Tartalom
- 1 Miért rendkívül fontosak az erdők a Föld és az emberiség számára egyaránt?
- 2 Mi az erdőgazdálkodás célja, feladata?
- 3 Mit tartogat a jövő, mi lesz 30 év múlva a kipusztuló bükkösök, fekete- és lucfenyők helyén?
- 3.1 Az erdők hatása a klímaváltozásra
- 3.2 A klímaváltozás hatása az erdőkre
- 3.3 Az EU és az erdők jövője
- 3.4 A WWF Magyarország kész megoldás-javaslattal bír a hazai erdők védelmében
- 3.5 Szép szavak a semmiről – mi a baj az aktuális (2023-as) nemzeti klímastratégiával, de leginkább az erdőkre vonatkozó megállapításaival?
- 3.6 Mit tehet az átlagember?
- 4 Felhasznált források
Ma már szinte közhely, hogy az erdőgazdálkodás létfontosságú az erdők megőrzéséhez – az erdőknek pedig globálisan és lokálisan is kulcsszerepe van a klímaváltozás folyamataiban, pusztító hatásainak mérséklésében. Ha van még esélyünk, akkor azt jórészt az erdők jelentik.
Ehhez képest nemcsak Amazóniában, de már Európában is jelentős terhelést jelent az erdőkben zajló fakitermelés – holott az elmúlt három évben a sose látott méretű erdőtüzek önmagukban is óriási pusztítást végeztek.
Jogos a kérdés, hogy mi a helyzet Magyarországon, mi van, és mi lesz a magyar erdőkkel? Néhány ezer évvel ezelőtt Európa felszínét nagyrészt erdők borították – mára a kontinens erdeinek több mint fele eltűnt.
A szomorú folyamatnak több okát ismerjük, és ami ma itt nekünk a legfontosabb: az ember leteheti ugyan a láncfűrészt, de a felgyorsult klímaváltozás megállíthatatlanul irtja egész régiók meghatározó erdőtípusait.
Itt nem csak az egyre gyakoribb és pusztítóbb erdőtüzekre kell gondolni, hanem a szárazság és a meleg által helyzetbe hozott kártevőkre és invazív fajokra is. Németországban például két-három év alatt több mint 100 ezer hektár fenyves pusztult el a szúbogarak elszaporodása miatt.
Ahhoz, hogy megértsük a homo sapiens felelősségét az erdőállomány zsugorodásáért, érdemes tudni, hogy Európában már évezredekkel ezelőtt elkezdődött az erdőirtás. A Plymouth-i Egyetem kutatásából kiderült ugyanis, hogy a folyamat már a bronzkorban is intenzíven zajlott – az elmúlt hatezer évben pedig megfeleződött az európai erdőállomány.
Miért rendkívül fontosak az erdők a Föld és az emberiség számára egyaránt?
A szárazföldi felszín 30 százalékát borítják erdők. Kulcsfontosságú szerepet játszanak a vízkörforgás szabályozásában, a CO2 megkötésében, a talajerózió megelőzésében, de az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében is. Azt mondhatjuk, ha nincsenek erdők, emberi civilizáció sincs.
Egy friss kutatás szerint az erdők világszerte egyre több CO2-t vesznek fel a levegőből, de az emberek által a légkörbe kibocsátott hatalmas mennyiségű CO2 elnyelésében alulmaradnak.
A tanulmányban egy tudóscsoport a szén-dioxid-ingadozás becslésére vállalkozott. Az északi erdők veszik fel a legtöbb CO2-t, mivel nagyobb földterületet borítanak. A trópusi erdők azonban hatékonyabbak a szén megkötésében, nem utolsósorban a kedvező időjárási viszonyok, például az egész éves napsütés miatt.
A fao.org (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) szerint erdők részvétele az éghajlatváltozásban hármas természetű:
- megkötik a szén-dioxidot és így szenet tárolnak,
- CO2-forrássá válnak, amikor égnek, vagy általában, amikor természetes vagy emberi tevékenység következtében fákat veszítenek.
- CO2-nyelőkké válnak, amikor biomasszát termelnek, vagy a területük növekszik.
A Föld bioszférája olyan szén-dioxid-nyelőt képez, amely évente körülbelül 2,3 GtC-t nyel el. Ez az összes fosszilis tüzelőanyag-kibocsátás közel 30 százalékát teszi ki (összesen 6,3-6,5 GtC/év), és összehasonlítható az erdőirtásból származó CO2-kibocsátással (1,6 és 2 GtC/év).
