12 ehető vadnövény és felhasználásuk

Az ehető vadnövények meglehetősen hátul vannak az ismereteink tárházában. Hasznosabbnak tartjuk a menetrendet és az adószabályok ismeretét. Pedig még városban is rácsodálkozhatunk a növényvilág gazdagságára és szépségére – és hasznosságára. A petrezselymen és a spenóton kívül (melyeket ugye télen aranyáron lehet kapni) számos más helyi növényt találhatunk, amelyek tápanyagban ugyanolyan gazdagok, mint a megszokott fűszernövényeink és a zöld leveles növények, amelyeket a piacon nagy csokorban veszünk, ha épp szezonja van. 

Milyen ehető vadnövények vannak? 

Minden évszakban  (igen, még télen is) találhatunk olyan növényeket, akár a közeli kiserdőben vagy saját kertünkben is, amelyekkel helyettesíthetjük az eddig megszokott vitaminforrásainkat. 

A legtöbb növény, amelyet a kertünkben gyomnak tekintünk, valójában értékes növény az ökoszisztémában, és ráadásul tápanyagokban gazdag, van, hogy sokkal gazdagabb, mint ipari körülmények között növő társaik. Ezen kívül: nagy öröm felfedezni egy mezőnyi medvehagymát vagy egy nagy vadrózsabokrot. 

Jó tudni, hogy melyik növénynek melyik részét érdemes fogyasztani, és hogy az mikor nő.

A növények egy részének minden része fogyasztható, más részének csak egyetlen része. Jó tudni, hogy a növénynek abban a részében van a legtöbb tápanyag, amelyik éppen a legfejlettebb: ha rügyezik, akkor a rügyet, ha virágzik, akkor a virágot érdemes gyűjteni, vagy a termést, illetve ősszel és télen a gyökeret, hiszen abba húzódik vissza a növény teljes egészében. 

Mire kell figyelni az ehető vadnövények kapcsán? 

A legfontosabb dolog, hogy csak olyan növényt gyűjtsünk, amelyről száz százalékosan megbizonyosodtunk, hogy az, amire gondolunk. A növények esetében kevés olyan eset van, amelynél valami mérgező, ellentétben a gombákkal; de ha elkezdünk foglalkozni az ehető vadnövényekkel, elengedhetetlen, hogy felismerjük azt a kevés mérgezőt, amelyet semmiképpen nem szabad gyűjteni fogyasztásra. Ilyen például a tiszafa, amelynek csaknem minden része mérgező, és laikusok szemében tűlevelűnek tűnhet – azonban szerencsére hamar ráállhat a szemünk arra, hogy megkülönböztessük a fenyőféléktől. 

A másik, amelyre oda kell figyelni, hogy bármit, amit szedünk, tiszta helyről szedjük: ne legyen poros, és ne olyan út mellett legyen, ahol gyakran járnak autók, hiszen ahogy a gombák, a növények is összegyűjtik és tárolják a levegőből elérhető mérgező anyagokat –  semmiképpen nem akarunk ólmot vagy egyéb káros vegyszert a növénnyel együtt elfogyasztani. 

Itt is érvényes, mint minden gyűjtögetésnél: van azért limit. Fejenként két kilónál többet egy fajta növényből (legyen az gomba, bogyó vagy virágszirom) nem szabad gyűjteni. Egyrészt azért, hogy jusson másnak is (például medvehagyma-szezonban), másrészt hogy ne zsákmányoljuk ki a természetet, és ne pusztítsunk ki egy növényt a természetes élőhelyén. 

Ezen kívül jellemzően kevéssé eltarthatóak, gyakran inkább szezonálisan ehetőek.

12 ehető vadnövény és felhasználásuk

Nagy csalán

Van az a növény, amellyel kapcsolatban a szüleink azzal vigasztaltak, mikor megcsípett, hogy legalább nem leszünk reumásak – valójában pedig a leghasznosabb “gyomok” egyike. A csalán hihetetlenül sokoldalú növény, és ha túllépünk azon, hogy szúr, és mondjuk kesztyűt használunk a gyűjtéshez, akkor rájöhetünk, hogy amit eddig talán irtottunk a kertben, az sokkal inkább segítőtársunk, mint ellenségünk. 

