Terike néni egy sportos alkatú, 90 éves hölgy, akinek nagy majorsága és burjánzó veteményeskertje van. Egy 1300 lelkes, kis faluban él, ahonnan én is származom. Húsvétkor találkoztunk legutóbb, a szombat esti misére egy derékban karcsúsított, elegáns, királykék kabátban érkezett. A kabátot az eljegyzésére varratta 70 évvel ezelőtt…
Terike néni úgy él, ahogy én is felnőhettem: fenntartható és környezettudatos ellátásban, ahol szinte mindent magunknak termeltünk és el is készítettünk a kosártól a pulóverig, a gépektől az ételig. A fenntarthatóság vagy akár a tudatos öltözködés a fogalmáról nem is hallottunk, sokkal inkább tekintettük ezt egy természetes és takarékos gazdálkodásnak, aminek köszönhetően nem termeltünk szemetet.
Amikor bevezették a faluban a hulladékgazdálkodást, a szüleim szemetesét hónapokig nem kellett kiüríteni. Konkrétan felhívtak, hogy megkérdezzenek: „mit kell ebbe tenni?”, mivel náluk mindennek megvolt a maga helye, vagy újrahasznosítási menete.
Textilszemét sem akadt soha. Konfekciós holmit nagyon ritkán vettünk, inkább kötöttünk, horgoltunk, varrtunk és varrattunk magunknak. A varrás során keletkező maradék anyagokat gyerekként én használtam fel babaruhák készítéséhez. Az elhasználódó ruháknak szintén volt egy útja: ünneplőből hétköznapi, hétköznapiból munkás, munkásruhából kifejezetten mocskos feladatokra (pl. festés) félretett darab lett, a végső fázis pedig nagymamám szőnyegszövőszéke volt.
Az olyan értékes darabokat, mint egy kabát, nem egy szezonra választottuk, hanem évtizedekig nagy becsben tartottuk és viseltük, ahogy Terike néni a királykék kabátját. Így járhatok akár a milánói divathétre ma is édesanyám több, mint 30 éves teveszínű kabátjában, amit 1981-ben varratott az ikonikus MaxMara camel coat mintájára, egy nagyváradi szabóság műhelyében.
Az utóbbi 30-40 év öltözködési szokásai úgy alakultak át, hogy a ruha értékből eldobható, gyorsan lecserélhető fogyasztási cikké degradálódott. Olcsón szerezzük be; nem tudjuk, ki készítette, hol, milyen körülmények között; nem kötődik hozzá történet, érzelem, egyéni kapcsolódás.
A nagy divatházak által diktált két szezonos (tavasz-nyár, ősz-tél) trendek helyett a plázák üzleteinek felgyorsított, kéthetes árucserés ciklusai meggondolatlan, impulzív vásárlásokra neveltek, ahol a marketing is azt erősíti: „Most vedd meg, mert két hét múlva már nem elérhető.” Így kerülnek szükségtelen darabok a szekrény aljára vagy a minőségükben megkérdőjelezhető termékek hamar a kukába.
Napjainkban a textilipar a világ egyik legszennyezőbb tényezője.
Ma ötször annyi ruhát veszünk, mint 30 évvel ezelőtt, miközben több mint húszezer liter víz kell egy kg pamut előállításához, amely nagyjából egy póló és egy farmer anyagának felel meg. A média és a közismert fast fashion márkák által sulykolt túlfogyasztás, illetve a rapid menetben gyártott divatcikkek egyre gyatrább minősége miatt ráadásul pár év alatt a szeméttelepeken landolnak ezek a ruhák tonnaszámra.
És akkor még nem esett szó a túlhajszolt gyapottermelés kedvezőtlen mezőgazdasági hatásairól; a több mint nyolcezer különböző kemikália alkalmazásáról, amely az anyagok előállításához szükséges; a nagy, fast fashion márkák által igénybe vett tömeggyártás embertelen körülményeiről; valamint a sokezer mérföldes oda-vissza szállítás környezetkárosító hatásairól.
