Fenntartható mezőgazdaság: mi a permakultúra?

A permakultúra kialakításához a rendelkezésre álló tér és az őshonos fajok ismeretének alapos ismeretére van szükség. A Föld lakossága nő, de az éhezők aránya a teljes populációhoz képest világunk egyetlen korszakában sem volt ilyen alacsony, mint napjainkban. Az ENSZ ambiciózus Zero Hunger nevű célkitűzése az éhínség felszámolása 2030-ig.

 Hogy a pandémia okozta gazdasági visszaesés és a jelenleg a világban dúló fegyveres konfliktusok miatt ez sikeres lehet-e, az kétséges. Azonban az, hogy egyáltalán felmerülhetett egy ilyesfajta kezdeményezés lehetősége, az az emberiség egyik legnagyobb sikere.

Egyetlen probléma van csak: az, ahogyan ma gazdálkodunk, egyáltalán nem fenntartható. A permakultúra lehet az egyik elmélet a közeljövő egyik fenyegető problémájára.

Mit jelent a permakultúra?

A permakultúra az angol permanent agriculture, vagyis állandó mezőgazdaság szavak összevonásából származik. Ahhoz, hogy ennél alaposabban körüljárhassuk mai témánkat, először azzal kell tisztában lennünk, hogy mire kívánunk alternatívát nyújtani.

A mezőgazdaság szinte egyidős a kultúránkkal

A civilizáció kialakulásának egyik, ha nem a legfontosabb előfeltétele a közösség élelmezésének kiszámíthatóvá tétele, vagyis a mezőgazdaság (és az állattenyésztés) megszületése volt. Körülbelül 10.000 évvel ezelőtt az emberek megtanulták, hogy hogyan kell hasznosítani a termőföldet. Megtapasztalták a vetés és az aratás fortélyait, egyszóval azt, hogy hogyan érdemes növényeket termeszteni.

Az első lépés a mezőgazdaság történetében a monokultúra és a vetésforgó volt

Ennek kulcsa az, hogy egy adott területen csak egyféle növényt termesztettek, amit az év egy adott szakában szüreteltek vagy arattak. Ezt hívják monokultúrának. Később felismerték, hogy egymás utáni években nem lehet ugyanazokat a növényeket ugyanoda ültetni, sőt, egyes növények után mások jobban teremnek, így alakult ki a vetésforgós gazdálkodás.

A természetes környezetben a növények és az állatok érzékeny egyensúlya olyan rendszereket eredményez, amely egész évben aktív, vagyis állandó körforgást alkot. A permakultúra a mezőgazdasági rendszerek olyan elven való kialakítását jelenti, amely lemásolja a természet önmagukat fenntartó rendszereit növények, állatok, és mikroorganizmusok bevonásával a gazdálkodásba.

Honnan indult a permakultúra? Hogyan alakult a gyakorlat?

Már a 20. század első felében indultak kezdeményezések egy újfajta mezőgazdasági elmélet kidolgozására, amelyek rendszerben gondolkodtak. A permakultúra kifejezést mégis Bill Mollisonhoz, a University of Tasmania adjunktusához és David Holmgren akkori hallgatóhoz köthető.

Az elméletük alapját az a felismerés adja, miszerint a modern nyugati mezőgazdaság fenntarthatatlan, filozófiai hátterét pedig a helyi őslakosok világnézetétől ihletve alkották meg. 

Nézeteik szerint az akkori mezőgazdaság túlságosan függ a nem megújuló erőforrásoktól, tönkreteszi a talajt, valamint csökkenti a biodiverzitást. Az általuk kínált alternatívát permakultúrának nevezték el, és először egy 1973-as publikációjukban közölték az elméletüket, amely 12 alapelven nyugszik a természet alapos megfigyelésétől kezdve a felmerülő kihívásokra való gyors és kreatív reakcióig.

Mi kell egy permakultúra-kerthez?

A permakultúra fontos eleme, hogy rétegekben gondolkozik:

a talaj mély rétegeitől kezdve a rendszerben található fák tetejéig számos elem alkot egy egészet, azon belül pedig kisebb életközösségeket, vagyis guildeket.