[számítási segédlet: GtC jelentése „Gigatonnes of Carbon”, azaz milliárd tonnányi szén. 3,7 Gt széndioxid 1 GtC-val egyenértékű.]
Az erdők milliónyi növény- és állatfajnak adnak otthont – szó szerint
A szárazföldi élővilág jelentős része erdős területen él, így a biodiverzitás megőrzésében is kulcsszerepe van az erdőknek: az erdők adnak otthont 60 000 különböző fafajnak, a kétéltűfajok 80 százalékának, a madárfajok 75 százalékának és a világ emlősfajai 68 százalékának.
Több mint 1,6 milliárd ember élete közvetlenül, egzisztenciálisan és kulturálisan is az erdőkhöz kapcsolódik. De a modern, városi civilizációk lakója is ezer dolgot használ – az oxigénen túl -, ami elképzelhetetlen az erdők által biztosított nyersanyagok nélkül.
Mi az erdőgazdálkodás célja, feladata?
Az erdőgazdálkodás az erdészeti igazgatás része, és mint ilyen tudományos képesítést és szakmai ismereteket egyaránt igénylő, összetett tevékenységi kör.
Az Országos Erdészeti Egyesület megfogalmazásában az erdőgazdálkodás elsődleges célja és feladata, hogy az erdők környezeti és emberi terhelését ellensúlyozza, illetve óvja az erdőt, mint komplex élettársulás-közösséget. Az erdőkre nehezedő terhelésbe tartozik a faigény és a turizmus kiszolgálása, az éghajlatváltozás, az állat- és növénypopuláció hatásai és változásai, stb.
Mik az erdőgazdálkodás szabályai?
Az erődgazdálkodás szabályozása folyamatosan alakul, és az Európai Unió elsősorban tagállami szinten kezeli a kérdést.
Ugyanakkor jól mutatja a szektor fontosságát, hogy az EU közel 182 millió hektárnyi erdővel rendelkezik, amely az Unió szárazföldi területének 43%-át teszi ki, úgy, hogy ráadásul az erdőterületek Európa egyik legfontosabb megújuló erőforrását jelentik.
Az EU erdőterületei rendkívül változatosak, az erdőtípusok, az erdőjellemzők és a tulajdonosi struktúrák széles skálája jellemzi őket. Mindehhez kapcsolódóan komoly kihívást jelentenek a környezeti változások miatt terebélyesedő EU-elvárások is.
Az erdőgazdálkodás az EU-ban
Az EU támogatja az erdőgazdálkodást, főként a közös agrárpolitikán (KAP) keresztül. A KAP pénzügyi támogatást nyújt a vidéki területeknek, és az uniós országok dönthetnek úgy, hogy az erdészeti intézkedéseket a nemzeti vidékfejlesztési programjaik keretében finanszírozzák.
Ezen intézkedések célja az erdők védelme, az éghajlatváltozással szembeni ellenállóbbá tétele, az erdők sokrétű funkcióinak megőrzése, beleértve a környezeti szolgáltatások nyújtását, valamint a beruházások, az innováció és a képzés támogatása a vidéki gazdaság javára.
Az erdőgazdálkodás Magyarországon
Az elmúlt években jelentősen átalakult az erdőgazdálkodás jogszabályi háttere Magyarországon: az Orbán-kormány 2013-as ún. Földforgalmi Törvénye az erdőgazdálkodást az agrárium részeként kezeli.
Ezt kiegészítette, illetve módosította a 2013. évi CCXII. törvény, majd a 2021. évi LX. törvény, aminek értelmében ma Magyarországon az lehet erdőtulajdonos, aki rendelkezik felsőfokú agrárvégzettséggel vagy aranykalászos gazda végzettséggel vagy erdőművelő végzettséggel. A teljes listát az 504/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. melléklete tartalmazza.
Az erdészeti ágazathoz kapcsolódó feladatok jelenleg az Agrármisztérium, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Nemzeti Földügyi Központ, továbbá a kormányhivatalok közt oszlanak meg.
Első ránézésre Magyarország nem is áll rosszul: száz év alatt duplájára nőtt az erdőállomány: az 1920-as egymillió hektár duplája, több mint 2 millió hektár definíció szerint erdő – kérdés persze, hogy a szép számok mögött mi a valóság.
Vitathatatlan, hogy a trianoni békeszerződéssel Magyarország elvesztette erdőinek 4/5-ét. A meghúzott határokon belül 1920-ban még csupán alig 1 millió hektárt fedett erdő.
