Mi az ökológiai lábnyom és hogyan mérhető?

Mit jelent az ökológiai lábnyom fogalma?

Az ökológia lábnyom egy olyan érték, olyan közgazdasági mutató számítási rendszer, mely az adott ország, térség vagy tevékenység környezetre ható igényeit teszi egységesen mérhetővé. Azt fejezi ki, hogy mennyire használjuk fel, illetve használjuk túl Földünk javait. 

Számszerűsíti, hogy mennyi erőforrásra, termőföldre, vízre, levegőre van szükség az adott társadalom életszínvonalának fenntartásához beleértve az ipari javak, élelmiszerek előállítását, illetve a megtermelt hulladék kezelését, vagy megsemmisítését is. 

Számítása időben visszafelé is elvégezhető, múltbéli állapotok, statisztikák alapján, így a gazdasági folyamatok fejlődési üteme és ennek a természeti környezetre gyakorolt hatása modellezhető.

Ökológiai lábnyomról a kilencvenes évek közepétől beszélünk

A William Rees kanadai ökológus alkotta meg az ökológiai lábnyom (ecological footprint) kiszámításának első koncepcióját 1996-ban, melyet elsőként Mathis Wackernagel svájci várostervező dolgozott ki disszertációjában Rees felügyelete alatt. Számításaik megkérdőjelezték a jelenlegi fogyasztást és termelési módszereket, illetve fejlesztési ütemük fenntarthatóságát, és társadalmi méltányosságát. 

Mik az összetevői? 

Az ökológiai lábnyom az emberi tevékenység környezeti hatásait méri 6 különböző területen.

1. Karbonlábnyom, szénlábnyom

Ez mutatja, hogy mennyivel járul hozzá a globális felmelegedéshez, éghajlatváltozáshoz az adott ország, régió, termék, vagy tevékenység. Egyéni szinten azt jelenti, hogy az életmód, a fogyasztási szokások mennyivel szennyezik a levegőt, terhelik a környezetet.
 A fosszilis üzemanyagok elégetéséből, a mezőgazdasági és ipari folyamatokból keletkező CO2 mennyisége környezeti terhelése a karbonlábnyom.

2. Halászati lábnyom

A különböző tengeri és édesvízi fajok halászati adatai alapján, valamint az újratermelési igényeik alapján becsült érték. A Föld óceánfelületének több mint 55% -át ipari halászhajók járják be. A túlhalászás rendkívül hatalmas méreteket öltött, mértéke jóval a fenntarthatósági szint felett mozog, így természetvédelmileg kiemelt kérdés ennek kontrollálása és fenntartható szintre csökkentése. Ha egyes fajok eltűnnek, vagy drámaian lecsökken az egyedszámuk, az más fajok elszaporodásához vezet, így felborul a tengerek biológiai egyensúlya, ami kiszámíthatatlan környezeti hatásokhoz vezet

3. Termőföld lábnyom

Azt mutatja, hogy  mennyi területre van szükség az élelmiszerek, beleértve az állati takarmányok előállításához. Ide szokták még számolni a bioüzemanyagok előállítására termelt növények termőterületeit is. Ide tartozik a szilárd biomassza elégetéséből származó energia, de a cseppfolyós növényi olajok, (napraforgó, repce, szója, pálmaolaj, stb. ) kenő- és üzemanyagok, illetve bioetanol is. Ezek megújuló energiának számítanak, bár monokulturális termesztésük több környezetvédelmi problémát is felvet.

4. Legelő lábnyom

Annak a területnek a nagysága, amely a hús- és tejtermékekért, tojásért, illetve gyapjáért  tartott háziállatok eltartásához szükséges. A marhahús kilóra vetített előállításának az egyik legmagasabb a termőföld lábnyoma, hiszen éveken át nagy mennyiségben fogyaszt takarmányt az állat. A baromfi-, illetve tojáságazaté ennél viszonylag kisebb, de még mindig többszöröse annak, mintha a növényeket, vagy gabonaféléket közvetlenül emberi fogyasztásra termelnék az adott földterületen.

5. Erdő lábnyom

A kivágott erdőkből származó fa felhasználása nyomán becsült terület. Ez lehet rönkfa, építészeti faáru, bútor- és papíralapanyag, valamint a tűzifa

6. Beépített területek lábnyoma

Az emberi infrastruktúrához (pl. közlekedés, lakások, gyárak, víztározók, autópályák, stb.) szükséges földterület nagysága.

Ezen a haton felül még szót kell ejteni a vízlábnyomról is.

Ez mutatja azt a felhasznált vízmennyiséget, amennyit közvetlenül elfogyasztunk és amennyit közvetve az előállított termékek, igénybe vett szolgáltatások előteremtéséhez használtunk el. Egyéni szinten ide tartozik az ivóvíz, a mosáshoz, fürdéshez, kerti locsoláshoz használt víz, vagyis amit a vízóránk mutat. De ennél lényegesen többről van szó.

Nálunk például egy fejlett országban élő  városi lakos naponta átlag csupán 126 liter vizet fogyaszt közvetlenül (háztartási fogyasztás). Vízlábnyoma azonban a közvetett fogyasztás miatt mégis napi 5000 liter is lehet, hiszen a húsfogyasztása, a pamut ruhája, a mezőgazdasági ültetvények vízigénye, a szolgáltatásokhoz és termékek előállításához szükséges vízfelhasználás is ide tartozik. Ráadásul ezek nagy része észrevétlennek tűnik, hiszen sokszor más országokból származnak.

Kevesek számára nyilvánvaló, hogy például az avokádó, vagy a kávé rendkívül sok locsolást igényel, illetve a sajthoz, hamburgerbe való marhahúshoz, vagy egy divatos pólóhoz mennyi víz kell valójában, mennyi biokapacitást is veszünk ezzel igénybe.

