Mi a túlfogyasztás napja? Mit tehetünk, hogy későbbre toljuk?

A túlfogyasztás napja olyan újkori kifejezés, amely tökéletesen bemutatja, mennyire nem képes a Föld a jelenlegi fejlődési irányt tartósan kiszolgálni. Habár érthető módon heves vitákat vált ki, hogy melyik ország milyen mértékben használhatja a saját erőforrásait, a reálpolitikától és gazdasági viszonyoktól teljesen függetlenül kijelenthetjük: globális baj van.

A túlfogyasztás napja egy jelzés, egy indikátor arra, hogy mégis, mekkora ez a baj. Aligha árulok el titkot, ha azt mondom: nagy. Nézzük meg, miért!

Mi az a túlfogyasztás napja?

A túlfogyasztás napja az a dátum, amikor az emberiség ökológiai erőforrások és szolgáltatások iránti igénye meghaladja azt, amit a Föld az adott évben regenerálni tud.

Más szóval, ez az a nap, amikortól fogva több erőforrást használtunk fel abban az évben, mint amennyit bolygónk fenntartható módon nyújtani tud. Ezt a napot a Föld Túllövése/túltolása Napjának (Earth Overshoot Day) vagy az Ökológiai Adósság/hiány Napjának (Ecological Debt Day) is nevezik.

Hogyan számolják ki a túlfogyasztás napját?

A túlfogyasztás napjának kiszámítása egy aprólékos folyamat, amelyet a Global Footprint Network, ez a tekintélyes nemzetközi kutatóintézet végez el (többek között bolygónk ökológiai lábnyomának és biokapacitásának nyomon követésével is foglalkozik). A számítás két kritikus mérőszám, az ökológiai lábnyom és a biokapacitás megértésén alapul.

Az ökológiai lábnyom annak átfogó mérése, hogy mennyi szárazföldi és vízi erőforrás szükséges a fogyasztásunk fenntartásához és az általunk termelt hulladék elnyeléséhez. Ezzel szemben a biokapacitás a szárazföldi és vízi területek azon képességére utal, amely ezeket az alapvető erőforrásokat elő tudja állítani (és amely az ebből keletkező hulladékot el is tudja nyelni) – vagyis ez egyben a környezeti fenntarthatóság barométereként szolgál.

A túlfogyasztás napja pontos dátumának meghatározásához a bolygó teljes biokapacitását el kell osztani a teljes ökológiai lábnyomával, majd az eredményt meg kell szorozni 365-tel, azaz az év napjainak számával. Az így kapott szám mutatja meg azt, hogy a Föld biokapacitása milyen mértékben képes fenntartani az emberi ökológiai igényeket.

A többlet vagy épp a negatív érték az ökológiai hiányt vagy a többletet jelzi. A Föld túllépésének napja ebből következik, hogy az a dátum, amikor az ökológiai lábnyomunk az adott évben először meghaladja a Föld biokapacitását a fogyasztásunk „kiszolgálására” és a hulladéktermelésünk befogadására.

Vegyünk például egy olyan forgatókönyvet, amelyben a Föld biokapacitását 12 milliárd globális hektárban határozzák meg, és ezzel szemben a globális ökológiai lábnyom 20 milliárd globális hektár. Ez az eltérés 0,6-es arányt eredményez, ami azt jelenti, hogy az emberiségnek a Föld erőforrásai iránti igénye 1,7 bolygónak megfelelő lenne a jelenlegi fogyasztási szokásaink teljesítéséhez.

Ha ezt az arányt (0,6) a 365 napos naptári évre alkalmazzuk, akkor 219 napot kapunk – így ez az az időtartam, ameddig a Föld el tudja látni ökológiai lábnyomunkat. A 219 nap levonása az egy évre eső naptári napok számából 146 napnyi ökológiai túllépést eredményez = a Föld túllépésének napja a naptári év 146. napjára esik, vagyis május 26-ára.

Ez lesz az a sarkalatos pillanat, amikor erőforrásigényünk meghaladja azt, amit a bolygónk egy teljes év alatt biztosítani tud(na).

Mikorra esett a túlfogyasztás napja 2023-ban?

