Hulladékgazdálkodás: mik az alapok, merre mutat a jövő?

A hulladék kezelése nagyjából az emberiséggel egyidős probléma, ami a civilizáció fejlődésével vált rendszerszintűvé és a tömegtermelés nyomán igazán égetővé. A hulladékgazdálkodás fogalmát is a hulladék kezelésének egyre bonyolultabb logisztikája, az emberiség történetében példátlan mértékű szeméttermelés hívta életre.

Az egyszer használatos termékek elterjedése miatt ma a Földön több szemét termelődik, mint valaha, ami egyrészt olyan jelenségekhez vezet, mint a Texas vagy épp Oroszország méretű szemétszigetek, másrészt a világbank becslése szerint 2050-re a fejlett országok a mainál 25%-kal, a kelet-ázsiai országok 50%-kal, a dél-ázsiaiak pedig 100%-kal több hulladékot fognak termelni. 

A cikket frissítettük a 2024-ben induló a kötelező visszaváltási rendszer információival.

Mi a hulladékgazdálkodás?

Hulladékgazdálkodás alatt a hulladékhoz kapcsolódó tevékenységek rendszerét értjük, ebbe beletartozik a hulladéktermelés megelőzése, kezelése, illetve ellenőrzése, a kezelést és szabályozást végző létesítmények működtetése, de a veszélyes hulladék problémája is ide tartozik.

Kukaholdingtól a koncesszióig

Magyarországon a hulladékgazdálkodási szektort 2011-ben államosították, majd 2016-tól a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt., köznapibb nevén a rossz hírű kukaholding végezte a hulladékgazdálkodást, de az egyszeri állampolgár leginkább csak azokkal a szolgáltatókkal találkozott, akik a hulladék elszállítását, feldolgozását végzik. Budapesten ez az FKF szokott lenni, vidéken pedig más hasonló vállalatok (Szegeden például a Szegedi Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. és így tovább).

A gyakorlatban a folyamat sokáig az önkormányzatokon keresztül működött, ők szervezték a hulladék elszállítását, de a kormány egy rendelkezéssel ezt is kivette a kezükből, és egy állami fenntartású koncessziós rendszerbe szervezte ki a hulladékgazdálkodást (hasonlóan például az autópályák üzemeltetéséhez). Jó hír, hogy az új szabályozás már az EU által meghatározott körforgásos szemétgazdálkodásra való átállást készíti elő: az új rendszerben lényegében nyersanyagként tekintenek a hulladékra, illetve igyekeznek már gyártásnál visszaszorítani a hulladék keletkezését, ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy az EU-felé kötelezően vállalt ígéret teljesüljön, vagyis a magyar gazdaság az EU többi tagállamához hasonlóan 2050-re klímasemlegessé váljon.

Része még az új rendeletnek, hogy a hatóság jobban bünteti az illegális szemétlerakást (még akár szabadságvesztés is járhat érte). Az állam a PET-palackok, alumínium és papír italos dobozok esetén betétdíjas rendszert tervez bevezetni, ez várhatóan 2023 júliusában léphet életbe – de a Greenpeace ehhez képest azt javasolja a kormánynak, hogy az italcsomagolások legalább 70 %-a újratölthető legyen és hogy legalább fél-egy évvel korábban vezessék be a betétdíjas rendszert. A szakértők pedig arra figyelmeztetnek, hogy az új szabályozás számos kérdést vet fel, bizonyos pontjai tisztázatlanok, például nem ismertek az egyszer használatos műanyagok tilalmának részletei, de az italospalack-visszaváltási rendszerről sem tudni, hogyan fog megvalósulni.

A hulladékgazdálkodás fő elvei

A hulladékgazdálkodás hierarchikusan épül fel, amelynek legmagasabb szintjén a hulladéktermelés megelőzése helyezkedik el, ezt követi az újrahasználat, az újrahasznosítás, az energetikai hasznosítás, végül az ártalmatlanítás. Ilyen tekintetben vitatott például, hogy a hulladék elégetése erőművekben hasznosításnak tekinthető-e, hisz ilyenkor hasznos nyersanyagok is megsemmisülhetnek. Ezt az egész képzeletbeli felépítményt hulladékpiramisnak nevezzük.