A Babits Kiadó gondozásában megjelent Magyarország a XX. században (IV. kötet) így foglalja össze:
„A történelmi Magyarország területét feldaraboló trianoni békeszerződés különösen súlyosan érintette az erdőgazdaságot. Az ország területének 72%-os veszteségével szemben elveszett az erdők 84,1%-a, mégpedig a legértékesebb fatőkéjű állományok. Az ipar szempontjából oly fontos fenyvesek aránya 24%-ról 4%-ra, az állami tulajdonú erdők aránya 15,9%-ról 4,1%-ra csökkent… [Magyarország] Európának erdőben-fában egyik legszegényebb országává vált.”
Trianon után tudatos erdőtelepítés kezdődött
Az elmúlt 100 év magyarországi erdőgazdálkodása csodaszámba megy abban a tekintetben, hogy mindegyik rendszer valamennyi kormánya egyaránt fontosnak tartotta, hogy ne csupán megtartsa, de folyamatosan növelje az erdőállományt.
Alig néhány évvel Trianon után már intenzív és tudatos erdősítés kezdődött, az 1923-ban elfogadott erdőtelepítési törvény pedig jogszabályi keretbe foglalta az Alföld fásítását célzó komplex programot. De a fatelepítés 1945, és kiváltképpen az 1950 utáni időszakban is folytatódott.
Ahogy a Magyarország a XX. században lapjain olvashatjuk: az „ország erdősültsége az 1945. évi 11,8%-ról az ezredfordulóig több mint 18%-ra növekedett. Ez volt a magyar erdészet évezredes történetének legnagyobb sikere, mivel visszájára fordította az erdőterületnek az államalapítástól a II. világháború végéig szakadatlanul tartó csökkenő tendenciáját.”
Mindezt pedig az erdészeti szakemberek „az erdőgazdasági tájanként a jellemző erdőtípusokra alapozott erdőművelés” alapján végezték, méghozzá kiváló tudományos színvonalon. A klímaváltozás azonban egész erdőket tüntethet el éppen az erdőművelés sajátosságai miatt.
Erdőgazdálkodási célú erdő vagy ökológiailag értékes erdő – nem mindegy!
Száz év alatt tehát megduplázódott az erdők mennyisége, de a jelentős részüket erdőgazdálkodási célból ültették: faanyagnak, kutatási célból, vagy a vadgazdálkodást támogatva. Az, hogy mennyi az ökológiai szempontból értékes erdő, már egészen más képet fest.
A WWF Magyarország kutatásai alapján hazánk „erdőterületének alig két százalékát teszik ki az élővilág megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, 120 évnél idősebb erdők.” Ennél is aggasztóbb, hogy az egyharmaduk nem részesül természetvédelmi oltalomban, és így a „védett és fokozottan védett állami területen található öreg erdők több mint felén pedig fakitermelés folyik.”
Jól mutatják a további adatok, milyen szinten használta az ország az erdőket gazdasági, lakossági és háborús célokra, és mennyire intenzíven kellett új erdőket telepíteni ahhoz, hogy az ország területének 20%-át erdők borítsák!
Az erdők alig 0,35%-a idősebb 150 évnél, 200 évnél pedig csupán 186 hektárnyi erdő korosabb. Összehasonlításként, a Népliget 129 hektáron terül el.
Most viszont úgy tűnik, hogy lassan búcsút mondhatunk a bükknek, a tölgynek, vagy a nem őshonos, de a magyar gasztronómia egyik fontos forrásává vált diónak – és nem csak azért, mert intenzív fakitermelés zajlik az öreg erdőkben is.
Erdőgazdálkodás versus nemzeti parkok, avagy mi a nemzet érdeke?
A WWF Magyarország felmérése szerint sajnálatos módon még a védett területeken is folyik vágásos erdőgazdálkodás, ami a teljes erdőállomány több mint 90%-át érinti. Dacára minden erdőtelepítésnek még mindig túl kevés az öreg erdő, és a folyamatos fakitermelés miatt nem tudnak kialakulni érdemben gazdag élővilággal bíró, természetes erdők.
Mindez azonban részben nemzeti – pontosabban nemzetgazdasági érdek. Faanyagra szükség van, és ha nem itt vágják ki, akkor máshol teszik. Minél messzebb, annál környezetszennyezőbb lesz a szállítása is.
