Hogyan élnek és pusztulnak a trópusi esőerdők?

Mitől trópusi esőerdő egy erdő?

Állandó esőzés, meleg idő, alacsony hőingás és a magas páratartalom szükséges ahhoz, hogy kialakuljanak és fennmaradjanak a trópusi esőerdők. Ebben a környezetben sokféle növény és állat talál otthont magának, ezért is mondják, hogy a trópusi esőerdőknek nagyon gazdag a biodiverzitása vagyis faji sokfélesége.

A Föld mely részén találhatóak trópusi esőerdők?

A térképre pillantva láthatjuk, hogy a trópusi esőerdők a Ráktérítő és a Baktérítő között, az Egyenlítőhöz közel helyezkednek el. Itt minden időjárási feltétel adott: a Nap kisebb-nagyobb eltéréssel folyamatosan 90 fokos szögben éri ezeket a területeket. Olyan, mintha egyetlen évszak lenne egész évben, a napok is nagyjából egyforma hosszúak.

Mi jellemzi a trópusi esőerdők éghajlatát?

Napfelkelte után rendkívül gyorsan felmelegszik a levegő, és kicsapódik a pára a tengerekből. A meleg, páradús légtömeg ezután felfelé áramlik, a föld felszínétől távolodva azonban lehűl, a hideg levegő viszont nem képes megtartani a nedvességet, és eső formájában kicsapódik. És ez így megy minden nap szinte óramű pontossággal.

Láthatjuk, hogy a trópusi esőerdőhöz szükséges feltételek egymásból következnek: az állandó melegből és a tengerek, nagyméretű vízfelületek jelenlétéből fakad a folytonos páraképződés és ebből a rendszeres, kiszámítható, nagy mennyiségű csapadék. A térképen a zölddel jelzett területeken találhatjuk meg földünk trópusi esőerdőit. 

Mekkora a trópusi esőerdők kiterjedése?

Ha azt mondjuk, trópusi esőerdő, a legtöbb embernek Brazília és az Amazonas-medence jut eszébe. Pedig az 5,5 millió négyzetkilométeres Amazonas nem csupán Brazíliáé, osztozik rajta néhány további jelentős területű dél-amerikai ország: Peru, Bolívia, Ecuador, Venezuela, Kolumbia és a Guyanák. Közép-Amerikában is találunk trópusi esőerdőket, a földhídon végighúzódó Kordillerák hegyvonulat alacsonyabb részein és az Antillák (a Karib-tenger szigetei, pl. Kuba, Puerto Rico) hegyvidékein.

Afrikában (a Kongói Demokratikus Köztársaság és Uganda területén), a Kongó-medencében  terül el a világ második legnagyobb kiterjedésű trópusi esőerdeje mintegy 2 millió négyzetkilométeren. Az erdőtől északnyugatra további trópusi esőerdőcsoportok vannak a Guineai-öbölben, és jelentős erdőségeket találunk Madagaszkár keleti oldalán is.

Ázsiában Indonézia szigetein, Malajziában, Borneón, Pápua-Új Guineában, Hátsó-India csapadékosabb területein helyezkednek el a trópusi esőerdők. Ausztrália északkeleti részén, valamint Óceánia szigetvilágában találhatunk további erdőket.  

Az 1990-es években megközelítőleg 14 millió négyzetkilométeres területen helyezkedtek el a világ trópusi esőerdői. A rendszeres pusztítás következtében ez a szám radikálisan csökkent, évente minegy 18 millió hektárnyi terület tűnik el. Ha a pusztulás mértéke megmarad, száz év múlva már egyáltalán nem lesznek trópusi erdők a bolygónkon. 

Milyenek a trópusi esőerdők növényei és állatai?

A trópusi esőerdők bámulatosan gazdag növény- és állatvilággal rendelkeznek. Jelen cikkben nem soroljuk fel az összes itt élő növény- és állatfajt, csak néhány jellegzetesebb képviselőjüket említjük meg.

