Mit jelent a dezurbanizáció? Mi a helyzet hazánkban jelenleg?

Míg a történelem során a városiasodás jelentette a fejlődés zálogát, napjainkban egyre többen költöznek a városokból a falvakba. Ez a jelenség a dezurbanizáció, amely nemcsak demográfiai, de gazdasági és környezeti változásokat is von maga után.

Közel huszonhét, fővárosban eltöltött év után, időnként magam is elvágyódom a nyugalmat, a csendet és a természetközelséget megtestesítő vidékre. De úgy tűnik, a fővárosból való kiköltözés gondolatával nemcsak én játszom el időnként, hanem számos más városlakó is. Sőt, sokan közülük nemcsak elképzelik, hogy a városból vidékre költöznek, hanem meg is lépik ezt. Ez a folyamat a dezurbanizáció.

Ahhoz, hogy jobban értsük, minek a következménye a dezurbanizáció, milyen mértékben van jelen hazánkban és a világ különböző pontjain, milyen hatásai lehetnek, fontos megértenünk, hogyan is zajlik egy város kialakulása.

Melyek a városnövekedés szakaszai?

A városnövekedés négy szakaszból áll, és minden szakasz infrastrukturális, demográfiai, gazdasági és társadalmi változásokat is hordoz.

1. Urbanizáció

A városfejlődés első szakasza az urbanizáció, amely lényegében a város kialakulását jelenti. Egyrészt a falvakból és tanyákból történő bevándorlás eredményeként a település népessége növekedni kezd (mennyiségi változás), másrészt kialakul a település városias jellege (minőségi változás), azaz változik a beépítettség, az ellátás és az infrastruktúra.

2. Szuburbanizáció

Az urbanizációt követi a szuburbanizáció. Ahogyan a központi város egyre növekszik, úgy annak vonzáskörzete, azaz a külvárosi és elővárosi területek is fejlődésnek és növekedésnek indulnak. Ezzel párhuzamosan az ipari tevékenység és a lakosság is kiáramlik a városközpontból az azt körülvevő, néhol akár már falusias jellegű városrészekbe.

3. Dezurbanizáció

Amint a szuburbanizációs szakaszban elindult népességvándorlás eléri azt a szintet, hogy a városközpontban már kevesebb a lakosság, mint a vonzáskörzetekben, akkor lépünk be a dezurbanizáció szakaszába. A városi térségek le-, míg a rurális régiók felértékelődnek.

4. Reurbanizáció

Reurbanizációról akkor beszélünk, ha a szub- majd a dezurbanizáció következtében lecsökkent városi népességszám újra növekedésnek indul, s egy újabb „vissza a városba” mozgalom veszi kezdetét. Ez magában foglalja a városközpontok újraéledését és a városrevitalizációt. Ennek része egyebek mellett a korábban lepusztult belvárosi negyedek építészeti-infrastrukturális felújítása: ez történt például a budapesti Corvin Negyedben is.

Mi pontosan a dezurbanizáció fogalma?

A dezurbanizáció tehát a városfejlődés harmadik szakasza, vagyis a városi populáció egy részének vidékre, falvakba költözése. A dezurbanizáció során a lakosság lélekszáma a zsúfoltabb nagyvárosi régiókban (nagyvárosok és elővárosaik) csökken, miközben a falusi térségek lakosságszáma növekedni kezd.

Mik a dezurbanizáció okai?

Annak, hogy miért költöznek városlakók tömegei vidékre, számos oka lehet. Első helyen érdemes megemlítenünk a városi élettel járó negatív jelenségeket: a levegő-, a fény- és zajszennyezést, a zöldterületek hiányát, a zsúfoltságot és a helyenként rossz közbiztonságot. Ezzel szemben vidéken jellemzően jobb a levegő minősége, kevesebb a forgalom és a zaj, illetve jóval több a természetes környezet.

A dezurbanizációs folyamathoz hozzájárulhatnak még infrastrukturális változások – például a javuló közlekedés – és a kommunikációs technológiák fejlődése is. Korábban a munka majdhogynem egyet jelentett az ipari munkával; a gyárak pedig mind városokban, vagy azokhoz közel terültek el – vagyis a városok vonzerejét jelentősen növelte, hogy itt sokkal több volt a munkalehetőség. Mára azonban a foglalkoztatottak jelentős része a szolgáltatási szektorban tevékenykedik, kevésbé van a munkahelyéhez kötve – a részleges vagy teljes távmunka terjedése pedig még nagyobb szabadságot nyújt a lakóhelyünk megválasztásához.

