Mi kerül az asztalunkra? – Hogy működik a közösségi gazdálkodás?

Egyre nagyobb teret hódítanak az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek és nő az igény a termelőktől vásárolt termékekre. Magyarország még igencsak le van maradva e téren, de már itthon is van lehetőség csatlakozni a közösség által támogatott gazdaságokhoz. De mi is az a közösségi gazdálkodás?

Perényi Zsófival, a közösségi mezőgazdálkodás program vezetőjével beszélgettem a miértekről és mikéntekről.

Mit takar a közösségi gazdálkodás fogalma?

A közösség által támogatott gazdaságok  a személyes együttműködésen alapulnak, termelő és fogyasztó között, amelyben a gazdálkodással járó kockázatokat, felelősséget és a gazdálkodás gyümölcseit hosszú távú megállapodásban szabályozott módon közösen osztják meg egész évben.
A gyakorlatban ez a következőképpen néz ki: a gazda vállalja, hogy egész évben a közösség tagjainak termel, a közösségi vásárlók pedig vállalják, hogy átalánydíjon átveszik a terményeket.

Mik a közösségi gazdálkodás előnyei?

A gazdálkodó oldaláról a legnagyobb előny, hogy kiszámítható a gazdálkodás és jól tervezhető. Szerződött közösség tartja el, akik fix díjat fizetnek, egész évben, ezáltal kiküszöbölik a mezőgazdaság kiszámíthatatlanságát.
Nagyon fontos a közvetlen kapcsolat is a vevő és az eladó között. Több gazdálkodó panaszolta, hogy a nagykereskedőknél, felvásárlóknál árulták a terményeiket, addig egyrészt olcsóbban is kellett eladniuk, másrészt gyakran bírálták a termékeiket, mondjuk nem olyan alakú a dinnye, mint amilyennek a felvásárló szerint lennie kellene.
Végül meg kell említeni a visszajelzés kiemelt szerepét is. A gazdáknak jólesik, hogy személyesen találkozhatnak a vevővel minden héten, megoszthatják tapasztalataikat, receptet cserélhetnek; közösségi hálón is tartják a kapcsolatot a vevőikkel. Egyre több a fiatal, egyetemet végzett gazda, akik a tanulmányaik során hozzászoktak a közösségi élethez és erről gazdálkodóként sem szívesen mondanak le.

Fogyasztói oldalról a megbízható forrás és a jó minőség a vezérindok a csatlakozásra. Azt látjuk, hogy a kisgyerekes családoknál egyre nagyobb igény jelentkezik a vegyszermentes- és bioélelmiszer beszerzésére, már a hozzátáplálás megkezdésekor, és erre kiváló lehetőséget kínál a gazdákkal való együttműködés. Akár ki is mehetünk hozzájuk, megtekinteni, hogyan is állítják elő az élelmiszert, ami az asztalunkra kerül. Ez megbízhatóságot sugall, másrészről pedig nagyon nagy élmény felnőttnek, gyereknek egyaránt, kicsit testközelbe kerülni a földdel és a terményekkel.

Azt hiszem ez utóbbi inkább a nagyvárosiaknak élmény.

Így igaz, amint a térképünkön is látszik, a gazdálkodók főként nagyvárosra szállítanak (Budapest, Debrecen, Szeged stb.), máshol azért még sokan termesztenek egy-két zöldséget a hátsókertben, ott nincs akkora igény erre.

Mik a közösségi gazdálkodás hátrányai?

A gazdálkodónak ez rengeteg munka: egész évre szerződik és vállalja, hogy mindig szállít, mindig ott van. Ehhez sok tervezés szükséges, sokrétű és jó gazdálkodónak kell lenni. Az újoncoknak sokszor elmondjuk, hogy akik most kezdik a gazdálkodást, azok ne ezzel kezdjék, hanem először kicsiben próbálják ki, környékbelieknek áruljanak vagy piacon, és aztán, ha már olajozottan működik a gazdálkodás, akkor lehet kiterjeszteni.

