Városi kertmenedék

Milyen lehetőségek vannak egy átlagos társasházi belsőt vagy utcafrontot egyszerűen – akár saját erőből – benépesíteni növényekkel? Talajjavítás házilag, izgalmas hőszigetelő talajtakarók, kis udvarokra is ültethető kompakt méretű díszfák és törzses cserjék, városálló utcafronti beültetések, lopásbiztos kültéri növények – ezekről a témákról olvashatunk Megyeri Szabolcstól

Városi körülmények között természetesnek tartjuk, hogy alig találkozunk zöld beültetésekkel, növényekkel, ám ez egyáltalán nem természetes. A városi környezet nem jelenti azt, hogy ne lehetne növényekkel körbevenni magunkat – nem szabad megelégedni a balkonra kitelepített muskátlis ládákkal vagy a szobai kedvencekkel. Minél nagyobb hangsúlyt kapnak az utcai, közterületi vagy éppen társasházi növények, annál komfortosabb lesz az életünk.

Komfort alatt pedig nem egyszerűen kényelmet kell érteni, hanem jobb közérzetet, jobb életminőséget, harmonikusabb mindennapokat. A városi növényzetnek nem csupán kedélyjavító hatása van, de javítja a mikrokörnyezet hőháztartását, és kutatások igazolják, hogy a közbiztonságra, az ingatlanok értékállóságára is pozitívan hat. Talán nem is kell senkit hosszan győzködni a városi növényzet gyarapításának előnyeiről, annál inkább szót érdemel a hogyan és a mit kérdése!

Élet az utcafronton

Életben maradni, ez a fő cél – vagyis a nagy kérdés, hogy hogyan tehető növénynevelésre alkalmassá az utcafront? Ezek a közterületi földdarabkák alapvetően különböznek a hagyományos kertektől, így nem lehet válogatás nélkül növényt telepíteni, és jellemzően néhány előkészületi műveletre is szükség lesz. Miben más az utcafront?

Itt jellemzően szűk földsávok vannak, melyek sekélyek, tehát a termőtalaj mindössze pár tíz centiméter, maga a föld pedig gyakran sovány, rossz állagú, vagy például építési törmelékkel szennyezett. Az ide kerülő növények a nyílt utcán fognak élni, melegíteni fogja őket a sok aszfaltozott és betonfelület, a forgalmasabb utak mentén szennyezett lesz a levegőjük, ki lesznek téve a vétlen vagy szándékos rongálásnak, és nem ritkán a lopásnak is. A magasabb fajok belenőhetnek a vezetékekbe, amire gyakran a szolgáltató részéről szakszerűtlen metszés a reakció.

Végül pedig az utcafronti zöldek jellemzően kevesebb törődést kapnak, hiszen ami közös, az a közfelfogás szerint senkihez nem tartozik, így az öntözések, a vegyszeres vagy biokertészeti növényvédelem, vagy például a szakszerű metszés nem gyakoriak ezeken a területeken. Ezek tehát azok gyakori problémák és hátrányok, melyekkel a közterületi növényzetnek szembe kell néznie. De mik a megoldások?

Egy pillanat, mit lehet ültetni jogszerűen az utcafrontra?

Mielőtt az első kapavágást megejtenénk odakint, tekintsük át, hogy mik a külterületi ültetés szabályai. Amennyiben a szóban forgó terület jogilag nem a társasházhoz tartozik, akkor közterületnek minősül, aminek a tulajdonosa szinte kivétel nélkül a helyi önkormányzat. Ez azt jelenti, hogy ide csak a tulajdonos tudtával és engedélyével lehet növényt telepíteni. Különben – kis csúsztatással élve – ugyanaz lenne a helyzet, mintha valaki bemenne egy idegen kertbe, és ott munkálatokba kezdene.

A felvetés elsősorban a nagyobb cserjéket és a fás szárú növényeket érinti, hiszen a kisméretű virágos dísznövények könnyen mobilizálhatók, ágyásaik felszámolhatók, így amennyiben a tulajdonos önkormányzat kifogást emel, ezek a növények gyorsan és nyom nélkül eltüntethetők. A méretesebb cserjék és fák esetében ez már nem igaz, ráadásul ezek a növények problémát okozhatnak, ha például a légvezetékekbe nőnek, akadályozzák a közlekedést, a parkolást, vagy árnyékolják az alacsonyabban fekvő ablakokat.

Aki tehát szabályosan szeretne eljárni, közterületi fa és cserjeültetés előtt az önkormányzattól (a jegyzőtől) kell engedélyt kérjen. Ezt jellemzően meg szokták adni, sőt, általában örömmel veszik a szépítő szándékot, ellenvetést csak az invazív vagy erősen allergizáló fajokkal szemben szoktak tenni. Illetve ellenjavalltak azok a terebélyes, magasra növő fák, melyek elérhetik a légvezetékeket.