Másfelől az is nemzeti érdek, hogy minél több háborítatlanul növekvő, a biológiai sokszínűséget erősítő, természetes erdőnk legyen. Persze, ez nem azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodással vagy a fakitermeléssel le kéne állni!
Mindössze azt, hogy a védett erdőkben ne legyen termelés, hagyják regenerálódni azokat, ameddig csak lehet, és ha muszáj, akkor örökerdő üzemmódot alkalmazzanak.
Olyan dilemma ez, amelynél rendkívül nehéz jól dönteni. Egy bizonyos: dönteni kell. Szerencsére az erdőtelepítést az állam is támogatja, bár ebben is van egy csavar.
Milyen erdőtelepítést támogat a kormány és mennyire nehéz belekezdeni?
Ahogy láttuk, az elmúlt száz év során szinte mindvégig kiemelt célként kezelte az aktuális politikai hatalom az erdősítés kérdését. Most is fut erre kiemelt állami pályázat VP5- 8.1.1-16 Felhívás mezőgazdasági és nem mezőgazdasági földterületen végrehajtott telepítések megvalósítására címen igényelhető támogatásként, 65,37 milliárd forint keretösszeggel, 2016-2021 között.
Erről a támogatásról, annak részleteiről például az erdo-mezo.hu ír részletesebben, és aki amatőrként kezdene bele az erdősítésbe, tényleg jobb, ha megfogadja a szaktanácsokat, mert nem lehet csak úgy össze-vissza fákat ültetni még a saját földterületre sem!
A faültetésről a 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendeletben döntött a kormány, és a 2. § (1) értelmében minden esetben figyelembe kell venni az adott fafaj sajátosságait és ennek megfelelően lehet csak ültetni azokat.
Ráadásul, ha nem új telepítés, hanem pótlás zajlana, akkor a rendelet 1. melléklete felsorolja azokat az invazív fafajokat, amelyekkel nem lehet pótolni a fákat (kivéve nagyon speciális eseteket, de akkor is gondoskodni kell róla, hogy ne terjedhessenek tovább).
Kétszer is meg kell tehát gondolni, hogy hova és milyen fafajt ültet valaki. Ráadásul több olyan fafaj is akad, ami invazívnak minősül, és a hasznánál jóval több kárt okoz. Ilyen például a bálványfa.
Invazív fafajok Magyarországon
Ez az erdőket is fenyegető veszély régóta ismert – a híres magyar akác is ilyen özönfaj – de az éghajlat megváltozásával az invazív fajok száma és jelentősége is megsokszorozódott: Magyarország növénytakarójának már több mint 13%-át özönfajok alkotják az őshonos vegetáció helyett. Az özönfajok veszélyét már több mint fél évszázada felismerték, és 2014 óta az EU is szigorúan szabályozza és monitorozza az invazív fajokat és azok terjedését. Magyarországon az alábbi hat fafaj számít idegenhonosnak:
- fehér akác (Robinia pseudoacacia, 1750-es évektől),
- amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica vagy Fraxinus americana, 1900-as évek eleje),
- cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa, szintén 1900-as évek eleje),
- kései meggy (Prunus serotina, 1897),
- zöld juhar (Acer negundo, 1960-as évek),
- és a legveszélyesebbnek tartott özönfaj, a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima, 1840-es évek).
A fenti fajok többségét tudatosan telepítették be, jellemzően erdőgazdasági okokból, ipari célú faanyag forrásként vagy a homokos talaj megkötéseként. Csakhogy ezek idővel elkezdték kiszorítani az őshonos fákat, illetve megváltoztatták a talajszint növénytakaróját is.
A fehér akác-probléma
Az akácot évszázadok óta vegyes hozzáállással kezelik az emberek: aki tűzifát szeretne vagy méhészete van, kedveli, de mindenki más számára egy ökológiai sorscsapás. Bárhol telepszik meg, kiszorítja maga alól a növényzetet, majdhogynem sivataggá téve az élőhelyét.
Magyarországon csak az elmúlt 30 évben 150 000 hektárral nőtt az akácosok területe, ami így már több mint 463 000 hektárt jelent, úgy, hogy ezen túl még bő 200 000 hektáron veszélyezteti az őshonos növényzetet.
