optimizmust, korlátlan fogyasztást, s cserébe – pontosan nem definiált – népességkontrollt.

Ha már ennyire belement a tételhez szigorúan nem tartozó túlnépesedés témába, kezdje az elején. De röviden, ha kérhetném! – mondta a kötekedő tag.

Malthus állt elő először még a 18. század végén azzal az elmélettel, miszerint a népesség ugrásszerű emelkedését nem fogja lekövetni az élelmiszer-termelés. Bár a mezőgazdasági forradalom ezt megcáfolta, a teória tovább élt, s olyan vezető tudósok is csapdájába estek, mint a Nobel-díjas Konrad Lorenz.

Matematikailag ez mit jelent? – kérdezte az eddig szótlan kék hajú bizottsági tag.

Az alapvető higiéniai és jóléti állapotok elterjedésével a társadalmak olyan szintre jutnak, ami lehetővé teszi a népesség ugrásszerű növekedését. Ez persze az általános szegénység, magas gyerekhalálszám és halandóság hosszú „nyugalmi időszaka” után következik be…

Tehát? – szólt a kekec.

Tehát úgy néz ki, mintha a görbe exponenciális, de legalábbis hiperbolikus lenne.

Lejla csettintett ujjával, mire megjelent előtte a holografikus képernyő, melyre el is kezdte rajzolni az egyre meredekebben emelkedő görbét. A számítógép automatikusan hozzárendelte a világnépesség adatait évszámokkal, majd trendvonalat húzott hozzá. Lejla ujjait széthúzva hirtelen „felrobbantotta” az ábrát, ahol meg is jelent az öt legnagyobb népességű ország külön ábrája. A bizottsági tagok saját kivetítőiken követték, némelyikük elismerőleg mormogott.

Ha azonban jobban megnézzük az országok specifikus népességi görbéit, világosan látszik, hogy szigmoid függvényről van szó!

Azaz?

Azaz a népességnövekedés hamar csökkenő gyorsulást mutat, majd beáll egy egyensúlyi szintre, néhány esetben csökken is. Magyarország az inflexiós pontot már az 1990-es években elérte, a fejlett országokhoz hasonlóan. Kína és India növekedése a 2000-es évek elején kezdett el csökkenni, 2056-ra pedig a világnépesség már összességében is csökkent, mégis sokan még a Fordulat Évében is meg voltak győződve, hogy a túl sok ember a probléma.

9. Timpu, Bhután

Vakta, mióta faképnél hagyta Zaphodot, s a Slow Travex-szel utazott, határozottan nyugodtabb lett. Fél év önkéntes munkájába került, hogy eljusson Bhutánba. A globális fizetőeszközök eltűnésével és a pénzgazdaság visszaszorulásával mindenkinek lehetősége volt, hogy közcélú munkájával keresse meg nagy álmaira a pénzt. A mindennapi megélhetést a Feltétel Nélküli Alapjövedelem biztosította.

Vaktának Bhután volt Az Álom. De irtózatosan drága álom, azt meg kell hagyni. Los Angelesbe, a Universal Studios Múzeumba már 5 napi önkéntes munkával el lehetett jutni, a felújított, piros Eiffel-toronyba 2 nap volt a belépő, a Denverbe áttelepített Eco-Smithonean pedig továbbra is ingyenesen állt rendelkezésre, az alapító szándékával összhangban. Egy teljes heti all-inclusive tanulmányút a természeti bujaságáról híres UAE-ba sem került többe 1 hónap munkánál. Igaz, az ott töltött hetet is végig kellett önkénteskedni, ezt azonban mindenki szívesen vállalta. Dubai nagy szám volt a fiatalok körében, hiszen a sivatag helyén esőerdő nőtt a gondos geomérnökösködés eredményeként, ami a mikroklímát is kezdte megváltoztatni. Az ENSZ fel is vette a Biodiverzitási Parkok listájára a volt sivatagot. A városban a régi nagy épületeket oldalról futónövényekkel szigetelték, városi és tetőkerteket létesítettek. A Semiramis 2.0 lett Dubai új nagy látványossága. A városban lehetett ugyan autózni, de a fejlett tömegközlekedés, a jó bebiciklizhetőség és főleg az autósok lenézése miatt ezt senki sem tette.

