Új szelek fújnak: tízszeresére nőhet a hazai szélerőmű-kapacitás 2030-ig

A zöldátállás globális sürgetése közepette a magyar energetikai stratégiában hirtelen irányváltás tanúi lehettünk: a kormány bejelentette, hogy az Európai Unió Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközének (RRF) forrásait felhasználva 2030-ig a jelenlegi kapacitások több mint tízszeresére tervezi növelni a hazai szélenergia-portfóliót. Ez a vállalás nemcsak klímavédelmi szempontból kiemelkedő mérföldkő, hanem egy másfél évtizede tartó, mesterségesen fenntartott energetikai status quo radikális felszámolását is jelenti. Az új hálózati csatlakozások révén az új generációs szélerőmű technológia végre kulcsszerephez juthat a hazai energiamix kiegyensúlyozásában, csökkentve a kizárólag a napenergiára épülő termelés időjárásfüggő kockázatait.

Az energetikai hálózatok rugalmasságának és ellátásbiztonságának növeléséhez elengedhetetlen a megújuló energiaforrások diverzifikációja. Míg Magyarország az elmúlt években kimagasló tempót diktált a napenergia-kapacitások kiépítésében, a kizárólag szoláris energiára épülő termelés magában hordozza a ciklikusság (napszakok és évszakok) veszélyét. A tudományos elemzések régóta rámutatnak arra, hogy a szélenergia optimálisan egészíti ki a napenergiát, hiszen a szeles órák száma gyakran a felhősebb téli hónapokban, illetve éjszaka tetőzik, amikor a fotovoltaikus rendszerek teljesítménye minimális.

Retrospektív: a hazai szélerőmű-állomány 16 éves stagnálástörténete

Ahhoz, hogy megértsük a mostani, ambiciózus tízszeres növekedési cél jelentőségét, érdemes megvizsgálni, hogyan alakult a magyarországi szélerőmű kapacitás és annak fejlődése az elmúlt bő másfél évtizedben. A hazai szélenergia története két, egymástól élesen elkülönülő korszakra osztható: a 2010 előtti kezdeti fellendülésre, valamint az azt követő, közel másfél évtizedes jogi és adminisztratív blokádra.

1. A kezdeti építési hullám (2006–2010)

A hazai szélenergia gerincét alkotó turbinaparkok szinte kivétel nélkül egyetlen, 2006-ban kiírt hatósági pályázatnak köszönhetően épültek meg. Ebben az időszakban az ország északnyugati régiójában, különösen a kedvező szélklimatikus adottságú Kisalföldön gombamód nőttek ki a földből a modern szélturbinák. A beruházások hulláma 2010-re érte el a csúcsát, amikor a magyar hálózatra kapcsolt összesített beépített kapacitás megközelítette a 330 megawattot (MW). Ekkor úgy tűnt, Magyarország szervesen be tagozódik a közép-európai zöldáram-termelésbe.

2. A jogi alapú szélcsend (2011–2023)

A 2010-ben bekövetkezett kormányváltás után a politikai prioritások gyökeresen megváltoztak: a kormány törölte a korábban tervezett újabb pályázati köröket, majd egy sor olyan korlátozó intézkedést vezetett be, amelyek a gyakorlatban ellehetetlenítették az új beruházásokat.

Bár a szélenergiát formálisan nem tiltották be, a 2016-ban életbe lépő kormányrendelet kimondta, hogy a beépítésre szánt területek határától számított 12 kilométeres körzeten belül tilos szélerőmű létesítményt elhelyezni. Tekintettel a rendkívül sűrű magyarországi településszerkezetre, ez a korlátozás az ország területének gyakorlatilag 100%-át kizárta a potenciális fejlesztésekből. Ezt tetézték a turbinák maximális teljesítményére (2 MW-os limit) és építménymagasságára vonatkozó olyan technikai restrikciók, amelyeknek a modern, hatékony piaci berendezések már képtelenek voltak megfelelni. Ennek egyenes következményeként 2011 és 2023 között Magyarországon egyetlen új ipari méretű szélerőmű sem épülhetett meg, a hazai kapacitás megmerevedett a 330 MW-os szinten.

Fordulópont: a jogi gátak átszakadása

A fordulatot az Európai Unióval folytatott tárgyalások hozták el. A helyreállítási alapok lehívásának egyik alapvető strukturális feltétele a megújuló energia piacának liberalizálása és az adminisztratív tilalmak feloldása volt. Ennek eredményeként a kormány lépcsőzetesen lebontotta a korlátozó szabályozást: 2024 elejétől a korábbi 12 kilométeres tiltó védősávot európai léptékűvé, 700 méterre mérsékelték a települések határától, és eltörölték a hatósági engedélyek számára vonatkozó merev kvótákat.

Bár a független zöldszervezeti elemzések megjegyzik, hogy bizonyos övezeti (például katonai vagy madárvédelmi) megkötések miatt az ország területeinek egy része még mindig kiesik a szórásból, a piaci gátak átszakadtak. Az elméleti és gyakorlati lehetőségek megnyílása azonnal beindította a befektetői fantáziát. Példaként említhető a Kisalföldön előkészületi fázisba került óriásprojekt, ahol önmagában 70 darab modern turbina felállítását tervezik, amely egymaga megduplázhatja a történelmi magyar kapacitást.

Mi várható 2030-ig?

A bejelentett tízszeres növekedési cél elérése (amely a meglévő 330 MW-ról nagyjából 3500 MW-ra, azaz 3,5 gigawattra való ugrást jelent) komoly mérnöki és hálózati kihívások elé állítja a hazai energetikai szektort. A projekt sikeressége tudományos és rendszerszintű szempontból a hálózat digitális és strukturális korszerűsítésén nyugszik. Nem véletlen, hogy az uniós forrásokból több mint 500 milliárd forintot dedikáltan az elektromos hálózat fejlesztésére fordít a kabinet.

A technológiai generációváltás szintén kulcsfontosságú: a 2006-os technológia 1-2 MW-os egységeihez képest a mai modern szélerőmű típusok már 7 MW feletti egyégteljesítményre képesek. Magasabb (akár 130 méteres) toronymagasságuk és hatalmas rotorátmérőjük révén alacsonyabb átlagos szélsebesség mellett is kimagasló hatékonyságot produkálnak, ami stabilabbá és kiszámíthatóbbá teszi az ország jövőbeli energiamixét.

Fotók forrása: Pixabay