A csalán friss tavaszi és őszi hajtásvégeit teának lehet gyűjteni, kiváló vízhajtó tea, és a vastartalma is magas (mint minden zöld leveles növénynek). A felső, friss leveleket blansírozás után (forró vízben áztatjuk egy percig, majd hideg vízbe tesszük, végül kicsavarjuk) ugyanúgy lehet használni, mint a spenótot, mángoldot: főzeléknek, levesnek, tésztaszósznak, tölteléknek, pesztónak. A gyökere is gyógyhatású, a szárából pedig ügyes kezű kézművesek fonalat tudnak készíteni. A csalánlevél esővízben rothasztva ráadásul hasznos természetes rovarirtó, ha vegyszermentesen akarnánk kertészkedni. Nyár közepe táján a magját is lehet gyűjteni, ami kevéssé ismert, de nem kevéssé hatásos helyi szuperélelmiszerként használható, teli ásványi anyagokkal, melyeket a csalán a föld mélyéből felhoz. 

Mezei katáng

A gyönyörű kék virágú mezei katáng, vagy katángkóró az a növény, amelyből a pótkávé készül. Kerti változata a cikória, de ha a mezőn, autómentes helyen találunk, és ősszel-télen kiássuk a gyökerét, megtisztítjuk, sütőben megpirítjuk majd porrá őröljük, akkor már el is készítettük a házi pótkávét. Ha azonban nem pótlékként tekintünk rá, és nem várunk tőle kávéízt, akkor egyszerűen katángteaként 10 percig megfőzve különösen a pitypang gyökerével keverve ízletes italt kapunk, ami vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. 

Pitypang

A pitypang hasonló aduász, mint a nagy csalán, ráadásul szép virága van, ami áprilisban beteríti a mezőket. A virágja teaként is gyűjthető, de cukorral elkeverve és néhány napig napra téve kinyerhetjük belőle a virágport, hamis mézet készítve. Bimbóját (a medvehagyma bimbójához hasonlóan) ecetes lében eltéve hamis kapribogyóként lehet elkészíteni, saláták, ételek ízesítőjeként. A friss levelei bár keserűek, pont ezért nagyon egészségesek, étvágyat gerjesztenek, és a téli vitaminhiányos állapotunkat nagyon hatásosan tudják ellensúlyozni salátába keverve. A gyökere a katánggyökérhez hasonlóan “pótkávé” készítésére alkalmas, de frissen kihúzva gyökérzöldségként is elkészíthető, kesernyés, de igen egészséges táplálék. 

Medvehagyma

A medvehagyma vagy vadfokhagyma a márciusi erdők sztárja. Sokfelé gyűjthető szabadon, észszerű keretek között, de egy-két csokor egy háztartásnak egy tavaszra elég tud lenni, hiszen nem igazán tárolható. Erőteljes íze nem ízlik mindenkinek, és akinek gyenge a gyomra, mértékletesen fogyasszon belőle. A bimbója hamis kapribogyóként eltehető, a virágja is fogyasztható, de a levele a legnépszerűbb: pesztót, pogácsát, tésztaszószt, ételízesítőt lehet belőle készíteni, vagy egyszerűen nyersen is finom. És erős szagú. 

Figyelem: a levele bizonyos körülmények között hasonlít a gyöngyvirág leveléhez, amely halálosan mérgező! Ráadásul előfordulhat, hogy egy helyen teremnek. Az azonosításhoz használjuk a szaglásunkat, használjunk szakkönyvet, vagy vigyük el piacra szakemberhez, mint a gombák esetében!

Zamatos turbolya

A turbolya a petrezselyem méltatlanul elfeledett erdei párja. Erdőszéleken nő aljnövényzetként, novembertől már megfigyelhetjük, ahogy kizöldül, majd áttelel a hó alatt (ha van hó), és februárban-márciusban teljes erőbedobással kizöldül, lehet szedni csokorral. Enyhén ánizsos íze van, és egyáltalán nem tartható el, csak frissen lehet szedni, viszont ugyanúgy tudjuk használni apróra vágva ételek ízesítőjeként, színesítőjeként és vitaminforrásként, mint a petrezselymet. Azonosítsuk alaposan, a vadmurokkal keverhető, mely ugyan nem mérgező, de messze nem az az élmény. 