A hulladékgazdálkodás során az alábbi alapelveket kell szem előtt tartani:

• A lehető legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét, ezáltal is csökkentve a környezetterhelést.
• Az elővigyázatosság elve kimondja, hogy a hulladék veszélyességének ismerete nélkül a legrosszabb eshetőségre kell készülni és aszerint cselekedni.
• A termékek gyártóját is felelősség terheli, köteles hulladékgazdálkodási szempontból kedvezőbb termékjellemzőket választani (alapanyagok, ellenállóképesség, élettartam, újrafelhasználhatóság).
• A megosztott felelősség elve kimondja, hogy minden, a termék életciklusa során érintett szereplőt felelősség terheli.
• A hulladék mindenkori birtokosa köteles mindent megtenni azért, hogy a hulladék minimálisan terhelje a környezetet.
• Törekedni kell a lehető legkevésbé környezetterhelő anyagok és technológiák alkalmazására.
• A hulladék termelője, a hulladékká váló termék gyártója viseli a tevékenységével okozott esetleges károk, illetve a szennyezéselkerülés költségeit.

A hulladékgazdálkodás elemei

A hulladékgazdálkodás folyamata több lehetőséget is kínál a hasznosításra, illetve a környezet védelmére a túlzottan sok szeméttől. Ennek nulladik szintje a hulladék keletkezésének megelőzése, vagyis az, hogy pl. egy termék gyártása során ne keletkezzen felesleges hulladék. Szintén nagyon fontos a már létrejött hulladékok veszélyességének csökkentése. Ezután következik a fajtánkénti gyűjtés és a hasznosítás, vagyis a szelektív hulladékgyűjtés, illetve a nem hasznosítható hulladékok szakszerű ártalmatlanítása. 

Hogyan csökkenthető a hulladék keletkezése?

A hulladéktermelés csökkentése egyrészt termelői oldalról lehetséges a megfelelő alapanyagok és a gyártási technológia megválasztásával, rövidebb termelési lánc kialakításával. Szabályozói oldalról a szigorúbb hulladéktermelési követelményekkel érhető el, hogy a termelők csökkentsék a gyártás és a szállítás, értékesítés során keletkező hulladék mennyiségét – de hogy egy egyszerű és konkrét példát is említsünk, az online adminisztrációra és e-ügyintézésre való átállással a legtöbb cég vagy szolgáltató számára lehetséges a papírhulladék csökkentése (ám ez ugyanakkor az internetes, illetve okoseszköz-használatból származó e-hulladék keletkezését növelheti).

Melyek a leghatékonyabb módszerek?

A már említett szelektív hulladékgyűjtés nagyon fontos része a hulladékgazdálkodásnak, ez a tevékenység a belépő szint a környezettudatos életmódhoz.

Jelenleg Magyarországon, műanyag és fém, papír, illetve színes üveg és fehér üveg gyűjtésére van lehetőség; előbbi hármat háznál is gyűjthetjük, utóbbiakat lerakatokba vihetjük vagy gyűjtőszigeteken adhatjuk le. De azt is érdemes tudni, hogy milyen hulladékot, milyen állapotban érdemes a háznál vagy a gyűjtőszigeteken található kukákba és konténerekbe gyűjteni – az erre vonatkozó legfőbb tudnivalókat egy korábbi cikkünkben már összegyűjtöttük.

Hazánkban hulladékudvarok is működnek. Ide olyan szemetet érdemes vinni, amit a házhoz érkező kukásautó nem visz el vagy nem adható le gyűjtőszigeten (pl. veszélyes hulladékot vagy elektronikai hulladékot – de hogy pontosan milyen típusú szemetet melyik budapesti hulladékudvarba érdemes vinni, azt ebben a cikkünkben fejtettük ki részletesen).

Fontos fejlemény a szelektív hulladékgyűjtés területén, hogy a szelektív gyűjtés rendje Európai Uniós szinten változni fog. Eszerint a veszélyes háztartási hulladékokat (konyhai háztartási szerves hulladék) 2022-től, a biohulladékot 2023-tól, a textilhulladékot pedig 2025-től minden háztartás köteles lesz külön gyűjteni.

A konyhai hulladék esetében ez azért is különösen fontos, mivel átlagosan egy magyar háztartásban keletkező szemétnek akár 30-40%-a is lehet valamilyen komposztálható konyhai maradék

ez Magyarországon évente fejenként 68 kg (!) élelmiszerhulladékot jelent.

Ami már csak azért is problémás, mivel nagy terhet ró a hulladékszállítókra, vagyis komoly logisztikai kihívást jelent ennyi zöldség, gyümölcs és egyéb (pl. kávézacc) elszállítása, másrészt gondoljunk csak arra, hogy egy hulladékégetőbe kerülve ezek az anyagok milyen rossz hatásfokkal égnek.