2023-ban a Global Footprint Network számításai szerint a túlfogyasztás napja augusztus 2-ára esett. Ez volt az a konkrét dátum, ami azt a fordulópontot jelezte, amikortól az emberiség által elfogyasztott ökológiai erőforrások és szolgáltatások összege meghaladta azt, amit a bolygónk még abban az évben képes regenerálni.

Augusztus 3-ától az év végéig viszont az emberiség már lényegében a jövő generációkat megillető ökológiai tőkéből merített, olyan erőforrásokat használva fel, amelyeket a Föld az adott évi cikluson belül már nem tud újratermelni.

A túlfogyasztás napja azonban minden évben más és más dátumra esik, ami jól tükrözi, többek között az emberi fogyasztási és termelési szokások változását, a népesség dinamikáját, az az évi technológiai fejlődés ütemét, a környezeti feltételek romlását valamint a természeti katasztrófák hatásait.

A Global Footprint Network ezért minden évben frissíti ezirányú adatait és finomítja a számítási módszerét, hogy (a rendelkezésre álló legfrissebb információkat beépítve) a túlfogyasztás napjának dátuma a lehető legpontosabban kerüljön meghatározásra így az hitelesen tükrözze bolygónk aktuális ökológiai állapotát.

Hogyan alakul a túlfogyasztás napja az elmúlt 50 évben?

Már minden egyes ember fejében régen kongatnia kellene a vészharangot annak a ténynek, hogy az elmúlt öt évtized során a túlfogyasztás napja évről évre egyre korábbra datálódott. Ez nagyon is jól jelzi ugyanis az emberiség ökológiai lábnyomának aggasztó növekedését, vagyis, hogy évtizedek óta egyre rövidebb idő alatt haladjuk meg bolygónk biológiai kapacitását.

Az „Earth Overshoot Day” számításának eredete 1970-ig vezethető vissza, ebben az évben december 29-én jelezték először, hogy fogyasztásunk némileg meghaladta a Föld regenerálódási képességét, vagyis az igények kielégítésére akkor 1,01 Földnyi erőforrásra volt szükség. Ehhez képest 2023-ban már július 29-én „ünnepelhettük” ezt a napot, vagyis a jelenlegi fogyasztási szintünk fenntartásához 1,75 Földnyi erőforrásra volna szükségünk.

Ez az aggasztó tendencia, miszerint a Föld túlfogyasztásának napja évről évre hamarabb érkezik, egyértelműen jelzi a növekvő szakadékot ökológiai igényeink és a bolygó azon képességei között, hogy ezeket teljesíteni tudja. Ez az ökológiai deficit felé vezető pálya azonban nem eleve elrendelt, vagyis nem visszafordíthatatlan.

Ennek kiváló példája volt a 2020-as év, amikor a COVID-19 világjárvány következtében az emberi tevékenység és a kibocsátások globálisan olyan mértékben csökkentek, hogy abban az évben a Föld erőforrásainak túllépése augusztus 22-re tolódott, vagyis három héttel későbbre, mint az azt megelőző évben. Ez megmutatta, hogy az összehangolt globális erőfeszítések és az ökológiai lábnyomunk csökkentésére irányuló közös akarat jelentős változásokat eredményezhet(ne) az ökológiai egyensúlyra való törekvés terén.

Milyen hivatalos intézkedések történnek, hogy a túlfogyasztás napját későbbre toljuk?

Milyen hivatalos intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a Föld túllépésének, vagyis a túlfogyasztásnak a napja egy (akár sokkal) későbbi időpontra tolódjon?

Számos az ökológiai lábnyomunk fő mozgatórugóit érintő hivatalos intézkedést hoztak már eddig is különböző szinteken annak érdekében, hogy a túlfogyasztás napját egy későbbi időpontra helyezhessük át, a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésével, az élelmiszertermelés átalakításával és a fogyasztás visszafogásával, valamint a fenntarthatóság témakörére irányuló városfejlesztéssel.

Párizsi Megállapodás

A „Párizsi Megállapodás”, egy olyan globális egyezmény, amelynek célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2°C alatt tartsa az iparosodás előtti szinthez képest, és folytassa az erőfeszítéseket a 1,5°C-ra való korlátozás érdekében.