Ám az igazán öko-krúmpsztos hely – ahogy a vogonok és Zaphod mondaná – továbbra is Bhután maradt. A kis Himalája-menti királyság volt az első fecske, mely akarva-akaratlanul jó irányba fordította a világtörténelmet. A bhutániaknak volt néhány ezer évük, hogy megtanulják az erőszakos versengés és bírvágy hátulütőit. Az ország a 17. században még háborúskodó uradalmakra oszlott, a 18. században a tibetiekkel és a mongolokkal hadakozott, a 19. században teljesen leégett a régi főváros, Punakha, s ezzel homályba burkolta az ország korábbi történelmét.

A 20. században Bhután végre önálló ország lett. Túl későn ahhoz, hogy a II. világháborúig állandóan hadakozó, de ekkorra stratégiát váltó  nagyhatalmak el akarják venni függetlenségét. Az országocska továbbra is boldog késlekedéssel élte történelmét, de az 1980-as években gyorsított: két évtized alatt átesett a kisebbség üldözésén, kitelepítéseken, polgárháborúba hajló terrorizmuson, majd a 2000-es évek elejére elérte a demokráciát.

Ha már azonban ilyen gyorsan ment neki a fejlődés, s megtapasztalta a modernizáció árnyoldalait, az új király azt gondolta, nem áll itt meg. Miután 1999-ben (!) bevezették a televíziót és az Internetet, az ifjú király valódi demokráciát és jóléti államot teremtett. A miniszerek évente tárcát cserélnek, hogy ne legyen idejük korrumpálódni. Ingyen adják a gyógyszert, madárvédelmi okokból leszerelték a távvezetékeket, az ország nem áhítozik olimpiai érmekre vagy foci VB-re. A 8000-es hegyeket szentnek tekintik, ezért lemondtak az igen jövedelmező hegymászó-turizmusról. Ez eddig nem sok embernek tűnt volna fel néhány szociológust és mérges hegymászót kivéve, ám amikor a GDP helyett bevezették a bruttó nemzeti boldogságot (GNH), állítólag több amerikai közgazdász szívinfarktust kapott. Mások vitriolos cikkekben gúnyolták ki „a közgazdaságtan későn jövő buddhista kontárait”, ám ezeken a cikkeken nem nevetett senki. Az előbbiek később szerencsére felépültek a modern orvostudománynak köszönhetően, s gondolták, nem árt már megnézni ezt a bizonyos Bhutánt. Miután sokáig kellett levelezniük s jó mélyen a zsebükbe nyúlniuk a turista vízumért, a kiskorukban beléjük vert kereslet-kínálat szent törvénye szerint maguk is meggyőződéses Bhután-modell hívők lettek. A kis királyság azon vette észre magát, hogy az alternatív közgazdászok Mekkájává vált.

Az ő szellemi örökösükként üldögélt Vakta egy Igen Magas Hegy tetején, s gyönyörködött a naplementében, melyet itt – Denvertől eltérően – nem zavart meg semmiféle Aranyszív-gyanús légi jármű. A galaxisban egyedül a Magrathea kettős napfelkeltéje nyújtott ehhez fogható látványt.

10. Budapest

A „népességrobbanást” tehát nem végzetes kórként, hanem a társadalmak fejlődésének természetes szakaszaként kell értelmeznünk, mint ahogy az ma már köztudott. E tévhit mellett sokan a „gonoszokat” hibáztatták, de az összeesküvés elméletekről már beszéltem. Eluralkodott egy olyan elgondolás is, mely szerint az ember alaptermészete rossz, ezt látszólag a közgazdaság-tudomány is megerősítette.

Miért keveri ide a közgazdaságtant? S mi az állításának alapja?