2024 januárjától életbe lépett egy kötelező visszaváltási rendszer az italosdobozokat, flakonokat, üvegeket illetően. A tejtermékeket tartalmazó italcsomagolások kivételével minden alumínium, műanyag és üveg italosflakon innentől kezdve beépített betétdíjat tartalmaz. Az üvegeket, flakonokat használat után kimosva vissza érdemes vinni a nagyobb boltokban található visszaváltó automatákhoz, ahol a betétdíjat visszakapja az ember valamilyen formában. Minderre azért van szükség, hogy jobban ösztönözzék a fogyasztókat a gyümölcsösflakon, a sörösdoboz, a szörpöspalack és az energiaital dobozának a visszaváltására, így a körforgásba való visszakerülésükre. A rendszernek van komoly kritikája is, mert sem a hulladékfeldolgozó cégeket, sem a kiskereskedőket viszont nem ösztönzi arra, hogy újratölthető, ún. többutas palackokba fektessenek. Részletesen itt írtunk erről.

Ázsiai szemétlerakatok

Ha kicsit messzebb megyünk Magyarországtól, akkor komoly gondok mutatkoznak a fejlett világ egészének hulladékgazdálkodásával. Ugyanis az eddigi, egyébként meglehetősen etikátlan gyakorlat, amely során a nyugati országok szegényebb és/vagy kiszolgáltatottabb ázsiai országokra – Kínára, Malajziára stb. – testálták a feldolgozandó szelektív hulladékot, az utóbbi években felborult. Az említett országok ma már nem veszik át a hulladékot, Kína például betiltotta a hulladékimportot, de már 2018 óta Malajzia sem vesz át több szemetet.

Veszélyes hulladék kezelése

Lényegében minden olyan szemét veszélyes hulladéknak minősül, amely potenciálisan káros lehet az emberi egészségre vagy az élővilágra, ezért ezek kezelése, tárolása és ártalmatlanítása különleges odafigyelést és fokozott óvatosságot igényel. Ide tartoznak a gyógyszerek, a konyahai zsiradékok, a különféle elektronikai hulladékok. Arra vonatkozóan, hogy hol és milyen leadóhelyek működnek, ahol biztonságosan megszabadulhatunk a háztartásunkból származó veszélyes hulladékoktól, arról korábbi cikkünkben már értekeztünk, érdemes átfutni.

Mit tehetek én a hatékonyabb, környezettudatosabb hulladékgazdálkodásért? 

Bár a hulladékgazdálkodást egy rendszert kíván, és magasabb, állami vagy államközi szinteken dől el, egyénileg is sokat tehetünk egy tisztább és környezettudatosabb világért. Ahogy említettük is, a szelektív gyűjtés talán az első (és legfontosabb!) lépés a tudatosabb egyéni hulladékgazdálkodás felé. Ehhez nincs szükség másra, mint egy többrekeszes tárolóra a lakásban, vagy csak annyira, hogy a ház előtti színes kukákat rendeltetésszerűen használjuk. Fontos ebből a szempontból, hogy csak tiszta, már elmosott, szennyeződésmentes dobozokat dobjunk ki, ellenkező esetben ezekbe az étel belerohadhat és a dobozt már nem lehet újrahasznosítani. Még több fontos újrahasznosítási szabályt és tippet egy korábbi cikkükben gyűjtöttünk össze.

Hasonlóan fontos elköteleződést jelent a tudatos vásárlás, vagyis a törekvés arra, hogy ne vásároljunk feleslegesen, pusztán a fogyasztás öröméért, maradjunk (ön)reflektívek és a túlfogyasztásra ösztönző reklámokkal szemben kellően gyanakvóak, illetve igyekezzünk olyan termékeket venni, amelyek csomagolása újrahasznosítható anyagból készült, esetleg próbáljuk csomagolásmentes boltokban beszerezni a szükséges alapanyagokat (szerencsére manapság erre is egyre több lehetőségünk van). 

Ami a háztartásunkban keletkező szerves hulladékot illeti, azzal is volna teendőnk: próbáljunk meg komposztálni! Ehhez minden fontos tudnivalót összeszedtünk korábbi cikkünkben, kezdve attól, hogy milyen maradékok, zöldségek és gyümölcsök komposztálhatóak, egészen addig, hogy milyen egy jól működő komposztláda, hogyan kell gondozni és karbantartani.

Szerényi Tamás | Szövegíró, újságíró. 2010 óta ír cikkeket és készít interjúkat főleg reklám és kommunikáció témában, de néha ír gasztronómiáról, turizmusról vagy épp a környezetvédelemről. Igyekszik felelősen fogyasztani, elkötelezett a klíma védelme és a Föld jövője iránt.