Mindebből következik az a tény is, hogy az utcai fák szanálásához is engedély szükséges, még abban az esetben is, ha az adott növényt mi magunk ültettük! A kivágási engedéllyel az önkormányzatok már sokkal szigorúbbak, jellemzően csak a beteg, veszélyes, károkozó vagy allergizáló példányokhoz adják meg. Az például nem elegendő érv, hogy a fa nem tetszetős, vagy levelet hullat, esetleg takarja a kilátást. Érdemes tehát átgondoltan ültetni, mert évekkel később komoly bosszúság keletkezhet a rossz növényválasztásból!

Éljen az utcafront!

Éljen, vagyis hosszan éljen. A tartós eredmény záloga az alapos tervezés, ez az első lépés! Ahol még nincs beültetés, vagy van, de hiányos és felújításra szorul, ott elsőként részletes tervet kell készíteni – az egyik legnagyobb buktató ugyanis az ad hoc, átgondolatlan faj-, és fajtaválasztás.

Szem előtt kell tartani a növény majdani teljes méretét, gondozási igényét, környezeti igényeit (víz, fény, talaj). Az utcafronti növények közül funkció szerint is érdemes válogatni, például, hogy védelmi célú, tüskés sövényt, vagy dekoratív, alacsony talajtakarót akarunk, virágos beültetést szeretnénk vagy szolid háttérként működő semleges cserjesort, és így tovább. Érdemes lehet kertészeti szakember segítségét igénybe venni, aki a terület felmérést követően pontos iránymutatást tud adni növényfajok megjelölésével, ültetési és gondozási útmutatóval.

A második lépés a tényleges előkészületeké. Érdemes a kiszemelt területen vagy talajcserét végrehajtani, vagy legalább a közeg felfrissítését (tápanyagozását, állagjavítását) elvégezni. A talajcsere estében döntő tényező, hogy milyen mélységben lehetséges a csere: érdemes legalább 20-30 centiméter mélyen elvégezni a műveletet, de ha a körülmények engedik, akár ennek a duplája is ajánlható. Főképpen, ha mélyebbre nyúló gyökerekkel rendelkező növények, például méretesebb cserjék, kisebb díszfák, díszfüvek kerülnek ide.

Sajnos az utcafrontokon a földdel borított terület sokszor csekély kiterjedésű lefelé: ez a talajcserét egyszerűsíti, ugyanakkor korlátozza az ültethető növények körét. Minél sekélyebb a talaj, annál kisebb, tehát nem túl mélyen gyökerező növényeket: kompakt méretű virágzó évelőket, talajtakaró cserjéket, egynyári virágokat javasolt telepíteni.

A talaj javítását nem csupán teljes cserével lehet megoldani, gyakran elegendő annak a felfrissítése is. A talajminőség meghatározása egyszerű módszerekkel is lehetséges! Fordítsunk ki egy ásónyomnyi földet, és a mélyebbről kiemelt részből vegyünk szemügyre egy maroknyit. Amennyiben a föld porhanyós, sötétebb tónusú, enyhén nyirkos, morzsolásra könnyen szétesik rögökre, az állaga megfelelő lehet. Az ujjak között kifolyó, száraz tapintású, világos, sárgás föld laza, homokos, a nehezen morzsolható, súlyos, gyurmaszerű, vizenyős közeg pedig kötött, agyagos. Mindkét esetben komposzt, tőzeg, perlit, vagy friss általános termőföld bekeverésével javítható az állag!

Ültetés előtt minden esetben erősen ajánlott egy alapos, mélyre ható átforgató ásás, ez már magában sokat segít az ültetendő növényeknek, ugyanis a közeget szellősebbé, lazábbá teszi, így a gyökerek könnyebben terjedhetnek, és a föld alatti részek oxigénhez, levegőhöz is jutnak majd.

A megfelelő talaj ismérve a jó vízgazdálkodási képesség, erre is figyelmet kell fordítani! A teszt egyszerű, egy vödör vizet öntsünk ki a területre, és figyeljük meg, mi történik! Ideális esetben a víz pár perc alatt eltűnik, a helyén pedig hosszabb időn keresztül jól látható nedves folt marad. Ez azt jelenti, hogy a nedvesség lejutott az alsóbb rétegekbe, de nem tűnt el azonnal, vagyis a gyökerek számára hosszabb időn keresztül hasznosulhat. Amennyiben a víz a felszínen marad és pocsolya képződik, a talaj kötött, agyagos, nem képes a nedvességet a gyökérzónába juttatni, ha pedig a vödör tartalma szinte azonnal eltűnik, és pár perc múlva már nyoma sincs a felszínen, akkor a talaj laza, homokos, vagyis az éltető víz túl gyorsan eltűnik a mélyebb rétegekben, anélkül, hogy a gyökerek fel tudták volna venni. A megoldás szintén az állag javítása, a fentebb vázolt módszerekkel.

A közeg ideálissá alakítását követően jó ötlet a csepegtető öntözőrendszer kialakítása is. Ez egy egyszerű és könnyen kivitelezhető öntözési szisztéma, aminek segítségével a beültetések vízellátása takarékosan megoldható, ráadásul így a lakóközösség mentesül a napi öntözési feladatok alól.