A közgazdaságtan atyjának, A. Smithnek 1776-ban megjelent művéből sokan kiolvasni vélték az ember kapzsi alaptermészetét, és megalkották az ún. homo oeconomicus Bár Smith sosem állított ilyet, ez az egydimenziós emberkép nagyon kapóra jött a közgazdaságtannak, mely bonyolult matematikai elemzéseket tudott építeni egy erős – habár teljességgel téves – axiómára, s ezzel szinte természettudományi státuszt vívott ki.

Ez nem csak az ön vélekedése? – kérdezte a kékhajú, aki talán pont közgazdász volt.

Azzal tudnám alátámasztani, hogy az eredeti öt Nobel-díj mellett egyedül ez a tudományág részesült ebben az elismerésben, egészen 2042-es eltörléséig. – A kékhajú vagy mégsem közgazdász volt, vagy rendkívül igazságos ember. Bólogatott.

Az ember romlottságának hite egyfelől önbeteljesítő jóslattá vált, másfelől sokan már nem is bánkódtak az egyre közelebbre prognosztizált globális katasztrófa miatt. S itt hozott áttörést a Postgrowth Economists’ Group 2033-ban kiadott könyve. Ez Piketty, az Oxfam, a High Pay Center és más mértékadó műhelyek kutatásait foglalta össze. Eszerint az extrém egyenlőtlenség az a gyökérok, aminél lejjebb már diffúz és spekulatív lesz az okok hierarchiája.

Maga az egyenlőtlenség? – kérdezte a segítő tag.

Helyesbítek: a kapitalista rendszer azon természete, mely szerint az egyenlőtlenségeket korlátlanul engedi növekedni. Jó példa erre az ún. József-fillér esete.

Ne fejtse ki, ismerjük! – mondta a kékhajú. – Mégiscsak közgazdász! – gondolta Lejla.

Nem térnék ki az egyenlőtlenség tényeire sem, ezeket ma már minden alapiskolában tanítják. Innen a megoldás már egyszerű volt, amit szintén nem részleteznék, azt hiszem külön tételt képeznek az akadémiai doktori vizsgán… – Lejla érezte, hogy ennyivel nem ússza meg. Pedig ezt a tételt épphogy csak átfutotta, s volt valami homályos rossz előérzete vele kapcsolatban. A kekec lecsapott a tudásrésre:

Azért ha némileg összefoglalná! – a kékhajú és a szimpatikus rosszallólag nézett rá. A kötekedő most egyértelműen megszegte az etikettet, ami nagyjából a legnagyobb vétség, ami előfordulhat a Visegrádi Tudományos Akadémia termeiben. A falon lévő díszes VTA logók és Széchenyi István idealizált festménye szinte szikrát vetettek mérgükben.

11. Ha Long, Vietnám

A nászút első osztályúra sikeredett. Lejla hálát adott az Istennek, hogy mégis az optimista klímaforgatókönyv valósult meg. – Ha 45 méterrel kevesebb lógna ki ezekből a sziklákból, kétségtelenül kevésbé impozáns látvány lenne. És a műanyagszemét-takaró sem állna jól itt a víznek. Vakta hálás volt, s odabújt férjéhez. A naplementét nézték. A jelenet kissé már giccsbe hajlott…

12.  Budapest

Vakta most átérezte azt a közhelyet, hogy amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor jön a hajnal. – Ezt majd ki is keresem, s beírom az emlékkönyvembe! – gondolta. Újra kezdett feléje fordulni a közbizalom, s a kekec kitartó erőfeszítései, hogy népszerűtlenné tegye magát, gyümölcsöt hoztak.

