Mi a mulcsozás, hogyan csökkenti a vízfelhasználást: útmutató

A mulcsozás a biokertészek egyik legfontosabb eszköze. Egyszerre védi a földet a kiszáradástól, és pótolja a tápanyagokat. A természetből vett minta alapján a mulcsozás a fedetlen földet betakarja, így elnyomja a gyomokat, és tudatosan használva rendkívül sokoldalú és hatékony módszer a növények védelmében és táplálásában, akár kis kertről, akár nagyobb területről van szó. 

Mi a mulcsozás, vagy más néven mulcsolás?

A mulcsozás a termőföldnek szerves anyaggal való befedését, letakarását jelenti. Mulcs lehet bármilyen természetes anyag, amely képes elkomposztálódni, a faforgácstól a fűnyesedéken át a szalmáig. 

A mulcsolás lényege, hogy a szerves anyag helyben komposztálódik, és mivel fedi a talajt, megőrzi a nedvességet, és megakadályozza, hogy a gyomok kinőjenek. Ehhez persze némi tudatosság szükséges, de a mulcsolás könnyű, környezetbarát és nagyon hatékony módszer a kultúrnövények környezetbarát termesztéséhez. A mulcsozásnak késő ősszel a tél előtti talajtakaráskor, és tavasszal a kultúrnövények közti gyomok elfojtásában van szerepe. 

Mikor kell mulcsozni?

Mulcsozni évente egyszer vagy kétszer szükséges nagyobb mennyiségben, illetve esetlegesen pótolni az év során. Ősszel, miután a veteményből mindent kiszedtünk, érdemes letakarni a talajt télire: a tél folyamán a mulcs elkomposztálódik. Tavasszal az ültetés után érdemes komposztot vagy mulcsot teríteni a növények köré, a sorok közé, a gyümölcsfák alá, de ha ez gyors lebomlású mulcs, előfordulhat, hogy nyáron néhányszor pótolni kell a mulcsot. 

A módszer egészen egyszerű: terítsük le a megadott vastagságban a mulcsot a növények köré, a fák tövébe, a sorközökbe. Ez általában 3 és 10 cm közötti vastagságot jelent. Ha házilag készítjük a mulcsot, a nagyobb darabokat érdemes lehet apróra vágni (pl vadszőlő venyigéje, apró ágak).

Miből lehet mulcs? 

Mulcs gyakorlatilag bármilyen szerves anyagból lehet: szalmából, faforgácsból vagy fűrészporból, kéregből, fűnyesedékből, apróra vágott zöldhulladékból, nagy levelű növényekből (pl. fekete nadálytő, lósóska, rebarbara), sőt, gyapjúból, tűlevélből, még akár törkölyből is – szó szerint mindenből, ami komposztálódni tud. Akár kihúzott gyomokat is el lehet teríteni, ha még nem magzottak föl, gyökerükkel felfelé, azok is fedik a talajt, és ugyanolyan kiválóak mulcsnak, mint a hozatott talajtakarók. A lehullott lomb is alkalmas mulcsnak. Az egészséges fa lombját a giliszták és a talajban élő apró rovarok feldolgozzák, így a lehullott levelek táplálják a fát a gyökereken keresztül.

Milyen típusok vannak?

A mulcsolás egyik fajtája a legáltalánosabb: a talajt 2-3 cm-ben letakarjuk valamilyen szerves anyaggal a növény vagy növények körül: ez főleg kora tavasszal használatos. Ültetéskor – fajtától függően vagy ültetés, palántázás előtt, vagy közvetlenül a palánták kibújása után – érdemes a mulcsot leteríteni a sorok közé.

A táblás mulcs akár nagyobb területre is használható talajjavításnak és -takarásnak; ez a permakultúrás kert egyik nagy eszköze. Elsősorban ősszel aktuális, és akár többféle anyagot kombinálva használhatunk, hogy az lebomolva értékes humuszt képezzen a következő évre. Ha mélymulcsot használunk a kert egészére vagy nagyobb felületére, akkor nem szükséges különösebben ásni, csak ásóvillával meglazítani a talajt. A mulcsot az ültetés helyén szét kell nyitni, és belehelyezni a magot vagy palántát: az pedig a tápanyagokban gazdag, gyommentes és kellően nedves közegben vígan és sebesen fog fejlődni. 

Mennyi mulcsra van szükség? Milyen vastag az ideális mulcsréteg?

Mulcsfajtától függ, hogy milyen vastag kell legyen. A fűnyesedéknél elég, ha 3-5 cm vastagon terítjük le a talajt. Fenyőkéreg esetében legalább 5 cm legyen (ez nagyjából 4-5 év alatt bomlik le), szalmánál akár 8-10 cm vastag is lehet a mulcsréteg. Minél vékonyabb a réteg, annál hamarabb kell pótolni ismét: szalma, illetve fűnyesedék, lágyszárú zöldhulladék esetében általában évente. Mélymulcs esetében állandóan jelen lévő vastag rétegről van szó.

A táblás mulcs több összetevőből áll, ez összességében többnyire fél méter vastag is lehet a lerakáskor, majd fokozatosan roskad össze, és válik szerves anyagban gazdag humusszá. Ezek a rétegek: a levágott növényzet, kartonpapír, talajjavító anyag (mész, kőpor, csontliszt, alginit), trágya, istállóalom, szalma, komposzt és zöldhulladék. 

Melyek a mulcsozás előnyei a kertben? 