A világ biodiverzitásának kétharmada ezeken az élőhelyeken található. A fajgazdagság azt is jelenti, hogy pl. a fafajok populációsűrűsége kicsi, egymástól távol helyezkednek el az egyedek.

Hogyan tagolódik a trópusi esőerdők növényzete?

Mivel ezen az éghajlaton a fáknak nem kell tartaniuk a hideg téltől, nem hullik le a levelük, örökzöldek. A magasba törő trópusi fáknak van néhány közös jellemzőjük: gyorsan és folyamatosan nőnek, keményfák, kérgük sima, ha szétfűrészeljük őket, nem találunk belül évgyűrűket (ez megint az állandó éghajlati adottságoknak miatt létrejövő kiegyenlített tápanyag-felvételnek köszönhető). Ilyenek például a mahagóni, a szeibafa, a tikfa. A felső lombkoronaszint kevés, de kifejezetten magas fából áll, általában 45-50 méter magas példányokból, de nem ritka a 70-80 méter magas óriásfa sem. Sasok (például a hárpiasas), rovarok, denevérek, lepkék lakják ezt a lombkoronaszintet.   

Ha felnézünk egy trópusi esőerdőben, liánokat, folyondárokat látunk a lombkoronaszint felé tartani. Léggyökere van például a nagy fényigényű orchideáknak. A broméliáknak nem kell léggyökér, megtelepednek a lombkoronán és tölcsérszerű hajtásaikkal veszik fel a szükséges vizet.  Egy-egy óriásfán akár harminc-negyvenféle virágos növény és még ennyi páfrány- moha- és zuzmófaj él együtt.

Kik a felső és a középső lombkoronaszint lakói?

A közép- és dél-amerikai esőerdők jellegzetes lakói ezen a lombkoronaszinten az újvilági majmok. A pókmajmok családja rügyeket keres az ágvégeken, a bőgőmajmok harsányan jelzik jelenlétüket a lehetséges betolakodók felé. A kapucinus majmok csapata pedig agresszívan támad rá akár a sajátjánál jelentősen nagyobb csapat ellenséges majomra.  

A tamarinok, selyemmajmok, mókusmajmok az Amazonas erdőiben élnek a középső lombkoronaszinten. Itt töltik idejük nagy részét egy ma már ritka rendbe tartozó faj tagjai, ők a lajhárok. A két- vagy háromujjú lajhárok az evolúció során a lógásra, függeszkedésre specializálódtak, kizárólag levelekkel táplálkoznak, a nap nagy részét átalusszák, a talajra nagyon ritkán merészkednek csak le.

Bár a tukán élőhelyét nem kizárólag a trópusi esőerdőkben találjuk, egy erdei séta során elég nagy esélyünk van arra, hogy látunk belőle egy-egy példányt, ha a középső, felső lombkoronaszintet figyeljük. Hatalmas, színes csőre és jellegzetes hangja még a gyakorlatlan erdőjáró figyelmét is felhívja a tukánra.   

A középső lombkoronasátor alatt azonban szinte alig van fény, a frissen szárbaszökő növényeknek másféle stratégiához kell alkalmazkodniuk ahhoz, hogy életben maradjanak. A leleményesebb növények nem a talajszintről kezdik meg a küzdelmet, hanem a fák ágaira vagy a lombkoronába telepednek!

Milyen az alsó lomkoronaszint élővilága?

Az alsó lombkoronaszintre már csak a fény 5%-a jut le, ezért itt árnyékkedvelő növényeket találunk, néhány faj speciálisan nagy leveleket növesztett, hogy több esélye legyen az átszüremlő fényhez jutnia. Ez a kakaófa vagy a szágópálma természetes élőhelye, itt lakik az ormányos medve (bár az ormányos medvék ügyesen alkalmazkodtak az ember jelenlétéhez, bemerészkednek a turistaközpontokba, kukáznak, ételt kunyerálnak.) Itt húzzák meg magukat egyes békafajok, például a Costa Rica szimbólumaként számontartott vörösszemű levelibéka, vagy a nyílméregbékák. 