Sokszor látjuk, hogy a gazdáknak hirtelen sok lesz, hogy ennyi mindent kell csinálni, szerződéseket írni, működtetni a közösségi hálón a csoportokat, adminisztrálni, szervezni stb. Épp ezért most dolgozunk azon, hogy motiváljuk a tagokat, hogy segítsenek be a gazdáknak. Ez külföldön már jól működik, hogy a vásárlók önkéntességi alapon segítenek moderálni a csoportokat vagy kimenni fotózni, ilyesmi.

A vásárlói oldalon pedig az a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy főzni kell, mindig, minden héten, különben megromlik a zöldség. És minden héten menni kell, adott helyre, adott időpontra. Természetesen küldhetünk mást magunk helyett, de azt meg kell szervezni, rájuk oda kell figyelni.

Egy kicsit térjünk vissza a gazdálkodói oldalra. Említetted, hogy mennyire sok munkát jelent, rengeteg pénzzel és időráfordítással jár. Ez megtérül? Hosszú távon fenntartható egy kizárólagosan közösségi gazdálkodás?

Nehéz kérdés, mert teljesen más helyzetből indul egy olyan gazda, akinek már van egy jól működő gazdasága és így csatlakozik, mint amikor beruházásokkal kell kezdeni. De azt látjuk, hogy igen, ebből meg lehet élni gazdálkodóként. Nagyon fontos azonban a tervezés. Nem minden gazdának van meg a megfelelő pénzügyi és vállalkozói tudása ahhoz, hogy elkészítsen egy pénzügyi tervet, amelyben minden valós és lehetséges költséget feltüntet, legyen benne a biztosítás, a munkadíj is és így tovább.

Ti, az egyesület, tudtok ebben nekik segíteni?

Igen, volt egy ilyen képzésünk, ami ezzel foglalkozott, aminek az anyagai megtalálhatóak a honlapunkon. Nagyon sokat kell tervezni, nem csak a vetésben, hanem arra is gondolniuk kell, hogy ha valami elromlik, akkor kell lennie cserének, vagy hogy miből fognak fóliát venni a fóliaházhoz. Ez egy fix bérezésű rendszer, kevésbé rugalmas, kisebb a játéktér, mint más gazdálkodási formáknál, ezért mindenre fel kell készülni.

A közösségi gazdálkodók csak a közösségnek termelnek, tehát nem árulnak például nagykereskedőknek?

Igen, általában csak a közösség tagjainak termelnek. Azért előfordul, hogy valaki mondjuk étteremnek is elad, de olyankor mindig tisztázni kell a közösség tagjaival, hogy erre van külön elkülönítve termés, ez nem a nekik szánt dobozokból hiányzik majd. Aztán van olyan gazda is, aki értékesít zöldségen kívül mézet is, amolyan ráadásként, de ezt is csak a közösség tagjainak árulja. Azért a kisebb gazdaságok induláskor általában több lábon állnak, van, aki piacozik és csak aztán vált tisztán közösségi gazdálkodásra.

A csatlakozással aláírunk egy szerződést. Mi áll ebben, mire kell elköteleznie magát a vevőnek és mit vállal a gazda?

Közösen vállalják a kockázatot, de azért arra nem nagyon volt eddig példa, hogy egyáltalán semmi se teremjen. Olyan volt több évben is, hogy a fagyok miatt csak később tudták volna elkezdeni a szállítást. Ilyenkor megbeszélték a közösség tagjaival, hogy akkor addig az egy hónapig ettől és ettől az ellenőrzött biogazdaságból fogjuk szállítani a terményeket, amíg nem terem meg a saját. Vagy például ha kevesebb lett az egyik terményből, többet adtak a másikból.

Mindig közösen keresnek megoldást, bevonva a közösséget, olyan nincs, hogy hát ez nem termett, de neked azért fizetned kell, hanem arra törekednek, hogy mindkét fél számára előnyös megoldás szülessen.

A gazdák többsége rendelkezik biominősítéssel, áll a honlapon, ez azt jelenti, hogy a 16-ból tíz. Akik nem, azok miért nem?