Az O42-es tétel („Lokális és globális megoldások” – írta ki a bizottsági tagok előtt megjelenő, majd eloszló holografikus képernyő) összefoglalásaként csak címszavakat mondanék: bevezették a Tobin-adót, elterjedtek a vagyonfelhalmozást és globális átcsoportosítást ellehetetlenítő helyi pénzek, a hippimozgalom felelevenítette az észak-amerikai indiánok Podlach nevű intézményét. Bevezették az FNA-t (az előmaterializálódó képernyő hűségesen kiírta a feloldást, „feltétel nélküli alapjövedelem”, de a kékhajú ujjának egy kis mozdulatával mérgesen visszasuhintotta a virtuális nemlétbe), a lassú utazás és étkezés mozgalmait, sőt, ebbe az irányba fejlesztették a közlekedési infrastruktúrát. Egy idő után ciki lett menő kocsival járni. Eleinte csak a szőrmebundákat öntötték le festékkel a környezetvédők, de mozgalom kiterjedt az indokolatlanul nagy motorral és kasztnival felszerelt zöld rendszámos autókra is. A Teslák visszapillantó tördelésével kezdődött, majd a Megafactory és Mars-expedíció botrány után Elon Musk birodalma végleg elbukott. Ezután nemcsak a benzinzabálókat és a dízeleket, de az elektromos autókat is gyakran megrongálták.

A kötekedő tagon a türelmetlenség jelei mutatkoztak. Ám Lejla – magát is meglepő módon – egészen jól belejött a tétel kifejtésébe, s most már juszt is folytatta.

Fellépett és gyorsan elterjedt egy új szekta, mely szerint a Jelenések könyvében megjósolt vaspáncél vértű sáskák, melyek „szárnyának csattogása olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése”, nem mások, mint a klímaváltozásért felelős gépkocsik, repülők és luxushajók. Az Anti-Apollión szekta ugyan 6 hónap után eltűnt – miután valaki elolvasta a János jelenéseit, s abban csak öt hónapot kaptak a skorpióhoz hasonló erejű lények az emberek kínzására – de hatása megmaradt. Persze a 2020-2025-ös Covid-19 világgazdasági válság hozta meg az áttörést. Betiltották az indokolatlan repülőzést, autózást, távolsági kompközlekedést. A nemzetközi szállítás megdrágításával előretörtek a helyi termékek, a sanyarúbb természeti adottságokkal rendelkező országok pedig megpróbálták kialakítani saját permakultúrás mezőgazdaságukat.

Most már más bizottsági tagok is elkezdtek cikóriakávés bögréjükkel és csapvizes palackjaikkal bíbelődni. Lejla érezte, hogy nincs sok ideje. Amúgy is már régóta improvizált.

Mindez egybeesett a környezettudatosság általános elterjedésével, úgymint víztakarékos főzés és tisztálkodás, az eldobható edényzet teljes bojkottja, az újrahasználható csomagolások diadala, stb. Folytassam?

Nem szükséges! Teljesen meg vagyunk győzve. – mondta a szimpatikus bizottsági tag. – Kérem, foglalja össze a szerepjáték és a tételek tanulságát, s tegye meg röviden az önértékelést!

13. Luanda, Angola

Vakta férjében gyönyörködött. Ő meg a gyerekekben. A kis Arhimédesz egy sündisznót próbált bottal kicsalogatni a vackáról, de az szívesebben folytatta volna a sziesztát. A némileg mozgékonyabb Sting viszont Arhimédeszt próbálta kimozdítani komfortzónájából – láthatólag nagyobb sikerrel. A vihar kirobbanóban volt. De Zaph odakiáltott:

Gyerekek, ki kér papaját? – Ügyes, határozottan ügyes! – gondolta Vakta. – Figyel, épp a megfelelő pillanatban avatkozik közbe, ráadásul elterelő hadművelettel! Egész jól felnőtt a feladathoz. Ki gondolta volna…

A két fiú odaszaladt a gyümölcsért, duzzogva elszaladt kezet mosni, majd ismét odaszaladt. Felmarkolták s egy szempillantás alatt eltüntették a felvágott szeleteket. Mire a 2 éves Veronika odatotyogott, ők már újra boldogan huzakodtak a kert másik végében a sündisznó-csalogató boton. Zaph azonban – szinte ember -, de legalábbis férfi-feletti előrelátó bölcsességről tanúságot téve félrerakott neki is pár szeletet. Vera jó kislányhoz méltón magától kezet mosott, s leült az asztalhoz falatozni.

