Klímavédelem: mit tehetünk érte városi, országos és globális szinten?

A klímavédelem a természetvédelem egyik kevéssé ismert, ámde ugyanolyan fontos része. Az ember lánya – vagy éppen fia – számára nem lehet kérdéses, hogy az éghajlat egyre inkább megváltozik, és a legkevésbé jó irányban.

Ahogy a klímaváltozás egyre inkább erősödik, és az éghajlat szélsőségessé válik, úgy értékelődik fel a klímavédelem.

Mi a klímavédelem fogalma? 

A klíma, vagy más néven éghajlat, ugyanis egy adott terület hosszabb időszak alatti, átlagos időjárása, így a klímavédelem célja lényegében a megszokott éghajlat fenntartása. Elvégre jó dolog, ha tíz évnél nagyobb távlatban is lehet tervezni, milyen növényeket ültessünk a kertünkbe, vagy a hétvégi telek húsz év múlva már sivatag lesz.

A klíma nem azonos az időjárással

A klíma és az időjárás nem keverendő össze, mert az időjárás néhány óra alatt változhat, az éghajlat változása több száz, ezer, sőt millió évbe telik.

Úgy is mondhatjuk, hogy az időjárás elsősorban a klíma függvénye: egy száraz és meleg éghajlatú térségben kevéssé számítunk fél méteres hóra, míg a Brit-szigeteknél az volna a csoda, ha az év nagyobb részében nem volna borult és esős az idő. Nem csoda hát, hogy azok, akik töltöttek már el hosszabb időt Angliában, valószínűleg mind egyetértenek abban, hogy nem ártana annak a szigetnek évente pár száz órával több napsütés.

A klímavédelem azonban elsősorban arra törekszik, hogy megőrizze az adott térség saját klimatikus viszonyait.

Hogyan változott a klíma az elmúlt két évszázadban és a közelmúltban?

Az éghajlatváltozás a hőmérsékleti és időjárási minták hosszú távú változásait jelenti. Az éghajlatváltozást okozhatják természetes külső hatások (a napciklusok, a napsugárzás erejének változásai vagy a Föld imbolygó dőlésszögének valamint keringő pályájának változásai, és az éghajlati rendszer természetes belső folyamatai), de amint egyre inkább bebizonyosodni látszik, lehet a változások oka emberi eredetű is.

Ne feledjük, hogy a Föld éghajlata a bolygó 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulása óta sokszor drámaian megváltozott. Ezeket a változásokat a kontinensek és óceánok változó konfigurációja, a Nap intenzitásának változásai, a Föld pályájának változásai és a vulkánkitörések váltották ki.

140 éve kezdtük tudományosan vizsgálni a klímaváltozást

Az „éghajlatváltozás” eleve magában foglalja a történelmi perspektívát. A globális felszíni hőmérsékletet 1880 óta mérik földi és óceáni mérőhelyek hálózatán.

Mostanra már egyértelműen tudjuk, hogy a levegő hőmérséklete az ipari forradalom óta folyamatosan és drasztikusan emelkedik. Bár a természetes változékonyság is szerepet játszik, a bizonyítékok túlnyomó része arra utal, hogy az emberi tevékenység – különösen az üvegházhatású gázok kibocsátása – a fő felelős bolygónk felmelegedéséért.

A változásokat pedig a bőrünkön érezzük, tehát már most új állapotba léptünk. Egy melegebb világba; a szélsőségesebb időjárás, a tengerszint emelkedése, a gyakoribb árvizek és a gyakoribb aszályok világába; egy olyan világba, ahol hatalmas hurrikánok és tomboló erdőtüzek pusztítanak. Az elmúlt évszázadban a Föld felszíni átlaghőmérséklete megemelkedett. Ezért egyre fontosabb a klímavédelem.

A NASA Goddard Institute for Space Studies (GISS) tudósai által vezetett, folyamatban lévő hőmérséklet-elemzés szerint a Föld globális átlaghőmérséklete 1880 óta legalább 1,1 Celsius-fokkal (1,9 Fahrenheit-fokkal) emelkedett. A felmelegedés nagy része 1975 óta következett be, évtizedenként nagyjából 0,15-0,20°C-os ütemben.

A NASA GISS csapata az 1951-1980 közötti időszakot választotta kiindulási alapnak, főleg azért, mert az amerikai Nemzeti Meteorológiai Szolgálat három évtizedes időszakot használ a „normális” vagy átlagos hőmérséklet meghatározására.

