Felmérték a magyarok újrahasznosítási szokásait – szeretünk szelektálni, de sokat kell még fejlődni

Bár nemzetközi összevetésben is kiemelkedő a magyar lakosság elméleti tudása és pozitív hozzáállása a környezetvédelemhez, a mindennapi újrahasznosítás terén még komoly rendszerszintű elakadásokkal és hiányosságokkal küzdünk. Az Italos Karton Környezetvédelmi Egyesülés (IKSZ) legfrissebb felmérése rávilágít a hazai szokásokra, az elért sikerekre és a kritikus pontokra.

A fenntarthatóság és a körforgásos gazdaságra való átállás korunk egyik legnagyobb környezetgazdasági kihívása. Ebben a folyamatban a fogyasztói attitűd alapvető pillér: hiába állnak rendelkezésre modern hulladékfeldolgozási technológiák, ha a nyersanyagot szolgáltató lakosság nem partner a szelektálásban. Magyarországon ezen a téren kifejezetten biztató folyamatok zajlanak. Az IKSZ felmérése szerint a magyarok nemcsak elméletben támogatják a zöld törekvéseket, hanem aktívan tesznek is értük, ugyanakkor a mindennapi rutinok szintjén még jelentős edukációs és strukturális fejlődésre van szükség.

Csúcson a műanyag és a papír, de mi a helyzet az italos kartonnal?

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a hazai háztartásokban bizonyos hulladéktípusok különválasztása már szinte teljesen természetessé vált. A válaszadók kiemelkedő része, 92 százaléka a műanyagokat, míg 90 százaléka a papírhulladékot gyűjti szigorúan szelektíven. Ez az arány nemzetközi összevetésben is megállja a helyét, és azt mutatja, hogy a hagyományos „kék és sárga” kukák üzenete rögzült a társadalomban.

A fókuszba állított termékkategória, a tejek, növényi italok és gyümölcslevek csomagolásaként használt italos karton (közismert nevén Tetra Pak) esetében is látható a pozitív elmozdulás: a válaszadók háromnegyede (75%) figyel oda arra, hogy ezek a dobozok külön gyűjtőbe kerüljenek. Ez komoly fegyvertény, figyelembe véve, hogy az italos karton egy összetett, többrétegű (papírt, műanyagot és esetenként alumíniumot is tartalmazó) csomagolás, amelynek kezelése speciálisabb odafigyelést igényel a lakosság részéről.

Újrahasznosítás a gyakorlatban: minden harmadik doboz a kommunális kukában végzi

A látszólagos sikerek mögött azonban megbújik egy komoly rendszerszintű probléma, amelyre az IKSZ országos reprezentatív felmérése világított rá. Az elméleti hajlandóság és a tényleges statisztikák között ugyanis komoly rés tátong.

A felmérés rámutatott, hogy még a magukat tudatos szelektív gyűjtőnek valló válaszadók körében is minden harmadik italos kartondoboz a kommunális (vegyes) szemétbe kerül.

Ez azt jelenti, hogy évente több ezer tonna értékes, kiváló minőségű és hosszúrostú papíralapanyagot veszít el a hazai gazdaság, amelyek így a hatékony újrahasznosítás helyett hulladéklerakókba vagy égetőkbe kerülnek. A jelenség oka összetett: részben a megszokás, részben pedig az információhiány számlájára írható. Sok fogyasztó még mindig bizonytalan abban, hogy a többrétegű kartont a papíros (kék) vagy a műanyagos/fémes (sárga) konténerbe kell-e dobni – ezt a dilemmát ráadásul az is fokozza, hogy Magyarországon régiónként és hulladékgazdálkodási közszolgáltatónként is eltérhet a helyi szabályozás.

Edukáció és a „Zölden Jobb!” mozgalom szerepe

Az elméleti tudás és a gyakorlati megvalósítás közötti szakadék áthidalására született meg az IKSZ által életre hívott „Zölden Jobb!” mozgalom és kampány. A kezdeményezés célja, hogy közérthető, figyelemfelkeltő módon juttassa el a helyes szelektálási gyakorlatokat a lakossághoz, minimalizálva a rossz rutinokból adódó hibákat. A kampány erejét és társadalmi beágyazottságát mutatja, hogy olyan ismert és elismert közszereplők álltak mögé fő támogatóként vagy résztvevőként, mint Puskás Peti, Gálvölgyi János, Till Attila, Szakács Gergő és Petruska András.

A szakmai szervezetek egyöntetű véleménye szerint a jövőben az infrastruktúra fejlesztése (például a nemrég bevezetett országos koncessziós és kötelező visszaváltási rendszerek, DRS) mellett az ilyen típusú, folyamatos lakossági edukáció hozhatja meg a várva várt áttörést. A magyar társadalom bázisa – a tenni akarás és a környezettudatos szándék – már stabil; a feladat most az, hogy a maradék 25-30% feleslegesen kidobott újrahasznosítható anyagot is visszatereljük a gazdasági körforgásba.

Fotó: Pexels