Az akácból mostanában nemzeti ügyet próbál csinálni az akác-lobbi, mintha az EU meg a „zöldek” a faj betiltását követelnék. Holott „valójában nem a továbbra is terjedőben lévő akác, hanem romló és fogyatkozó őshonos természeti örökségünk van veszélyben!”- mondják a szakemberek
A 2014-ben tartott X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében nemzetközi konferencián kutatók elfogadtak egy állásfoglalást a fehér akác hazai megítélésével kapcsolatban:
„a gazdasági jelentőség mellett súlyos biológiai-ökológiai problémákat is okoz a fehér akác, amelyeknek nemcsak természetvédelmi, hanem ökonómiai és szociális következményei is vannak”. Az akác után pedig jöttek a kártevők…
Mennyire pusztulnak, zsugorodnak az erdők hazánkban?
Olyan fura helyzet alakult ki Magyarországon, de sok helyen az EU-n belül is, hogy az erdőségek átlagosan vett mérete úgy növekszik, hogy közben sok területen pusztulnak és zsugorodnak az erdők. Ennek legfőbb oka az, hogy nem mindegy, mit tekintünk erdőnek, illetve az erdők leromlásának.
A kártevők és a klímaváltozás például bizonyos erdőtípusokat jelentős mértékben károsíthatnak, így hiába történik erőltetett ütemben, mondjuk, energiaültetvények telepítése, amelyek biológiai értelemben fákat tartalmaznak, ha ezeket pár éven belül tarra vágják – és esélye sincs valódi erdővé válni.
Miközben tehát általánosságban véve növekszik Magyarországon is az erdők mérete és biomassza-mennyisége, bizonyos fajok a kipusztulás szélére sodródnak, a klímaváltozás közvetlen (aszály, hőség) és közvetett (kártevők, fertőzések) miatt.
Ráadásul az emberi gondatlanságot se lehet figyelmen kívül hagyni. Az USA-ban például a vadonban fellobbanó lángok csupán 10 százaléka természetes eredetű (villámlás vagy láva), a többi 90 százalékot ember okozza gondatlansággal (pl. magára hagyott tábortűz, elektromos hálózat hiba) vagy szándékos gyújtogatással – állítja az Insurance Information Institute.
Mit tartogat a jövő, mi lesz 30 év múlva a kipusztuló bükkösök, fekete- és lucfenyők helyén?
A 2050-ig tartó 30 éves időszak gyökeresebben alakítja majd át az ország éghajlati jellemzőit, mint ami az elmúlt 300 év során zajlott. Ha beigazolódnak a klimatikus előrejelzések, akkor 2050-re az ország egytizede pusztasággá válik: a már most is aszályos Duna-Tisza köze déli része és a Hortobágy nyugati része belső-ázsiai sztyeppéhez fog leginkább hasonlítani.
Az erdősítés lényegében lehetetlen lesz intenzív mesterséges öntözés nélkül, nagyjából legeltetési céllal lehet majd a térséget hasznosítani. Ahogy eltűnnek az erdők, úgy csökken a megkötött szén-dioxid mennyisége is.
Az évszázad végére pedig még cudarabb helyzet alakul ki: ha a dolgok így haladnak tovább, 2100-ra az ország legnagyobb része szó szerint olyan gyökeresen változik meg, hogy mai szemmel rá se fogunk ismerni.
Amikor hatásokról beszélünk, rögtön két fő irányt kell vizsgálnunk: a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatása mellett a fordítottját is, azaz azt, miként hatnak az erdők az éghajlatra.
Az erdők hatása a klímaváltozásra
Ahogy a klíma fokozatosan megváltozik, úgy alakul át az őshonos fafajok összetétele. Bár érthető módon az emberek mindent meg akarnak tenni az ökoszisztéma megőrzéséért, azon is érdemes elgondolkodni, hogy ami nem fenntartható, ott érdemes lehet adaptálódni fák és erdős társulások terén is.
Az agraragazat.hu-n jelent meg egy cikk, amely a Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett Magyarország Nemzeti Atlaszában olvasható előrejelzéseket veszi sorra: egyre több villámárvízre számíthatunk, és mivel az időjárási szélsőségek erősödnek, Magyarországon várhatóan egyre több tornádó alakul majd ki, és az erdőtüzek se lesznek ritkaságok, ahogy az évszázad végére elérjük az akár 3-4 fokos felmelegedést is.
A klímaváltozás hatása az erdőkre
A fentiekben több, meglehetősen sajnálatos példával mutattuk be, milyen hatással bír a klímaváltozás az erdőkre úgy globálisan, mint Európában és Magyarországon. Nézzük meg most, hogy mi vár konkrétan a bükkre és a lucfenyőre, mert sajnos mindkettőre keresztet vethetünk.