A NASA hőmérséklet-elemzései több mint 20 000 meteorológiai állomás felszíni hőmérsékletmérésein, a tengerfelszín hőmérsékletének hajó- és bójás megfigyelési eredményein, valamint az antarktiszi kutatóállomások hőmérsékletmérésein alapulnak.

Az eredmények pedig magukért beszélnek: a Föld átlaghőmérséklete egyre gyorsuló mértékben növekszik, ami miatt a klímánk is egyre komolyabban kezd megváltozni.

Miért van szükség a klímavédelemre?

A régiók éghajlatát egy-két, sőt egymilliárd iparosodás előtti szinten élő ember se tudja túlságosan megváltoztatni.

Igaz, helyi szinten okozhat tartós eltérést, miként a görög szigetek lecsupaszítása hatott az ókorban, vagy a mai Irak térségének elsivatagosodására volt hatással az öntözéses földművelés Mezopotámiában. Azonban ezek helyben okoztak kellemetlen változásokat.

Az iparosodás globálissá válásával és a fosszilis üzemanyag egyre fokozódó égetésével az emberiség elérte, hogy hosszú távon ugyanakkora befolyással legyen a klímára, mint az ősidőkben kitört szupervulkánok és becsapódó aszteroidák.

A klíma tehát nem csupán sérülékeny és változékony, de extrém nehéz megvédeni is. Aligha oldható meg a probléma kerítések felhúzásával, vagy éppen szén-dioxid kvóták tologatós kereskedelmével. A klíma védelme egy módon valósulhat csak meg: Cselekvéssel. Méghozzá átfogó, szakmai stratégiát követő, nemzeti határokon átívelő, minden politikától független cselekvéssel.

A rendszeressé váló aszályt vagy a véletlenszerűen kialakuló villámárvizet ugyanis teljesen hidegen hagyja, kik ülnek az észt vagy a román országgyűlésben, vagy épp kire szavazott Friderika Huffnagelsdóttir az aktuális izlandi választásokon.

Az már sokkal inkább hatna a klímaváltozásra, ha a nemzetgazdaságok egymással összefogva közel nullára redukálnák az üvegházhatású gázok kibocsátását, vagy határoktól függetlenül elkezdenék az egyes régiókat erdősíteni!

Milyen klímavédelmi döntéseket hoztak meg Magyarországon?

Magyarország 2014 után hozta létre a Nemzeti Klímavédelmi Hatóságot, azzal a céllal, hogy felügyelje az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorításával kapcsolatos tevékenységek hatékony ellátását.

Történt ugyanis, hogy az Európai Unió igazi gyorsreagálású szervezetként (ez itt az irónia helye) teljesen új alapokra helyezte a fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos szabályozást, ami 2015 január 1-vel lépett hatályba.

Az Európai Parlament és a Tanács 517/2014/EU rendelete Magyarország számára is kötelező érvényű volt, így született meg a klímavédelemmel foglalkozó helyi hatóság.

Az ÜHG-kibocsátás korlátozása fontos, de nem elégséges

Jellemző azonban, hogy a klímavédelmet elsősorban az ÜHG (üvegházhatású gázok) kibocsátásának szabályozásán keresztül akarja mindenki megvalósítani, holott több más komponenst is azonosíthatunk.

Ezek közül is kiemelkedő prioritású (lehetne) az erdősítés és az erdők védelme, vagy éppen a tengerek, vizek ökoszisztémájának fenntartása. Kiváltképpen azért, mert az óceánok és tengerek a Föld felszínének 70%-át borítják, és bizonyított, hogy a kibocsátott CO₂ 30-50%-át nyelik el.

A világtengerek apró élőlényei, a planktonok igazi széndioxid-szivattyúk

A planktonok szivattyúként szállítják a szén-dioxidot és tápanyagokat az óceán felszínéről a mélybe. A szénkörforgásban betöltött szerepük így bár teljesen különbözik a fák és más szárazföldi növények szerepétől, amelyek valójában CO₂-t kötnek meg, és magukban tárolják a szenet, mégis legalább olyan fontossággal bír.