Mióta a kellemes éghajlatú Luanda külvárosában éltek, egészen boldognak érezték magukat. Az országban régóta béke honolt, a tenger kellemes volt, az árak a népességszámmal együtt konszolidálódtak. Mióta újra lakhatóvá vált a Szahara, a fekete kontinensen egyfelől kiegyenlítődött a népsűrűség, másfelől drasztikusan csökkent a kivándorlás. Lehetett az itteni jó életben gondolkodni hosszú távon is, s ez sok európait és ázsiait vonzott ide. Angola már tarkább etnikumúnak számított, mint a híres 21. század eleji London.

Vakta egy függőágyban feküdt, a frissen megszerzett akadémiai doktorátusa jól eső nyugalommal töltötte el. Azon ritka pillanatok egyike volt ez, amikor amúgy folytonosan pörgő-törekvő (rosszakarói szerint izgága) természete kissé megnyugodott. A VTA-n még mindig a poroszos követelményrendszer dívott, így igen nagy dolognak számított, hogy Vakta nőként, anyaként, 33 évesen meg tudta szerezni a fokozatot. Még nem döntötte el, távdolgozik-e Magyarországra, állást vállal a Luandai Akadémia valamelyik kutatóközpontjában, vagy egy vezető kínai egyetemhez szegődik. Karrier és fizetés szempontjából kétségtelenül az utóbbi lett volna a kézenfekvő választás, mióta Kína három egyeteme is bekerült a top 8-ba.

Vakta azonban most néhány év pihenőt szeretett volna. A három, szüléssel tarkított, intenzív tanuló és kutatóév kissé megviselte. Maga szerette volna nevelni gyerekeit, annak ellenére, hogy Zaphod hasonlóan jól teljesített az apavizsgán. Mióta felhagyott a politikai karrierjével s extravagáns aranyifjú szokásaival, egész megfontolt személyiség lett belőle. – Minden klassz, bárcsak maradna így! – gondolta Vakta. Az idillből Zaphod billentette ki:

Édesem, nem segítenél? Klassz volt ez a három évi GYES, meg minden, de azért kicsit te is foglalkozhatnál a gyerekekkel! Vagy fogadjunk mégis egy robot-nörszöt? Rabszolgát már ezen a környéken is alig lehet kapni, bizonyára észrevetted!

Bocsi, Zaph, jövök már, csak kicsit elbambultam. – mondta Lejla.

14. Budapest

Kérjük, intézményünk hagyományai szerint értékelje mai saját teljesítményét! – mondta a robot. Vakta előre utálta ezt a részt. De felkészült rá. Hozzákezdett:

Azt hiszem, a választott szerepjáték egészen jól sikerült…

Rendesen! – vágott közbe a kékhajú. Önnek meg kell szoknia, hogy a saját munkáját is éppen olyan objektíven értékelje, mint másokét. Ez most nem az álszerénység ideje!

Rendben, elnézést kérek! Azért választottam a sci-fi műfaját és konkrétan ezt a művet a szerepjátékhoz, mert szerettem volna könnyeden, mégis tudományos, de még inkább filozófiai mélységben is megalapozottan vázolni a P tételeket…

Kiváló választás volt! – mondta a szimpatikus.

Köszönöm. Szóval a P tételeket, azaz a pesszimista forgatókönyveket. Melyek, mint tudjuk, szerencsére nem következtek be, bár ezt szinte senki nem gondolta volna a 21. század elején. Ezért is választottam a Douglas Adams művét, a valószínűtlenségi hajtómű által megihletve. – Vakta nem akart ilyen költőien fogalmazni, de hát elvégre Előadóművészi és Közgazdasági tudományokból aspirált a fokozatra. Folytatta:

A gép utána automatikusan sorsolta ki a két szereplőt, kissé nehéz volt úgy megoldani a feladatot, hogy a többi kulcsfigurát ne szerepeltessem. – Ekkorát hazudni!… gondolta Lejla-Vakta, s a hátsó sorban szurkoló férjére nézett. Az uralkodott arcvonásain, pedig mindig is lecsapta a magas labdákat. Tényleg, mintha két arca lenne, mint Janusnak. – gondolta Vakta, de visszaterelte elméjét az önértékelés nemszeretem feladatára.

