„Magyar klímatudósok vagyunk, és aggódunk!” – égbe-kiáltó nyilatkozat újrafogalmazva

Nagyon fontos nyilatkozatot adott ki szeptember végén tizenegy magyar klímatudós. Bár az általuk megfogalmazott 10 pont komoly értéket képvisel, mégis a Ne nézz fel c. filmre emlékeztető történet kerekedett belőle. Szövegíróként és 5 éve aktív content designerként (okos tartalomtervezési módszer) kiütötte a szemem az írás: nemcsak a megfogalmazás bonyolultsága miatt, hanem azért is, mert ennek a párbeszédnek kétoldalúnak, sőt nagyon sok oldalúnak kéne lennie, és azt éreztem, így esély sincs interaktivitásnak. Minden elismerésem a korszakalkotó „mozdulatért”, hogy ezt a fontos kiáltványt a szerzők közösen megfogalmazták és kiadták, de szeretnék hozzájárulni a munkához a magam szerény eszközeivel, így újrafogalmaztam a bevezetőt és a 10 pontot. 

A végén újabb 5 pontban összeszedtünk olyan helyeket is, ahol elindulhatsz, ha a saját életed területein keresed a változtatási lehetőségeket a klímaváltozás lassítására!

Fontos kitételek, mielőtt belemegyünk a klímaváltozás elleni felhívásba

1. Igyekeztem a tartalomhoz hűen átalakítani a fogalmazást, tehát a lényeg maradt.
2. Igyekeztem kerülni a hatásvadászatot, de őszintén kitenni a szükséges felkiáltójeleket.
3. Felhasználtam a „klímapusztítás” kifejezést, amit Litkai Gergely javasolt az „Elég a szépelgő kifejezésekből, mondjuk inkább azt, hogy klímaöngyilkosság” című Telex-cikket kommentálva.
4. Mindenhol feltüntettem az eredeti forrást. A dedikált weboldal, ahol a létrehozók fotóval és pontos titulussal szerepelnek, itt kattintható: www.aklimatudomany10uzenete.hu.
5. Ahol szükségesnek láttam, és a nagyközönség számára nem egyértelmű szakkifejezésekkel találkoztam, ott külön magyarázatot fűztem a tudományos kifejezésekhez.

 Az eredeti nyilatkozat létrehozói: Bartholy Judit, Felsmann Balázs, Gelencsér András, Haszpra László, Köves Alexandra, Lakatos Mónika, Mádlné Dr Szőnyi Judit, Pintér László, Sulyok Katalin, Szathmáry Eörs, Ürge-Vorsatz Diána

„A klímatudomány 10 üzenete az élhető jövőért” 

„Magyar klímatudósok vagyunk, és aggódunk. Korunk hatalmas környezeti kihívásokkal néz szembe, melyek egyre nagyobb problémát jelentenek. A klímatudományban és az ahhoz kapcsolódó területeken dolgozunk, ezért komoly felelősséget érzünk abban, hogy a jelen és jövő generációinak élhető létfeltételeket biztosítsuk.

Azt látjuk, hogy az éghajlatváltozásra máig adott globális és hazai válaszok – részeredményeik ellenére – összességében nem hoznak kellő változást. Célunk a szükséges pozitív változások felgyorsítása, amihez tudásunkat és hitelességünket ajánljuk fel. Emellett érdemi társadalmi párbeszédek elindításához is szeretnénk hozzájárulni, és ahhoz, hogy ezekhez jóval több cselekvés is kapcsolódjon.

Elsőként a klímaváltozásról szóló kutatási eredmények alapján megfogalmaztunk 10 pontot a klímapusztítás hatásairól, és arról, hogy hogyan kezelhetjük az abból fakadó problémákat.”

1. Szembe kell nézni a problémákkal – mint például a hőhullámok

Az emberi civilizáció alapja a Föld bioszférájának* működése és a Föld által biztosított véges erőforrások léte. Ebbe beletartozik az éghajlati rendszer stabilitása is, ami most veszélybe került. Alább hőmérsékleti adatokkal igazoljuk az egyik hatalmas problémát, amivel mindannyiunknak szembe kell néznünk.

A bioszféra pusztításáért, az erőforrások kimerítéséért (ahogy a már most érzékelhető, és egyre súlyosabbá váló éghajlati változásokért) elsősorban az emberi tevékenység a felelős. Ez pedig minden korábbinál nagyobb léptéket ölt és mértéke folyamatosan növekszik.