Ez a 2016-ban hatályba lépett megállapodás előírja az azt elfogadó országok számára, hogy nyújtsák be nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásaikat (NDC), azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó terveiket. 2021 áprilisáig 191 fél ratifikálta a megállapodást, és 188 fél nyújtotta be nemzeti fejlesztési tervét.

Európai Zöld Megállapodás

Az „Európai Zöld Megállapodás”, az Európai Unió politikai kezdeményezéseinek egész sorát foglalja magába, amelyeknek közös célja, hogy Európa 2050-re az első klímasemleges kontinens legyen, valamint hogy gazdaságát és társadalmát fenntartható és igazságos módon alakítsa át.

Ez a 2019-ben bejelentett megállapodás számos ipari, energia ipari, gazdasági és mezőgazdasági ágazatot valamint területet érint. Többek között kulcsfontosságú célja, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal csökkentsék az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását, 2030-ra ugyanakkor 32%-ra növeljék a megújuló energiaforrások használatának arányát, és 2030-ra 32,5%-kal javítsák az energiahatékonyságot.

Farm to Fork (Tanyáról a tányérra)

A „Farm to Fork” az Európai Unió 2020-ban elindított stratégiája, melynek célja az élelmiszerrendszer környezeti és éghajlati lábnyomának csökkentése, az élelmezésbiztonság és a táplálkozás biztosítása, valamint a mezőgazdasági termelők és az élelmiszeripari dolgozók megélhetésének támogatása annak érdekében, hogy az élelmiszerrendszerét fenntarthatóbbá, egészségesebbé és rugalmasabbá tegye a termeléstől a fogyasztásig.

Konkrétan: 2030-ra 50%-kal csökkentené a növényvédő szerek használatát és kockázatát, továbbá 2030-ra 20%-kal mérsékelné a műtrágyák használatát, 2030-ra 50%-kal az élelmiszer-hulladékot, ugyanakkor 2030-ra 25%-ra növelné a biogazdálkodás arányát.

Új városfejlesztési menetrend

A városfejlesztés is a figyelem középpontjában áll: az „Új városfejlesztési menetrend” a városok inkluzív, biztonságos, rugalmas és fenntartható módon történő fejlesztését és irányítását szorgalmazza. Ez a globális keret hangsúlyozza az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a jobb városirányítás és a városok környezeti hatásainak csökkentése fontosságát.

Családtervezés 2020 és 2023

Végül említsük meg a „Családtervezés 2020” (FP2020) és 2030 (FP2030) kezdeményezés hangsúlyozza a reproduktív jogok fontosságát, mint a fenntartható fejlődés egyik tényezőjét.

Azzal a céllal, hogy több millió nő és lány számára tegye lehetővé a modern fogamzásgátló eszközök használatát, így az FP2020 és FP2030 hozzájárulnak a jobb egészségügyi eredményekhez és a fenntarthatóbb népességnövekedési arányokhoz.

Mit tudunk mi magunk tenni azért, hogy a túlfogyasztás napja későbbi dátumra kerüljön az adott évben?

Rengeteget tehetünk egyéni szinten is annak érdekében, hogy meghosszabbítsuk, vagyis kitolhassuk az időhatárt: többek között csökkenthetjük ökológiai hatásainkat és növelhetjük biokapacitásunkat. Azzal ugyanis, hogy fenntarthatóbb életmódot folytatunk, hozzájárulunk e kritikus időpont kitolódásához.

Vegyük sorra a négy leghatékonyabb, egyéni szintű cselekvési lehetőséget.

1. Először is, a mindennapos elektromos- és hő-szükségleteink kielégítésére használjunk zöld energiát, például napenergiát, víz vagy szélenergiát. Ez az átállás jelentősen csökkenthetné szén-dioxid-kibocsátási lábnyomunkat, amely saját ökológiai hatásunk jelentős részéért felelős. Ezen túlmenően válasszuk a kevesebb energiát fogyasztó készüléket, optimalizáljuk otthonunk világításának energiaigényét energiatakarékos izzókkal vagy árnyékolók használatával, tegyük hatékonyabbá otthonunk hőszigetelését és kapcsoljuk ki elektronikus eszközeinket, ha nem használjuk őket, ezzel is tovább csökkentve energiafogyasztásunkat.