Az amerikai kontinens csúcsragadozóját nehéz megpillantani eredeti élőhelyén. A jaguárok is a középső lombkoronaszinten portyáznak, kiváló rejtőszínnel és szaglással rendelkeznek, lehetőleg kerülik az emberrel való találkozást. Afrikában, Ázsiában ezen a lombkoronaszinten fordul elő a jaguár valamivel kisebb afrikai, ázsiai rokona, a leopárd.   

Mi jellemzi a cserjeszintet és az avarszintet?

A trópusi esőerdőknek ezt a szintjét már alig éri a napfény, viszont bőséggel van nedvesség. Elsőre talán meglepő, hogy ennek a páratlanul gazdag élőhelynek milyen szegényes a termőföldje egy átlagos mérsékelt övi erdő talajához képest.

A legtöbb tápanyag a fákban, növényekben található, épp ezért a tápanyag körforgásában nagyon nagy szerepe van a kidőlt, korhadásnak induló fáknak. Ha elviszünk egy kidőlt fát a trópusi erdőből, megakadályozzuk a benne található tápanyag visszajutását a termőföldbe, beleavatkozunk az elemek természetes körforgásába. A szelektív fakitermelés épp ezért okoz összetett károkat a helyi ökoszisztéma működésében.

Az ágak, fatörzsek bomlási folyamata a növekedéshez hasonlóan gyors és hatékony, ez a nedvességnek és a melegnek köszönhető, valamint a gazdag gombaállománynak, illetve a hangyák, termeszek intenzív jelenlétének. És ne felejtsük ki a lajhárok legközelebbi rokonait, a hangyászokat sem, ők is ezen a szinten keresik táplálékukat. 

Páfrányok, kontyvirágok, csipkeharasztok, gyökérélősködők laknak itt, a nagyobb testű emlősök közül a trópusi esőerdő avarszintjének szegényes vegetációját kihasználva könnyebben mozog a gorilla, okapi, tapír, továbbá a súlyosan veszélyeztetett szumátriai orrszarvú.      

Mi a trópusi esőerdők jelentősége a globális éghajlat szempontjából?

A trópusi esőerdők fái (az összes többi élőhely fáihoz hasonlóan) megkötik a levegő széntartalmát, megszűrik a csapadékvízből származó szennyező anyagokat és elengedhetetlenül fontosak a légkör páratartalmának szempontjából. A növényzet kihat a talaj víztározó képességére is, a kiirtott erdő helyén felgyorsul az erózió, a csapadék elmossa a talajt, megváltozik a vizes területek eloszlása.

A trópusi erdők növényzete világviszonylatban is élen jár a szén megkötésében. A többi életközösség (biom) növényzetéhez képest ezekben az erdőkben van megkötve a szárazföldi széntartalom 45 %-a. A fák természetes pusztulása, lebomlása során fokozatosan kerül vissza a környezetbe a korábban megkötött széntartalom. De ha elégetjük a fákat, nagy mennyiségű széndioxid kerül a légtérbe, ami fokozza az üvegházhatást, tehát kihat a klímaváltozásra is. 

Bár a Föld oxigénkészletéért elsősorban az algák felelősek, másodsorban pedig a tajga és csak utána következnek a trópusi esőerdők, láthatjuk, hogy a globális éghajlat szempontjából elengedhetetlenül fontos szerepe van ezeknek az erdőségeknek. 

Miért hitték a Föld tüdejének?