Rekord meleg év volt a 2023-as. Rendszeres meteorológiai megfigyelések kezdete óta nem volt ilyen meleg bolygónk egészén és Magyarországon sem. 2024-ben is sorra dőltek meg a hőmérsékleti rekordok: hazánkban csak idén július közepén kilenc nap alatt 22 országos és fővárosi melegrekord dőlt meg, ebből 13 hajnali melegrekord volt.

2024 nyara a legmelegebb volt 1901 óta. Az elmúlt 12 hónapban a globális átlaghőmérséklet 1,5 °C fokkal meghaladta az 1850–1900-as, iparosodás előtti átlagot, míg Magyarországon a múlt század elejétől 2023-ig 1,53 °C fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet.

Mindezek a változások alapvetően érintik környezetünk állapotát, emberi életünk és civilizációnk működésének valamennyi területét.

A környezeti folyamatokba az emberi tevékenység számos egyéb módon is jelentősen beavatkozik és negatív változásokat okoz, de az éghajlatváltozás csak egy, a számos környezeti probléma közül.

*A bioszféra a Föld kőzetburkának (litoszféra), vízburkának (hidroszféra), levegőburkának (atmoszféra) azon része, ahol van élet és biológiai folyamatok mennek végbe.

2. Az éghajlatváltozás negatív hatásai már most is érzékelhetők, és csak súlyosbodni fognak

Becslések szerint 2050-re az emberiség egyharmadának jelenleg otthont adó területek „élhetetlenné” válhatnak az éghajlatváltozás hatásai miatt.

De nemcsak ezeket a területeket veszélyezteti az éghajlat súlyos átalakulása, a Föld valamennyi régióját érintik a negatív változások. A legveszélyesebb következményekkel járó változásokat legtöbben már ma is “szabad szemmel” láthatjuk, és várható, hogy a jövőben még súlyosabbá válnak. Íme néhány példa:

(1) Nő a hőhullámok gyakorisága és intenzitása, ez pedig komoly egészségügyi kockázatokkal jár.

(2) Árvizek és villámárvizek alakulnak ki a heves esőzések következtében, melyek a mezőgazdasági termelést ellehetetlenítik, de hegyvidéki környezetben komoly földcsuszamlásokat, sárlavinákat is indíthatnak.

(3) A jelentős melegedéssel együtt új kártevők jelennek meg, ami pedig a fertőzések és járványok elterjedésével hozhatnak újabb kihívásokat.

(4) Nő a száraz időszakok, aszályok gyakorisága, ezek pedig egyrészt az élelmezésbiztonságot veszélyeztetik, másrészt növelik a tűzvészek esélyét.

(5) A mérsékelt övi viharok, trópusi ciklonok, hurrikánok intenzitása és gyakorisága is növekszik, amely a szélviharok révén okoz komoly károkat.

(6) Mindemellett az épített környezetben és egyéb infrastruktúráinkban is hatalmas károkat okozhat az eddig felsorolt veszélyek bármelyikének megjelenése.

Az éghajlatváltozás negatív hatásai tehát nemcsak (egyelőre talán általunk ismeretlen) gyermekeinket és unokáinkat sújtják, ahogy azt korábban gondolhattuk.

Ma már az itt és most élő embereket, s közülünk is a leginkább kiszolgáltatott társadalmi csoportokat teszi még kiszolgáltatottabbá: a kisgyermekeket, az időseket, a krónikus betegeket és a legszegényebbeket.

3. Alkalmazkodás vagy kibocsátáscsökkentés helyett alkalmazkodás ÉS kibocsátáscsökkentés – most azonnal

Nem lehet bármekkora mértékű felmelegedéshez alkalmazkodni. Az egyén, de a társadalom alkalmazkodóképességének is vannak korlátai. Az emberi tevékenység több módon is fokozza az éghajlatváltozás ütemét és növeli annak kockázatait, például az üvegházhatású gázok kibocsátásával.

Egyszerre kell tehát hangsúlyt fektetni a kárt okozó tevékenységek fékezésére (megszüntetni, vagy a lehető legkisebbre szorítani azokat) emellett pedig felkészülnünk az elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodásra.

Rövidtávú, érdemi intézkedésekkel kell csökkenteni

• a környezet pusztítását,
• az erőforrások felélését,
• az energiafelhasználást
• és az üvegházhatású gázok* kibocsátását.

