Mi a Miyawaki-erdő? Milyen módszer alapján működik?

A Miyawaki-erdő egy különleges mini-erdő, amelyet egy japán botanikusról és növényökológusról, a nemrég elhunyt Miyawaki Akiráról neveztek el. Miyawaki volt az, aki először alkalmazta ezt a megoldást elsősorban a rossz minőségű földterület regenerálására s az őshonos növények visszatelepítésére, másodsorban a városi ökoszisztéma változatosságának növelésére, valamint és a városi életminőség javítására. 

Mi az a Miyawaki-erdő?

A Miyawaki-erdő egy pici, ténylegesen néhány tíz négyzetméteren létrehozott egészen sűrű növénytársulás. Olyan szempontból persze kicsit becsapós az elnevezés, hogy bár az erdő növénytársulásait és életközösségeit hozza létre, de mivel általában elszigetelten és nem a környezetével egy rendszerben jelenik meg a városban, nem nevezhető szó szerinti erdőnek. Ettől eltekintve sok szempontból nagyon hasonlít rá, és a természetes növénytársulások számtalan fajtájú élőlénynek adnak otthont, így az egyszerűség kedvéért hívhatjuk erdőnek.

A Miyawaki-erdő egy helyi növényekből létrehozott sűrű növénytársulás, melyben kulcsszó a helyi növények, valamint a sűrű. Ez azt jelenti, hogy négyzetméterenként körülbelül három vagy öt növényt ültetnek, legyen az cserje vagy fa. A növények a sűrű elhelyezkedés és a kezdeti időszak gondoskodása nyomán növekedni kezdenek, és évtizedek helyett akár már öt-tíz év alatt is már erdőszerű benyomást tudnak kelteni. A fényért folyó küzdelem ugyanis felgyorsítja a folyamatokat, és egy valódi erdőhöz képest tizedannyi idő alatt lesz azon a néhány négyzetméteren valódi életközösség.

Nem állítjuk, hogy örök időkig tartanak az ennyire gyors növekedéssel ezek az elszigetelt erdők, de egy városi vagy gyártelepi, ember által lakott vagy lelakott környezetben minden növény számít, ami jól érzi magát. Egy játszótérnyi területen elhelyezett erdő pedig egyrészt szűri a szennyezett városi levegőt, valamint megfogja a csapadékot: egyszóval hatásos eszköz a klímaváltozás ellen.

Másrészt élőhelyet biztosít rengeteg helyi növénynek és bogárnak, méheknek, apró emlősöknek és madaraknak, akik a betonrengeteg miatt, élőhely hiányában kipusztulnának arról a területről.

Harmadrészt pedig segít a városi embernek egy kicsit visszakapcsolódni a természethez, annak megszelídítetlen vadságához és összetettségéhez: segít meglátni, hogy nem autóból, betonból és irodából áll a valódi élet, hanem a természettel való kapcsolatunk újragondolásra is nagy szükségünk van, ha élhető világot szeretnénk a gyermekeinknek hagyni. 

A Miyawaki-erdő nagy előnye tehát, hogy 20-30 év alatt helyreállítható egy területen az őshonos flóra, akármilyen urbánus is a környezet, és míg ezt teszi, ipari mennyiségű szén-dioxidot köt meg, és élőhelyet biztosít a létfontosságú, ám számunkra alig észrevett apró rovaroknak és élőlényeknek.

Hogyan kell létrehozni a Miyawaki-erdőt?

A Miyawaki-erdő létrehozása nem ördöngösség. Először ki kell jelölni a területet, majd a földből talajmintát kell venni. Bár ez a fajta erdőtípus segít is a földnek regenerálódni, azért nem mindegy, hogy mennyire szennyezett a talaj, hiszen a kezdeti növekedéshez némi tápanyagra szüksége lesz a növényeknek. 

Ezután jöhet a növények meghatározása: azon a talajon és éghajlaton, abban a bizonyos mikroklímában mely növények érzik otthonosan magukat? Még akár egy éghajlaton lévő területek is különbözhetnek egymástól, függően a talajtól, a csapadéktól és a tájolástól: Magyarországon is más őshonos növények vannak a Balaton-felvidéken, mint a Dél-Alföldön vagy az Északi-Középhegységben, csak hogy három egymástól nagyon különböző példát említsünk. 

A következő lépés, az ültetés véletlenszerű sorrendben történik, vagyis nem szükséges szigorúan megtervezni, melyik fa és cserje mi mellé kerüljön – a természet sem vonalzóval mér, hanem alkalmazkodnak egymáshoz az egymás mellé kerülő növények. 