Az óceáni élőlények tehát a mélybe juttatják a szén-dioxidot: a fotoszintézis során elnyelt CO₂ egy részét az elhalt növényi részek, ürülék és más anyagok révén lejuttatják az óceán mélyére. A CO₂ aztán az anyagok bomlásával a vízbe kerül, és nagy része a vízmolekulákkal kémiailag egyesülve a tengervízben „felszívódik”.

Bár a süllyedő szerves anyagok egy kis, de valószínűleg jelentős része eltemetődik az óceáni üledékben, az oldott szén-dioxid nagy része végül az óceáni áramlatok révén visszajut a felszínre – ez a folyamat azonban évszázadokig vagy évezredekig is eltarthat.

Mi a helyzet az Európai Unióval és a világ többi országával a klímavédelem szempontjából?

Az óceáni áramlatoknál egy fokkal azért gyorsabb az európai bürokrácia. A fentebb már említett Rendeletben ezt olvashatjuk:

„A 2005-ös referenciaév alapján a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátásokat – a mezőgazdasági kibocsátások kivételével – 2030-ig 60–61 %-kal kell csökkenteni…

A 60 %-os csökkenés azt jelenti, hogy a kibocsátást 2030-ig körülbelül 35 Mt CO2-egyenértékre kellene csökkenteni. Mivel a jelenleg… a kibocsátás a becslések szerint 2030-ban megközelítőleg 104 Mt CO2-egyenérték lesz, további, körülbelül 70 Mt CO2-egyenértéknek megfelelő csökkenést kell elérni.”

Az Európai Bizottság ezért hozta létre az „Irány az 55%!” elnevezésű csomagját, amelyet így foglalja össze tömören:

„Az európai zöld megállapodás központi elgondolása a fenntartható, körforgásos európai gazdasági modell, amely meghaladja a lineáris „termeld meg – fogyaszd el – dobd el” logikáját, és ösztönzi az újrahasznosítást, felújítást, tartós használatot és megosztást. Az egyik legfontosabb cél emellett a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme.”

Mindehhez az EU közel 600 milliárd eurós büdzsét különített el.

Több megállapodás is született világszerte az elmúlt évtizedek során a klímavédelem érdekében

A klímavédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb nemzetközi megállapodások a következők:

1. Montreali Jegyzőkönyv, 1987. Ez egy történelmi jelentőségű környezetvédelmi megállapodás volt, amely modellként szolgált a jövőbeni diplomáciában. A világ minden országa ratifikálta végül a szerződést, amely előírta, hogy fel kell hagyniuk az ózonréteget károsító anyagok, például a klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) gyártásával.
2. ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény (UNFCCC), 1992. A 197 ország – köztük az Egyesült Államok – által ratifikált, mérföldkőnek számító megállapodás volt az első olyan globális szerződés, amely kifejezetten az éghajlatváltozással foglalkozott.
3. Kiotói Jegyzőkönyv, 2005. Az 1997-ben elfogadott és 2005-ben hatályba lépett Kiotói Jegyzőkönyv (más fordításban: Egyezmény) volt az első jogilag kötelező érvényű éghajlatvédelmi egyezmény. A fejlett országokat arra kötelezte, hogy átlagosan 5 százalékkal csökkentsék a kibocsátást az 1990-es szinthez képest, és létrehozta az országok előrehaladásának nyomon követésére szolgáló rendszert.
4. Párizsi Megállapodás, 2015. Az eddigi legjelentősebb globális éghajlatvédelmi megállapodás, a Párizsi Megállapodás minden országtól kibocsátáscsökkentési vállalásokat követel meg. A kormányok ezért célokat, úgynevezett nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásokat (NDC) kötelesek megállapítani, amelyek célja, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen 2°C-kal az iparosodás előtti szint fölé, és folytathassák a 1,5°C alatt tartására irányuló erőfeszítéseket. A világ második legnagyobb ÜHG-kibocsátója, az Egyesült Államok azonban Donald Trump elnöksége alatt kilépett a megállapodásból. (Joe Biden elnök hivatalba lépése első hónapjaiban azonban újra elfogadta a fenti megállapodást.)

Rendkívül hosszúra nyúlna, ha be akarnám mutatni részletesebben, mit tesznek az EU és a főbb országok világszerte a klíma védelme érdekében – helyette inkább nézzük át röviden, mit tehetünk mi itt helyben.

Mi az, amit önkormányzati szinten lehet tenni a klímavédelemért?

