Tartalom
Miközben a nemzetközi klímapolitika és a természetvédelmi egyezmények lépten-nyomon a tengeri élőhelyek megóvásának fontosságát hangsúlyozzák, a háttérben a fosszilis energiahordozók kitermelése minden eddiginél mélyebbre hatol a világ legértékesebb vizeibe. Az Inside Climate News által ismertetett új térinformatikai jelentés rávilágít egy aggasztó globális trendre: a tengeri olaj-, gáz- és cseppfolyósított földgáz-projektek (LNG) terjeszkedése miatt a sérülékeny tengeri ökoszisztémák közvetlen veszélybe kerültek, mivel a fúrások egyre nagyobb arányban ütköznek a tengeri védett területekkel, a bálnák vándorlási útvonalaival és a korallzátonyokkal.
A kaliforniai székhelyű Earth Insight nonprofit kutatószervezet és 12 nemzetközi civil szervezet közös elemzése 11 ország (köztük Kenya, Norvégia, Ausztrália, Alaszka, Indonézia és Jamaica) part menti vizeit vizsgálta meg. Az eredmények drámai átfedést mutatnak a gazdasági érdekek és a természetvédelmi zónák között.
Hogyan sérülnek a tengeri ökoszisztémák a kitermelési zónákban?
A kutatók műholdas és térinformatikai adatok alapján modellezték az aktív, illetve a kormányok által már kijelölt, jövőbeli kitermelésre szánt olaj- és gázblokkokat. Az elemzés kimutatta, hogy a globális tengeri ökoszisztémák legfontosabb bázisai megdöbbentő arányban esnek bele ezekbe a közvetlen kockázati zónákba:
- Tengeri védett területek: a hivatalosan is védelem alá vont tengeri és part menti övezetek több mint egynegyede (27%-a) található olyan zónában, ahol olaj- és gázkitermelés zajlik vagy van tervben.
- Kritikus élőhelyek: a világ korallzátonyainak csaknem 40 százalékát (38%), a mangroveerdők közel harmadát (29%), valamint a tengerifű-mezők 18 százalékát fenyegetik közvetlenül a tengeri fúrások.
- Tengeri emlősök: a bálnák, delfinek és más tengeri emlősök vándorlási, táplálkozási és szaporodási útvonalaiként azonosított kulcsfontosságú területek (IMMA-k) pontosan 50%-a esik egybe a kormányok által kijelölt fosszilis energiahordozó-blokkokkal.
Globális gócpontok: az Arktisztól a Karib-tengerig
A jelentés 11 esettanulmányon keresztül mutatja be, hogy a kitermelés kiterjesztése nem lokális probléma, hanem a világ szinte minden óceánját érinti.
Norvégia és az északi bálnafolyosók
Norvégia a Barents-tengeren nyit meg újabb és újabb halászati és kitermelési licenceket. Ezek a területek közvetlenül átfedik az észak-atlanti hosszúszárnyú bálnák migrációs folyosójának közel 60 százalékát. Az északi-sarki fagyos, jeges tengeri körülmények között egy esetleges olajömlés eltakarítása technológiailag szinte kivitelezhetetlen, ami állandó ökológiai időzített bombát jelent.

Jamaica és a Pedro-pad
A karibi szigetország déli partjainál fekvő, becslések szerint 7 milliárd hordónyi olajjal kecsegtető Walton-Morant blokk engedélyezése katasztrofális hatással lehet a helyi biodiverzitásra. A kitermelési zóna a térség korallzátonyainak 99 százalékát, a tengerifű-mezők 97 százalékát fenyegeti. Ez nemcsak természetvédelmi krízis, hanem a helyi lakosság megélhetését is veszélyezteti, mivel közvetlenül érinti Jamaica legfontosabb nemzeti halászati területét, a Pedro-padot.
Kenya és az indopacifikus korallok
Afrika keleti partjainál a helyzet még ennél is végletesebb: Kenya tervezett offshore olajblokkjai szinte kivétel nélkül (közel 100%-ban) lefedik az ország korallzátonyait, mangroveerdeit és védett tengeri övezetét, kockáztatva az olyan ritka tengeri emlősök túlélését, mint a tengeritehenek (dugongok).

A láthatatlan pusztítás: szeizmikus robbantások és zajszennyezés
A tengeri olajkitermelés környezeti hatásai nem korlátozódnak a látványos és pusztító olajkatasztrófákra. A tengeri élővilág számára a pusztítás már a fúrások megkezdése előtt, a kutatási fázisban elkezdődik.
A fosszilis rétegek feltérképezéséhez a vállalatok szeizmikus kutatásokat végeznek. Ennek során a hajókról nagynyomású légágyúkkal rendkívül erős, alacsony frekvenciájú hanghullámokat bocsátanak ki a tengerfenék irányába, alig néhány másodperces szünetekkel, akár heteken vagy hónapokon keresztül.
Mivel a tengeri emlősök – különösen a bálnák és delfinek – az echolokációra (visszhang alapján történő tájékozódásra) támaszkodnak a kommunikáció, a vadászat és a navigáció során, ez az akusztikus sokk akut halláskárosodást, belső vérzést, tájékozódási zavart és tömeges partra vetődést okozhat náluk. Ehhez adódik hozzá a megnövekedett teherhajó-forgalom zajszennyezése, a fúrások során keletkező vegyi anyagok tengerbe ürítése, valamint a megnövekedett bálna-hajó ütközések kockázata (ami Alaszka és Ausztrália partjainál különösen kritikus).
Ellentmondás a nemzetközi célkitűzésekkel
A jelentés rámutat arra a súlyos politikai ellentmondásra is, hogy miközben a világ országai – a fenti 11 országot is beleértve – elkötelezték magukat a globális „30×30” célkitűzés mellett (mely szerint 2030-ig a világ óceánjainak és szárazföldjeinek legalább 30 százalékát védelem alá kell helyezni), a gyakorlatban a gazdasági engedmények felülírják a jogi védelmet.
A szakértők és a civil szervezetek szerint a tengeri védett területek papíron létező, de a valóságban kiaknázott parkokká válnak, ha a kormányok továbbra is engedélyezik a fosszilis infrastruktúra terjeszkedését. Az Earth Insight jelentése nyomatékosan felszólítja a döntéshozókat és a pénzintézeteket, hogy azonnali hatállyal tiltsák meg az új olaj- és gázkoncessziók kiadását a tengeri védett területek, korallzátonyok és kritikus bálnafolyosók közvetlen környezetében.
Fotók forrás: Pixabay










Vélemény, hozzászólás?