A bükkösök eltűnnek 80 éven belül
Már 2014-ben olyan riasztó megállapítást tettek a Soproni Egyetem kutatói, amely szerint például Zala megye nagy részéből 2100-ra teljesen eltűnhetnek a bükkösök, és ha így folytatódik a felmelegedés, nem lesz olyan bükkerdő, amit fent lehetne tartani.
A magyarországi bükkösök fogyatkozása nem most kezdődött: 2003-2004 során zajlott egy súlyosabb pusztulás. Ez a szomorú folyamat nagyjából megfelelt annak a mintának, amit egyre gyakrabban ismerhetünk fel az erdők pusztulása kapcsán.
2000-ben kezdődött egy néhány éves tartósan száraz és meleg időszak. Mivel a lombos fák nem termelnek gyantát, a kéregbe furakodó lárvák és gombák ellen nedvkibocsátással próbálnak védekezni. Ám az aszályos időszak miatt egyre gyengébbé vált ez a védekező mechanizmus, így a fákat kártevők és gombák betegítették meg. Az időszak végére több mint százezer köbméternyi bükkfát kellet kitermelni.
„Egy esetleges jövőbeli aszály várhatóan hasonló károkat okoz majd a zalaegerszegi bükkösökben. A kevesebb vízkészletű sekélyebb termőtalajokon, a napsütötte déli domboldalakon és erdőszéleken volt a legerősebb a pusztulás.” – írja Molnár Miklós és Lakatos Ferenc a termeszetvilaga.hu oldalon.
Még nagyobb a valószínűsége, hogy Zala egy másik közkedvelt fafajtájától, a lucfenyőtől is végleg el kell búcsúznunk. Már közel tíz éve is tömegesen kellett kitermelni a lucfenyőket. Egyelőre ugyanis nincs semmilyen védelem a fákat károsító szúbogarak ellen. Erre eddig nem is volt szükség, a fenyőfélék ugyanis kiválóan kordában tartják a kártevőket a gyantával. Csakhogy a tartósan meleg és csapadékszegény időszakban a luc nem tud elég gyantát termelni, az egyensúly felborul, és a kártevők néhány év alatt egész erdőket irtanak ki.
A lucfenyő nem őshonos fafaj – az 1960-as évektől kezdték erdőgazdasági okokból betelepíteni. A faanyagra nagy szükség van, ezért az állami erdészetek és magángazdaságok melegebb és szárazabb éghajlatot jobban tűrő fenyőfaj betelepítésére kényszerülnek.
A diókat a fúrólégy pusztítja
A szárazság, az aszályos időszak elhúzódása más kártevőknek is kedvez. Tíz évvel ezelőtt bukkant fel az országban a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) – a nálunk korábban ismeretlen kártevő ellen csak nagyüzemi módszerekkel lehet védekezni, így mára a kiskertekben lényegében lenullázta a diótermést.
Az EU és az erdők jövője
Az Európai Bizottság 2019. július 23-án elfogadta A világ erdeinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló uniós közlemény néven ismertté vált dokumentumot. Ebből kiderül, hogy 182 millió hektárt borítanak erdők vagy erdős területek, ami az Európai Unió területének 43%-át jelenti. Ebből 134 millió hektár alkalmas fakitermelésre.
Az Unióban, hála az erdőtelepítéseknek és újraerdősítési programoknak, nőtt az erdővel borított területek mérete: nagyjából annyival több erdő jelent meg, mint Görögország területe.
Ráadásként az erdők 38 millió hektárt tesznek ki a Natura 2000 hálózatba tartozó természetvédelmi területekből. Ez az összes ilyen terület fele, ami az Unió erdészeti erőforrásainak több mint 20%-át jelenti.
A közlemény célja a meglévő erdők, különösen az elsődleges erdők védelme és egészségi állapotának javítása
További célja a fenntartható, biodiverzitással rendelkező erdők kiterjedésének jelentős növelése világszerte.