„Ha mindenki a saját háza táján söprögetne, megtisztulna a Föld”, avagy ha helyi, önkormányzati szinten odafigyelünk a klímavédelemre, akkor már rengeteget tettünk a Természetért.

Az éghajlatvédelem 3 stratégiai intézkedése a következő:

1. a politikai akarat megvalósítása,
2. a szén-dioxid-csökkentési folyamatokat összhangba hozó tervek, és
3. a szükséges források előteremtése.

Az világos, hogy önkormányzattól függ, kinek mire jut erőforrása emberek, tudásbázis és persze pénz formájában. Ha adott az 1. pont, azaz a politikai akarat, akkor már félig sikerrel is járt az önkormányzat.

Természetesen nem várható el az, hogy minden pár száz fős falu vezetése akadémikusokból és gyakorlati szakemberekből álljon, akik egyik kezükkel klímavédelmi stratégiát dolgoznak ki, a másikkal pedig szén-dioxidot kötnek meg, míg egy harmadikkal zöld áramot termelnek.

Bőven elegendő, ha a 2. pontba tartozó terveknél összehangolják a munkájukat a környező településekkel, járási központokkal, megyeszékhelyekkel és regionális szinten is bekapcsolódnak a közös munkába.

Ennek következtében egy kisebb településre nem fog több milliárd forintnyi munka jutni, hanem csak olyan, amire képesek önerőből – például településen belüli szelektív hulladékgyűjés, vagy energiaültetvény telepítése.

Ezért a következőkben olyan lehetőségeket sorolok fel brit és amerikai jó gyakorlatok alapján, amelyek Magyarországon is kivitelezhetők.

Zöldterületek megóvása és gyarapítása

Minél több zöldterületet hoz létre, illetve minél inkább megóvja a meglévőket egy önkormányzat, annál inkább támogatja az üvegházhatású gázok természetes megkötését.

Tudatos hulladékgazdálkodás

A legjobb szemét az, amelyik nem jön létre. A második legjobb szemét az, amit újrahasznosítanak vagy komposztálnak. Magyarországnak ilyen téren bőven van hova fejlődnie.

A közösségi közlekedés fejlesztése

A helyi önkormányzatok az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében hozott leghatékonyabb intézkedései között szerepel az olyan területrendezés és földhasználat ösztönzése, amely lehetővé teszi, hogy az emberek közelebb éljenek a munkahelyükhöz.

Mindez akkor jó, ha azzal párosul, hogy megkönnyítik az emberek számára a gyalogos, kerékpáros és tömegközlekedési eszközökkel való közlekedést.

Ha munkahelyi parkolási díjakat és/vagy ultra-alacsony kibocsátású zónákat és/vagy dugódíj-övezetet vezetnének be és hoznának létre – az ezekből származó forrásokat az aktív közlekedés és a zöldebb tömegközlekedés finanszírozására lehetne fordítani.

Fenntartható közlekedés

A tömegközlekedés általában jobb a környezetnek, mint a személyautózás – viszont nagyon nem mindegy, milyen járműflottával valósítják meg.

Az elektromos (vagy hidrogénüzemű) buszok használatának előírása kiváló megoldás, hiszen a buszok többsége rövidebb távon közlekedik, gyakori megállásokkal, ritkán érve el az 50 km/h utazósebességet, így egy belsőégésű motor több káros anyagot bocsát ki, mintha optimális sebességgel haladhatna a busz.

Magától értetődő, hogy egy kis falusi önkormányzat számára a fenntartható közlekedés nem feltétlen égető napirendi pont, mert ha van is tömegközlekedés, azt rendszerint valamelyik nagy cég (MÁV, Volán, stb.) biztosítja a menetrend szerint. De azért itt is van teendő, például az útfelületek biciklibarát átalakítása, kátyúmentesítése.

A nagyobb városok, megyeszékhelyek és a fővárosi önkormányzatok esetében azonban már komolyabb lehetőségek is adódhatnak a természetet kímélő közlekedés elősegítésére.

Megújuló erőforrások használata

A megújuló erőforrások hasznosítása önkormányzati szinten még hatékonyabb is lehet, mint az egyes családokra, háztulajdonosokra bízni a napelemek vagy hőszivattyúk telepítését – főként akkor, ha nem minden magántulajdonú épület alkalmas fotovoltaikus panelek kihelyezésére.

