Hova tart hazánk zöld átmenete 2030-ig?

Magyarország felülvizsgált Nemzeti Energia- és klímatervének (NEKT) elemzése – klímapolitikai szempontból

Az uniós tagállamoknak 2023. június 30-ig meg kellett küldeniük az Európai Bizottság felé az integrált nemzeti energia- és klímatervük (a továbbiakban: NEKT) frissítését a 2030-ig tartó időszak tekintetében. A NEKT a 2030-ig tartó klímaátmenet kulcsfontosságú stratégiai dokumentuma, amely vázolja a kibocsátás-csökkentési, energiahatékonysági és megújuló energia célt és az annak eléréséhez szükséges intézkedéseket. A jelenlegi helyzetben ennek aktualizálása kiemelten fontos lépés, hiszen az eredeti NEKT-ek elfogadása óta megemelésre került az EU közös 2030-as klímacélja és ennek végrehajtása érdekében módosításra került szinte a teljes uniós energia- és klímajog.

Az újratervezést az orosz-ukrán háború, és különösen annak energiapolitikai következményei is indokolják. Magyarország felülvizsgált NEKT-jének tervezete (a továbbiakban: Tervezet) 2023. szeptember 4-én vált elérhetővé a nyilvánosság számára a Bizottság honlapján. A Tervezet tartalmát a Green Policy Center szakmai műhely elemezte klímapolitikai szempontból, amelynek legfontosabb következtetéseit alább olvashatják.

A Tervezet legfontosabb pontjai klímapolitikai szempontból

Magyarország hatályos NEKT-jéhez képest a Tervezet a három legfontosabb célszám tekintetében magasabb ambíciót vállal:

	Hatályos NEKT	Tervezet
Üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése 1990-hez képest 2030-ig	bruttó 40% csökkentés	bruttó 50% csökkentés
Végső energiafelhasználás 2030-ban	legfeljebb 785 PJ	legfeljebb 750 PJ
A megújuló energia részaránya a bruttó végsőenergia-felhasználáson belül 2030-ban	21%	29%

A Tervezet, amint ezt az uniós jog előírja, két forgatókönyv (WEM – With Existing Measures és WAM – With Additional Measures) szerint tartalmaz előrejelzéseket az ÜHG kibocsátás alakulására illetve az energiafogyasztásra nézve, mégpedig 2050-ig. A Tervezet nem titkolja, hogy tulajdonképpen egy félkész dokumentumról van szó. A földhasználat, földhasználat-váltás és erdészet (LULUCF, Land Use, Land-use Change and Forestry) ágazatra vonatkozó projekció mindkét pályára vonatkozó hiánya mellett, a tervezett új intézkedések hatását bemutató ún. WAM forgatókönyv egyelőre nem készült el a nem-energia jellegű ipari kibocsátásokra és a hulladékgazdálkodásra.

Emiatt (is) történhetett az, hogy a WAM forgatókönyv szerinti modellezés bevallottan nem éri el a vállalt 50%-os kibocsátáscsökkentést, csak 47,2%-ot. A hiányzó 2,6 millió tCO₂e kibocsátáscsökkentést hozó intézkedések beazonosítása és a hiányzó projekciók pótlása a Tervezet szerint a 2024-ben készülő végleges változatban fog megtörténni az illetékes Energiaügyi Minisztérium részéről.

 A Green Policy Center értékelése

1. A Tervezetben szereplő céloknál ambiciózusabb értékek elérése is megvalósítható és kívánatos lenne már 2030-ig, amelyhez ráadásul források is rendelkezésre állnak.

Pozitív, hogy a Tervezet megemelte az ÜHG kibocsátásra, megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó ambíciót. Ugyanakkor az is látható a kibocsátás-előrejelzésből, hogy ez a pálya aligha képes eljuttatni Magyarországot a már elfogadott, 2050-es klímacéljához, a klímasemlegességhez. Tény, hogy a Tervezet egy elsősorban a 2030-as, nem pedig a 2050-es célokra fókuszáló dokumentum, ugyanakkor meglátásuk szerint a 2030-as célérték kitűzésekor a magyar klímatörvény által előírt 2050-es klímasemlegességi célkitűzésből lett volna érdemes visszatervezni, arányos utat bejárva a mostani évtizedben is. A Tervezet aránytalanul nagy terhet helyez a következő generációkra. A Green Policy Center által javasolt célszámok, amelyek elérése véleményük szerint számos addicionális előnnyel is járna, a következők:

• 2030-ra nettó 60%-os kibocsátáscsökkentés az üvegházhatású gázok terén, 1990-hez képest,
• 30%-os megújuló energia részarány Magyarország végsőenergia-fogyasztásában,
• 6,5% energiahatékonyság javulás Magyarország végsőenergia-felhasználásában a 2020-ban készült uniós referencia-forgatókönyvhöz képest (ez 710,83 PJ-nak felel meg), valamint
• 2040-re nettó 85%-os ÜHG csökkentés kitűzése, szintén 1990-hez képest, hogy a 2050-es pálya főbb mérföldkövei már most világosak legyenek mindenki számára.