Mindegyik gazdálkodó szem előtt tartja az ökológiai gazdálkodás alapelveit, de aki nem szerezte meg a minősítést, azt elsősorban a plusz adminisztrációs feladatok, illetve a többletköltségek tartották vissza. Mások úgy gondolják, hogy nem kell a hivatalos minősítés, mert a közösség tagjai megbíznak bennük, hogy valóban vegyszermentesen gazdálkodnak. Ugyanakkor az új tagok számára vonzóbbak lehetnek a minősített ökogazdaságok, és van, aki ehhez akar alkalmazkodni.
A közösség és az egyesület is meggyőződhet arról, hogy a gazdaságok valóban az ökológiai gazdálkodás elvén működnek-e. Ezt részvételi minőségbiztosításnak hívják, időnként ki szoktunk menni a gazdákhoz. Egyébként a gazdák, fogyasztók és szakértők is minősíthetik egymást, ez külföldön már bevett szokás. Itthon egyelőre még inkább csak látogatások ezek, mint ellenőrzések.

Miért csak két gazdaság árul hústerméket?

Sokkal több beruházással jár. Nyilván itt is könnyebb annak, akinél már van egy kiépült infrastruktúra, teljesen az alapokról indítani nagyon nehéz. Mivel ezek ökológiai elven működő gazdaságok, nagyobb területre is van szükség hozzá, és több a buktató. Az állattartás mindig is nagyobb kötöttséget igényelt, mint a zöldségtermesztés.

Mennyiben csökkenti az ökológiai lábnyomunkat a közösségi gazdálkodás?

Érdekes kérdés, egyelőre még vizsgáljuk. Most indult el egy kutatás a Corvinus Egyetemmel karöltve, hogy mérjük, mennyiben környezettudatosabb ez a vásárlási mód. Az biztos, hogy a szállítás csökken, ha hazai termékeket veszünk, mert nem kell külföldről beszállítani. Aztán a csomagolás általi környezetterhelés lényegében nulla, dobozokban hozzák az árut, amit aztán a vevő a saját szatyrába pakol át. De érdemleges adatokat még nem tudni, a kutatás még csak most kezdődött el.

Említetted a szállítást. Nem okoz többletszállítmányozást az, hogy sok kis adagban, hetente viszik a terméket a gazdák, ahelyett, hogy egy nagy tételben szállítanák nagykereskedésnek?

Nem tudjuk még, de általában azok a gazdálkodók, akik közösségi gazdálkodásra váltanak, a piacozást cserélik fel, ahol ugyanígy heti szinten szállítanak. Tehát nem valószínű, hogy különbség mutatkozna. Biztosat azonban csak a kutatás lezártával tudunk majd.

Miben más a közösségi gazdálkodás, mint a közösségi kertek?

A közösségi kertet te műveled, magadnak, a közösségi gazdálkodásnál viszont a művelést a gazda vállalja, te pedig fizetsz a szolgáltatásáért. De vannak olyan gazdaságok is, ahol önkéntes munkát is kell vállalni, például kapálni, gyomlálni, pedagógiai célzattal, hogy átérezze a vevő az ételért hozott áldozatot. Természetesen vannak olyanok, akik nem tehetik ezt meg, mert nagyon elfoglaltak, nekik lehetőségük van kiváltani ezt a munkát azzal, hogy többet fizetnek a terményekért.

Németországban a Netzwerk Solidarische Landwirtschaft, azaz Szolidáris Mezőgazdasági Hálózat információs platform és kapcsolódási terep a közösségi rendszerben részt vevő és az iránt érdeklődő gazdaságok számára. A cégalapítástól-átalakítástól a termelési módszereknek, köztük a lóigáztatás fortélyainak átadásán át a képzésig, adatvédelemig minden téren kiszolgálják a közösségi gazdálkodókat.
Itthon van ilyen vagy ehhez hasonló szervezet?

Itthon a Tudatos Vásárlók Egyesületéből vált ki a KÖKISZ, a Közösségi Kisgazdaságok Szövetsége (2014-ben – szerk.), ami egyelőre informális hálózat, jogilag még nem alakult meg. A közösségi gazdák évente párszor találkoznak, tapasztalatot cserélnek, gondolkoznak a közösségi minősítésen, pénzügyi képzést szervezünk, közösségi magvásárlást tartunk, a gazdálkodás népszerűsítésén dolgozunk. Egyelőre még gyerekcipőben jár, de tíz éven belül utolérhetjük a németországi szervezet szintjét.

