Tartalom
Legalább fél évszázada tart a vita az atomenergia békés célú hasznosítása körül. Könyvtárnyi irodalma van az érveknek és ellenérveknek, nagy befolyású civil szervezetek és hatalmas lobbierejű ipari csoportok küzdenek a közvélemény megnyeréséért. Nálunk különösen élessé vált a kérdés Paks 2 megépítése kapcsán. Bemutatjuk a fontosabb érveket.
Mindenekelőtt tisztázzuk, mit is értünk atomenergia alatt. Röviden: az atomreaktorban végbemenő maghasadás nyomán irányított láncreakció jön létre, ami nagy mennyiségű hőt szabadít fel. Ezt vízgőz előállítására, majd egy turbina meghajtására használják, amely elektromos áramot termel.
Pakson jelenlege négy darab VVER-440/213 típusú, úgynevezett nyomottvizes reaktor működik. Bár ezek is szovjet tervezésű és építésű reaktorok, de más, korszerűbb technológiával működnek, és jóval megbízhatóbbak, mint a csernobili tragédiát okozó RBMK-reaktorok. De ettől még nem száz százalékosan biztonságosak – és ezzel el is érkeztünk az egyik legvitatottabb ponthoz, a nukleáris energia biztonságosságának kérdéséhez.
A Greenpeace szerint az erőmű biztonsága megkérdőjelezhető, mivel bekövetkezhetnek olyan események pl. egy szabotázsakció, amire az erőmű berendezései nincsenek méretezve, emellett a biztonsági berendezések és az erőmű személyzete még nem volt tesztelve éles helyzetben.
Ezzel szemben Zagyvai Péter, a BME Nukleáris Technika Tanszékének egyetemi docense szerint
Pakson nem a csernobilihez, hanem legfeljebb a fukushimaihoz hasonló baleset következhetne be, de az is jóval mérsékeltebb következményekkel.
Ráadásul ott az emberi mulasztások mellett egy földrengés és a nyomában járó cunami indította el a katasztrófához vezető eseménysort – ilyesmire nálunk meglehetősen kevés az esély.
Egy 2013-as NASA tanulmány szerint az atomenergia sokkal kevésbé veszélyes, mint más energiaforrások. Sőt, a kutatás becslése szerint a megtermelt energia mennyiségével arányosan az atomenergia felelős a legkevesebb halálesetért – beleértve a nukleáris baleseteket is.
A balesetektől való félelem után az atomhulladékok kezelésének kérdése szokta kiváltani a legerősebb társadalmi reakciókat. Magyarországon az atomhulladék tárolása Zagyva szerint megoldott: a Bátaapáti tárolóban több száz méterrel a föld alá, egy gránitrétegben helyezik el a sugárzó hulladékot, a nagy aktivitású kiégett fűtőelemeket pedig visszaviszik Oroszországba újrafeldolgozásra.
Tegyük hozzá, ez az „atomhulladék-export” önmagában is felvet súlyos erkölcsi dilemmákat, hiszen ezzel egy olyan közösségre toljuk át a nagy aktivitású atomszemét problémáját, amelyik egyre kevésbé tud védekezni az autoriter orosz állam döntéseivel szemben.
De még a putyini Oroszországban is alakulhatnak úgy a dolgok, hogy egy napon végleg és teljesen megtagadják az újrafeldolgozás után megmaradó atomhulladék tárolását.
A hivatalos álláspont szerint ebben az esetben itthon, Pécs közelében kialakítható egy megfelelő tároló. A Greenpeace viszont úgy véli, egyáltalán nem biztos, hogy Boda környéke alkalmas lehet a hulladék tárolására, az erre vonatkozó kutatások pedig csúsznak.
Környezeti kockázatok: szén vagy atom
Hiába a környezeti, megtérülési és egyéb kockázatok, no meg a lakossági ellenérzések, az atomenergia még jó ideig velünk kell, hogy maradjon, legalábbis az egyik legtekintélyesebb amerikai műszaki egyetem tanulmánya szerint. Az MIT jelentése úgy véli, hogy
egyszerre zöldíteni és közben elegendő áramot termelni a Föld teljes lakosságának csak úgy lehet, ha az atomenergia továbbra is meghatározó szerephez jut az energiatermelésben.
