Tartalom
A korallzátonyok több, mint 400 millió éve jelen vannak a Földön. Modern, mai formájukat nagyjából 25 millió éve kezdték el kialakítani, és nagyon úgy tűnik, hogy itt ér véget a történetük, a század végére végleg eltűnhetnek ezek a vibráló, élettel teli ökoszisztémák.
„A tengerek esőerdői”
Az UNESCO világörökségi listáján 29 olyan helyszín szerepel, ahol korallzátonyok is élnek, mint például az ausztráliai Nagy-Korallzátony, a belize-i vagy az új-kaledóniai zátony.
Bár a zátonyok a tengeri felszín mindössze 0,1 %-át borítják, nem véletlenül nevezik őket a „tengerek esőerdeinek”: az óceáni halfajok negyede csak ezeken a területeken él meg, az egyéb tengeri élőlények negyedének szolgál táplálék forrásként, menedékként vagy élőhely gyanánt. Földünk legnagyobb korallzátonya, a Nagy-Korallzátony 400 korallfajnak, 4,000 puhatestű fajnak, 240 madár fajnak és elképesztő mennyiségű szivacsnak, tengeri féregnek és rákfélének ad otthont. Olyan nagytestű tengeri állatok is látogatják, mint a veszélyeztetett tengeri tehenek, teknősök és vándorló bálnák. (A veszélyeztetett levesteknős például kizárólag itt él meg.)
Maguk a korallok olyan organizmusok, amelyek egy algával (zooxanthellae) élnek szimbiózisban: az alga fotoszintetizál, oxigént, glükózt, glicerint és aminosavakat állít elő, amikből a korall táplálékot készít magának, cserébe pedig a korall védelmet nyújt az algának és nitrogént termel, amelyet az alga felhasznál a fotoszintézis során. De nem csak a zooxanthellae elengedhetetlen a korallok létezéséhez, ezekben a rendkívül törékeny rendszerekben minden élőlénynek fontos szerepe van: a kisebb élőlények búvóhelyet találnak a korallok között, táplálékul szolgálnak a halaknak, ezek a halak tisztítják a korallokat, és a nagyobb állatok eledelét képezik. A tápláléklánc bármely tagjának hiánya, vagy számának csökkenése drasztikus változást okozhat, és a korallok kihalásához vezethet.
Szerepük a Föld életében
Mint azt láthatjuk, a tengeri ökoszisztéma alapját képezik: ha az óceáni élőlények negyedének élőhelye megszűnik, a védtelen, táplálék nélkül maradó állatok is tömeges kihalással néznek szembe, majd kiesve a táplálékláncból tömeges pusztulást okoznak az egész vízi világban, ami természetesen a velük táplálkozó partmenti állatokra is kihat, melyeknek a tömeges éhenhalása a szárazföldi állatokat is érintené.
Ám a tengeri fajokon túl az emberiség számára is nélkülözhetetlenek: hozzávetőlegesen 1 milliárd ember megélhetését biztosítják, az össz társadalmi, kulturális és gazdasági értéküket 1 billió dollárban határozta meg az UNESCO.
A korallzátonyok a környezetvédelemért folytatott küzdelemben is élharcosnak bizonyulnak, több szempontból is. Egyrészt a korallok fotoszintetizáló algái nagyjából annyi szén-dioxidot képesek megkötni, mint a talajmenti fák és növények. Másrészt pedig természetes védelemként szolgálnak az áradások, a partmenti erózió és egyéb természeti katasztrófák ellen. „Jelenleg az áradások évente nagyjából 4 milliárd dollár kárt okoznak, a zátonyok felső egy méterének elpusztulásával azonban az összeg 8 milliárd dollárra emelkedhet” – írja a National Geographic, számítások szerint pedig, a század végére négyszeresére emelkedhet az áradások száma, amennyiben nem tudjuk megállítani a korallzátonyok eltűnését.
A pusztulás okai
A zátonyok érzékeny rendszerét a legkisebb beavatkozás is felborítja, a korallzátonyok elnéptelenedését és a korallok halálát okozva. 1980 óta 40 százalékkal csökkent a korallzátonyok területe, 75 százalékuk szenved olyan lokális problémáktól, mint a szennyezés, a túlhalászás, és a tengeri bányászat.