A tételeket igyekeztem összekötni, felfűzni arra a logikai ívre, amely – habár valószínűtlenül is, de – elvezetett a globális felmelegedés és fenntarthatóság problémájának megoldásához.

Engedjen meg egy magánjellegű kérdést! – mondta a kötekedő, aki mostanra végleg megszelídült, s láthatólag tényleg kíváncsi volt Lejla véleményére. – Ön szerint végleg megnyertük a háborút?

Nem, nem gondolom. De egy döntő csatát nyertünk, néhány századig talán békében élhetünk. A világ sosem lesz tökéletesen fenntartható, de a közvetlen veszélyt elhárítottuk, tanultunk belőle. A mi 2-3 generációnk ennyit tudott tenni. Visszaállt a tengerszint a PreInd szintre, stabilizálódott a népesség, drasztikusan csökkent az egyenlőtlenség, megfékeztük a vírusokat. És legfőképp nem kellett bevezetni az öko-diktatúrát!

Igen, ez az Ök-O-kontroll kiváló ötlet volt! Valóban megirigyelte volna a Szíriusz Kibernetikai Társaság, de még a Nagy Testvér is. – vigyorgott a volt kekec.

Köszönöm. – mosolygott Vakta.

A monitorokon lefutott a bizottsági tagok egyéni értékelése. Még itt-ott javítgattak, állítgattak rajta, majd a számítógép kihozta a konszenzusos véleményt. A tagok leokézták, a hátsó falon hatalmas aranybetűkkel megjelent a summa cum laude felirat. A hallgatóság sorain elismerő, egyben felszabadult morajlás futott végig.

De az elnök egy pillanatra még hátráltatta az ünneplést.

Kérem, őrizzék meg nyugalmukat! Még visszavan egy rövid avatási aktus! Kedves Jelölt – most szólíthatom utoljára így – engedjen meg még egy kérdést: Miért adta munkájának a 42+ címet? Gondolom egyfelől a regényre való utalás miatt, másfelől – mily érdekes egybeesés – ez volt a 2042-ben elért legmagasabb éves globális átlaghőmérséklet.

Vakta mosolygott.

Igen, teljesen igaza van elnök úr, de van még egy harmadik ok is. A férjem ma ünnepli 42. születésnapját. Ezúton nyilvánosan is nagyon köszönöm támogatását az elmúlt 7 évben!

Zaphod – életében talán először – kissé feszengve emelkedett fel az utolsó sorban. Minden szem felé fordult, majd hirtelen spontán tapsolni kezdett a közönség. Zaph végül megemberelte magát, de csak ennyit tudott kinyögni:

Nagyon szívesen, Vakta. Életem legszebb 7 éve volt!

Az elnök megvárta, míg elül a vastaps, majd az egész bizottság felállt. Példájukat követte a közönség. Még a fiúk és a kis Vera is abbahagyta a rosszalkodást.

Vakta Lejla Dent, anyja neve Tricia McMillan! – olvasta a bizottság elnöke.

Bocsánat, már az asszonynevem használom. Csak nehogy rosszul kerüljön be az oklevélbe…

Elnézését kérem, Beeblebrox asszony! A Visegrádi Tudományos Akadémia nevében, az Európai Unió elnöke által ránk ruházott jognál fogva ezennel akadémia doktorrá fogadjuk. Kérjük, továbbra is hazája, az emberiség és a bolygó érdekében használja az Önre bízott tálentumot! Gratulálunk, Dent professzor!

Vakta másodszor nem javította ki. A zsebkendőjét kereste. Szülei szintén, sőt a hallgatóság gyanúsan nagy része is. Csak Zaphod vigyorgott bátorítóan a nézőtér utolsó sorából. Egészen addig, míg a pad alatt játszó fiai hatalmas csattanással ki nem estek a padból, némileg megtörve a pillanat szakralitását.

15. Róma vagy Assisi

Zaphod a vallásközi párbeszéd zárókongresszusát nézte a tévében. Vakta eloltotta a gyerekeknél a villanyt, s nagyot sóhajtva leült mellé a kanapéra. Zaph odébb húzódott:

Gyere, Lejla bébi, épp a pápa előimádkozik. Rómából vagy Assisiből, vagy valami ilyesmi helyről.