Az ültetés és a locsolás után vastag mulcsrétegre lesz szükség akár szalmából, akár más természetes anyagból. A mulcsra azért van szükség, hogy a föld ne száradjon ki olyan hamar (hiszen nincs még, ami árnyékot tartana – pont ez lesz majd a Miyawaki-erdő feladata), valamint hogy a gyomokat visszaszorítsa. 

Később, néhány év múlva, amikor a fák és a cserjék megnőnek, és kialakul a magas és alacsony lombkoronaszint, valamint a magas és alacsony cserjeszint, érdemes lehet évelő lágyszárúakat is telepíteni az erdőbe, hogy a talajszint is meglegyen. 

Mekkora terület kell a Miyawaki-erdőhöz?

Elegendő már 50 négyzetméter is egy Miyawaki-erdőhöz, de akár 300 négyzetméteren is kiválóan lehet minierdőt telepíteni. A legkisebb terület, amelyen telepíteni lehet, 4 négyzetméter. Fontos még, hogy legalább 8 órán keresztül érje napfény a nap folyamán – ez szükséges a megfelelő növekedéshez. 

Milyen előkészületi munkákat kell elvégezni a Miyawaki-erdő telepítéséhez?

A talajvizsgálat után érdemes a talajba tápanyagokat, szerves trágyát, ásványi anyagokat, növényi trágyát, vízmegtartást segítő szerves anyagokat, valamint mikroorganizmusokat juttatni. Mintha csak magaságyást vagy komposztot készítenénk: a bébi-növényeknek szükségük van tápanyagokra a növekedéshez. 

Az ültetés során érdemes karóval megtámasztani a csemetéket, hogy amíg meg nem erősödnek, ne döntse ki őket a vihar, a szél. 

Milyen fajokat érdemes telepíteni egy Miyawaki-erdőbe? 

Mindenképpen helyi őshonos fajokkal dolgozzunk. Magyarország különböző tájegységein is más-más őshonos fák fordulnak elő, de érdemes odafigyelni, hogy ne az őshonost kiszorító pionír fajokat válasszuk, hiszen nem azokat akarjuk elsősorban támogatni. Figyeljünk arra, hogy legyenek magas fák és alacsonyabb fák, magasabb cserjék és félcserjék, sőt, akár kúszónövények is: hogy az erdő minden szintje képviselve legyen. Az a legjobb, ha legalább 30 féle faj található egy Miyawaki-erdőben. 

A lokális növényeket lehetőleg magról neveljük, az adott helyszínhez közel, hogy megszokják a helyi időjárást. A telepítés során arra azért érdemes figyelni, hogy a hasonló fajok ne kerüljenek egymás mellé, így lesz nagy a biodiverzitás. Hogy ez miért jó, arról itt lehet bővebben olvasni. Négyzetméterenként 3-5 növényre lesz szükség. 

A tabáni Miyawaki-erdőbe került például barkócaberkenye, vadkörte, gyertyán, csíkos kecskerágó, egybibés galagonya, gyertyán, mezei juhar és korai juhar, illetve kocsánytalan tölgy. Igen, 40 négyzetméterre. 

Hogyan kell gondozni a Miyawaki-erdőt?

A Miyawaki-erdőt csak az első három évben kell gondozni az előkészületek és az ültetés után, ezután már önmagát tartja fenn. A legfontosabb a vastag mulcsozás és a locsolás az első néhány évben rendszeresen, akár naponta, amíg meg nem erősödnek a növények annyira, hogy közösen védjék önmagukat a szárazságtól, és összegyűjtsenek hatékonyan minden csepp vizet. 

Mivel a növények versengenek a fényért, ezért fölfelé nőnek, ami nagy sűrűséget eredményez. A lehulló leveleket nem szükséges összegereblyézni – az erdőben sem szedjük össze az avart, hiszen az alkotja a talajréteget, és fontos élőhely a rovaroknak, valamint lebomlásával tápanyag-utánpótlás a növényeknek. 

Hogy mit ne csináljunk? 

Semmiképp ne használjunk műtrágyát és permetszert, mert annak a kialakuló élővilág gazdagsága látná kárát. Ne metsszük a növényeket – ez egy erdő, nem pedig gyümölcsös, még ha terem is vadgyümölcsöket. 

Hol van Magyarországon Miyawaki-erdő?

Budapesten található Miyawaki-erdő a Tabánban, ez készült el elsőnek (40 négyzetméteren 120 növény valamint Kelenföldön az Andor utcánál, és a Boráros téren találhatunk frissen telepített Miyawaki-erdőt (itt 80 négyzetméterre ültetett 209 egyedet a 10 Millió Fa)a . Budapesten kívül Baján is található ilyen minierdő, amelynek az a különlegessége, hogy a véletlenszerűség és a föld megfelelő mértékű tömörítése érdekében önkéntes gyermekek segítségével ültették el a fákat és a cserjéket.

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.