Jelenleg viszont nem az atomerőmű a legjobb üzlet, a szén még mindig olcsóbb, ezért az egyetem kutatói új fejlesztéseket és a szektor állami támogatását szorgalmazzák – ahogy ez történik Kínában, Indiában és Oroszországban.
Ráadásul az európai szabályozás is egyre komolyabb klímacélokat ír elő a tagállamoknak, ennek pedig egyik elsődleges markere a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, ami atomenergia nélkül nehezen lehetséges.
Ezt a problémát jól szemlélteti Németország példája, ahol az atomenergia lakossági nyomásra történő kivezetése – legalábbis a tekintélyes egyesült államokbeli független kutatóintézet, a National Bureau of Economic Research szerint – súlyos környezeti következményekkel járhat.
Németországban a tervek szerint 2022-re az összes működő atomerőmű leáll. Az intézet a 2011 és 2017 közötti adatok alapján arra jutott, hogy
a kiesett nukleáris kapacitást jórészt szénenergiával pótolták, amelynek nyomán évente 36 millió tonnával több szén-dioxid került a levegőbe.
Ez 5 százalékos növekedést jelentett –, miközben helyi szinten is nőtt a légszennyezettség mértéke. Ráadásul a megnövekedett károsanyag-kibocsájtás közvetlenül is hatott: becslésük szerint 1100-zal több ember idő előtti halálához vezetett.
Mindeközben a német kormány éppen klímavédelmi okokból nagyon komolyan támogatja az elektromos autók elterjedését – ami viszont tovább növeli a lakosság elektromosáram-igényét, keresletet támasztva a szénerőművekben (is) előállított villamosenergiára.
A tanulmány egyik szerzője szerint az emberek jelentősen túlbecsülik az atomenergia kockázatát, illetve alulbecsülik a légszennyezettség veszélyét. Az atomenergiától való félelem erősen jelen van hazánkban is: egy 2018-as közvélemény-kutatás szerint például Paks 2-vel szemben a leggyakoribb érv az, hogy veszélyes (39%), és a radioaktív hulladék kérdése is sokakat nyomaszt (29%).
Az atomenergia teljes és átgondolatlan elhagyásának veszélyeire figyelmeztet Japán példája is, ahol a fukushimai baleset miatt leállították az összes atomerőművet– ezzel párhuzamosan viszont 22 db (!) szénalapú erőmű építését tervezik a következő években.
A 22 erőmű együttesen annyi szén-dioxidot bocsájtana ki, mint az USA egy év alatt értékesített teljes személygépkocsi állománya.
Pedig Japán már így is az egyik legsúlyosabb áldozata a klímaváltozásnak: tudósok szerint a 2018-as hőhullámok, amelyek több mint ezer ember életét követelték, a globális felmelegedés nélkül nem következtek volna be.
A magyar kormány álláspontja a témában elég egyértelmű: az atomenergia segít mérsékelni az éghajlatváltozás hatásait, így Paks 2 megépítése szükséges ahhoz, hogy a klímavédelmi vállalásainkat teljesíteni tudjuk, illetve ne legyünk még jobban kitéve az orosz földgázimportnak.
Igaz, ez a vélemény a paksi hitellel és az oroszokkal szemben egyébként is fennálló függőségi viszonnyal nem foglalkozik, ahogy azzal sem, hogy például az Energiaklub szerint Paks 2 egy életképtelen beruházás, az erőmű új blokkja csak adófizetői támogatással tud megvalósulni és működni.
Tiszta atomenergia?
És akkor még ott van az atomenergia tisztaságának kérdése is. A legtöbb kutatás szerint az atomenergia jóval tisztább, mint sok más energiaforrás, elsődleges alternatívája, a szén, pedig a legszennyezőbb. A szénerőművek működése során veszélyes üvegházhatású gázok, főleg szén-dioxid és nitrogén-oxidok kerülnek a levegőbe, ezzel szemben az atomerőművekben előállított energia esetében nincs hasonló szennyezés. Más kérdés, hogy
az atomerőművek teljes életciklusát nézve ez az állítás már korántsem ilyen egyértelmű.