Globális szinten pedig a felmelegedés okoz visszafordíthatatlan károkat, több okból is.
Egyrészt a hőmérséklet emelkedése nemcsak a légkört érinti, hanem az óceánokat is. (Érdemes egy pillantást vetni Ed Hawkins angol meteorológus-klímakutató grafikonjára, amely mutatja, hogyan válik egyre melegebbé a föld átlaghőmérséklete.) Az elmúlt 100 évben egy fokot emelkedett az átlagos vízhőmérséklet, de az utóbbi évtizedekben 24 százalékos gyorsulást tapasztalunk, ami a Természetvédelmi Világszövetség szerint akár 3 fokos melegedést okozhat a tengerekben a század végére.
Mivel a korallok érzékenyek a környezeti behatásokra, már egy-két fok hőmérséklet eltérés fehéredést okoz. Fehéredésnek azt a folyamatot nevezzük, amikor a korall stressz hatására kilöki az algát a szervezetéből, és csak a meszes váz marad meg. (Innen jön az elnevezés, mivel az algák adják a korall színét, távozásuk után csak a fehér váz marad.) Amennyiben a stresszhatás csökken, az algák visszatérnek, de ha nem, a korall végleg elpusztul a szimbiótája nélkül.
Ám, ha nem is halnak el teljesen, lassan növő fajról lévén szó, nagyjából 15 évbe telik, amíg magához tér a zátony egy fehéredés után. A legnagyobb hullám 2014-2017-ben volt, a huszonkilenc, világörökség részét képező korallzátonyból huszonötöt érintett. A legsúlyosabban a Nagy-Korallzátony sérült 2016-ban, 67 százaléka fehéredett ki, és ugyan csak 10 százaléka sorvadt el véglegesen, a helyreállításához így is emberi beavatkozásra van szükség.
Ráadásul a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal szerint a tavalyi év majdnem újabb melegrekordot döntött, alig maradva el a 2016-os rekordtól, ezzel elindítva a következő fehéredési hullámot, miközben a legutóbbi hullámból még fel sem épültek a korallzátonyok. Ha a melegedés üteme nem lassul, ha nem csökkentjük a szén-dioxid kibocsátást, az UNESCO felmérései alapján a század végére elhal az összes korallzátony.
A felmelegedés periodikusan fellépő pusztításokat is okoz. Az El Niňo jelenség rendesen három, illetve hét évente jelentkezik a Csendes–óceán egyenlítői vidékén, amelynek hatására eltolódnak az esőövek, ezzel szárazságot és aszályt okoznak alapvetően esős területeken, és fordítva, heves esőzéseket és áradásokat a szárazabb térségben. Súlyos csapást mérnek az ökoszisztémára, elvándorolnak a tengeri fajok, a tenger vízhőmérséklet ingadozása tömeges pusztulást okoz.
Ám ezt a jelenséget már a 16. században is feljegyezték, sosem okozott a természetben visszafordíthatatlan károkat. Kutatások viszont kimutatták, hogy a globális felmelegedés hatására az El Niňok száma megháromszorozódott az elmúlt 30 évben, és egyre hevesebbé válnak, így egy-egy El Niňo után a természet már nem tud olyan könnyen talpra állni.
Ezenkívül az emelkedő hőmérséklet emelkedő vízszintet is okoz, ami miatt nem kapnak elég napfényt a korallok algái, ezzel is csökkentve a korallok túlélési esélyeit, hiszen kevesebb táplálék mellett lassabban fejlődnek.
Mindezeken felül a megemelkedett szén-dioxid kibocsátás is hozzájárul a korallok elhalásához. Ugyan az óceánok a levegő szén-dioxid tartalmának mintegy 25 százalékát képesek megkötni, a levegőben megnövekedett szén-dioxid tartalom hatására a vizek elsavasodnak, a feldolgozatlan szén-dioxid miatt, ez rombolja a korallok meszes vázát és gátolja a növekedésüket.
A korallzátonyok megmentésére irányuló globális próbálkozások
Több szervezet dolgozik a zátonyok életben tartásán. Az Ellenálló Korallzátony Kezdeményezés (Resilient Reef Initiative) 2018-ban indult, az UNESCO és más szervezetek együttes erővel kívánják megállítani a zátonyok pusztulását. Erre 9 millió dollárt különítettek el, 5 zátonyra koncentrálnak: a Rock Islands Southern Lagúna (Palau), az új-kaledóniai Lagúnák (Franciaország), a belize-i Korallzátony (Belize), a Ningaloo Coast és az ausztráliai Nagy-Korallzátonyt.