A vízlábnyom kék-, zöld- és szürkevízből tevődik össze. A kékvíz a termékhez, szolgáltatáshoz felhasznált friss felszín alatti és fölötti víz, a zöldvíz a talajban tárolt csapadékvíz, a szürkevíz pedig a szennyvíz.

Hogyan lehet kiszámolni, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma valakinek? 

Az ökológiai lábnyom számítás szintje szerint lehet globális, országos, regionális, települési és egyéni, tehát makro- és mikroszintű.

Az ökológiai lábnyomot globális hektárban mérik (gha) – tehát  globálisan összehasonlítható, szabványosított egységben, a világ átlagos termelékenységével. A globális földhektár amelynek a termelékenysége egyenlő a Föld teljes bioproduktív területeinek hektárban mért átlagos termelékenységével. 

Olyan ez, mint a könyvelés: ha egy területen élők ökológiai lábnyoma meghaladja a régió biokapacitását, többet használ fel, mint amennyi rendelkezésére áll, akkor ökológiai hiány keletkezik. Ekkor az áruknak és szolgáltatásoknak az igénye, és a környezetszennyezés meghaladja azt a szintet, amelyen még a régió ökoszisztémái megújíthatnak. 

Ha egy régió biokapacitása meghaladja az ökológiai lábnyomát, akkor ökológiai tartalékkal rendelkezik .

Mekkora átlagosan egy ökológiai lábnyom mérete? Mi lenne az elfogadható? 

Az egyéni ökológiai lábnyom sok dolog együtteséből tevődik össze. Ezek közül a legfontosabb a háztartás energiafogyasztása, a villany, földgáz, illetve egyéb fűtőanyag használata, közlekedési és nyaralási szokások, illetve az étkezési szokások. Ide tartozik az, hogy valaki mennyi hulladékot termel, mennyi csomagolást használ, milyen tárgyakkal veszi körül magát.

Tágabb értelemben az internetezési szokások, banki szolgáltatások, kultúrafogyasztási szokások is ide sorolhatók, vagyis az életünk összes területe valamilyen módon része az ökológiai lábnyomnak. 

Globális méretben az ipari és technológiai fejlettség, illetve a fosszilis üzemanyagok elégetése, a városiasodás, illetve a jóléti életmód iránti vágy emeli meg drámaian ezt az értéket.

Az ökológiai lábnyom mérete sajnos évről évre növekszik. Minél gazdagabb egy ország, a legtöbb esetben annál nagyobb ez a szám. Az lenne az ideális, ha ez a szám 1 gha lenne, illetve 4 gha körül maximalizálódna.

Nézzünk itt 2019-es ökológiai lábnyom adatokat, a listán hazánk a 85. helyen szerepel

A világ ökológiai lábnyom mérete 2019-ben 1,8 gha (globális hektár)

• Luxemburg 15,82 gha
• Katar 10,8 gha
• Ausztrália 9,21 gha
• Egyesült Államok: 8,22 gha
• Ausztria 6,06 gha
• Japán 5,02 gha
• Szlovákia 4,06, gha
• Magyarország: 2,92 gha
• Angola 0,93 gha

Hogyan lehet csökkenteni a lábnyom méretét? 

Az ökológiai lábnyom csökkentése a fogyasztási szokások megváltoztatásával a fenntartható élet felé vezető út. 

Különböző szinteken különböző feladatok vannak, így a globális intézkedések és szabályozások mellett a lokális tennivalók szerepe is kiemelkedő. Itt szót kell ejteni az egyén, illetve a kisebb közösségek felelősségéről is.

Egyéni szinten az alábbiakkal csökkenthető az ökológiai lábnyom

• Használjuk kevesebb energiát, illetve amit lehet, megújuló energiával helyettesítsünk. A házunk fűtését, korszerűbb energiafokozatú kazánnal, vagy alternatív fűtési móddal helyettesítsük. Szereltessünk fel napelemeket, vagy geotermikus energiát.
• Szigeteljük a házat, az ablakokat, csökkentsük az energiapazarlást
• Fogyasszunk kevesebb állati és több növényi eredetű, lehetőleg helyben termelt élelmiszert
• Válasszuk a kevesebb csomagolású, (vagy akár zero waste) illetve a lebomló, vagy visszaváltható csomagolású termékeket.
• Ültessünk fákat, lombos növényeket, ha van kertünk, hogy megkösse a szén-dioxidot, illetve árnyéka  természetesen hűsít.
• Vizsgáljuk át közlekedési szokásainkat és ahol lehet a közösségi közlekedést, illetve a kerékpározást részesítsük előnybe az egyéni autózás helyett.
• Kevesebb, de minőségi ruhát vegyünk, és hordjuk tovább az egyes darabokat. Vehetünk használt tárgyakat, ruhákat is. 
• Javíttassuk meg, ami elromlik, használjuk, ami még működik.
• Minimalizáljuk a légiközlekedést: például nyaraláskor válasszunk közelebbi úticélt. Egyes üzleti megbeszéléseket online is meg lehet tartani.

Lényeges az, hogy ezt észszerűen éljük meg, ne lemondással és ne csak a látszat kedvéért. Ne felejtsük el azt, hogy gyermekeinknek itt kell majd felnőni, a jövőnk múlik azon, ha ma nem élünk pazarlóan. Mert nincs több Földünk csak ez az egy!

Érdemes megnézni a Mathis Wackernagel által alapított Global Footprint Network weboldalát is.

Gyakran Ismételt Kérdések

Nun Monika I újságíró, digitális marketing specialista. Érdeklődési területe a környezetvédelem mellett  az emberi viselkedés nyomán cikkírás, adatvezérelt tartalmak előállítása.