Azt is el kell érni, hogy az üvegházhatású gázok koncentrációja ne növekedjen tovább, ugyanis azok nemcsak felhalmozódnak a légkörben, de egyes fajtáik évszázadokig meg is maradnak, folyamatosan kifejtve felmelegítő hatásukat. Ebből az következik, hogy az azonnali, akár alacsonyabb mértékű kibocsátáscsökkentéssel jobban mérsékelhetjük az okozott károkat, mint a későbbre halasztott, akár jelentősebb mértékű csökkentési intézkedések.

Kiegészítés: az „üvegházhatású gázok” és a szövegben eredetileg zárójelben szereplő „klímasemlegesség” magyarázatával, a ChatGPT bevonásával: *Az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) olyan gázok, amelyek úgy járulnak hozzá a Föld hőmérsékletének növekedéséhez, hogy csapdába ejtik a hőt a bolygó légkörében. Ezek a gázok elnyelik és visszasugározzák a Napból érkező hőt, megakadályozva, hogy az teljes mértékben visszaverődjön az űrbe. Ez a jelenség az úgynevezett üvegházhatás, amely nélkül a Föld túl hideg lenne az élet számára. Azonban az emberi tevékenységek miatt egyre növekvő mennyiségben kibocsátott ÜHG-k felborítják a természetes egyensúlyt, globális felmelegedést és klímaváltozást eredményezve.A legfontosabb üvegházhatású gázok a következők: Szén-dioxid (CO₂): A legelterjedtebb ÜHG, amely elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, földgáz) elégetéséből, valamint az erdőirtásokból származik. Metán (CH₄): Nagyon erős üvegházhatású gáz, amelyet elsősorban a mezőgazdasági tevékenységek (pl. szarvasmarha-tenyésztés) és a hulladéklerakók bocsátanak ki. Dinitrogén-oxid (N₂O): Főleg a mezőgazdasági műtrágyák és ipari folyamatok során kerül a légkörbe. Fluorozott gázok: Ezek a gázok mesterségesek, és főleg ipari alkalmazásokból származnak (pl. hűtőközegek, légkondicionáló rendszerek). Ide tartoznak a hidrofluorokarbonok (HFC-k), perfluorokarbonok (PFC-k) és kén-hexafluorid (SF₆). Az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése az emberi tevékenységek következménye, és jelentős hatással van a Föld éghajlatára, a jégsapkák olvadására, a tengerszint emelkedésére, valamint az extrém időjárási jelenségek gyakoriságának növekedésére. Ha elérnénk azt, hogy az üvegházhatású gázok koncentrációja ne növekedjen tovább, az fontos lépés lenne a klímasemlegesség felé, de önmagában még nem jelentené a teljes klímasemlegességet.A klímasemlegesség azt jelenti, hogy egyensúlyba hozzuk az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét azzal a kapacitással, ami képes ezeket a gázokat elnyelni vagy ellensúlyozni. Ezt általában kétféleképpen érhetjük el: a kibocsátások csökkentésével és a szén-dioxid megkötésével. Tehát a klímasemlegesség akkor valósul meg, ha az emberi tevékenységekből származó kibocsátások megegyeznek a természetes vagy mesterséges úton történő elnyeléssel, ami azt eredményezi, hogy az ÜHG-k nettó mennyisége nem növekszik a légkörben. Az, hogy csak megállítjuk az ÜHG-k koncentrációjának növekedését, még nem elegendő, hiszen a jelenlegi koncentráció már most is komoly klímaváltozást okoz. A hosszú távú cél az, hogy nettó nullára csökkentsük a kibocsátásokat, hogy megakadályozzuk a további felmelegedést.

4. A legtöbbet azok tehetik, akik tehetősek

Mindenkinek a saját lehetőségeihez mérten kell részt vennie a klímaváltozás elleni fellépésben. Anélkül, hogy közben egymásra mutogatnánk.

A világ országai és régiói között, de országokon, régiókon belül is óriási egyenlőtlenségek vannak e tekintetben is. De ha hazánkra tekintünk, a magyarok szegényebb felének környezeti lábnyoma kevesebb, mint a világátlag fele. Az 1%-nyi legtehetősebb réteg környezeti lábnyoma viszont annak sokszorosa. Ráadásul a jobb anyagi helyzetben levőknek – legyenek azok országok, gazdasági szereplők vagy egyének – több lehetőségük van a cselekvésre.