2. Amennyiben átértékeljük táplálkozási szokásainkat, és előnyben részesítjük a növényi eredetű táplálékokat – gyümölcsöket, zöldségeket, gabonaféléket, dióféléket és hüvelyeseket – az állatokból, köztük a húsból, tejtermékekből és tojásból származó táplálékokkal szemben, szintén jelentős változást érhetünk el. Ezáltal csökkenthetjük az élelmiszerekkel kapcsolatos ökológiai lábnyomunkat, amely a teljes ökológiai hatásunk mintegy negyedét teszi ki. A növényi eredetű (akár saját termesztésű) élelmiszerek általában kevesebb erőforrást, például földet, vizet és energiát igényelnek, emellett pedig alacsonyabb szintű üvegházhatású gázokat termelnek, mint állati eredetű társaik. Ezen túlmenően az élelmiszer-hulladék minimalizálásában, a helyi és biotermékek támogatásában is jelentős eredményeket érhetünk el általuk.
3. Hatékonyan csökkenthetjük lábnyomunkat azzal is, ha inkább környezetbarát közlekedési módokat választunk – gyaloglást, kerékpározást, tömegközlekedést vagy autómegosztást, valamint ha visszafogjuk a nem létfontosságú utazásainkat, különös tekintettel a repülőgépen történő utazásra -, amely ökológiai lábnyomunk mintegy 13%-át teszi ki. A közlekedési ágazat nagymértékben hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, valamint a légszennyezéshez, a zajhoz és a forgalmi torlódásokhoz. Az elektromos vagy hibrid járművek választása és azok jó állapotban való tartása szintén elősegíti azt, hogy kitolhassuk az ezévi időhatárt.
4. A túlfogyasztás napját visszaszorító stratégiákat tovább bővíthetné, egy olyan életstílus elfogadása, amely magában foglalja a kompakt és környezettudatos életterekben való tartózkodást: az olyan lakások, társasházi közösségek vagy ökofalvak választása ugyanis nemcsak a lakhatási lábnyomunk minimalizálásában segít – amely a becslések szerint ökológiai lábnyomunk mintegy 10%-át teszi ki -, hanem az erőforrások megőrzésében és a hulladéktermelés csökkentésében is.

Ezek a kisebb, zöldebb lakóterek nemcsak a környezet számára előnyösek, hanem a társadalmi kohéziót és az általános jólétet is elősegítik. Ezen túlmenően a fogyasztásunk és az anyagi lábnyomunk csökkentésében jelentős szerepet játszik a javak és szolgáltatások megosztásának vagy bérlésének koncepciója, ahelyett, hogy közvetlenül birtokolnánk őket. Ez a gyakorlat nemcsak a nyersanyag- és energiaigény csökkentésében segít, hanem a hulladék mennyiségének mérséklésében és a közösségi érzés ösztönzésében is.

Emellett a környezeti és társadalmi igazságosságért elkötelezett mozgalmak és szervezetek – mint például a Fridays for Future, a Extinction Rebellion, a Greenpeace vagy az Átmeneti Hálózat – támogatása és aktív részvétel a munkájukban felerősítheti kollektív biokapacitásunkat. Ezáltal hozzájárulunk a közvélemény tudatosságának növeléséhez, a politikai döntések befolyásolásához és a fenntartható alternatívák előmozdításához.

Konkrétan Magyarországra összpontosítva, az erre való törekvés magában foglalja a már említett globális stratégiák helyi körülményekhez való adaptálását.

A Global Footprint Network adatai szerint Magyarországon a Túlfogyasztás napja 2021-ben május 30-án következett be, ami azt jelenti, hogy a magyarok azzal az időponttal bezárólag annyi ökológiai erőforrást és szolgáltatást használtak fel, amennyit a bolygó egész évben képes regenerálni.

Egyértelmű tehát, hogy nekünk is aktívan részt kell vennünk a fenntartható gyakorlatokban és támogatnunk kell a helyi környezetbarát kezdeményezéseket, mindemellett olyan tudatos döntéseket kell hoznunk, amelyek összhangban vannak az ökológiai lábnyomunk csökkentésének céljával.