A háttérben jól látszottak Perugia hegyei. – Hát a Betelgeuse V-n tényleg lehetett jó a földi földrajzoktatás – gondolta Vakta. – Bár nyolc év alatt már ragadhatott volna rá valami. Hangosan azonban nem szólt semmit, inkább elhessegette a bántó gondolatot. Közben a pápa zárszavát mondta:

Köszönjük, irgalmas, teremtő Isten, bármely néven tisztelnek is az itt jelenlévők és a távolban lévő testvéreink, hogy megmutattad nekünk az ember jó oldalát, s visszanyertük hitünket az Emberben, az Emberfiában, s ezzel Benned is!

Frappáns! – gondolta Vakta. Kikapcsolták a tévét.

Vakta, mondhatok egy viccet? Eredetileg katolikusos, de én egy kicsit modernizáltam.

Úgyis elmondod…

Ja, szóval: felkerül a tag a Mennyországba. Szent Péter körbevezeti. Benéznek az első terembe, ahol vidám poloskapattintgatás folyik. Azt mondja Péter: – Itt vannak Traal bolygó üdvözültjei. Mennek tovább. Egy kisebb teremhez érnek, ahol sok titán páncélördög kártyázik békésen háborús áldozataival. Szent Péter – Ők a jók a Striterax Titánról. – A következő terem még nagyobb, sok benne a kétfejű és a stoppos. Péter csak az ajtón lévő táblára mutat: – Betelgeuse rendszer. Végül a leghatalmasabb teremhez érnek. Péter csendre inti a tagot: – Csitt, itt van majdnem minden humanoid. Keresztények, kriptokeresztények és akik magukat ateistáknak gondolták. De halkan: ők azt hiszik, egyedül vannak az Univerzumban!

Gyere, Vakta, menjünk egy kört!

Nem hagyom itt a gyerekeket, még felügyelettel sem! Különben is, visszaadhatnád már azt a masinát! Angolában úgysem használhatjuk feltűnés nélkül. Környezetszennyező is.

Tudod, hogy minden káros szenvedélyemről lemondtam a kedvedért. De azt az egyet nézd el nekem még egy kicsit, hogy a szolgálati űrhajókat néha megtartom, hátha még jók lesznek valamire…

[1] Hom. Il. 4, 440 skk Erisről (lat.: Discordia), „az egyenetlenségnek, czivódásnak és veszekedésnek istenasszonyáról”

[2] A Galaxis Útikalauz szócikke szerint „Valószínűtlenség: a sokváltozós statisztika várható értékével ellentétes fogalom. Annak esélye, hogy valami nem történik meg. A végtelen változós statisztika tutibiztos értékével szembeni holtbiztos-lehetetlen-nem is érték a valószínűtlenségi hajtóművek felrobbanása óta felborította a Galaxis trillió évek óta kiszámítható rendjét. Bálnák és petúniák felbukkanását eredményezte az űrben, lehetővé tett ultra-hiperűr ugrásokat, kiapadhatatlan pángalaktikus gégepukkasztó forrást fakasztott egy matrac hónaaljából a Squornshellus Zétán, mely azóta a puck vallás fő zarándokhelyévé vált. A megnövekedett forgalom több bolygó szanálásával járó hiperűrsztrádák építését tette szükségessé. Ugyanilyen véletlen egybeesésnek tekinthetjük olyan valószínűtlen nevek kétszeri használatát az Univerzumban, mint a Húsvét-szigetek, Dánia, vagy Ford Prefect.

Tóth Gergely | alternatív közgazdászként határozza meg magát. A KÖVET Egyesület egyik alapítója és főtitkára, a MATE Kaposvári Kampuszának főállású professzora, tanszékvezető. Öt gyermek édesapja, szeret(ne) sítúrázni, korábban triatlonozott. Olvasás-függő, grafomán. Fő írásműve a Gazdasággép, melyet itt mutat be 8 percben.