A mulcsozott talajt kevesebbet kell locsolni, mert nagy melegben is megőrzi és tárolja a nedvességet. A nemkívánatos gyomnövényeket elfojtja az ágyásban, lebomlásával pedig pótolja a földnek a növények által elszívott tápanyagtartalmát.

A mulcs télen védi a növények gyökereit az elfagyástól – különösen igaz ez a fagyérzékeny, meleget kedvelő növényekre, a kint hagyott leanderre, rózsára, rozmaringra, de akár a fiatal facsemetékre is. Ha vastag réteg füvet vagy szerves anyagot borítunk a tövükhöz télire, nagyobb eséllyel maradnak meg. 

A nagy tápanyagtartalmú növények, például a csalán kifejezetten hasznos mulcsnak, hiszen visszajuttatja a földbe azokat a tápanyagokat, amelyektől a paradicsompalánták vagy bármilyen kedvenc növényünk növekedni tud. Kifejezetten kultúrnövényeket védő mulcskeveréket is készíthetünk, például csalánból vagy gilisztaűző varádicsból. A csalán egyébként más csodálatos dolgokat is tud, főzeléktől a növényvédő szeren át a vízhajtó teáig elképesztően sokoldalú, és érdemes a kertben egy sarkot meghagyni ennek a csípős gyógynövénynek. 

Mennyibe kerül a mulcsozás? Hogyan lehet olcsóbb, de hatékony?

A mulcsot hozatni is lehet, sőt, ha mélymulcsot vagy táblás mulcsot használunk, valószínűleg az ideális összetételhez szükségünk lesz némi otthon fel nem lelhető alapanyagra is. Nagy területre nagyobb mennyiségű mulcs kell, de faforgácsot, szalmát, fűrészport vagy gyapjút, vagyis mulcsnak való lebomló anyagokat viszonylag olcsón be lehet szerezni közeli telepekről. Falun, vidéken még könnyebb dolgunk van, sokan nem is tudnak mit kezdeni a felhalmozódó szerves hulladékkal, és előfordulhat, hogy örülnek is, ha valaki elviszi.

Még olcsóbb a mulcsolás, ha olyan kertet tervezünk, amelyben sok a mulcsnak való növény. Ha ugyanis a helyben növő növényeket alkalmazzuk, máris a körforgásos gazdálkodásban találjuk magunkat: a sorközökben lenyírt füvet a tőkékhez, fák tövéhez terítve, a helyben megmetszett, egyébként burjánzó folyondárok, bokrok aprítva az ágyásokra téve, vagy ezek bármilyen variációja abszolút megfelelő. Persze nagyon dekoratív a fenyőkéreg, de egyrészt nem mindig az a lényeg, hogy jól nézzen ki, másrészt érdemes arra odafigyelni, hogy a megfelelő szén-nitrogén arány meglegyen, ha hosszú távon jót akarunk a földnek. A mulcsolásnál kifejezetten hasznos a változatosság. 

A talajtakarás másik formája a mulcs mellett a talajtakaró növények használata, vagyis a zöldtrágyázás. Spenót, zsázsa, mézontófű, mustár, fehér here: ezek mind olyan növények, amelyeket legfeljebb sarabolni szükséges, majd ott hagyni. Takarják a talajt, nem engedik a nedvességet elpárologni, és kaszálás után visszajuttatják a tápanyagokat – még többet is, mint amennyi volt. 

Hogyan csökkentheti a mulcsozás a vízfelhasználást? 

A mulcs takarja a földet. A természetben sehol nem fordul elő, hogy a termőföld takaratlan, csupasz, hiszen így nagyon hamar kiszáradna: helyette avar vagy zöld lágyszárúak borítják a földet az erdőben, mezőn. A természet pedig jó tanítómester, lehet tőle tanulni: ha a kertünkben, a veteményben, a gyümölcsfáink körül mulccsal vagy talajtakaróval fedjük a földet, nemcsak a tápanyag-utánpótlást biztosítjuk, hanem azt is, hogy a napfény ne közvetlenül a termőföldet érje.

A mulcs megtartja az árnyékot, megtartja a vizet, és lassan engedi csak elpárologni a földbe jutott esőt. Vízmegtartó szerepe tehát óriási, ráadásul a hőingadozásoktól is védi a talajt. Különösen az egyre gyakoribb aszályos időszakoknál létfontosságú, hogy a növényekre locsolt víz megmaradjon: ebben segít a mulcs. 

Mire figyeljünk oda a mulcsozásnál? 

Arra oda kell figyelni, hogy a népszerű mulcsanyagnak számító szalma lebomolva nitrogént von el a talajtól, ezért érdemes másfajta mulcsot is használni. Ezen kívül hamar komposztálódik, a fűnyesedékhez hasonlóan, ezért évente pótolni kell. 

A szalma alatt nem tudna rendesen fejlődni a magok, ezért úgy terítsük le, hogy a már kihajtott palánták mellé fektessük a mulcsot, ne a még kikelendő magokra. Arra is figyeljünk, hogy kártevők ne fészkeljék be magukat a vastag mulcsrétegbe, illetve hogy az erős szél ne fújja el a frissen leterített mulcsot, például a szalmát. Ha a vásárolt szalmában gyommagok vannak, azokat húzzuk ki fiatal korukban.

Vannak növények, amelyek mellé kavicsot is lehet rakni. A kavics ugyan nem lebomló anyag, viszont a mediterrán, szárazságtűrő növények kifejezetten szeretik. Megtartja a nedvességet és visszaveri a meleget. Esőkertekben is kiválóan használható. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és a könyvek rajongója.