Lándzsás útifű

A lándzsás útifű a nevéből fakadóan az utak mentén nő. Tavaszi leveleit összeaprítva és mézben áztatva pár napig hasonló köhögésoldó, hurutoldó szirupot készíthetünk, mint a gyógyszertárban kapható gyerekszirupot, de levelét teaként is felhasználhatjuk. 

Csipkebogyó, galagonya

Elfeledett téli bogyós gyümölcseinket is érdemes gyűjteni, akár kétszer is egy évben. A csipkebogyó, a galagonya, a kökény virága ráadásul teaként is gyűjthető, a szívnek hasznos gyógyteát lehet a szirmokból, a galagonya esetén a virágos hajtásból szárítani. De a bogyókat, ha megcsípte már a dér, lekvárnak is el lehet készíteni, bár az átpasszírozás macerásnak tűnhet, megéri a fáradtság, mert ilyen finoman fanyar lekvárt a termelői piacokon is csak ritkán kaphatunk, azt is aranyáron. Mennyivel több öröm egy saját lekvárt felbontani! Megszárítva hidegen áztatott, C-vitaminban gazdag teát kapunk belőlük. 

Japánkeserűfű

Az özönnövényként, invazív fajként ismert japánkeserűfű, mely elborítja az árokpartjainkat, annyi hasznot legalább hajt, hogy az ehető vadnövények közé tartozik, amelynek a szárát fogyasztjuk. Meghámozva és feldarabolva a rebarbarához hasonló savanykás alapanyag, melyből édes-savanyú szósz készülhet. 

Komlóhajtás

A sör egyik fő alapanyagaként ismert vadkomló tavaszi hajtásai balra csavarodva kúsznak fölfelé bármin, amin tudnak a komló hajtásának felső húsz centimétere, amit kézzel is le lehet törni vitaminokkal teli, spárgaszerűen elkészíthető növényi rész. Kicsit szőrös, de azt egy gyors blansírozással le is tudjuk, innentől kezdve ugyanúgy lehet elkészíteni, mint a spárgát, mondjuk egyszerűen vajjal és citrommal megfuttatva. 

Fenyőrügy

A fenyő, bár örökzöld, tavasszal szintén megújul, és rügyeket hoz. A fenyőnek egyébként a felnőtt tűlevelei is használhatóak, de a rügyekben koncentráltabban találhatóak az ásványi anyagok, vitaminok. Tehát akár a karácsonyfánkból is készíthetünk teát használat után, ha megbízható helyről szereztük be. A rügyeket lehet mézbe vagy cukorszirupba áztatni, amely köhögés és torokfájás ellen használható, de a forrázással készült fenyőtea is különleges ízű ital. 

Fontos: nem szabad összekeverni a halálosan mérgező tiszafával, valamint a boróka sem tartozik a tűlevelűek közé!

Szeder

A vadon növő szúrós erdei szeder vagy a hamvas szeder augusztusban-szeptemberben érik, a bogyója kiváló vadon szedhető gyümölcs. A szúróssága ellenére ez is egy sokoldalúan felhasználható növény, friss hajtásaiból, leveleiből gőzölős fermentálással készül a plantatea, a hosszú indákat pedig kosárfonáshoz tudják felhasználni ügyes kezű mesterek, kézművesek. 

Cickafark

Az ehető vadnövények közül a cickafark egész nyáron virágzik, jellegzetes illatú, keserű ízű teának alkalmas. Talán kevesen tudják, de a teája, főzete kifejezetten hasznos menstruációs görcsökre, felfázásra és egyéb női problémákra is igen hasznos. A virágát gyűjtjük, hiszen abban van a legnagyobb hatóanyag-tartalom. 

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szabadúszó szövegíró és mesemondó.