Miközben a szegényebb rétegek esetleg még növelni is fogják a kibocsátásaikat azért, hogy életszükségleteiket magasabb színvonalon elégíthessék ki (pl. nagyobb mobilitást érhessenek el, rendezettebb lakhatáshoz jussanak, az egészséges élethez szükséges hőkomfortot biztosíthassanak a maguk számára, azaz megfelelően fűthessenek, vagy egészségesebb élelmiszerekhez juthassanak), a tehetősebbeknek hatalmas lehetőségeik vannak az éghajlatváltozáshoz való hozzájárulásuk csökkentésében.

Megfelelő szakpolitikákkal elő lehet segíteni, hogy a szegényebb rétegek fejlődése se a nagyobb energiafelhasználás irányában történjen. Ha senki más nem változtatna, csak a magyar lakosság leggazdagabb 1%-a csökkentené az energiafelhasználását az EU-s átlag szintjére, Magyarország energiafelhasználása egytizedével csökkenne. Ha pedig a lakosság felső 1/10-e tenne ugyanígy, az energiafelhasználás közel 1/3-ával csökkenne.

5. Erősítsék egymást a tetteink!

Előfordul, hogy a klímaváltozás mérséklése, vagy a változáshoz történő alkalmazkodás újabb környezeti problémákat szül. Fontos figyelnünk arra, hogy a klímaválság megoldása során más területeken ne idézzünk elő még nagyobb bajt, például

• ne súlyosbítsuk az ökológiai válságot,
• ne merítsük ki a természeti erőforrásokat,
• ne lehetetlenítsük el az élelmiszertermelést!

Az emberiség történelme során sajnos többször előfordult már, hogy úgy próbáltunk egy környezeti problémát orvosolni, hogy közben egy másik területen még nagyobb bajt idéztünk elő. A negatív környezeti hatásokat mérsékelnünk kell, az elkerülhetetlen hatásokhoz alkalmazkodnunk, az ezekre irányuló tevékenységeket egymásra tekintettel, egymást erősítő módon kell végrehajtanunk!

6. Természeti stabilitás nélkül nincs jövőnk

Erdeink, mezeink, lápos-vizenyős területeink, talajaink óriási szolgálatot tesznek nekünk, embereknek is. Például azzal, hogy megkötik a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok egy részét. Az emberi tevékenység ezeket a területeket is veszélyezteti, és kiterjedésüket drasztikusan és folyamatosan csökkenti.

Az éghajlatváltozást elszenvedő felszíni és felszín alatti vizek átalakulása, változása hozzájárul az ökoszisztémák degradációjához (hanyatlásához, pusztulásához).

Ha nem teszünk aktívan a természetes élőhelyek megőrzéséért, és nem növeljük a természetes ökoszisztémákkal borított területeinket, sokkal nehezebb lesz a kibocsátások jelentős csökkentése és bolygónk élhetőségének fenntartása.

Ráadásul a mezőgazdaság is nyer abból, ha kellően nagy területeken fenntartjuk a természetes ökoszisztémákat.

7. Értékeljük a környezeti erőforrásainkat!

Olyan szabályokra van szükség, amelyek átláthatóvá és számszerűsíthetővé teszik a termelést és a fogyasztást, azok minden vonatkozásában. Ilyenek

• az energia- és anyagigény
• az ezek termelésével, használatával kapcsolatos környezeti terhelés,
• a keletkező hulladék kezelésével kapcsolatos környezeti terhelés,
• és a mindezekből fakadó költségek.

Káros és elfogadhatatlan, ha egy környezetet erősen szennyező áru vagy szolgáltatás olcsóbb, mint a környezetet kevésbé terhelő alternatívája.

8. Jóllétet a jólét helyett

A környezeti problémáink okait a globális gazdaság működésben kell keresni. Megoldásokat is a globális gazdaság működésének rendszerszintű átalakításában fogunk találni.

Minden fogyasztás energia- és anyagfelhasználást idéz elő. Az adott esetben kedvezőbb, „zöld” technológiák ugyanúgy, mint a hagyományosak.

Meg kell haladnunk az önmagáért való gazdasági növekedésre épülő szemléletünket. A gazdaság valódi célja az kell legyen, hogy mindenki számára biztosítsa a „jó életet”, Földünk természetes megújulóképességén belül.

Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy közösen megegyezzünk arról, hogy mi az a „jó élet”, amit a környezetünkkel harmóniában tudunk élni anélkül, hogy felélnénk a jövő erőforrásait. Jelenleg ugyanis a jóllét a fogyasztás és anyagi javak növelése mögött háttérbe szorul.