Négy év alatt próbálnak megoldást találni, különböző módszereket dolgoznak ki, hogy felvértezzék a zátonyokat a fehéredés ellen, először helyi szinten, abban a reményben, hogy globális szinten is elterjeszthetőek lesznek az innovációk.
2021-ben indul a United Nations Decade of Ocean Science for Sustainable Development, amely az oceanográfia különböző kutatási területeit ötvözve (geológia, fizika, kémia, biológia) készít majd felméréseket és kutatásokat a tengeri élővilág változásairól (a mikroorganizmusoktól a tektonikus mozgásokig), hogy jobban megérthessék azokat, és hatékonyabban cselekedhessenek a környezeti károk ellen. Ezenfelül pedig támogatnak majd szervezeteket a tengeri élővilág megóvása érdekében, és fenntartható üzleti modellek kidolgozását is szorgalmazzák.
A korallzátonyok megmentésére irányuló lokális próbálkozások
Világszerte több száz kutató szenteli életét a korallzátonyok tanulmányozásának, és fenntartásának. Rengeteg új ötlettel állnak elő évente, amelyek közül néhány igencsak ígéretesnek bizonyul.
Az ausztráliai Rangerbot például egy olyan kis robot, amely feltérképezi a korallok állapotát, a károsodások mértékét, és képes kiiktatni a Töviskoronás tengericsillagokat, akik tömegesen pusztítják a korallokat. Ugyan ezek a csillagok természetes ellenségei a koralloknak, ám az emberi tevékenységek miatt a számuk drasztikusan megnőtt, mérhetetlen károkat okozva az zátonyok ökoszisztémájában.
A töviskoronás legnagyobb, és majdnem egyetlen természetes ellensége meglepő módon egy csiga, a tritonkürt, ami képes felhasítani a csillag gyomrát. Ám a túlhalászás, és gyűjtés miatt a tritonkürtök száma lecsökkent, ami utat engedett a csillagok elszaporodásának. A globális felmelegedés okozta vízhőmérséklet emelkedés következtében pedig nagyobb a túlélési esélyük a tengericsillag lárváinak, így a megszokott egy tucat helyett akár tripla annyi tengericsillag éri el az ivarérett kort.
Az Otago Egyetem kutatója, Candida Savage pedig azt vizsgálta, hogy a guanó milyen hatással van a korallzátonyok fejlődésére, és meglepő eredményt kapott. Azt találta, hogy a madarakkal egy élettérben növekvő korallok négyszer olyan gyorsan nőnek, mint azok a korallok, akik hasonló környezetben, de a madarak végtermékének felhasználása nélkül fejlődnek. A madarak guanójában ugyanis nitrogén található, amit felhasználva a korallok szimbiótái gyorsabb fotoszintézisre képesek ezzel több tápanyagot szolgáltatva a koralloknak. Savage arra is felhívja a figyelmet, hogy a tengeri madarak mintegy harmada veszélyeztetett, így a korallzátonyok megóvása mellett a madarak élőhelyének biztosítása is fontos cél kell hogy legyen a zátonyok életben tartása érdekében.
Az angliai Exeter Egyetem kutatói hangtechnikával próbálkoznak. A korallzátonyok elfehéredésekor a zátonyok elnéptelenednek, kihaltakká válnak, az élőlények új otthon után néznek, ami a korallok végleges pusztulását okozza. A kutatók rájöttek, hogy egy népes, eleven korallzátony rendkívül hangos, folyamatos motoszkálás, pikkelysúrlódás, kaparászás hallatszik, ami vonzó az élőlények számára, és szívesen költöznek be. Ám, amikor egy zátonyt elhagynak az állatai, csönd honol az elfehéredett korallok körül, és a halak jobban látják más élő- és szaporodóhely után nézni.