Öt prioritást határoz meg:
- Az uniós fogyasztás szárazföldi lábnyomának csökkentése és az erdőirtásmentes ellátási láncokból származó termékek fogyasztásának ösztönzése az EU-ban;
- Partnerség a termelő országokkal az erdőkre nehezedő nyomás csökkentése és az uniós fejlesztési együttműködés „erdőmentességének” biztosítása érdekében;
- A nemzetközi együttműködés megerősítése az erdőirtás és az erdőpusztulás megállítása, valamint az erdők helyreállításának ösztönzése érdekében;
- A finanszírozás átirányítása a fenntarthatóbb földhasználati gyakorlatok támogatására;
- Az erdőkre és az áruellátási láncokra vonatkozó információk elérhetőségének és minőségének, valamint az ezekhez az információkhoz való hozzáférésnek a támogatása, továbbá a kutatás és az innováció támogatása.
Az EU 2003 óta az EU FLEGT cselekvési tervének keretében hozott intézkedésekkel küzd az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem ellen.
A cselekvési terv kulcsfontosságú elemei a partnerországokkal való együttműködés az erdészeti irányítás javítása és a kapacitásépítés érdekében.
Mit mutat a valóság?
Az erdős területek azonban világszerte gyorsan zsugorodnak. Az erdőkre a legnagyobb veszélyt az erdőirtás – az erdők és erdőterületek végleges pusztulása és nem erdő céljára történő átalakítása – és az erdők degradációja – az erdők alapvető javak és szolgáltatások nyújtására való képességének elvesztése – jelenti.
Az EU, dacára minden nyilatkozatnak meg tervezetnek, eléggé vegyes képet mutat fakitermelés terén. Habár vannak országok, ahol csökkent a kivágott fák mennyisége, máshol jelentős mértékben növekedett. Az erdei szolgáltatások és termékek iránti, a biogazdaság által vezérelt növekvő kereslet azonban kihívások elé állítja a fenntartható erdőgazdálkodást.
A nature.com-on megjelent tanulmány szerzői műholdas felvételeket elemeztek és kiderült, hogy a 2011-2015-ös időszakhoz képest a 2016-2018-as időszakban a kitermelt erdőterületek 49 százalékkal, a biomassza-veszteség 69 százalékkal növekedett Európa-szerte. A helyzet elsősorban az Ibériai-félszigeten, az északi és a balti országokban romlott.
Mindez pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy 2020 után meghiúsulhatnak a klímaváltozást mérséklő, erdőkre építő európai uniós tervek.
Az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelem érdekében jelentős intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az EU teljesíteni tudja az ezzel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásait. A legelső pedig az, hogy mindenhol csökkentsék a fakitermelést.
A WWF Magyarország kész megoldás-javaslattal bír a hazai erdők védelmében
Megkérdeztük dr. Gálhidy Lászlót, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetőjét is, mi a szakvéleménye az erdők ügyében.
Önök hogy látják, a 2019-es bükki tarvágásos botrány óta mi változott a nemzeti parkok és erdőgazdaságok viszonylatában? Tapasztalható elmozdulás a természetvédelem versus profitorientált erdőgazdálkodás terén?
Lényegében semmi nem változott. A bükki Tarkő esete után egy időre napirendre került a nemzeti parki magterületek kihirdetésének fontossága – vagyis hogy legyenek fakitermeléstől mentes övezetek –, ám ez egyelőre csak a Hortobágyon valósult meg.
A számottevő erdőkkel rendelkező nemzeti parkok védett erdeiben tovább folyik a megszokott faanyagtermelés.
Régóta nyomon követik a hazai erdők sorsát is Hogyan látják, melyek a legveszélyeztetettebb erdők ma Magyarországon?
Talán az Alföld még fennmaradt, utolsó tölgyeseit említeném, amelyek helyén ma már többnyire csak akác- és nemesnyár-ültetvényeket találunk. Néhány kisebb állományuk még létezik, ám ezek jó része nem védett, és évről évre termelnek le belőlük darabokat.
Ha így megy tovább, hírmondójuk sem fog maradni. De a hegy- és dombvidékek idős erdei is komoly értéket képviselnek, és sokszor a fokozottan védett, illetve Natura 2000-es területeken is előbb-utóbb láncfűrész alá kerülnek.
Mit gondolnak, melyek (lennének) a legsürgetőbb teendők a magyarországi, illetve európai erdőkkel kapcsolatban?
Legsürgetőbb teendő a még létező őserdők, illetve nagyon idős erdők teljes körű védelem alá vonása. Ezek többsége ma már csak Skandinávia északi részén vagy Európa néhány hegyvidékén – köztük a Kárpátokban – maradt fenn.
A mai Magyarországon egyedül a Kékes erdőrezervátum számít őserdőnek, ám néhány igen idős erdő is maradt még – például a budapesti Normafa szomszédságában is –, ami kíméletet érdemelne.