Ahhoz, hogy saját permakultúra-kertet hozzunk létre, mindenekelőtt alaposan meg kell ismernünk a rendelkezésre álló lehetőségeinket. Tisztában kell lennünk a talaj minőségével és a napfény mennyiségével, valamint a legnapfényesebb területekkel a kertünkben. Legyünk tudatában az őshonos növényeknek és rovaroknak, tudjuk, hol vannak a lejtős területek a kertben, ahol megáll az esővíz.

Növények, élőhelyek ismerete

Ezután jön az olyan növények kiválasztása, amelyek jól érezhetik magukat a kertünkben, annak adottságaitól függően. Ha már vannak őshonos növényeink, azok jó kiindulást jelenthetnek az életközösségünk összeállításához.

Ügyeljünk rá, hogy olyan növényeket ültessünk össze, amelyek összedolgoznak egymással: az egyikük a hasznos rovarokat vonzza, a másik a kártevőket tartja távol, a harmadik a talajt trágyázza. 

Ha tudjuk, mik kerülnek össze, már el is kezdhetjük tervezni a kertünket. Fontos eleme lesz a kertnek a magaságyás. Készítsünk el néhányat ebből is, mert a legjobb eredmények érdekében kerüljük a későbbiekben a föld átforgatását!

Ültetési sorrend

A növényeink betelepítését a legmagasabbakkal érdemes kezdeni, hogy azok árnyékot nyújthassanak a napfényre érzékenyebb növényeinknek. Egymás közelébe csak hasonló napfény- és vízigényű növények kerüljenek! A talajt ezután be kell borítanunk szerves mulccsal, hogy megfékezzük a gyomok növekedését. A gyomirtótól tartsuk távol magunkat!

Természetes tápanyagforrások

Ha ezzel megvagyunk, már csak a trágyázásról és az öntözésről kell gondoskodnunk. Műtrágya helyett érdemes komposztot használnunk, az öntözés legkörnyezetbarátabb módja pedig az összegyűjtött esővíz talajba juttatása csepegtető öntözőrendszer segítségével.

Miben különbözik a permakultúra a megszokott módszerektől?

Az ipari forradalom óta a termelés sikerességének egyik mértéke az, hogy mennyire lehet nagyüzemben értéket teremteni. Az uniformizálás, a folyamatok hatékonyságának fokozása egységesítés által azonban nem törődik a fenntarthatóság szempontjaival.

Ha egy adott területen, szabályos sorokban csak egyféle termény nő, azt egyféle módszerrel kell csak learatnunk, amihez egyféle gépre van szükségünk, aminek aztán nem kell bonyolult mozgást sem végeznie a földeken.

A monokultúra akkor hatékony, ha egyszerre akarjuk rengeteg ember élelmiszerigényeit kielégíteni. Sok területet igényel, ahol nem számít, ha a talaj egy idő után terméketlen lesz a gyomirtóktól, a tápanyagok eltűnésétől és a kiszáradástól.

Természetes gyomirtók, önfenntartás a permakultúra művelésben

A permakultúrában fontos szempont, hogy olyan növényeket ültessünk össze, és olyan módszereket alkalmazzunk, amelyek természetes módon váltják ki a gyomirtókat. Például az illatos virágoktól a kártevő rovarok jellemzően távol maradnak, a beporzók viszont ezeket szeretik. És a trágyázást is komposztálás váltja ki.

Ez a fajta szemlélet azonban a bioszféra mélyebb ismeretét követeli meg, így a nagyüzemi mezőgazdaság ipari szemlélete helyett a permakultúra elsősorban ökológiai hozzáállást követel meg.

Ebből kifolyólag a permakultúra munka- és térigényesebb: míg a hagyományos agráriumban a föld energiaforrás, a permakultúrában önfenntartó energiarendszerek megteremtése a cél.

Mitől fenntartható? Hogyan járul hozzá a permakultúra a
környezet védelméhez?

 

A permakultúra egyik alapvetése, hogy a cél olyan környezetet teremteni, amelyben minden benne található életforma szívesen szaporodik. Ez csak olyan önfenntartó rendszerrel lehetséges, amely nem használ kémiai anyagokat egyes életformák kiirtására és az egyensúly felborítására a talaj természetes tápanyagtartalmát tekintve.