A „lángol az Amazonas őserdeje, ég a Föld tüdeje” kifejezés kellően erős metafora ahhoz, hogy az Amazonastól több ezer kilométerre élő netező is felkapja a fejét a hírre. 2019 nyár végén, ősz elején elárasztották a médiát a lángoló Amazonasról készített képek, videók. A kattintásvadász képsorozatok és cikkek zajában nehezen lehetett kivenni a tudományos igényű, szakmailag megalapozottabb véleményeket.

Az influencer hírességek után a politikai elit egyes tagjai is felkarolták az ügyet, és onnantól kezdve még nehezebben lehetett eligazodni az állítások tudományos igazságtartalmával kapcsolatban.

Emblematikus pillanat volt ebben a médiafolyamatban, amikor az európai liberális Emmanuel Macron elnök „beszólt” a jobboldali, populista Jair Bolsonaro brazil elnöknek. Macron tweetje szerint: ég a Föld tüdeje, az Amazonas, amely a globális oxigéntermelés 20 %-áért felel.

A politikai töltet csak olaj volt a tűzre. Megszólaltattak néhány szakembert, akik közül Daniel C. Nepstad Amazonas-szakértő karizmatikus véleménye végigsöpört a médián, miszerint a „Föld tüdeje” kifejezés nem állja meg a helyét, igaz ugyan, hogy az esőerdő növényei nagy mennyiségű oxigént állítanak elő, de ennek nagyon nagy százalékét fel is használják az erdő élőlényei, a globális oxigénellátásban vajmi kevés a szerepük. Egyes megszólalók azt is állították, hogy a széntartalom megkötésében a fiatalabb növények hatékonyabbak, mint az őserdő fái, tehát egy esőerdő helyére telepített szójafarm gond nélkül átveszi a kiirtott őshonos fák szerepét ebből a szempontból is.

A konklúzió

Bár az Amazonas erdői nem felelnek globálisan az oxigén 20 %-áért, az erdők kiirtásával megnehezítjük az oxigéndús levegőért kőkeményen iparkodó algák helyzetét. A nagy, trópusi folyók torkolatánál (pl. Amazonas, Kongó, Mekong) fordulnak elő a legnagyobb arányban ezek az algafajok, mivel itt elegendő napfényhez és tápanyaghoz juthatnak. Ha nincs erdő, nem érkezik elég tápanyag a folyókon, romlik az algák életlehetősége, így viszont már nagy mértékben csökkenhet az oxigén előállítása.

Lehet, hogy nem szerencsés a „Föld tüdeje” kifejezés, de annyi biztos, hogy széleskörű társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy megakadályozzuk az esőerdők (és természetesen a saját élethelyünkön található erdők) szisztematikus pusztítását. 

Hogyan pusztulnak a trópusi esőerdők?

Világviszonylatban évente 18 millió hektár esőerdő pusztul el az emberi tevékenységek következtében. Ez félévente kb. egy Magyarország nagyságú területnyi erdőt jelent. De milyen tevékenységekből áll össze ez a pusztítás?

Fakitermelés

Komoly hagyománya van a trópusi fák kitermelésének, a tikfát, mahagónit, egyéb trópusi fákat igényes bútorok gyártásához használják fel, a kisebb, értéktelenebb fákból faszén lesz vagy forgácsként alkalmazzák. A szelektív fakitermelés kihat az életközösség többi szereplőjére is, az élőhely megszűnésével megbillen az adott terület biodiverzitása, leginkább az emlősöket érinti érzékenyen egy-egy fafaj kitermelése, de a nagyobb mértékű kitermelés hatására eltűnnek a hüllők, madarak is. 

Megnövekedett fogyasztási igény

A világ népessége 1950 és 2020 között 2,5 milliárdról 7,8 milliárdra nőtt, vagyis megháromszorozódott hetven év alatt, 2060-ra pedig elérheti a 10 milliárd főt. A népességnövekedéssel együtt elképesztő mértékben megnőtt az ember táplálék- és energiaszükséglete és fogyasztási igénye.