Egy település határában felépített kisebb naperőmű, vagy helyi felhasználási célú geotermikus erőmű képes lehet akár az adott település közvilágításának költségeit fedezni, vagy akár a lakossági közmű költségeket is csökkenthetné.

Zöld infrastruktúra fejlesztése

A zöld infrastruktúra kétféle jelentéssel is bír, országtól függően. Egyfelől jelentheti a meglévő közösségi terek zöldítését (például háztetőkön zöldfelület vagy méhlegelő kialakítása), másfelől a zöld infrastruktúra az Európai Unió szakértői szerint, a természet és a természetes folyamatok védelmének és javításának tudatos beépítését jelenti a területrendezésbe és a területfejlesztésbe.

Mindkét értelemben véve számos lehetőség adódik, és alapvetően csak a pénzügyi források valamint a helyi éghajlati és természeti viszonyok szabnak határt a fejlesztéseknek.

Az energiahatékonysági minimumkövetelmények betartatása a magánszektorban

Fontos volna a jelenlegi nemzeti szabványoknál magasabb szabványok előírása az új építkezések esetében. Ideális eset az volna, ha minden új építésű lakóház és kereskedelmi ingatlan szén-dioxid-kibocsátásmentes-, vagy még jobb esetben passzívház-szabvány szerint épülne.

Mi az, amit személyesen tehetek a klímavédelemért?

Talán már sokaknak a könyökén jön ki az alábbi mondás: „ – Csak ezt az egy szemetet felszedem – mondta hétmilliárd ember, és a Föld megtisztult.” Habár a legradikálisabb nézetek szerint holnaptól globálisan zsákvászon aszkétaruhát kellene öltsünk, és nyersvegán étrendet kellene kövessünk kivonulva a pusztaságba, hogy megmentsük a Földet, valójában ennyire gyökeres változtatásra nincs szükség.

Persze, ha valaki szeretné, megteheti, ám ennél hatékonyabb módjai is vannak a személyes klímavédelemnek. Például annak felismerése, hogy nem pusztán túlélni jöttünk a Földre, így aligha tartható mindenki számára az aszkéta életvitel, ehelyett használhatnánk az eszünket (ha már adatott):

Lehetséges ugyanis környezettudatosan, a klímát védve és mégis modern technológiákkal együtt élni.

A legjobb szemét az, amiből valami új lesz

A szelektív hulladékgyűjtés és a komposztálás mind jó dolgok. Azonban a legjobb az a szemét, amit újrahasznosítasz. A kartondobozok például remekül felhasználhatók akkor, ha kézműves termékeket készítesz mellékállásban és csomagolnod kell azokat.

A műanyag palackokból madáretető készíthető, míg a befőttes üvegek – és ezt a nagymamáink is tudták – folyamatosan újratölthetők, például házi készítésű gyümölcslevekkel, szószokkal, lekvárral, savanyúsággal vagy akár magvakkal, tésztákkal.

Energiafogyasztás optimalizálása

Amit egy kis odafigyeléssel bizonyosan mindenki megtehet az az, hogy tudatosan figyel az áramfogyasztásra. Az eszközeink által felhasznált energia ugyanis többségében még mindig fosszilis erőforrásokból származik, így kiváltképpen fontos, hogy abból csak annyit használjunk, amennyit feltétlenül szükséges.

Nem beszélve arról, hogy ezt a pénztárcánk is meg fogja köszönni.

Környezettudatos közlekedés

Az elegendő napi mozgás létfontosságú, de azt senki se mondta, hogy edzőteremben, vagy a futópályán kéne teljesíteni.

Bőven jó, ha összekötöd a kellemest a hasznossal; például bicajjal jársz be az egyetemre, vagy dolgozni, esetleg kutyát sétáltatni. Utóbbit csak akkor, ha a kutyád jól tolerálja a forgalmat és a kerékpárgumit sem akarja megrágni. Ha olyan helyen élsz, ahol az autónak nincs alternatívája, akkor is többet tehetsz a környezetedért azzal, ha a lehető legkevésbé szennyező járművet vásárolod meg. Elvégre nem az autóról kell lemondani – csak a kipufogó füstről.

Bartha Katalin | Mind humán, mind reál terepen otthonosan mozgó, a gyermeki lélek és a természet szépsége iránt egyformán rajongó, egykori gyógytestnevelő pedagógus. Jelenleg szabadúszó szöveg-, tartalom- és tárcaíró, költő.