Nem közismert, de az atomenergia nem csak emissziós szempontból zöldebb, mint a szén, hanem a radioaktív szennyezést illetően is. Ugyanis a szén nyomokban uránt és tóriumot is tartalmazhat, amelyek hamu formájában a levegőbe kerülhetnek. A világ szénerőművei évente kb. 5 ezer tonna uránt és 15 ezer tonna tóriumot tartalmazó hulladékot termelnek, és a NASA becslése szerint 1,8 millió ember életét menthette meg, hogy a fosszilis erőművek mellett ma már atomenergia is létezik.
Az atomenergia jövője kapcsán gyakran felmerül a hosszú távú biztonság kérdése, nem utolsó sorban épp a globális felmelegedés fényében. Az extrémebb és kiszámíthatatlanabb időjárás mellett egyre kevésbé biztonságos atomerőműveket működtetni – miközben azok épp a felmelegedésért leginkább felelős szénerőművek kiváltására alkalmasak. A környezetvédelmi kutató Heidi Hutner szerint
megkérdőjelezhető, hogy lehet-e atomerőművet biztonságosan működtetni a felmelegedő világban.
A tűzvészek, az emelkedő tengerszint, a földrengések és a melegedő vízhőmérséklet mind növelik a balesetek kockázatát, a nukleáris hulladék tárolása pedig állandó veszélyforrás.
Ebből a szempontból nálunk sem megnyugtató a helyzet, hiszen tavaly a Duna vízszintje Paks mellett hetekre veszélyes szintre apadt, illetve a folyó hómérséklete megközelítette a kritikus értéket – márpedig a Dunának, mint a hűtővízrendszer természetes forrásának kulcsszerepe van az erőmű működésében. Felmerül a kérdés:
ha a Duna hűtőkapacitása már most is súrolja a kritikus szintet, miképp lesz megoldható a megépítendő Paks2-reaktorok hűtése?
Erre lehet egy lehetséges válasz, hogy szó volt Paks2 tervezésénél hűtőtornyokról, melyek segítségével kritikus vízszint mellett is megoldható lenne a továbbműködés.
Új helyett a régit
A Paks 2 körüli vitában merült föl az élettartam-hosszabbítás, ami valójában Paks 1-re, vagyis a jelenleg is működő erőműre vonatkozik. Egyes szakértők szerint a 2032-től lejáró üzemidejű reaktorblokkokat nem kellene leállítani.
A megoldás legfőbb szószólója Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója, aki szerint óriása pazarlás lenne 50 év után nyugdíjazni az erőművet, miközben az USA-ban például a 60 éve termelő erőművek élettartamának meghosszabbítására készülnek.
Mártha szerint a korai bezárással több milliárd euró megy veszendőbe (hisz az áram fajlagosan annál olcsóbb, minél tovább működik az erőmű), de a hosszabb élettartam azt is jelentené, hogy az erőmű tovább fizet a majdani bontást finanszírozó nukleáris alapba – összességében mintegy 200 milliárdnyi többletforrástól esne el az erőmű és az állam.
A hosszabbítással időt is lehetne nyerni a fejlesztési stratégia kialakításához, eldönteni, hogy egyáltalán szükséges-e ekkora kapacitásfejlesztés. Tegyük hozzá, a már hivatkozott MIT-jelentés szintén óva int attól, hogy idő előtt bezárjanak erőműveket, ezzel ugyanis megnehezítik a széndioxid-kibocsátás folyamatos csökkenését.
Az Energiaklub szakpolitikai intézetének 2013-as elemzése viszont épp arra jutott, hogy a paksi erőművet be kellene zárni. A tervezési hiányosságok és biztonsági kockázatok miatt az élettartam-hosszabbítás – a vizsgálat eredménye szerint – túl kockázatos.
Nem éri meg – vagy mégis?
A világon számos kudarcos atomerőmű-építési projekt figyelmeztet a gazdasági kockázatokra: a példákat hosszan lehet sorolni. Tegyük hozzá, Finnország éppen azzal a Roszatommal küzd a Hanhikivi projekt kapcsán, amelyik a Paks2-projekt gazdája. A finneknél 10 éve indult a beruházás, de a projekt már most éveket csúszik – ez nyilván kihatással van a megtérülésre is. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy még az átlátható, tisztán piaci működés esetén is – vagyis ahol alacsonyabbak a korrupciós kockázatokból adódó többletköltségek – nehézséget jelent, hogy az atomerőművek építése évtizedes hosszóságú és rendkívül drága, sok kockázattal járó feladat.