Legyen szó megújuló energiamegoldások elfogadásáról, a közösség által támogatott mezőgazdaságban való részvételről vagy a zöld politikák önkormányzati szintű támogatásáról, a magyaroknak számtalan lehetőségük van arra, hogy hozzájáruljanak a fenntarthatóság felé irányuló globális mozgalomhoz, miközben a helyi környezeti kihívásokkal is foglalkoznak.

Azzal, hogy ezeket a cselekvéseket beépítjük mindennapi életünkbe, nemcsak a Föld túlhaladásának napját igyekszünk elhalasztani, hanem jelentős lépéseket teszünk egy rugalmasabb és fenntarthatóbb környezet megteremtése érdekében is Magyarország számára.

Hét jó gyakorlat, amit egy átlag magyar ember megtehet azért, hogy mérsékelje szénlábnyomát és könnyítsen a fogyasztás terhein

Azok számára, akik Magyarországon szeretnének enyhíteni a szénlábnyomukon és könnyíteni a fogyasztás terhein, ezért most következzen hét jó gyakorlat, amelyekkel jelentős változást érhetnek el:

Légy te is politikai aktivista! Merülj el a politikai élet sodrásában, és állj ki azon kezdeményezések mellett, amelyek a fosszilis energiahordozók használatának visszaszorítására és a dekarbonizáció előmozdítására irányulnak. A klímavédelem fontosságát szem előtt tartó jelöltekre leadott szavazatoddal és a környezetvédelmi ügyek iránti elkötelezettséged hangos hirdetésével kulcsszerepet játszhatsz.

Válassz flexitáriánus táplálkozást! Ha eddig távol állt tőled a gondolat, hogy teljes mértékben növényi alapú étrendre váltasz, a flexitáriánus életmód kiváló alternatívát kínálhat. Ez az étkezési mód ugyan elsősorban vegetáriánus alapokon nyugszik, de ha nem akarod, nem kell teljes mértékben mellőznöd a húst és a halat a menüdből, ezek fogyasztását ugyanis csak minimalizálja, így jelentősen csökkentheted szén-dioxid-lábnyomodat.

Fogadd örökbe a minimalizmust! A tudatos vásárlás és a szükségtelen dolgok mellőzése mélyreható változást hozhat életedbe és csökkentheti környezeti lábnyomodat. Amikor csak lehetséges, válaszd a digitális megoldásokat, és törekedj arra, hogy csakis a legszükségesebbekre költsd a pénzed.

Újrahasznosítás és felújítás által a tárgyaid nemcsak, hogy nem kerülnek a szeméttelepre, de még csökkenti is a metánkibocsátást. Légy kreatív, és találd meg a módját, hogyan adhatsz új életet a régi tárgyaknak.

Vásárolj helyi termelőktől, mert a helyben termelt élelmiszerek beszerzése jelentősen csökkenti azok szén-dioxid-lábnyomát. A helyi gazdáktól és zöld éttermektől vásárolt biotermékekkel nemcsak a fenntartható mezőgazdaságot támogatod, hanem egészségedre is pozitívan hat.

Részesítsd előnyben a használt (second hand) illetőleg vintage ruhákat, hiszen a másodkézből származó ruházat vásárlása és a gyorsan változó divattrendek elutasítása jelentős lépés az egyén részéről a környezettudatos életmód felé. A gyors divat ugyanis jelentős környezeti terheléssel jár, így a vintage vagy a már használt darabok preferálása hozzájárul a fenntarthatósághoz.

Támogass zöld kezdeményezéseket! Állj ki amellett a vállalkozások mellett, amelyek fenntartható gyakorlatokat alkalmaznak és környezetbarát termékeket kínálnak. Különösen fontos ez azoknál a cégeknél, amelyek eleve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére törekszenek vagy kompenzációs projekteket támogatnak. Az ilyen típusú vállalkozások patronálása nagyban elősegíti a zöld szemléletmód terjedését! Tehát rajtunk, rajtad is múlik!

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, tartalom specialista. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.