Dezurbanizáció Magyarországon: mi a helyzet hazánkban?

A XXI. század elején több európai városban, köztük Magyarország nagyvárosi régióiban is megfigyelhetőek voltak dezurbanizációs folyamatok. Míg az 1990-es évekig az urbanizáció volt a meghatározó, amelynek a legfőbb nyertese Budapest és Pest megye volt, addig 1990-től a hazai folyamatok legmeghatározóbb elemévé a szuburbanizáció és a dezurbanizáció vált. Kiváltképp a fővárossal szomszédos térségekben, a Dunakanyarban, a Balaton-felvidéken, a Velencei-tó és Hévíz térségében volt megfigyelhető népességszám-növekedés. 2005 óta azonban mind a szuburbanizáció, mind a dezurbanizáció veszített lendületéből, és a reurbanizáció vált hangsúlyossá.

Míg napjainkban főként a fiatal pályakezdők költöznek a fővárosba, addig megfigyelhető egy érdekes, a szub- és dezurbanizáció között elhelyezkedő átmeneti folyamat, a periurbanizáció is, főleg Budapest környékén. A tehetősebb, kisgyermekes családok a városi agglomeráción túli, de azzal határos térségekbe költöznek, hogy kertvárosias környezetben élhessenek, azonban a várossal való kapcsolatuk továbbra is megmaradjon.

Mi jellemzi a világ többi részét?

Európa más országaiban eltérő urbanizációs folyamatok figyelhetők meg, s a városfejlődés szakaszai nem egységesen érvényesülnek. A különbségek hátterében az alacsonyabb népességszám-növekedés, a kitolódó várható élettartam, valamint külső és belső migrációs folyamatok állnak.

Európa nyugati, fejlettebb országaiban (például Spanyolországban, Norvégiában és Írországban) a hatvanas évek végétől bontakozott ki a dezurbanizáció, napjainkban pedig inkább jelentős (re)urbanizáció figyelhető meg, hiszen a városi lakosság robbanásszerű növekedést mutat. Egyes posztszocialista országokban (Szerbia, Oroszország, Fehéroroszország, Albánia és Moldova) szintén növekszik a városi lakosság.

Közép-Európában jellemzőbb a városok lélekszámának csökkenése a szub- és dezurbanizációs folyamatok következtében, azonban ezek inkább az ezredforduló elején voltak hangsúlyosabbak. Azóta folyamatos csökkenés figyelhető meg a szub- és dezurbanizációs tendenciákban.

Hogyan hat a dezurbanizáció a gazdaságra és a mindennapi életre?

A vidéki életforma újra előtérbe kerülése számos változást von maga után. Újra hangsúlyossá válhat a hagyományőrzés, és a tradicionális értékek védelme, amely a globalizálódó társadalmunkban egyre több ember életében tölt be központi szerepet. A gazdasági hatások közül kiemelendő a szellemi munkára épülő iparágak fellendülése, és a hagyományos ipar háttérbe szorulása.

Környezeti szempontból újfajta kihívások jelentkezhetnek a dezurbanizáció hatására. A (nagy)városok fenntarthatósága ugyan növekszik, hiszen leépül az ipar, de ez komoly társadalmi problémákat is jelent. A fűtési és közlekedési rendszerek a legtöbb helyen modernizálódnak, terjed a szelektív hulladékgazdálkodás – ugyanakkor csökken a fogyasztás a zsugorodó népesség nyomán. Az elővárosok környezeti terhelése ezzel egy időben látványosan növekszik a lakosság fokozódó energia-, víz- és élelmiszer-fogyasztása, valamint hulladékkibocsátása révén, továbbá az ingázók miatti fokozott forgalom eredményeként.

Sas Eszter Krisztina | pszichológus, mediátor és újságíró. A Mind Art  kreatív pszichológiai műhely egyik alapítója. A pszichológia mellett szenvedélyei a művészet és a környezetvédelem.