A környezettudatosság lényegét elsősorban a túlfogyasztással szembemenő egyszerűségre való törekvésben, a nemnövekedés elvében, a slow motionben (lassított életvitel) és a minél kevesebb költekezéssel járó életmódban látom. Amikor mindenki a saját háztartása és családja apró szokásaira odafigyel, például a lehető legkevesebb zacskót és egyéb csomagolást használ, tudatosan vásárol, azaz nem halmoz felesleges kacatokat maga köré; amit lehet, maga készít el, és az étkezést is úgy szervezi, hogy alapanyagainak nagy része közeli helyekről származzon, már sokat tett!
Ezért tartom fontosnak azt is, hogy öltözékünk kialakításánál olyan márkákat részesítsünk előnyben, amelyek itthon, kis szériában, vagy csak kifejezetten egyedi méretre gyártanak. Ahogy annak idején Terike néni, ill. édesanyám és én is, az így elkészíttetett, megfontoltan kiválasztott, személyre szabott, drágább és minőségi darabokat sokkal nagyobb szeretettel fogjuk óvni, kezelni és akár évtizedekig viselni.
A kevesebb is elég!
Miből áll a tudatos öltözködés? Vásároljunk ritkábban, és akkor vegyünk értéket, minőséget helyi tervezőktől. A spektrum egyre szélesebb: az extrém igényektől a mindennapok viseletéig különböző stílusokat találhatunk a helyi alkotók kínálatában, melyben segít eligazodni az asalon.hu oldal, a magyar divattervezők internetes adatbázisa. A divatportál üzenete, hogy a túlfogyasztást sulykoló, rendkívül környezetszennyező tömeggyártással működő fast fashion márkák termékeinek halmozása helyett, válasszunk megfontoltan olyan értékeket, amelyeket sokáig viselhetünk.
Miközben a tudatos választási folyamat révén a ruháinkat újra értékelni, szeretni fogjuk, kíméljük a környezetünket is, továbbá a közelünkben működő kézműveseket és kisvállalkozókat támogatjuk.
A férfiak ruhatárával kapcsolatos kérdéskör külön írást érdemelne, különös tekintettel arra, hogy a hazai palettán kevesebb alkotó foglalkozik férfiruha tervezéssel, készítéssel. Ennek nemcsak szakmai, illetve technológia okai vannak, hanem a kultúrtörténeti, társadalmi és gazdasági aspektusok is nagy szerepet játszanak, pedig a tudatos öltözködés a férfiaknál is fontos.
A plázákban kapható tömegtermékek mellett számukra igényes és tudatos alternatíva található a kis szériás készruhák között. Vannak kereskedések, ahol a válogatott termékekhez minimális átalakítás, méretre igazítás is jár. A jól szabott ruhákban ugyanis ráhagyással dolgoznak, így nemcsak nagyból lehet kisebbet, de akár kisebből is nagyobbat készíteni például derék kiengedéssel, hajtóka leengedésével.
A fenntartható, tudatos öltözködés témakörében sok hasznos tipp és infó található Mengyán Eszter blogján is: https://holyduck.hu/. Jó szívvel ajánlom a szerző témában írt könyvét: Helló, Slow Fashion!
A környezettudatos életmóddal kapcsolatos széles körű infókért Kump Edina oldalát ajánlom: https://korforras.hu/.
_____
Vanyovszki Mária coach, mentor, tanácsadó. Újságíróként az asalon.hu alapításával mutatkozott be. A portálon 2016 óta folyamatosan beszámol a hazai márkák kollekcióiról, tudósít az eseményekről és inspirációs anyagokat készít a tudatos öltözködés témájában. Az oldal tartalmában kifejezetten csak a designer divatra fókuszál, nincsenek rajta egyéb tematikájú hirdetések sem. Ezt kívánja fenntartani a továbbiakban is, melyhez a https://www.patreon.com/join/asalon_hu oldalon keresztül lehet hozzájárulni.
Vélemény, hozzászólás?