A permakultúra kerüli a mély talajművelést

A talaj mélyebb rétegeinek másfajta összetétele van, mint a talaj felszínének, és az alsó rétegek felszínre hozása tönkreteheti az értékes tápanyagokat, kiszárítja a földet.

Ha a természetből vett minták alapján, életközösségek megteremtésével építjük fel a kertünket, sokat teszünk a biodiverzitás megőrzéséért is, vagyis az olyan fajok természetes élőhelyeinek megóvásáért, amelyek élettereit az emberi tevékenység visszaszorította.

Hogyan áll a kérdéshez az EU?

Az Európai Unió ma inkább a monokulturális, vagyis a hagyományos “egy terület, egyféle növény” nagyüzemi gazdálkodást támogatja. Rengetegen függenek a szektortól (munkavállalóként és fogyasztóként is), így a gyors változás veszélyeztetné a stabil, kialakult viszonyokat. A szektor átsegítése fenntartható formába azonban régóta napirenden van.

Az Európai Unió határozott célkitűzésekkel rendelkező éghajlat-politikája van, amelynek egy eleme a fenntartható mezőgazdaságokat is segítő Green Deal, vagyis zöld megállapodás. A permakultúra mellett a hagyományos parasztgazdálkodás, a biogazdálkodás, és a fenntartható erdőgazdálkodás is a terv részét képezi.

A program célja 2050-re elérni a nettó nulla kibocsájtást az Európai Unión belül – vagyis ekkorra a CO2 kibocsájtás csak annyi lehet, amennyit a növényzet, a talaj és a tengerek elnyelnek -, valamint elérni, hogy a gazdasági növekedés leváljon az erőforrások extenzív felhasználásáról.

Elbillenthető-e a mérleg a fenntarthatóság felé, háttérbe szorulhat-e a nagyüzemi mezőgazdaság?

A nagyüzemi mezőgazdaság mai formáját részben a szükség alakította ilyenné, hiszen egyre növekvő népesség élelmezését kell megoldani. A permakultúra inkább a természetben látott mintákat követi, a hatékonysága értelemszerűen kisebb, ezért ugyanakkora területhasználat mellett kevesebb ember élelmezését teszi lehetővé.

Ahhoz, hogy a permakultúra versenyre kelhessen a nagyüzemi mezőgazdasággal, több dolog is szükséges. 

Az egyik, hogy terjedjen el ez a szemlélet az agrárszektorban. Az innovációt a tőkeerős és a korszellemmel haladó vállalkozók fogják elindítani azokkal karöltve, akik újonnan fognak belevágni a mezőgazdaságba, és ezt a permakultúra irányában szeretnék elkezdeni.

Kiemelkedően fontos a megfelelő anyagi ösztönzők, kedvező feltételekkel felvehető hitelek, és vissza nem térítendő támogatások formájában elősegíteni a permakultúrára irányuló beruházásokat.

Az Európai Unió számos ilyen pályázatot hirdet meg évről évre, amelyek szintén a kívánt irányba mozdíthatják el a szektort. Fontos az is, hogy a szektor vonzza a tanulni vágyó munkaerő-utánpótlást. Ez elsősorban a releváns területek oktatásának finanszírozásával, valamint az ehhez kapcsolódó kommunikációval érhető el.

Vajon elvileg lehetne-e az egész világon permakultúrára cserélni a monokultúrás nagyüzemi mezőgazdaságot?

Sajnos, egyelőre nem. A permakultúra önmagában még kevés lehet a nagyüzemi mezőgazdaság szerepének radikális visszaszorításához, de fontos alakítója a fenntartható mezőgazdaságot hirdető új irányzatoknak. Az a nagyon gyors technológia fejlődés pedig, amit például a mesterséges intelligencia hoz a szektorba, jelentősen javíthatja a permakultúra versenyképességét is.

Az biztos, hogy a zöld gondolat és a fenntarthatóság eszméje rohamosan teret nyer a világban, és ez jelenti a változás valódi motorját.

Gyakran Ismételt Kérdések

Nun Monika I újságíró, digitális marketing specialista. Érdeklődési területe a környezetvédelem mellett az emberi viselkedés nyomán előállított adatvezérelt tartalmak előállítása. Részletek itt.