Így az Exeter Egyetem tudósai egészséges korallzátonyok hangjait vették fel, majd hangszórók segítségével lejátszották ezeket a felvételeket a kihalt zátonyokban, abban a reményben, hogy sikerül visszacsábítani a halakat, akik megtisztítják a korallokat, akik így elkezdhetnek megint nőni, aminek hatására visszatérnek az apróbb élőlények, akik még több halat vonzanak oda, beindítva ezzel a teljes körforgást. A projekt tavaly indult, és az eddigi eredmények biztatóak, kétszer annyi hal telepedett meg ezekben a zátonyokban, mint azokban, ahol nem használtak hangfelvételeket.
A Southern Cross Egyetem professzorai szintén tavaly kezdték meg projektjüket: mesterségesen, biztonságos helyen növesztenek korallbébiket, hogy aztán, a robotikát segítségül hívva, szétszórják azokat az elfehéredett zátonyokban, ezzel elősegítve azok újjáéledését. A kísérletekben olyan korallfajokat használnak, amelyek bizonyítottan túlélik a hőmérséklet emelkedését is, ezzel támogatva az olyan korallzátonyok létrejöttét, amelyek sikeresen szembeszállhatnak a globális felmelegedéssel is.
Az ígéretes kutatási eredmények ellenére Palumbi professzor a Stanford Egyetemről kiemeli, hogy
„Pár tízezer korallt könnyű mesterségesen felnöveszteni, ám több tíz, és több ezer mérföldnyi korallzátony növesztése már egészen más feladat.”
Az anyatermészet megoldási kísérlete
Míg az emberiség erejét megfeszítve dolgozik a zátonyok megóvása érdekében, a természet sem marad tétlen. Egy tavaly júliusban megjelent új kutatás kimutatta, hogy ugyan a meglévő korallzátonyok nagy többsége hanyatlóban van, új zátonyok kezdtek épülni, távolabb a meleg, egyenlítői vizektől. A cikk szerint, amíg az elmúlt 40 évben a forró égövi zátonyokban 85 százalékkal csökkent a fiatal korallok száma, addig a meleg mérsékelt égövi területeken megduplázódott a számuk, és új ökoszisztémákat kezdtek el kialakítani.
Olyan élőlények kerültek össze a telepeken, melyek addig sosem alkottak közösen zátonyokat, és a tudósokat erősen foglalkoztatja, hogy vajon mennyi időbe fog telni, amíg ezek az új rendszerek egyensúlyba kerülnek, és működő, gazdag biodiverzitású telepeket alkotnak. Úgy néz ki, hogy ezekben az új, kezdődő zátonyokban meg tudnak telepedni azok a fajok, amelyek a melegedő víz miatt szintén eltávolodtak az egyenlítői vizektől, ezzel elősegítve az új korallzátonyok kiépülését.
Ám a jelen tanulmányban csak annyit tudnak biztosan megállapítani, hogy bizonyos korallfajok képesek a vándorlásra, és a megtelepedésre idegen területeken, képesek újfajta életközösségekbe beépülni, de nem tudnak biztosat mondani arról, hogy mennyire lesznek életképesek ezek az új zátonyok. Ahogy a kutatás vezetője, David Garrison felveti: „Vajon reménnyel kecsegtet ez a jelenség, és fennmaradhatnak a korallzátonyok? Nos, ennek a kérdésnek a megválaszolása további megfigyelést és dokumentálást igényel.” Ám addig is meg kell tennünk mindent, hogy csökkentsük a felmelegedés mértékét, és a szén-dioxid kibocsátást, hogy az óceánok ékkövei tovább ragyoghassanak a következő pár száz millió évben is.
Gyakran Ismételt Kérdések
A korallzátonyok a vízi világ „esőerdői” ezáltal rengeteg élőlénynek adnak otthont, és rendkívül fontos részei a tengeri és a szárazföldi ökoszisztémáknak is.
A korallzátonyok pusztulását alapvetően a rohamosan gyorsuló globális felmelegedés és vízszint emelkedése okozza.
A korallzátonyok pusztulása közvetlenül az ott élő élőlények elvándorlását és kipusztulását okozza, azonban közvetetten mind a tengeri mind a szárazföldi ökoszisztémákra drasztikus hatással lesz, és ez alól az emberi faj sem kivétel.
Mézes Dorottya | Főállású anya és egyetemista, kutatási területe az alkímia szimbolizmusa a középkorban. A környezetvédelem fontos helyet foglal el családja életében.
Vélemény, hozzászólás?