9. Nem csökkenthetjük a kibocsátásunkat szolidaritás nélkül

Ahogy az előző pontban is hangsúlyoztuk: a klímaválságot nem kezelhetjük önálló kis szigetként. Fontos látnunk azt is, ha esetleg további társadalmi problémákat idézünk elő, miközben dolgozunk a megoldáson.

Például semmiképp nem súlyosbíthatjuk a már fennálló egyenlőtlenségeket, viszont elősegíthetjük a társadalmi csoportok közötti szolidaritást.

„A valódi emberi haladásnak erkölcsi jellege van.” – ahogy Ferenc pápa megfogalmazta.

Magáról a fejlődésről alkotott vízióinkat is át kell alakítanunk. Amíg a társadalom egyes rétegeinek túlfogyasztása súlyos környezeti és éghajlati problémákat okoz, más társadalmi csoportok számára a méltó emberi élethez szükséges alapvető feltételek sem adottak. Ez az egyenlőtlenség minden társadalmon belül fennáll.

Ahhoz, hogy gazdaságilag és társadalmilag klímasemleges működésre igazságosan álljunk át, az erre vonatkozó beruházások és fejlesztések árát nem fizettethetjük meg a leginkább rászorultakkal, még áttételesen sem. Gyermekeink és a mai fiatalok jövőjéért nekünk kell felelősséget vállalnunk, mivel az ő életfeltételeik és jövőbeli lehetőségeik a mi nemzedékünk döntésein és cselekvésén múlnak.

A klímaváltozás káros hatásainak mérsékléséért ezekben, a most zajló években, hónapokban, hetekben tehetünk. Ha most nem lépünk fel érdemben, azzal a mostani gyerekeket, fiatalokat is arra kárhoztatjuk, hogy az egyre nehezebben elviselhető következményeket elszenvedjék.

10. Változtassuk a klímaszorongást hajtóerővé: közös cselekvéssel!

Ha tagadjuk vagy kisebbítjük az éghajlatváltozást, vagy ha felelőtlenül fenyegető, tehetetlenséget sugalmazó üzeneteket fogalmazunk meg, azzal visszavonulást, tétlenséget okozunk. Reményvesztés helyett minden egyes embernek lehetősége van tenni az élhetőbb jövőért.

Mindenki befolyásolhatja a jövőt, több társadalmi szerepében is; fogyasztóként, választópolgárként, példaképként, befektetőként – munkánkban vagy bármilyen egyéb közösségünkben. Tevékenységeink másokra is hatnak.

Ha felismerjük, milyen sokrétűen részesedhetünk a megoldásban, a klímaszorongást pozitív, közös cselekvéssé változtathatjuk.

 

OKÉ, de mit tegyek ÉN?

Eddig a klímatudósok üzenete, köszönjük nekik ezúton is az áldozatos munkát! Nekem, 2024 polgárának pedig az a dolgom, hogy megkeressem a saját „apró kis porszem életem” lehetőségeit, amikre a tudósok a javaslatokat adták. Magánemberként is. Ehhez pedig adok nektek is pár tippet, csak amiket magam körül látok – és bővítsük együtt a listát!

Indulj ezeken az oldalakon, hogy magánemberként mit tehetsz!

1. www.beeco.hu – „ökoiránytű az ökosabb döntésekért”
2. kiutak.hu – „helyi összefogások egy ökológiailag fenntartható társadalomért”
3. hellocelo.com – „a Celo összefogja a fenntarthatósági ügyeket, és segít megtalálni a Tiédet”
4. xforest.hu – olvasd a „klímamagazint, ami segít, hogy tehess a Föld jövőjéért”
5. bolygo.org – „közösségi hely, amely teret ad a zöldülni vágyó fiataloknak, szervezeteknek, mozgalmaknak, helyi lakosoknak”, és ahol te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

 

 

Szeszlér Vera, contentdesign.hu |Tartalommarketinges, tanácsadó, design-fókuszú kontent stratéga, a content design módszertan létrehozója. Jellemzően SaaS-cégekkel dolgozik, és meggyőződése, hogy az értékes tartalom a felhasználó, az üzleti célok és az inspiráció hármasának metszetében keletkezik. Fenntarthatósággal, klímakommunikációval magánszorgalomból 3 éve foglalkozik, korábbi cikkeit a témában itt olvasd! Szenvedélye az okos ökoszisztémák létrehozásában való részvétel, mert egy igazán jó digitális vagy tartalmi ökoszisztéma olyan, mint maga a természet: fejlődik, burjánzik, de a növekedésért felelő stratégia egy magasabb intelligenciát képvisel…