Hasonló fontosságú az erdők egy részében áttérni a hagyományos, tarvágásos, felújító vágásos módszerekről a természetközelibb szálaló erdőgazdálkodásra – ami segít megőrizni az erdők élővilágának sokszínűségét és növeli az ellenálló képességüket a klímaváltozással szemben. Ott, ahol az erdőket már teljesen átalakították vagy felszámolták, legfontosabb feladat a helyreállításuk, ami persze hosszú évtizedeket vesz igénybe.
Szép szavak a semmiről – mi a baj az aktuális (2023-as) nemzeti klímastratégiával, de leginkább az erdőkre vonatkozó megállapításaival?
Baráz Csaba erről szóló cikke itt olvasható.
Mit tehet az átlagember?
Minden vészharang-kongatás csupán figyelmeztet a veszélyre. Úgy tűnik, ahhoz, hogy megmentsük az emberiséget, az erdőket kell első körben megmentenünk, ezt pedig nem lehet pusztán figyelemfelhívó cikkek megírásával elérni.
Az erdők megmentéséért a magánszemélyek leginkább környezettudatos életvitellel, az erdők tiszteletével tehetnek a legtöbbet a saját szintjükön: például ha volt ereje bevinni az étel csomagolóanyagát és az üdítős dobozt az erdőbe, legyen ereje ki is vinni magával!
Ezen túl az erdők takarításával (például szemétszedéssel) és a hivatalos erdővédelmi programok vagy faültetéssel foglalkozó szervezetek támogatásával tud önkéntesként vagy adománnyal segíteni, vagy ha például olyan cégtől vásárol, amelyik fákat ültet a profit egy részéből.
Bárhogy is nézzük, az erdők megmentése nem egy emberen múlik, hanem mindenkin!
Felhasznált források
Könyvek és tanulmányok:
Ceccherini, G., Duveiller, G., Grassi, G. et al.: Abrupt increase in harvested forest area over Europe after 2015. In: Nature 583, 2020, 72–77. oldal. Elektronikus kiadás, nature.com. Hozzáférés: 2021. 07. 18.
Gálhidy László (szerk.): Örökerdők Magyarországon. WWF Magyarország, Budapest, 2008. Elektronikus kiadás, wwf.hu. Hozzáférés: 2021. 07. 17.
Kocsis Károly (főszerk.) 2018. Magyarország Nemzeti Atlasza: természeti környezet. Budapest, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet. Elektronikus kiadás, nemzetiatlasz.hu. Hozzáférés: 2021. 08. 15.
Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században, IV. kötet. Babits Kiadó, 1996-2000. Elektronikus kiadás, mek.oszk.hu. Hozzáférés: 2021. 07. 21.
Konkoly-Gyuró Éva – Balázs Pál: Erdőborítás-változás a kárpát-medence térségében a 19. század közepétől napjainkig. In: Erdészettudományi Közlemények, 6. évf. 1. szám, 2016, 79-97. oldal. Elektronikus kiadás, real.mtak.hu. Hozzáférés: 2021. 08. 15.
Mátyás Cs., Führer E., Berki I., Csóka Gy., Drüszler Á., Lakatos F. et al. 2010: Erdők a szárazsági határon. In: „Klíma-21” Füzetek 61: 84-97. oldal. Elektronikus kiadás, researchgate.com. Hozzáférés: 2021. 08. 17.
Európai Unió saját dokumentumai
https://ec.europa.eu/environment/forests/pdf/EU_Forests_Final_Report.pdf
https://ec.europa.eu/environment/forests/deforestation.htm
https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/forestry/forestry-explained_hu
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1565272554103&uri=CELEX%3A52019DC0352
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32014R1143&from=HU
https://eustafor.eu/uploads/EustaforClimateReport2010_2-1.pdf
Magyar jogszabályok
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300122.tv
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300212.tv
https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/a395adf41cd04cf0dc91e366e84f18824d80f458/letoltes
Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.
Torbla Győző
Ha megnézzük az évezredes hőmérsékleti változásokat, látjuk, hogy voltak időszakok, amikor már ember élt itt is és melegebb volt az átlaghőmérséklet. Ehhez képest nem értjük ezt a túlzó aggodalmaskodást, amit ez az írás is közvetít.
xforest
Kedves Győző!
Az alábbi cikkben foglaltuk össze, miért nem aggodalmaskodásról van szó:
https://xforest.hu/globalis-felmelegedes/