Vagyis maga az atomenergia túl drága, vállalatok és befektetők számára nem igazán vonzó terep.
Ehhez képest egy szénerőmű megépítése és működtetése jóval olcsóbb és biztosabb profittal kecsegtető beruházás.
A már idézett MIT-szakértők szerint az energiaéhség csillapításának egyik útja lehet az olcsóbb, uniformizált atomerőművek fejlesztése.
De hosszú távon az atomenergia sem jelent ideális megoldást, környezetterhelés szempontjából legfeljebb az olcsó szénből előállított energiával lehet versenyképes
Karbonadó a megoldás?
A karbonadó légszennyezési adó, amely a fosszilis tüzelőanyagok használata során keletkező szén-dioxid után fizetendő. Hívei szerint nemzetközi bevezetésének hatására jelentősen csökkenne a fosszilis tüzelőanyagok használata – szemben az inkább csak szimbolikus gesztusként értelmezhető nemzetközi egyezményekkel, amelyeket nem minden aláíró ország tart be. Ha a fosszilis tüzelőanyagokat a gazdaságba való belépés helyén adóztatják meg, akkor a környezetszennyezés társadalmi költségeit egy ilyen adó képes ellentételezni – szól a támogatók érvelése.
A karbonadó fosszilis energiát drágító hatása javítja a többi energiaforrás versenyképességét.
Viszont a korábbi párizsi tüntetések rámutattak, hogy a lakosság mennyire érzékenyen reagál egy minimális árnövekedésre is, ami a dízel- vagy benzin-üzemanyagot, az egyik legfontosabb szénhidrogén-alapú fogyasztási cikket érinti. Vagyis az adó viszonylag fájdalommentes bevezetése nem egyszerű feladat.
Sokan épp ezért úgy vélik, hogy jobb megoldás a karbonosztalék-rendszer, amelynek lényege, hogy a szén-dioxid kibocsátása után beszedett adót egyenlő arányban visszaosztják az embereknek. Ez a pénz a karbonadó miatt dráguló üzemanyag költségeit az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegeknél teljes mértékben kompenzálná. Vagyis úgy fogná vissza a fosszilis üzemeanyag-használatot, hogy a lakosság nagy része nem megszorításként élné meg ezt az intézkedést.
Atomenergia: linkgyűjtemény a további tájékozódáshoz:
20 oldalas összefoglaló az atomenergiáról és a reaktortípusokról:
https://www.energiaklub.hu/files/brochure/reaktorta.pdf
Aszódi Attila – 2019-ig a paksi bővítésért felelős államtitkár – rövid összefoglalója:
Az Országos Atomenergia Hivatal 10 oldalas kisenciklopédiája a legfontosabb fogalmakkal:
Mekkora a kockázata egy nukleáris balesetnek?
https://qubit.hu/2019/07/17/kornyezetvedo-vs-atomtudos-biztonsagos-az-atomenergia
https://atomcsapda.blog.hu/2019/04/20/tulelheted_ha_felrobban_paks
https://www.innoteka.hu/cikk/atomeromuvek_biztonsaga.1354.html
A nukleáris hulladékok tárolásáról szóló magyar nemzeti stratégia
Összefoglaló a magyar kormány új energiastratégiájáról
https://www.portfolio.hu/uzlet/20200117/itt-a-kormany-nagy-energiastrategiaja-412803
Magyarország Nemzeti Energia- és Klímaterve
https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/hungary_draftnecp.pdf
Az Energiaklub Zöld Magyarország Energia Útiterve
https://energiaklub.hu/tanulmany/zold-magyarorszag-energia-utiterv-3945
Szerényi Tamás | Szövegíró, újságíró. 10 éve ír cikkeket és készít interjúkat főleg reklám és kommunikáció témában, de néha ír gasztronómiáról, turizmusról vagy épp a környezetvédelemről. Igyekszik felelősen fogyasztani, elkötelezett a klíma védelme és a Föld jövője iránt.
Vélemény, hozzászólás?