A csepegtető rendszerhez csupán egy speciális, sűrűn kilyuggatott tömlő szükséges, melyet el kell vezetni a növények tövei körül. A cső egyik vége zárt, a másikat a csaphoz kell csatlakoztatni, majd a vizet kis nyomással elindítani. A folyamatosan szivárgó víz el fogja látni a növények többségét, a rendszer alacsony költség mellett működik, a hatékonysága pedig fokozható mulcsanyag kihelyezésével, mely lassítja a párolgást. A mulcs melletti másik érv, hogy képes eltakarni az öntözőcsövet, így a látvány is hibátlan lesz.

Helyes kérdések

Jó kérdés, hogy mekkora növények kerülhetnek az utcafrontra? A választ elsősorban a rendelkezésre álló földterület adja meg, azonban nem csak a felszíni kiterjedést, hanem a már emlegetett mélységet is figyelembe kell venni. Le kell szögezni, hogy túl kicsi földsáv, túl apró terület nincsen, legfeljebb a növények méretét kell korlátozni. Vékonyka sávokba, fél arasznyi mély földbe is kerülhetnek apró virágos növények, évelők vagy egynyáriak, de akár fű-, és vadvirág magok keverékét is ki lehet szórni, hogy réteket, mezőket idéző, színes, buja beültetés legyen a jutalmunk.

A cserjéknek és a facsemetéknek az általános ajánlás szerint 60x60x60 centiméteres ültetőgödör szükséges, ez azonban csak az ültetési méret, így ha példányonként nem áll rendelkezésre egy közel egy köbméteres szabad terület, nem érdemes elkezdeni a telepítést. Gyakran látni a bevásárlóközpontok parkolóiban több éves, de satnya, alacsony, csenevész fákat, ezek általában (de legalábbis részben) a termőközeg szűkössége miatt szenvednek, ne folytassuk ezt a gyakorlatot. Amennyiben a földsáv legalább 40-50 centiméter mély, bátran beültethető talajtakaró vagy alacsony cserjefélékkel, kisebb díszfüvekkel, törzsre oltott cserjékkel, 2-3 méternél magasabbra nem növő törpe díszfákkal, vagy alacsonyabb tűlevelű örökzöldekkel, tujafélékkel.

Érkezhetnek a növények! De mit válasszunk?

Gyep helyett a legtöbb esetben praktikusabbak a talajtakaró cserjék, hiszen a víz-, és gondozásigényes pázsit gyakran csak szenved az utcán, a jól megválasztott talajtakarók ellenben beérik a természetes csapadékkal, jól fedik a területet, megakadályozzák a gyomosodást, és még az átjárást vagy az autóval felhajtást is meggátolják. A célra alkalmas többek között az örökzöld orbáncfű, a terülő madárbirs, a terülő mirtuszlonc, a kúszó kecskerágó, a törpe babérmeggy, a terülő boróka, vagy a terülő tiszafa.

Magas fák helyett jobbak az oszlopos cserjefélék, melyek alig árnyékolnak, és telepíthetők úgy, hogy ne érintsék a vezetékeket. Szintén ajánlottak a kompakt méretű, alacsony díszfák, vagy például a törzsre oltott cserjék, melyek fákat formáznak, de magasságuk csupán 2-3 méter. Beválhat az oszlopos nyugati tuja, az oszlopos ír boróka, a páfrányfenyő, az oszlopos japán díszcseresznye, az oszlopos juhar, az oszlopos vérbükk vagy az oszlopos tulipánfa.

Ahol van hely fák számára, ott a kifejezetten strapabíró, ún. városálló fákat telepítsük, melyek tolerálják a szennyezett levegőt, a gyengébb talajt és a szárazságot. Az egzotikus díszfák, noha szebbek, az esetek többségében jelentős környezeti-, és gondozási igénnyel rendelkeznek. Városálló fának számít például a nyugati ostorfa, a nyár, a hárs, a japánakác, a vérszilva, a szivarfa vagy éppen a törökmogyoró.

A fák és a cserjék közötti szintet képviselik a díszfüvek, melyek általánosságban ellenállóak, szárazságtűrők, gondozási igényük alacsony, dekorációs értékük ellenben kimagasló. Válogathatunk a nagyobb méretű (pampafű, nádtippan, zebrafű, óriás molnárpántlika) és az alacsonyabb, szűk földsávokba is bátran telepíthető fajok (zabfű, molnárpántlika, kék csenkesz, mexikói árvalányhaj) közül. A díszfüvek mellett szól az is, hogy fiatal korukban nem túl díszesek, így nem jellemző, hogy eltulajdonítják őket, kifejlett állapotukban viszont már kiszedhetetlenek, így lopásállóak.

Az utcai díszágyásokba kerülhetnek még szezonális egynyáriak, melyek olcsók, és virágzási idejük hosszú, de jó választások a szárazságtűrő mediterrán dísznövények, a mindig divatos levendula, és remekül mutatnak a kisméretű, gömb alakú bukszusok, a változatos színekben kapható szellőrózsák, a nyáriorgonák, a bazsarózsák. A természetes szépség kedvelői pedig egyszerűen kiszórhatnak az ágyás talajába egy adag vadvirág magkeveréket, amiből a mezőket, réteket idéző virágtenger válik.

Megyeri Szabolcs | kertész