Franciországban az Association pour le maintien de l’agriculture paysanne, az AMAP, vagyis a Paraszti Mezőgazdaság Fenntartásáért Egyesület etikai és termelési alapelveket dolgoz ki, kiforrott szabályrendszert követ és fogadtat el, formális érdekvédelmet lát el.
Egy ehhez hasonló rendszer kidolgozásán már elkezdtetek gondolkodni?

Franciaországban ennek már nagy múltja van, ők az egyik legnagyobbak a közösségi gazdálkodás terén, több ezer gazdasággal. Nekünk most elsődleges célunk a következő öt évben, hogy nőjön a résztvevők száma, és utána elkezdhetünk kiépíteni egy hálózatot. De a franciaországi szinttől még több tíz évre vagyunk.

Az állam milyen módon és mekkora összeggel támogatja a közösségi gazdálkodásokat, ezen belül a közösségi gazdálkodókat?

Most az állam előszeretettel támogatja a magyar termelőket, így ez kedvez a közösségi gazdálkodóknak is. A vidékfejlesztési program keretében indult pályázat (Szolidáris gazdálkodás és közösség által támogatott mezőgazdaság – szerk.), amire volt pár jelentkező, de ehhez például már kiépült infrastruktúra kellett, beruházásokra kellett ígéretet tenni. Ráadásul egy pályázat megírása önmagában akkora munka, hogy csak azok engedhetik meg maguknak, akiknek van kapacitásuk az adminisztratív feladatok ellátására.

Aztán, mint mondtam, sok a fiatal a gazdálkodók között, így ők felvehetik a fiatal gazdálkodók támogatását, az ökológiai gazdaságok pedig ökológiai mezőgazdasági támogatásra jogosultak. De sok olyan gazdánk van, akik direkt nem pályáznak semmilyen állami támogatásra, mert pont azért váltak közösségi gazdálkodóvá, hogy függetlenedjenek a rendszertől.

Beszéljünk egy kicsit a jövőről. Az élelmiszerpazarlás egyre nagyobb gondot jelent, a világon évente megtermelt élelmiszer közel harmada a kukában végzi, Magyarországon a háztartások a megvásárolt élelem átlagban hatodát dobják ki. Erre a problémára mennyiben jelenthet megoldást a közösségi gazdálkodás?

Valószínűsítem, hogy ennek révén is csökkeni fog a szemétbe dobott élelmiszer mennyisége. Az biztos, hogy ez a rendszer segít rádöbbenteni arra, hogy miből mennyi fogy egy adott háztartásban. Könnyebben látjuk a fogyasztásunk mértékét, és segít újragondolni a fogyasztásunkat.

Mi lesz, ha mindenki közösségi gazdálkodásból fog táplálkozni? Most a Föld szárazföldi területeinek mintegy a felét uralja az agrárszektor: terménynövények, legelők. Ha az iparszerű állattartás helyett mindenütt visszatérnénk a szabadtartásra, akkor a gazdáknak a mainál sokkal nagyobb térre, legelőre lenne szükségük.

A jó gazdaságok akár egy hektáron egy egész közösséget ellátnak, de ehhez tényleg nagyon jónak kell lenni. Segítenek az új technikák és módszerek, például a biointenzív mezőgazdálkodás, vagy az új kutatások, például Kanadában, amelyek arra irányulnak, hogy hogyan lehet minél kisebb területen minél többet termelni, az ökológiai gazdálkodás irányelveit szem előtt tartva.

A kulcs valószínűleg inkább a fejekben lesz, a fogyasztás mértékét kell újragondolni, kevesebb hús, több zöldség. Át kell alakítani a fogyasztási szokásokat.

Köszönöm az interjút!

Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapja itt érhető el.

Hazait és egészségeset: Bevásárlóközösségek térképe

Mézes Dorottya | Főállású anya és egyetemista, kutatási területe az alkímia szimbolizmusa a középkorban. A környezetvédelem fontos helyet foglal el családja életében.