A globális kereskedelmi hálózatoknak és a fejlett szállítóiparnak köszönhetően jelenleg modern kori gyarmati gazdálkodás zajlik: a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő, de kiváló klímával és olcsó munkaerővel rendelkező országokban nem csak az egyre növekvő helyi népességet kell ellátni élelmiszerrel. A trópusokon termesztett gabonát, banánt, pálmaolajat, cukrot, teát, kávét, avokádót el lehet adni a tehetősebb országoknak.

Hamar kifogy a tápanyag a földekből ha ilyen mértékben használjuk!

A nem fenntartható mezőgazdasági tevékenység hatására ültetvények pár év alatt kiszipolyozzák a tápanyagban amúgy nem túl gazdag termőföldet, és a gazdáknak újabb területet kell irtással kihasítaniuk az erdőkből. Ez az eljárás vonatkozik az állattartásra is, Közép-Amerikában és Dél-Amerikában nagy mennyiségű erdőt irtottak ki annak érdekében, hogy állattartásra alkalmas legelőket nyerjenek. A növénytermesztéshez hasonlóan a legelők is terméketlenné válnak pár év alatt, így újabb és újabb területet kell felszabadítani, hogy a húsipar ne álljon le. Hogy érzékeltessük, milyen áron jutunk hozzá egy finom sztékhez: megközelítőleg 20 négyzetméter erdőt kell kiirtani fél kiló marhahús előállításához.

A modern társadalmak elengedhetetlen szereplője az olaj

Az olajipar is kiveszi a részét a pusztításból: az erdők mélyén újabb és újabb kőolaj-lelőhelyek után kutatnak, és ha a nyersanyag-kitermelés önmagában még nem is feltétlenül okoz nagy területveszteséget, az utak, csővezeték-hálózatok kiépítése mindenképp maradandó károkat okoznak az addig érintetlen erdőnek. A vezetékek sérülése révén nagy mennyiségű olaj károsíthatja az élővilágot, szennyezheti a helyi települések ivóvízkészletét.

Bányászat

Az ásványi kincsek bányászata (arany, ezüst, alumínium) is komoly károkat tud okozni az esőerdőkben. Ki kell vágni a növényzetet, hogy hozzáférjenek a nyersanyaghoz és gyakran különböző vegyszerek (pl. higany) segítségével szabadítják meg az ásványi kincseket a rárakódott szennyeződésektől, a mérgező anyagok szennyezhetik a környék vízkészletét.

Az esőerdők ipari szintű pusztításával veszélybe kerülnek a terület őslakos csoportjai is. Az itt élő embercsoportok szoros kapcsolatban élnek a természettel, az ipari méretű, szelektív fakitermelés, a nem fenntartható égetéses földművelés vagy a bányászat során a talajba kerülő vegyszerek hatására fokozatosan kiszorulnak eredeti élőhelyükről, beolvadnak a többségi társadalomba.

Ha összegezzük az emberi tevékenység jelenlétét a trópusi esőerdőkben, láthatjuk, hogy igen nagy a baj. Az égetéses földműveléssel  fokozódik az üvegházhatás, ez kihat a globális felmelegedésre. A bányatechnológia, az olajipar révén veszélybe sodorjuk az élővilágot és az ősi, természetközeli kultúrákat. A trópusi esőerdők eltűnésével megborul a fajok sokszínűségének egyensúlya, a világon ismert fajok közel kétharmadának élőhelyét semmisítjük meg. A biodiverzitás csökkenésével az emberi élőhelyeket is veszélyeztetjük: a tiszta ivóvizet, a nem fenntartható mezőgazdaság révén az élelmet, a túlzott széndioxid kibocsátással pedig a tiszta levegőt.   

Gyakran Ismételt Kérdések

Borbáth Péter| Író, túravezető – mesét, kritikát, reklámszövegeket ír, túravezetőként Latin-Amerikát, Madeirát és az Azori-szigeteket járja