A javasolt célszámok indoklását, elérésük módját és a terv meglévő forrásokra alapozott finanszírozását a szakmai műhely részletesen itt mutatta be.

2. Az ÜHG célértéket nettó módon is meg kell határozni.

Nettó és bruttó ÜHG-elszámolás között az a különbség, hogy előbbi esetén levonásra kerül a LULUCF által elnyelt szén-dioxid, utóbbi esetén viszont nem. A nettó módon történő célkitűzés hasznos lenne abból szempontból, hogy mind az új 2030-as uniós cél, mind Magyarország 2050-es célja (a klímasemlegesség elérése) nettó módon van megadva.  Így, ha 2030-as magyar cél nettó módon (is) megadásra kerülne, akkor könnyebb lenne tájékozódni, hogy az hogyan viszonyul az említett kettőhöz. Az évenkénti kibocsátási adatok publikálásakor könnyebb lenne kommunikálni az előrehaladást, hiszen, ha minden célérték egyféle módon van definiálva, akkor elég egyféle mutatószám alakulását figyelni (nettó ÜHG-csökkentés 1990-hez képest).

3. Fontos a szektorális alcélok kitűzése is.

A Tervezet megadja az ágazatonkénti előrejelzéseket, ami alapján érdemes lenne a nemzeti szintű ÜHG-cél alábontásaként az egyes szektorok számára is kibocsátáscsökkentési alcélokat kitűzni. Ezáltal minden érintett számára nyilvánvalóvá válna, mit kell teljesítenie és meddig. Így csökkenthető az egyes szereplők közötti „egymásra mutatás”, egymásra várás. Könnyebben, biztosabban el lehetne érni a klímacélokat, valamint az ágazatonkénti szakpolitikai intézkedések tervezése is egyértelműbbé válna.

4. Az intézkedések listáját mind mennyiségben, mind minőségben javítani kell a végső változatban.

A Tervezetben hiányosak maradtak a nem-energia jellegű ÜHG-kibocsátásokra (iparra, hulladékgazdálkodásra, F-gázokra, részben a mezőgazdaságra) vonatkozó többletintézkedések. Nem tartalmazza a szakpolitikai intézkedések hatásának bemutatását sem (a vonatkozó cella üres a táblázatban), ezért ezek eredményessége sem tekinthető kellően alátámasztottnak. A további intézkedések tervezéséhez felhasználhatóak a Green Policy Center által készített szakpolitikai javaslatok.

5. Magyarország (fosszilis) energiaimport-függőségét jelentősen csökkenteni kellene 2030-ig.

A Green Policy Center különösen a földgázimport csökkentése esetén lát lehetőséget nagyobb előrehaladásra, amihez több biogáz és szélenergia, illetve a távhőszektor gyorsabb dekarbonizációja járulhat hozzá. A tervezett új földgázerőművek építését nem támogatja, mert az hosszú évekre bebetonozza a magas importfüggőséget.

A Tervezet már a 2030. évben számol mindkét új paksi blokk megvalósulásával, vagyis azoknak a 2030-as klímacél megvalósulásához való hozzájárulásával, Azonban a projekt eddigi csúszásai alapján kérdéses, hogy ez a megvalósulási ütemezés reális-e. Ezért a szakmai műhely szerint érdemes lehet átgondolni, hogy milyen alternatív módon lehetne elérni a 2030-as klímacélt abban az esetben, ha Paks-II. nem áll rendszerbe addigra.

6. Összességében a Tervezet egyelőre félkész, így teljeskörűen még nehezen ítélhető meg.

Az értékelés szerint Tervezetnek összességében kétségtelenül vannak részletesen kidolgozott, előremutató elemei. Ugyanakkor az is látszik, hogy a végleges változat 2024. júniusáig történő elkészítése még sok munkát igényel.

Az ipar, a hulladékgazdálkodás és az F-gázok terén a Tervezet későbbre ígéri a többlet-intézkedések és a kapcsolódó projekciók kidolgozását, ezért egyelőre bevallottan nem tudni, hogyan fog teljesülni az általa vállalt kibocsátáscsökkentési célszám. Illetve, ahogy fentebb már szó volt erről, az előrejelzések is több ponton hiányosak.

Emellett a Tervezet több ellentmondást is tartalmaz, pl. a szövegben szereplő projekciók és a 4. mellékletben szereplő előrejelzések néhol eltérnek.

Az egyes ágazatok dekarbonizációs pályájának elemzésénél is láthatóak irreális várakozások. Pl. az ipari termelés extrém bővülése, vagy kőolaj-finomítás kibocsátásának jelenlegi szinten maradása 2050-ig, vagy az, hogy az épületeknél a lakosságnál sok beruházás történik, míg a nem-lakossági szektor legalább 2040-ig stagnál.

Az értékelés teljes szövege itt érhető el.

Koczóh Levente | senior klímapolitikai tanácsadó, szakterülete: klímapolitikai modellezés | EU ETS | ipari zöld átmenet